Brassói Lapok, 1912. január (18. évfolyam, 2-24. szám)

1912-01-04 / 2. szám

Csütörtök, január hó 4. Brassó, 1912»__________XVIII» évfolyam, 2. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: VI évre 20 kor.»­V* évre 10 k., 10 évre 5 k. Egyes szám ára 8 f. Felelős szerkesztő: Weiss Ignáca dr. Szerkesztő: Győri Imre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Kapu­ utca 64. sz. — Telefon : 177 Hi lesz? Az újévet megnyitó beszédekben érdekes és jelentős események vetik előre árnyékukat. Hogy béke lesz-e a mi parla­menti életünkben, vagy háború , ezt a ködbeborult jövendőnek a küszöbén, ki tudná előre megmondani ? Az újévi elhangzott beszédekből sem állapítható ez meg bizonyossággal, mert vala­mennyiben két húr zendült meg egy­forma erővel,­­ a békéé és a­ há­borúé. A munkapárt szónoka hatalmas és temperamentumos beszéddel lepte meg elvbarátait és tisztelői sokaságát. A mélytudású, híres jogászi elme ez­úttal olyasmit produkált, amihez sem a katedrán, sem Magyarország igaz­­ságügyminiszteri székében nem szok­tatta hozzá a hallgatót: egy pompás, a munkapárt érzelmeit híven tolmá­csoló, s így a munkapárt szivét át meg átjáró lelkes beszédet. Plósz Sándor szavaiból bizalom áradt ki a kormány, főleg pedig an­nak feje, a párt vezére iránt. A tör­hetetlen bizalomnak és a hit ragasz­kodásnak érzelmeivel viseltetik a párt Khuen-Héderváry iránt, aki a számki­vetés napjaiban soha el nem csüggedt, akinek oroszlánrésze volt a jelenlegi­­ többség életrehívásában, aki a nemzet által a képviselőházba küldött új több­séget államférfiúi bölcseséggel, tapint­­tattal, mégis erélyesen vezette a le­folyt másfél esztendő alatt céljai felé. A párt, amely — lehet — nagy­­ har­cok előtt áll, bizik vezérében, bízik annak vezető talentumában, bízik an­nak magasabb államférfim kvalitásá­ban, gazdag tapasztalataiban, okos mérsékletében, lelkének hajthatatlan energiájában, szóval békekötésre és Brassó, jan. 3. háborúviselésre egyaránt alkalmas tu­lajdonságaiban. A munkapárt szónokának és a miniszterelnöknek a beszédéből har­monikusan kicseng a hatvanhetes alap dicsérete. A párt és a kebeléből kikerült Kormány törhetetlen hívei a Deák Fe­renc politikájának ; igazán, szívükből és hamisítatlanul hatvanhetesek ők, mert a nemzet javára ennél jobbat és célhozvezetőbbet emberi bölcseség ki nem gondolhatna. Voltak már próbál­kozások, tegyük hozzá, gyászos ered­ményű próbálkozások. Megingott az országban minden, ami negyven esz­tendeig szilárd volt; bizonytalanság érzése lopódzott be közviszonyainkba, ingó-lengő hidakon, örökösen a lesza­kadás félelmétől borzogatva járt-kelt a magyar politika két homlokegyenest ellenkező politikai felfogásnak, a 48- nak és 87-nek a meredek pártjai kö­zött. S ha ma, a betegágyból szónokló Kossuth arra hivatkozik, hogy az ő részvételük a kormányzásban "óriási nehézséggel" járt, mert nekik oly ala­pon kellett miniszterséget vállalniok, „amely alap nem volt az övék“, s hogy akként kellett ügyeskedniük, hogy kormányvállalásuk dacára se le­gyenek avval vádolhatók, hogy „fel­adták függetlenségi alapjukat“ , ezzel a nyílt vallomásával világosan meg­mutatja az utat, amelyet a nemzetnek nem szabad soha többé követnie. Hirdetni szép és hangzatos elve­ket, benépesíteni vele a tömegek kép­zeletét, felcsigázni várakozásukat, fel­szítani reményüket csak azért, hogy a többségi padokon lemondjanak minden­ről s abból, amivel a nemzetet ke­csegtették, nem valósítani meg sem­mit , ebből igazán elég volt. A miniszterelnök is, Plósz is, nyi­latkoztak a ködbevesző jövő eshető­ségeiről. Hogy háború lesz-e vagy béke , az új esztendőnek e kétféle ki­látását férfias nyíltsággal fejtegették A párt tagjai, a párt lelkesedése volt a válasz e mindenben egyező fejtege­tésekre. A béke vagy háború kockáinak elvetései az ellenzéktől függ, ők lás­sák, ők intézzék el a lelkiismeretük­kel, hogy mit akarnak. A miniszterelnök újesztendei be­széde nem zárja el a békés megegye­zés útjait, de hirdeti a többség el­szánt elhatározását, ha kell s ha el nem kerülhető, a háborúra. Brassó, jan. 3.­ ­ (Magyarország címeres köny­ve.) Ilyen név alatt jelent meg egy csinos és a nemesi címerek iránt érdeklődők előtt igen értékes, a magyar literatura terén ed­dig egyedül álló , úttörő nagy szakmunka. Előszavát a magyar közélet egyik legkivá­lóbb férfia, gróf Andrássy Gyula irta s ezen „é­r­d­e­m­e­s munkát" a legmelegeb­ben ajánlja a magyar műveit közönség fi­gyelmébe. „Ha — mondja Andrássy — sze­retjük a nemzetet, melynek tagjai vagyünk, ha érdekeit előbbre akarjuk vinni, ha jelenét szebbé, jövőjét biztosabbá akarjuk tenni, fog­lalkozzunk múltjával is, mert a jelen a múltnak folytatása és a jövőnek alapja." A címerek történelméhez dicső emlékek szövőd­nek, t. i. mindazok az események és csele­kedetek, amelyek Magyarországot sok küz­delmes évszázadon át fenntartották. A címe­reknek hát meg van a létjogosultságuk. A szép és magvas előszó után aztán látjuk az or­szág nagy, közép és kis címerét, a követke­ző oldalon pedig a vármegyék, aztán egyes nemes családok szép , színezett címereit, 138-at közöl az I-ső füzet, és még a követke­ző füzet is az „A" betűs nevűeket fogja hozni. Szerkeszti Pálmay József családtörté­netbre Marosvásárhelyen nyolc levéltárnok kortársával együtt. Egész évi előfizetés 50 korona , az I-ső füzet kivételesen 5 korona, szerezheti be Minden tisztességes ember kétnyelnyes havi vagy ijefi részletre ruha és fe­hérnemű elismert legrégibb és megbízhatóbb cégnél RÓNAI HENRIS, Wreisz Mihály u. 22.

Next