Brassói Lapok, 1922. február (28. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

XXVIII. évfolyam Brasov-Brassó, 1922 február 1 tolerda.) 21 T.dm. Évek suhantak el immár az elszakadt magyarság feje fölött. Nincs mit tagadnunk, súlyos megpróbáltatások fekete szá­ntyán haladt ez az idő, mind, egy­től egyig: a perc, az óra, a könnyes sz­meket bú­csúztató hónapok és a lemondással vegyes reménykedések kábító tétlen­ségén át egymás nyomába lépő sík­lyos esztendők. Nem szégyeljük be­vallani, hogy fájdalom volt a pár­nánk, melyre lehajtottuk és a melyről felemeltük csüggedt fejünket, kiseiű volt a falatunk, melyet magunk sem tudjuk hol és hogyan szereztünk, há­­­borgó tenger minden nappalunk, melyre még viharosabb, álmatlan éj­szakák köszöntöttek. Le voltunk sújt­va, le voltunk gázolva, tikkadt volt a szájunk, vértelen az aj­ak­unk­, sza­kadékoktól tátongó a lelkünk és va­cogtunk, dideregtünk, mint a hidegle­lős, mint a­kit mélyen szánt a láz, mint a gyermek, akit letépnek anyja kebeléről. A történelem, amely majd a je­­­len évekről fog beszámolni a jövendő­nek, nem fog csodálkozni ezen, de az­ emberi lélek mélységeibe mártoga­­tott tollal fogja megrajzolni azt a ri­­asztó meglátásokból kiemelkedő sö­tét tónusú képet, melynek hátteréből elő fog csillanni a jobb jövőbe vet.­­tett hitünk, a romok között is épen maradt őserőnk, a keservekben is lan­kadatlan bizalmunk. Mert azt sem ta­gadhatjuk, hogy hittünk és bíztunk s­ittel és bizalommal mutattunk az égre mindig és akkor is, amidőn szi­vünk riadtan kopogtatott fel erőskö­dő lekünkhöz s pillanatokra meg is ingatott. Elmúltak a gyász órái, de itt ma­radtak még a megpróbáltatások nap­jai. Ma sem jár pehelyláton az idő, ma sem hiányzanak az aggodalma , de a lélek, melyet végkép megedzet­tek a sújtó esztendők, most már elég erős, hogy tettekkel fogadja az elkö­vetkezendőket. És jókor, mert éppen most áll új korszaka előtt az elsza­kadt magyarság. Most nyílnak meg előtte azok a lehetőségek, melyek egy új világ megterem­tséhez nyúj­tanak alkalmat, melyek segí­t­égével kézbe ragadhatja a jövendő eo­sa megalapozásához szükséges eszközö­­ket. Ismételjük, elmúlt a gyász, és tovatűnt a megrázkódtatásokkal járó tétlenség ideje és elérkezett a sors­döntő munka pillanata. V­áks­rácok előtt áll az ország, és választások előtt áll a magyarság. Első pillanat: a, alig belátható horderejű józanságot,, tettrekészséget, egységes munkát kö­vetel ez a tény tőlünk. Politius.­ U­­­eazottságunk, fajszeretetünk, kö­zös céljainak megismerése mind ke­vés ahoz, hogy most amiben n­ál is­mét helyén van a szívünk, ezt mond­hassuk el az eszünkről is. A legtelje­sebb össz­hangra van szükségünk, hogy csak el is indulhassunk, és a legmesszebb menő egyetértésben kell megtennünk az első lépést, hogy má­­­sodikat is tehessünk. A múlt okulásai­ből s a jelen tanulságaiból kell kifa­­ragpuasc z aantye­ken át felemelkedni kívánunk. Sírjon fel tehát az elmúlt három esztendő keserűsége ezután is a lelkünkben, de most már nem azért, hogy meg­bénítson, hanem hogy tettekre sar­kaljon. Tágra nyílt pupilláinkon pe­dig