Brassói Lapok, 1912. május (18. évfolyam, 99-118. szám)
1912-05-01 / 99. szám
Brassó, 1912. XVIII. évfolyam. 99. szám. Szerda, május hó 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vi évre 20 kor.* I Felefősszerkesztő: Weisg IsnAoadi Szerkesztőség és kiadóhivatal: V* évre 10 k., V*évre 5 k. Egyes szám ára 3 f. • Szerkesztő: Győri lm. Brassó, Kapu utca 64. sz. —Telefon : 177 TARCA. * a a Az érthetetlen leány. Csifri lánykorában, bolondos fejecskéjével — mint annyian — szintén valami nagy úrról ábrándozgatott. Hogy minő nagy úrról, azt hirtelenében maga se tudta volna megmondani. Lehet, hogy főherceg, de lehet, hogy csak báró, gazdag és előkelő méltóságos volt a képzeletbeli ideál. Minél több regényt fogyasztott el napközben, annál többet álmodozott éjszakánként s annál mohóban várta a nagy ismeretlent. Való igaz, hogy szép volt, kedves volt és okos volt a leány és ő ezt épp oly jól tudta, mint azok az urak, kiknek megakadt rajta a szemük. Csodás haja sokaknak szemet szúrt és ez őt elvakulttá tette. A leány mindig és mindenkor csak magát látta. A körülötte rajzó, lebzselő és neki komolyan és kevésbbé komolyan udvarló férfiakat, dehogy vette volna észre. Mert nem volt szive, mert nem volt lelke. Csupán báboknak tekintette az ifjakat és öregeket, akik közül nem egy vette volna feleségül. Na persze ! Holmi jegyző, gyógyszerész, mérnök, tanár, ügyvéd, hogy is kellett volna neki, nem úgy mint vele egykorú többi társnőinek, akik a jó alkalmat dehogy szalasztották volna el, férjhez mentek és boldog asszonyokká váltak. Férjhez menni olyan közönségesen! Brr ! Ezt oly nevetségesnek tartotta. Egy- kettőre megtehette volna, de minek tenné, mikor várni akar, mert várni kell. Hadd pukkadjanak a barátnők, azok a szegény, nyárspolgár asszonyok, akik éppen csak azért mentek férjhez, hogy ne maradjanakleányok. Még egy aranysujtásos, csengő-pengő sarkantyúja, kardcsörtető, sneidig hadnagyocska is hidegen hagyta. Igaz, hogy ilyenféle nem kérte meg a kezét, de jobb is, mert szégyenletes és csúnya dolog lett volna egy tisztecske kosárral. Az idő vénült, ő sem maradt fiatal. Úgy találta, hogy nagyon is magára van hagyva. Az urak el-el maradoznak mellőle, mert sokalták a leány szívtelen és önző csúfolódásait. Most, hogy magára maradt, elég ideje akadt gondolkozni sorsa felett. Belátta, hogy az álmok, ábrándok nem mindig, sőt igen ritkán szoktak teljesedésbe menni. Amit a bakfisleány hóbortos fejjel és rövid szoknyában kigondol, az a túlélőnk képzelődés csalfa, hazug játéka. El volt ragadtatva önmagától olyannyira, hogy nem tudott elragadtatva lenni senki mástól. Azért képe külsőleg nem változott. Nem úri szabóság cs. és jur. üdv. és kam. szállító. Férfi-, fiú- és leányba ruhák■ Uj tavaszi árjegyzék megjelent, kívánatra ingyen. Brassó, Kolostor utca 21. , Brassó, április 30 Gazdállodási rendszerünk átlaga még mindig veszedelmesen primitiv s mialatt egész Európa már régen áttért a belterjes művelésre, nálunk még mindig olyanféle termelés folyik, amely a középkorihoz hasonlít. A holdankénti átlag termelés nálunk a legkisebb és így igazolt volt a földmivelésügyi miniszternek az a fölfogása, hogy minden agrárpolitikának elsősorban a termelés fokozására kell irányulnia. Íme, ez az a fölfogás, amely az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülést arra indította, hogy a fölvetett kérdésben a szakemberek véleményét meghallgassa és egybegyűjtse. Ami a több termelés és a kereskedelem szerepe közötti relációkat illeti, azt gondoljuk, hogy az egész kérdéskomplexumot ott kell kibontani, hogy keresni kell mindenekelőtt mezőgazdasági termésünk elmaradottságának okait. Nem nehéz megállapítanunk, hogy a fő ok, amely elmaradottságunkat előidézi, a klimatikus viszonyok kedvezőtlen voltán kívül a kezdetleges gazdálkodási rendszer. Minden kétségen felül áll ennélfogva, hogy a helyzeten elsősorban azzal kell és lehet csak segíteni, ha gazdáink a modern gazdasági rendszereket, vagyis mindazon műszaki ismereteket elsajátítják, amelyeket e téren haladó tudomány felszínre vetett. Nem akarjuk ugyan a kérdésben a saját szemponttunkat előtérbe helyezni, de kétségtelen, hogy mialatt a külföldi fejlett gazdaságokban a vezetés jórészt technikailag is képzett egyének kezében van, a mi jószágkormányzóink nagyrésze még mindig avatatlanokból kerül ki. Csak természetes, hogy a modern gazdálkodási rendszerekre való áttérés, s nem történhetik bizonyos tőkék befek- ' etetése nélkül. A modern gazdálkodás-jhoz szükséges forgó tőkéje a mai gazdák közül csak kevésnek van meg és e téren igen fontos feladat háramlik a kormányra. Ez irányban megkezdődtek már a segítés első lépései s reméljük, hogy ezeket újabbak, hatékonyabbak fogják követni. Ami már most a kereskedelemnek e kérdésben való szerepét illeti, kétségtelen, hogy a kereskedelemre e téren igen nagy és fontos szerep vár. A kereskedelem szerepe főleg két ponton kapcsolódik bele a kérdésbe. Az egyiken ott, ahol a mezőgazdasághoz szükséges anyagok és eszközök szállításáról van szó. A másikon pedig ott, ahol a termés értékesítése a kérdés. Az első ponton az a feladat, hogy az anyagok és eszközök szállítása körül a kereskedelemnek biztosítani kell a legnagyobb üzleti realitást, a feltétlen megbízhatóságot és mindazt, amit a jó kereskedőtől és a fejlett kereskedelemtől várni lehet. A második kérdésben, a kereskedelemnek olyan szervezéséről van szó, amely a fölmerülő igények tökéletes kielégítésére alkalmas. Hogy az egyikben is, másikban is, melyek a konkrét föladatok, hogy ez a szervezés miképen történjék és hogy a szükségelt garanciák mikép adassanak meg, mindezek nem tartozhatnak a mi feladatunk körébe. Az egymással szembe állított érdekek mellett az Egyesülés ime, az érdekek egymásra utaltságát iparkodik igazolni. A közös munka előkészítését látjuk tehát ebben az ankétben.