Brassói Lapok, 1912. január (18. évfolyam, 2-24. szám)
1912-01-04 / 2. szám
Csütörtök, január hó 4. Brassó, 1912»__________XVIII» évfolyam, 2. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: VI évre 20 kor.»V* évre 10 k., 10 évre 5 k. Egyes szám ára 8 f. Felelős szerkesztő: Weiss Ignáca dr. Szerkesztő: Győri Imre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Kapu utca 64. sz. — Telefon : 177 Hi lesz? Az újévet megnyitó beszédekben érdekes és jelentős események vetik előre árnyékukat. Hogy béke lesz-e a mi parlamenti életünkben, vagy háború , ezt a ködbeborult jövendőnek a küszöbén, ki tudná előre megmondani ? Az újévi elhangzott beszédekből sem állapítható ez meg bizonyossággal, mert valamennyiben két húr zendült meg egyforma erővel, a békéé és a háborúé. A munkapárt szónoka hatalmas és temperamentumos beszéddel lepte meg elvbarátait és tisztelői sokaságát. A mélytudású, híres jogászi elme ezúttal olyasmit produkált, amihez sem a katedrán, sem Magyarország igazságügyminiszteri székében nem szoktatta hozzá a hallgatót: egy pompás, a munkapárt érzelmeit híven tolmácsoló, s így a munkapárt szivét át meg átjáró lelkes beszédet. Plósz Sándor szavaiból bizalom áradt ki a kormány, főleg pedig annak feje, a párt vezére iránt. A törhetetlen bizalomnak és a hit ragaszkodásnak érzelmeivel viseltetik a párt Khuen-Héderváry iránt, aki a számkivetés napjaiban soha el nem csüggedt, akinek oroszlánrésze volt a jelenlegi többség életrehívásában, aki a nemzet által a képviselőházba küldött új többséget államférfiúi bölcseséggel, tapinttattal, mégis erélyesen vezette a lefolyt másfél esztendő alatt céljai felé. A párt, amely — lehet — nagy harcok előtt áll, bizik vezérében, bízik annak vezető talentumában, bízik annak magasabb államférfim kvalitásában, gazdag tapasztalataiban, okos mérsékletében, lelkének hajthatatlan energiájában, szóval békekötésre és Brassó, jan. 3. háborúviselésre egyaránt alkalmas tulajdonságaiban. A munkapárt szónokának és a miniszterelnöknek a beszédéből harmonikusan kicseng a hatvanhetes alap dicsérete. A párt és a kebeléből kikerült Kormány törhetetlen hívei a Deák Ferenc politikájának ; igazán, szívükből és hamisítatlanul hatvanhetesek ők, mert a nemzet javára ennél jobbat és célhozvezetőbbet emberi bölcseség ki nem gondolhatna. Voltak már próbálkozások, tegyük hozzá, gyászos eredményű próbálkozások. Megingott az országban minden, ami negyven esztendeig szilárd volt; bizonytalanság érzése lopódzott be közviszonyainkba, ingó-lengő hidakon, örökösen a leszakadás félelmétől borzogatva járt-kelt a magyar politika két homlokegyenest ellenkező politikai felfogásnak, a 48- nak és 87-nek a meredek pártjai között. S ha ma, a betegágyból szónokló Kossuth arra hivatkozik, hogy az ő részvételük a kormányzásban "óriási nehézséggel" járt, mert nekik oly alapon kellett miniszterséget vállalniok, „amely alap nem volt az övék“, s hogy akként kellett ügyeskedniük, hogy kormányvállalásuk dacára se legyenek avval vádolhatók, hogy „feladták függetlenségi alapjukat“ , ezzel a nyílt vallomásával világosan megmutatja az utat, amelyet a nemzetnek nem szabad soha többé követnie. Hirdetni szép és hangzatos elveket, benépesíteni vele a tömegek képzeletét, felcsigázni várakozásukat, felszítani reményüket csak azért, hogy a többségi padokon lemondjanak mindenről s abból, amivel a nemzetet kecsegtették, nem valósítani meg semmit , ebből igazán elég volt. A miniszterelnök is, Plósz is, nyilatkoztak a ködbevesző jövő eshetőségeiről. Hogy háború lesz-e vagy béke , az új esztendőnek e kétféle kilátását férfias nyíltsággal fejtegették A párt tagjai, a párt lelkesedése volt a válasz e mindenben egyező fejtegetésekre. A béke vagy háború kockáinak elvetései az ellenzéktől függ, ők lássák, ők intézzék el a lelkiismeretükkel, hogy mit akarnak. A miniszterelnök újesztendei beszéde nem zárja el a békés megegyezés útjait, de hirdeti a többség elszánt elhatározását, ha kell s ha el nem kerülhető, a háborúra. Brassó, jan. 3. (Magyarország címeres könyve.) Ilyen név alatt jelent meg egy csinos és a nemesi címerek iránt érdeklődők előtt igen értékes, a magyar literatura terén eddig egyedül álló , úttörő nagy szakmunka. Előszavát a magyar közélet egyik legkiválóbb férfia, gróf Andrássy Gyula irta s ezen „érdemes munkát" a legmelegebben ajánlja a magyar műveit közönség figyelmébe. „Ha — mondja Andrássy — szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyünk, ha érdekeit előbbre akarjuk vinni, ha jelenét szebbé, jövőjét biztosabbá akarjuk tenni, foglalkozzunk múltjával is, mert a jelen a múltnak folytatása és a jövőnek alapja." A címerek történelméhez dicső emlékek szövődnek, t. i. mindazok az események és cselekedetek, amelyek Magyarországot sok küzdelmes évszázadon át fenntartották. A címereknek hát meg van a létjogosultságuk. A szép és magvas előszó után aztán látjuk az ország nagy, közép és kis címerét, a következő oldalon pedig a vármegyék, aztán egyes nemes családok szép , színezett címereit, 138-at közöl az I-ső füzet, és még a következő füzet is az „A" betűs nevűeket fogja hozni. Szerkeszti Pálmay József családtörténetbre Marosvásárhelyen nyolc levéltárnok kortársával együtt. Egész évi előfizetés 50 korona , az I-ső füzet kivételesen 5 korona, szerezheti be Minden tisztességes ember kétnyelnyes havi vagy ijefi részletre ruha és fehérnemű elismert legrégibb és megbízhatóbb cégnél RÓNAI HENRIS, Wreisz Mihály u. 22.