szűrődjön bensőnkbe a tény, hogy a vigasztalan múlt után még egyetlen lépéssel sem közeledtünk a vigaszt nyújtó jövendő felé, s hogy mind­azt, amit várunk, csak magunk­tól, népünk egységes fellépésétől és munkájától várhatjuk. Nemsokára képviselőket küld az erdélyi magyarság a bukaresti parla­mentbe. És teszi ezt azzal az elha­­­­rozással, és tudattal, hogy saját ma­ga fogja kiküzdeni mindazt, amit kí­ván, amire joga van, s ami létének, és­­ fennmaradásának legszüksége­sebb feltételét képezi. De hogy mind­ehez csak hozzá is kezdhessen, nagy előrelátással és nagy tapintattal kell hozzáfognia jövőbeli vezéreinek e­l­­ y választásához, hogy olyan emberek­re ruházhassa bizalmát, akik ezt a bizalmat nem a saját, hanem az egész nép javára akarják, tudják és fog át kamatoztatni. Az önző célok, a sze­mélyi ambíciók, a két könyökkel tör­tetők szemétjéből tehát az ig£i gyön­gyöt kell kiválasztania a musd­arság­i­nak, hogy akkor, amidőn illetékes helyről a jelölésekre megkapja a fel­hívást, biztos ,kézzel muta hasson rá vezérelte — azokra az önzetlenség, becsületesség és rátermettség fegy­vereivel rendelkező emberekre,, akik egy jobb és szebb világba vezetik el­­majd, s akik jóban, rosszban, ott fog­nak állani, nem a parancsnoki hídon, hanem az árbockosárban, az őrhe­lyen, ott, ahol, ha kell, munkálkodni­ és ott, ahonnan, ha kell, vezetni és irányítani is lehet, eleve elvetették az, együttvüjtködés le­hetőségét. Bukarest, jan. 30 (Rador) A liberális párt Buzsucon Cos­ma Auroit, lépteti fel, akit ezenkívül Te­mesváron is jelöltek. Lugoson Bratianu Vintilla, L­ászkabraván Vajdával szem­ben Bratianu Dinu a miniszterelnök öccse fog fellépni. Bukarest, jan. 30 (Rador­) A demokrata párt ma este ér­tekezletet tart, melyen a választásokra vozatkozólag fog határozatokat hozni. Bukarest, jan. 30 (Rador) Az Epoca jelenti. A liber­áli­sok reménykednek, hogy Constantinescu­nak, akit tegnap küldöttek Kolozsvárra, s áld új ajánlatot fog fleírni a liberális párt nevében a nemzeti pártnak, sikerülni fog egyezséget kötnie Maniuékkal. Bukarest, jan. 30 (Rador) A néppárt és­­ Ma 'ghiloms* párt között megegyezés jött létre a con­stanzai választásokra vonatkozói­g. Bukarest, jan. 30 (Saj. tud.) Constantinescu uradalom­ügyi és­ földmivelésügyi miniszter tegnap este Erdélybe, Désre utazott, ahol 3—4 napig marad. Constantinescu állítólag azért utazott Désre, hogy a nemzeti párt vezető embereivel tárgyaljon és ily mó­don a liberális párthoz való viszonyt enyhítse. Bukarest, jan. 30 (Saj. tud.) Azon nyilt levélen kivül melyet Br­­lianu Ján­es »Románia vala­mennyi fiához« intézett, közé tett meg egy másik levelet is »Erdély fiah­oz« szól­va benne. Ebben az uj levélben Bratianu »segítségül hívja a konszolidáció művéhez az ország minden jó fiát.