Brassói Lapok, 1912. január (18. évfolyam, 2-24. szám)

1912-01-04 / 2. szám

4­oldái. — Csángók emlékünnepe. Dévá­ról írják nekünk, hogy a Bukovinából haza­telepítet csángóknak az a része, amelyik Déváé telepedett le, most január 7-ikén ke­­gyeletes innepléssel áldoz az 1764. január 7-én Midéfalván Bukov, a székelyek hóhéra által legyilkolt dédapák emlékezetének, ja­nuár 7-én, délelőtt az összes csángók­a temp­lomba vonulunk, ahol a Mádéfalván elesett őiek lelki üdvéért gyászmisét szolgáltatnak, mely alatt a „Csángóifjusági Egyesület“ há­rom régi egyházi éneket fog előadni. Ugyan­csak délelőtt az állami tanítóképző intézet­ben nyilvános emlékünnepélyt tartanak, me­lyen a megnyitóbeszédet László János, az Ifjúsági Egylet elnöke, az emlékbeszédet Balázs Béla tanítóképzői tanár mondja. Két anangó ifjú szavalni fog, az ifjúsági ének­kar pedig hazafias dalokat énekel. Színházban dalban, estélyen­YES PORCELLÁNPQjyIS^ a legjobban érvényesül. Városunkban mindenütt kapható 3.— és 5.TM koronáért. — Fő és utóállitások Brassóban. A hadkötelesek fő és utóállitásait folyó­éri január havától kezdve az Iparegylet (Gewer­beverein) nagytermében tartják meg. — Băjenit elítélték. A hírhedt bras­sói katonaszökevényt, Bajcsit — amint érte­sülünk — többszörös bűncselekményeiért, a­melyekről a Brassói Lapok időközönként részletesen beszámolt, hat évi börtönre és négy évi utánszolgálatra ítélte a katonai hadbíróság. — Végietes játék. Megrendítő sze­rencsétlenségről kapunk hírt Bölönből. Józsi Mihály 1­ éves fiú 4 éves János nevű öcs­­csével ebéd után játszani ment az udvarra. Kerítettek egy kötelet és Hintát kötöttek. A nagyobbik fiú játékból, hogy a kis testvérét megijessze, a kötélből hurkot kötött s azt a nyaka köré fonta. — így fogok hintázni, — mondotta megrémült öccsének. A kis János ijedten szaladt be szülei­hez és megrémültet adta elő: — jöjjenek, mert Mihály akassza fel magát. A megrémült szülők kisiettek, de mi­kor odaértek, akkor a kis­fiú már nem élt. Játékból felakasztotta magát. — Nagyesebentől — Newyorkig. Jules Patas de Bas jóhangzású magyar int­­pressárió Newyorkból arról értesül, hogy ezt a magyar származású Jean Prostean hegedű­művésznek, akit együtt mutat be a spanyol származású Rafael Romero Spinola zongora­művésszel, nagy sikerei vannak és hozzánk beküldött előkelő amerikai lapok nagy elis­meréssel szólanak a magyar hegedűművész­ről, aki Hubay Jenőnek volt a tanítványa, Jean Prostean Nagyszebenből való cigány­­gyerek, aki föltűnést keltett a fölvételi vizs­gán, de a betanult darabokon kívil újabb haladást fölmutatni nem tudott, amiért el­hagyta a magyar zeneakadémiát. Azután so­káig nem hallottak róla Budapesten, most pedig mint jónevű magyar hegedűművész amerikai hangverseny körúton van, hírnevet szerezve a magyar hegedűnek, önmagának és impressariójának pedig bizonyára dollá­rokat. — „Rój" csiptető csakis a helybeli egyed tomosán Sándor fénykés elektrotechnikai intézet .alatt kapható. — Ja szerűen eszközöltetnek f­ényileg védve, Kerésznél. Szen­­­, sebészeti és -ü. 57 sz. én 4. szak — Tőzsde. — „A Illagxar Általános Hitelbank" brassói fiókjának távirati értesülései. BUDAPESTI ÉRTÉK­TŐZSDE. Budapest, 1912. jan. 3. Zárlat: Magyar hitel 855­— Osztrák hitel 653.75 Jelzálogbank 496.— Leszámítoló Bank 577-50 Hazai Bank 311'— Magy. Agrár és Jár.-bank 529 — Magy. Bank és Ker.­részv. 712’— Államvasut 731-50 Rimamurányi 686-50 Salgótarjáni 685­— Kereskedelmi bank 4360 — Közúti vasút 820.­Városi villamos 424.— Magyar cukoripar 3135.