Brassói Lapok, 1922. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
Araleu. ammmemmmmmmmmmmmmmmmmmmmmme Szerkesztőség és kiadóhivatal: Arassó, (apug 64-66 Teletriam 11 Szerkesztőseg 177 Kiadóhivatal 82 Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. XXVIII. évfolyam. POLITIKAI Brasov-Brassó, 1922. január 14. (Szombat.) 1. szám. Egy új bűvész jelent meg a pódiumon s a közönség feszülten várja, mit fog csinálni. Meglehetős reklám előzte meg s az eleve nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, innen a nagy érdeklődés. A megjelenése, a föllépése, az egyénisége is eléggé biztató. S mintha a különleges botjában is valami varázserő lappangna, amitől többet, különbet várhatunk.... Már kezdi is a produkcióit. A frakja ujjait finoman felhúzza, fényesre vasalt cilinderét könnyedén leveszi a fejéről, a filigrán figurás pálcikával gyöngéden megkopogtatja, aztán hosszúkás keskeny injaival belenyúl a kalap üres mélységébe. Tetszenek látni, itt nem látható semmi, még a semmi sem látható. De még egy kopp, a kicsi bottal a selymes kürtőre, még egyszer ujjak belesétálása a tátongó lyukba, s a nagy semmiből már csillogó, csiklandó, csábító valami lesz. A hosszúkás keskeny ujjak mind kivülebb kerülnek a kürtőből, s egyszerre váratlanul megjelenik velük egy színekben busálkodó szalag, mely mint egy pántlikás giliszta végetérhetetlenül nő, egyre nő, egyre nő, méterekre nő, mintha az üres cilinder csupa színes, többnyire nemzeti színes, sőt nemzeti kisebbségszínes szallaggal lett volna bélelve. A gaudium általános, a publikum naivabb része lelkesen tapsol, s hitetlen csodálkozás nyüzsgő moraja omlik szét a tömegen: hogyan is történhetett ez? S aztán, hogy a nagy kunsztstikli után a bűvész úr egy kis szünetet tart, a felizgult szomszédok a váratlan varázslat titkait bontogatják ki, mindegyik másképen magyarázván a lehetetlen dolog lehetőségét. Ámde sok idő már nincs a találgató, boncoló, kétkedő, kritizáló műveletek számára, jön a következő szám, ami már a nevető izmokra utazik, főképen a legnaivabb nézők, a gyerekek hálás tapsaira. Megint csak az a feneketlen, kiapadhatatlan különös kürtőskalap van soron, belül az ásító semmivel. De egy kopp azzal a kicsi bottal, a hosszúkás keskeny ujjak belenyúlnak, majd lassan kihúzódnak s egyszerre kitöppen közülük egy fehér galamb, a béke galambja. Milyen kedves! Ide-oda röpköd, s szinte odasuhanna szelíd szárnyaival a lelkendező közönség köré, ha egy megrendelt statiszta ügyes mozdulattal fel nem fogná a gyönge madárkát s el nem vinné hamarosan a kulisszák mögé. De hopp, kopp, a csudálatos cilinder tovább adakozik, most egy divatosan felöltöztetett baba kerül ki belőle, bájosan forgatja szemeit a publikumra, egyet kettőt hajlik a varázsló kezében, aztán átjut abba a másikba, amelyik elviszi szépen tentézni. Újabb szállítmány a selyemkalapból: egy ébresztő óra, amely éppen akkor berregi el a tizenkettedik órát, az utolsót, mikor a rejtelmes űrből kipattant a napvilágra. Mi következik még? Egy horgolt hálógipka, amely nagyon jól illik nyugalmazott miniszterek, nyugalmazott generálisok és előítéletben megköszvényesedett nyárspolgárok fejére, egy csipkés főkötő, amely otthon a kijáró fátyolos hölgy és a bejáró parfümös félvilági 410 hullámos fürtjeire bort?!, egy szétteregethető csupaképes csudakönyv, melynek lapjain a tigris a báránnyal, a vércse a verébbel, a vipera a szalamandérrel ölelkezik; majd egy kedvesen karcsú rézoszlopba iktatott benzines ön-, gyújtó, mely a legsötétebb koponyákba is jótékony világosságot áraszt, amit műveit nyelven kultúrának neveznek. És végül, vajúdó hegyek hátteréből egy csomó fehér egér, melyek a művész ujjaiból kiszötekenve, szétszaladnak a pódium padlóján, keresztül siklanak a színházi lámpákon, nekiiramodnak