« Bukarest, jan. 30 (Saj. tud.) Politikai körökben híre jár, hogy Gróza Pétert az Averescu kor­mány volt miniszterét, legközelebb er­délyi miniszterré nevezik ki. Közte és a liberális párt közt folyik a tárgyalás. Bukarest, jan. 30 (Saj. tud.) A liberálisok kolozsvári nagygyűlésén részt fognak venni Bratianu J. J. C. miniszterelnök Alva. Constantines­cu, Ch. Marzescu és Jean Th. Florescu miniszterek. Bratianu­ nagy expozét fog­­tartani, melyben a jelenlegi politikai helyzettel és a jelen kormány programmjával fog fog­lalkozni. Bukarest, jan. 30 (Saj. tud.) A román nemzeti párt gyű­lése egyebek között kimondo­tta a követ­kező határozatott: »Követeljük a gyulafehérvári határo­zat tiszteletben tarvó­it ,és tiltakozunk a­zok ellen a törvényhozási és kormányzási intézkedések ellen, melyek' törvénytelen dzecret-logek útján és más inézkedések utján nézik a gyulafehérvári nemzetgyű­lés határozatait'­ s azoknak a szerveknek döntéseit amelyeket ez a gyűlés alkotott A jogbizonytalanság az államéletben ural­kodó vége.árhatatla­n zavarok, a gazdasági és pénzügyi tönk melybe Erdély és Bánát jutott, fájdalmas következményei annak.1, hogy jogi intézményeinket és szokásain­kat semmibe vették s az IRim kormány­zásától szándékosan távoltartjuk a terfl­zett pártot.« Két év tapasztalatai alapján és­ a gyu­lafehérvári határozatok megvalósítá­s ér­dekében testvéri szózatot is néz­ik a be­csületes és hazafias románokhoz, hogy so­rakozzanak a román nemz­ed 1 zv... ,aj i alá, mely ezen nagy feladatok neg.a c­sitására alkalmas. Bukarest, jan. (Saj. tudj.) Maniu Gyula Kolozsváron tartott beszédében a gyulafehérvári hatá­rozat védelméről ezeket mondta: Hangsúlyozom, hogy a választási harc a gyulafehérvári határ­ozatok szente­litére és alkalma rá­aa miértt is szüksége. A határozatoknak egy részét devret-lege-ket megszüntették. Pedig a gyulafehérvári szerződés két­oldalú á szerződés volt: Er­dély és a régi román királyság faktorai között- és ilymódon a határozatoknak!­ s román politika eseményei. Minisztertanács. — Ugron István tárgyalása Bratianu miniszterel­nökkel. — A belpolitika hivei. — A gyulafehérvári határozat és a nemzeti párt. — A Titulescu-féle pénzügyi törvényeket felfüggesztik. — Leleplezik a nagy pazarlásokat. — Az uj párisi követ. — A fő­város új vezetősége. Bukarest, jan. 30 (Rador) Ugron István a Magyar Szö­vetség vezetőségének tag­ja tegnap tárgya­lásokat folytatott Bratianu miniszterelnök­kel az erdélyi választásokra vonatkozólag Bukarest, jan. 30 (Saj­ tud ) Az Adeverul írja- Azt hin­né az ember, hogy Bratianu igen megvan elégedve azzal, hogy a király a h­at­alm­at teljesen a liberális pártnak ad­ta. A való­ság azo­kin mást mutat. A liberálisok kijelentik, hogy mint mi­niszterelnökük t­elj­esen tisztában van azzal hogy a leghatalmasabb erdélyi párt tá­mogat­ása nélkül nem fog kormányozni tud­ni, Ugidképen pedig nem valósíthatja meg az új­­ alkotmányit, melybe felveen­dők a gyűl a f­ehé­vári határozatok is. De még ha a liberálisok vezére oly képzelődő volna is, hogy azt. figyye, hogy Erdélyt korm­ány­ozhatja és uj alkotmányt adhat az illetékes képviselők mellőzésével van meg valaki, aki nem engedi meg hogy egy percig is ilyenfajta tilumóka­t tápláljon. Ez a valaki a krály, ki hír szerint vala­hányszor Bratianuval érinke­zik, meg­mondja neki, hogy az alkotmány a csatolt tartományok minden képviselőjének bele­egyezésével és hozzájárulásával jöjjön létre. S minthogy a király ezen óhaját nem titkolja ismételten hangoztatta a liberális párt miniszterei előtt, s ajánlota nekik hogy keressék az erdélyi vezető emberek­hez való közeledés útját, hogy az alkot­mány megszavazásához megnyerjék tá­mogatásukat. A király magatartásának közvetlen ha­tása, hogy a kormány engedett abból a szándékából, hogy az erdélyi nemzeti párt ellen dühös választási küzdelmet foly­tasson.