— Beccini 964 — Irányzat: szilárd. BUDAPESTI GABONA­TŐZSDE Buza április 11-69 Zab 9­64 Rozs 10-24 Tengeri 8-45 BRASSÓI LAPOK APOLLON A DALCSARNOKBAN. MŰSOR: Csütörtökön, január 4-én. Tengerpart titkai (tanulságos) Mozgófénykép újság (aktuális) Vadász álma (humoros) Éjjeli látogatás (humoros) Légvárak (humoros) Granada átadása (dráma) Műsoron kívüli szám ! Szerelem mindent legyőz. Dráma. 600 méter hosszú film. Fénysugár (dráma) .Péntek és szombaton uj műsor, SZŐNYEGEK, rp LiHGLEUSÜ, FÜGGÖNYÖK, Agy- és asztalterítők legjob­ban vásárolhatók, legnagyobb választék vak­­árak mellett TELLMANN és SF*d­L-nél BÚZASÖR . Elvállalunk linóleum felrakást a betaní­­tott munkások által. — Kérjen szükség esetén költségvetést. Az uj Korona szállóbeli linoleummunkála­­tok fenti cég által­am közöltettek. — 887 .tr***,. Kf\\* i fSíL' x • Valódi háromszögű ssakszon/fegwwk védjegygyel k­e­r­e­st­e­t­i­k. Cim a kiadói 2. szám.­ ­ Irassétól Ceylonig. irta: BODOR DÉNES. (7) Imádkozni eddig is tudtam és imád­koztam is, de csak itt a hajón tanultam meg igazán áhítatosan, szívvel-lélekkel imádkozni. Mikor künn tombol a vihar, zúg a szélvész, cikáznak a villámok, dörög az ég, tajtékoz­­nak a habok, labda módjára hányva ide-oda a hajót, mikor annak erős oldalai is megre­csegnek s a kormány és a gépek használ­hatatlanok, mikor ki van téve annak, hogy minden percben a tenger martalékává lesz, akkor még az is, ki nem szokott és nem tud imádkozni, összekulcsolt kezekkel borul térd­re : „Te benned bíztam eleitől fogva Uram“’ Ilyenkor míg a durva, vallással mit­­sem törödő matróz is halványan, reszkető ajakkal rebegi „Con Dió." (Segíts Istenem.) Egy nem remélt meglepetés is ért mindjárt a reggelinél. Ugyanis a szépen te­rített asztalon minden személy számára két piros tojás volt elkészítve, melyet aztán jó étvággyal elfogyasztottunk. Azt hittem és ebben a hiedelmemben Guidó bácsi is megerősített, hogy t. i. csak ez az egy húsvéti szokás van itt a hajón divatban. Azonban tévedett, mert másnap, a második ünnepen a nálunk szokásban levő öntözésben is volt részünk, csak annyi kü­­lönbséggel, hogy nem mi öntöztünk, hanem minket férfiakat is, épp úgy, mint a nőket, megöntöztek. Ekkor ugyanis, mivel a vihar kis időre megszűnt, a selségek foszladozni kezdtek és a nap is kisütött, kiültünk Guidó bácsival és Hermin nénivel a fedélzet legcsendesebb részére, a raktárak fölé és sütkéreztünk a napon. Hirtelen egy óriási szélroham követ­­keztében egy nagy hullám végig sepert a fedélzeten, éppen ott, ahol mi ültünk és úgy megfürösztett, hogy csurom víz tettünk. „Lá­tod Guidó bácsi —mondám neki — hogy még más szokás is van itt divatban, nemcsak a piros tojás, itt még a férfiakat is megöntö­zik, de, amint látod, nem parfümmel, hanem piszkos, sós tengeri vízzel.“ E kellemesnek nem mondható öntözés után egészen át kel­lett öltözködnünk. Innen aztán utunkat Port­laidig 2 nap alatt tettük meg. Ezalatt a vi­har is lecsillapodott, az idő kiderült , a hőmérséklet is rohamosan emelkedett. Ész­revehető volt, hogy már a Földközi tenge­ren jártunk. Mintegy két tengeri mérföldről legelő­ször szemünkbe tűnt Port-Said 60 m. ma­gas világitó tornya, mely csak egy zátonyon van építve s fénye 801. mértföldre bevilágítja a tengert, mutatva az utat a kikötő felé. Nemso­kára láthatókká lettek az éjjel-nappal szaka­datlanul dolgozó kotrógépek, melyek a kikötőt tisztítják meg a számuk által a tengerbe fújt homoktól. Lassan kint, amint közeledtünk, mind jobban és jobban kivehető lett a ki­kötőkben levő hajók árboc erdeje. Egy-két karcsú minaret a városból és a több száz méter hosszú hullámtörő védőgát. (Folyt. köv.) .

Next