a zsúfolt nézőtérnek és kacagással vegyes riadalom közt egy-egy ott felejtett lyukba furakodnak be, hogy nyomtalanul eltűnjenek a világ színteréről. • Ez a kép kerekedett a képzeletünkbe, mikor az uj erdélyi miniszter, Bredicean Cajus dr. alábbi kijelentését olvastuk: , , Nemcsak egész kultúrámmal, a legszélsőbb szabadelvűség hive vagyok, de legbelsőbb meggyőződéseim is olyan politikára indítanak, amely szabadelvű, s minden népnek és állampolgárnak szabad, akadálytalan szervezetei útján megadja a lehetőséget, hogy Nagyromániában valódi hazára találjanak. A Magyar Szövetség ügyében hat nap alatt meg lesz a döntés. Hortopán kisebbségi államtitkár tárgyalása a Magyar Szövetség vezetőségével. — A magyarság nem nemzeti kisebbség (?)*) Kolozsvár, jan. 12 . (Saj. tud.) Mint a Brassói Lapok bukaresti tudósítója jelentette Hortopán kisebbségi alállamtitkár Kolozsvárra utazott, hogy itt a Magyar Szövetség, ügyében orientálódjon és iá Szövetség vezetőségével tárgyalásokat folytasson. Hortopán alállamtitkár regylbeli ember. Már diák korában részt vett a diákmozgalmakban, majd az ügyvédi pályára lépett és mint újságíró is működött kétségtelenül széles látókörű nagy tudású ember, de az erdélyi és főleg a nemzetiségi viszonyok felől még nincsen kellőkép tájékozódva. Ennek tulajdonítható, hogy egyes tekintetekben, a magyarsággal és annak egységes szervezkedésével szemben olyan felfogást vall, melynek tarthatatlansága kétségtelen. Az alállamtitkár a sajtó képviselőivel folytatott beszélgetés rendjén megígérte, a sajtó sérelmeinek orvoslását (pályaudvari orvsoltás ügye) és közölte, hogy a sajtószolgálatot átszervezik. Kijelentette, hogy a cenzúra megszüntetésére vonatkozó rendelet még nem tekinthető véglegesen megszövegezettnek. A hadizónán belül sajtóvétségekben a “haditörvény-** szék ítélkezik, a hadizónán kívüli területeken az igazságügymniszter utasításai szerint fognak eljárni. A végleges intézkedésig a jelenlegi helyzet marad fenn, de a végleges döntési már nem fog sokáig késni. A Magyar Szövetség ügyében délelőtt az alállamtitkárt azok keresték fel akik magukat a »demokrata szárny« elnevezéssel jelölik meg. Ez az elnevzés kissé különösen hangzik akkor, mikor a Magyar Szövetség egész programmja a demokrácia elvein épült fel. Délutánra Tanasescu államtitkár után a Mgyar Szövetség hivatott és illetékes képviselőit, Jósika Samu bárót, elnököt, Grandpierre Emil alelnökit és Sándor Józsefet az intéző bizottság tagját kérette magához, kikkel hosszas és beható eszmecserét folytatott. • Hortopán kijelentette, hogy hat napon belül a Magyar Szövetség ügyében meg lesz a döntés és a Szövetség a benyújtott alapszabály tervezetre vonatkozó határozatot megkapja. A Szövetség vezetői hangsúlyozták, hogy aSzövetség ügyének dűlőre jutta*) Tegnap délután a kolozsvári posta ajánlott küldeményei lemaradtak és így ezt az érdekes tudósítást csak mai, délelőtt kaphattuk meg. Májad nemcsak a magyarság érdekében, de az államisag konszolidációjának szempontjából is sürgős és fontos. A tárgyalások rendjén az alállamtitkár annak az egészen új nézetnek adott kifejezést, hogy a magyarság nem tekinthető nemzeti kisebbségnek, mert a párisi külön meg1614. *„...}eher Igena lass említést, miért is a Magyar Szövetség nem lehet az egész magyarsági képviselete. A magyarság, szerinte, nem alkothat egységes egyesületet, csak pártokat alakíthat, mert különben az állam szuverén másával kerül összeütközésbe. A Szövetség vezetői kifejtették ezzel szemben, hogy a békeszerződés nemzeti kisebbségekről beszél, a magyarság kint népi kisebbség szerepel, s így ragaszkodhatik azon jogaihoz, hogy egységes, pártban tömörülve harcoljon a magyarság törvényben biztosított jogaiért. A Szövetség elnöke közölte, hogy a szükséges módosításokat kész a