­­­­A liberális politikusok utasítást kap­tak, hogy sietve lépjenek érintkezésbe az erdélyi vezető politi­kusokkal és állapodja­nak meg olyan eljárásban, mely Erdély­ben a választási küzdelmet lehetőleg szűk keretek közé szorítja. A kormány állítólag kész arra, hogy­­ása után újból tárgyalja a kollaborálna az erdélyi vezetőemberek ellen nem állít jelölteket s azonnal a választások lejár­­ ügyét a nemzeti­ párttal. A liberálisok remél­ik, hogy ily mó­don eleget tehetnek a király óhajának". Erdéyi körökben anonban azt ,­ hogy ezek a nyilatkozattok­ nem fedik a valóságot, hanem épen az a céljuk, hogy lep­enés. Úgy vélik, hogy a liberálisok biztosra vévén, hogy Erdélyben biztos ve­reség vár rájuk, ki akarnak térni a küzde­lem elől. Ebben az esetben a legkényel­mesebb magyarázat számukra, hogy ez a király akarata folytán történt. Majd a tények fognak beszélni. Kolozsvár, jan. 30 (Rador) Az erdélyi nemzeti párt je­lölő bizottsága ma is folyta­tta tanács­kozásait. A bizottság, miután még mindig nem kapta kézhez az összes kerületek aján­lásait, e­z ideig a következő jelöléseket ej tette meg: Gyulafehérvár: Maniu Gyula, Nagysomkut:­ Vajda Sándor, Brassó: Po­povici Mihály. Pécska: Goldis László, Arad: Mihei Szevér. Torda: Moldován Valér, Toplicza: Voicu Nittescu, Szász­város: Vlad Aurél. Temesvár: Domansea­nu tábornok. Lugos: Caius Brediceanu, Buriás: Bocu Szevér. Facset: Moroni J. Oravicza: Bra­is­te Valér. Szá­zkarinya: Vajda. Nagyszentmiklós: Crosu, Resica: Molin. f­­ Kolozssvár, jan. 30 (Rador) A paraszt rá­­ vasártnap dél­után Bog­dán Dui­a egyetemi tanár kolozs­vári lakásán értekezletet tartott. Jelen vol­tak Mihala­­tol a párt vezére és Julien volt képviselő Bukarestből, valamint a párt erdélyi szervének képviseletében az összes volt képviselők és szenátorok­­. A konferen­cia szigorúan bizalmas jellegű volt. En­­nek ellenére sikerült a Rador munkat­á­r­sának a konferencia lefolyásáról a követ­keiket leszögeznie: *­­ Mihalache nyitotta m­eg az értekezle­tetet, s miután hosszabb expozét tartott a jelenlegi politikai helyzetről, ismertette a választások kilátásait. Az értekezleten a legnagyobb elégedetlenség nyilvánult meg az erdélyi nemzeti párttal szemben, amely túlságosan arisztokratikus módon bánik a parasztpárttal: nem kiván a m­an­dátumok feloszlatásáról tárgyalni, hanem diktálni akar és legtab­eb arra hajlandó hogy nem­ állít tetlenj­elöltet a paraszt­­párttal szemben. A parasztpárt véleménye az, hogy a nemzeti párt lebecsüli a parasztpárt érte­két és szervezettségeit. Amennyiben azon­ban Maniuék nem hajlandók változtatni magatartásukon és nem­ fognak egyenran­gú fájként tárgyalni a parasztpárt­i úgy

Next