Szövetség szervezeti szabályzatán eszközölni, de ehez a működés újbóli felvételeszükséges, mert e nélkül nem történhetik semmi A tárgyalások végén az alállamtitkár kijelentette, hogy a kormánynak nincs kifogása az ellen, hogy a Magyar Szövetség mint a pártok szövetsége fejtse ki működését. Egyikkolozsvári lap értesülése szerint laptárgyalások rendbén Jósika Sámuel báró, a Szövetség elnöke kijelentette, hogy anagygyűlést a legrövidebb időn belül összehívják és azon a személyi kérdésekben is figyelembe szándékoznak venni a kormányzat kívánságait Nem tudjuk, hogy ez a kijelentés tényleg elhangzott-e, de nem is hihetjük el, mert alkotmányos államban a kormányzat sem az egyesületi, sem a pártalakulási ügyekben a személyi kérdésekre befolyást nem gyakorolhat, ésilyen befolyásának érvényesülését senki sem garantálhatja. Olyan Magyar Szó kétségét, vagy pártok szövetségét nemogati el a magyarság, melynek vezetőségét, ha csak részben is, hatósági akarrat, mondhatnánk kinevezés állítja a fórumra. * A volt magyar állami javak megváltása és a telepesi kérdés. Újabb adat a telepesek igazsága mellett. Kolozsvár, jan. 11 (Saj. tud.) A «Patria» jan. hó 3-i száma közli, hogy a magyar állatai tulajdonát képezett javak az utódállamok részéről történendő megváltás tekintetében két csoportba sorozandók, így írja ezt elő a trianoni békeszerződés. Az első csoportba tartoznak az összes javak és birtokok, az iskolák és kórházak kivételével. Az első csoportba tartozó javakért és birtokokért meg kell fizetni a váltságárat, ami egy milliárd 85 millió koronát tesz ki, míg a második csoportba tartozó iskolák és kórházak 87 és félmillió értékben, minden ellenszolgáltatás nélkül engedendők át. Ezt az intézkedését a békeszerződésnek már ismertük, csak a megváltandó és meg nem váltandó javak és birtokok értékét nem tudtuk, amelyet most állapított meg a J. Manaila elnöklete alatt működő bizottság. Felvetjük ezzel kapcsolóban azt a kérdést, hogy miután a földbirtok is megváltandó, van e értelme annak, hogy a telepesek birtokainak tullajdonjogát az állam ne ismerje el? Nézetünk szerint nincs, mert ha azok nem a telepesek, hanem a volt magyar állam tulajdonának tekintetnek úgy a román állam által megváltandók, tehát az állam pénzügyi érdeke is azt kívánja, amiért mi kezdünk, hogy a telepesek hagyassanak meg háborítatlan tulajdonában sok fáradsággal és munkával megszerzett telepállományuknak. A nyomorgó községi és megyei nyugdíjasok. A megyei subprefektek és prefektek figyelmébe. Bra»*ó, jatt. IX (Saj. tud.)) Panaszos levelek egér* garmadája fekszik előttünk, öreg, reszkető kezek k&csi. Lesik a kusza sorokról hogy akik írták, a legrettenetesebb nyomoréin tengetik életüket Községi és megyei nyugdíjasok panaszos írásai ezek melyek a megélhetés nehézségeiről , a nyugdíj csekély voltáról mondnak el sok szomorú, de nem új dolgot. A Brassói Lapok már nem egyszer tette szóvá a nyugdíjasok kétségbeejtő helyzetét, és a Magyar Szövetség is akcióba lépett, hogy a hosszú évek becsületes munkájának rokkantjai érdekében cselekvésre hívja fel a kormányt. Hangzott is el ígéret, sőt Intézkedés is történt Múlt év szeptemberében a kolozsvári államtikárság például 12082—921 sz. alatt úgy rendelkezett, hogy a községi és megyei nyugdjasok is 1—1 arányban kapják mg 1921. január 1-től kezdve, tehát visszamenőleg nyugdíjukat. A szegény nyugdíjasok bizakodva és reménykedve nyomorogtak tovább. Várták, hogy legalább ez a kiegyenlítés bekopogtasson és enyhítsen rémes helyzetükön. Várták és várják most is, de az ígéretek, a rendelkezés realizálása még mindig késik. Tudjuk, hogy a letűnt hónapok szerencsétlen gazdasági politikája az állam teljesítőképességétis erősen megpróbálta, de azért az ország feltétlenül rentelkezik azzal az anyagi erővel, mely a