Brassói Lapok, 1922. április (28. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-01 / 75. szám

Ara­­­leu. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Kapu­ u. 64-66. Telefonszámok : Szerkesztősége, 177. Kiadóhivatal . 82. Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NA XXVII. ÉVFOLYAM. BRASOV-BRASSÓ, 1922. Április 1. (Szombat.) 75. SZÁM. A neve nem fontos és amit mondott, azt sem vennék sem komolyan, sem zokon, ha szavai nem a parlamentben hangzottak vol­na el. Am­úgy idejegyezzük, hogy akadt egy rom­án szenátor, aki a par­lament padjairól, a marosvásárhelyi szenátori mandátum igazolási vitája során így förmedt az ellenzék egyik tagjára: «Nem szégyenled magad egy magyart védelmedbe venni?« Ha nem ismernők a liberális pártnak a kisebbségekkel szemben el­foglalt álláspontját, talán napirendre is térnénk a dolog fölött, de így, a­mikor ebben a kijelentésben egy többségi párt nézetének megnyi­latkozását is látjuk, magunk kívá­nunk megfelelni a szenátor úrnak. Nem, higgyék el a liberálisok, nem szégyen védelembe venni a magyar­ságot senkinek és semmi körülmé­nyek között, legkevésbé akkor, ha ez a védelmezés tulajdonképpen, amint egy­­esetben is történt, Veta is annyira egy, vagy több magyarnak, hanem az igazságnak szól. És, ha még nem is így volna, ha csupán és kizárólag a magyarságnak a védelméről volna szó, annak a népnek a védelméről, a­mely ugyan nem könyörög a támoga­tásért, de a jelen szituációk mellett azt­­megérdemli, akkor sem volna semi bűn, sem gyalázat az oldala mellé állani. Inkább azt bélyegezhetjük szé­gyenletes eljárásnak, amit említett szenátor úr tett, akinek, ha bensőleg ellensége is a magyarságnak, mérle­gelnie kellett volna a tényt, hogy az ország színe előtt, a parlament fel­sőházában nem lehet ilyen kávéházi kijelentéseket súlyosabb következmé­nyek­ nélkül tenni. Úgy gondoljuk, hogy a szenátusban a legélesebb párt­harcok közepette is meg lehetne őriz­ni annyi emelkedettséget, józansá­got és ha szükség van rá, türelmet, amennyi legalább ahoz elég, hogy ne sértsenek egy népet és ne szítsanak fajok közötti gyűlöletet. Mert mi l­ehet ennek a következ­ménye? A nép, amely hallja ezeket az ellene irányuló gyűlölködő szava­kat, megbántva és vérig sértve ébred arra, hogy minden, eddig a hatalom részéről elhangzott simogató nyilat­kozat csak humbug, porhintés, vagy népbolonditás volt; azok pedig, akik a románság és­­különösen annak alan­tosabb funkcionáriusai részéről vele szemben ezideig is ellenszenvvel vi­seltettek, vérszemet kapnak, igazol­va látják magukat, a fajgyűlölet, a torzsalkodás, a harc csak nő és a bé­ke, amelyről annyit prédikálunk, a tá­voli jövő zenéje marad. Igen gyakran hallunk irred­entiz­musról, államellenes vádakról. Nos, ha ilyenek vannak és igazolhatók, azokat nem a nép hibájául kell fel­róni, amely már éppen ezerszer bebi­zonyította,­ hogy lojálisan kíván beilleszkedni az új államalakulatba, hanem azok terhére kell felírnunk, akik hasonló megnyilatkozásokkal él a kibékülés reményét és olyan vegyes érzelmeket keltenek az egész vona­lon, románok és magyarok lelkében, amelyből minden származhaték csak éppen jó és kívánatos dolog nem. Ismételjük, nem kell senkinek szégyenkeznie azért, ha olyan ügyet védelmez, amely a magyarságé is. A magyarság ügye igazságos ügy, jogokon és törvényeken alapuló, mert semmi mást nem akarunk, mint élni, fejlődni és erősödni. A­ki tehát az oldalunkra áll, csak megtisztel­hetve érezheti magát, mert az igazság mellé áll. Aki jogaink elvonása ellen emeli fel tiltakozó szavát, egy fejjel emelkedhetik mindenki fölé, aki csak összedugott kézzel nézi meddő küzdelmünket. És a­ki jogaink elnye­rését tettekkel elősegíti, az emberi emelkedettség csúcsáról nézhet le mindazokra, akik elvakultságukban egy nép nyugalmának felbolygatásán keresztül zavarják fel az ország nyu­galmát. Kétszeresen súlyosak a fent re­gisztrált szavak, mert ugyanakkor hangzottak el, amidőn a magyarsá­got egyetlen képviselőjétől is meg akarják fosztani. Mert habár a sza­vak és a tettek összhangzásban van­nak is egymással, így együttesen olyan bántó élességgel rikoltanak be­le az állam jogéletébe, olyan durván érintik kisebbségi ügyünket és olyan­­ Bukarest, márc. 30. (Saj. tud.) A kamara 29-iki ülésén napirend előtt Popovici Mihály felelt Antonescu és Bratianu támadásaira s­­azt mondta, hogy Antonescu egy nagy valótlanságra építette fel beszédét és sértésekre, melyeket Erdély s a nemzeti párt ellen elkövetett. A nemzeti párt az erdélyi románság­ egész küzdelmes múltját viseli. Erdély morális többsége erőt ad a nemzeti pártnak ahoz, hogy kijelentse, hogy ez a párt Erdély igazi képviselője. Erdély a liberális pártot, a­mely azért jött, hogy uralkodjék fölötte és leigázza, mint ahogy ez a párt a régi királyságbeli parasztságot is leigázta, visszautasította. Bratianunak arra a vádjára felelve, hogyha a nemzeti pártnak néhány tár­cával többet ajánlottak volna fel, akkor elismerte volna a parlament törvényes­ségét, Popovici azt válaszolta, hogy a nemzeti párt hajlandó lett volna egyen­lő félként tárgyalni, de arra nem, hogy mint szolgia beszéljen urával, mint a­hogy Bratianu akarta Erdélyt kezelni. — A nemzeti párt és egész Erdély — mondta­­é­lül Fopo­vics — nem­­ meri ezt a parlamentet és nem tekinti úgy, mintha parlamentben lenne, mert ennek a gyűlésnek nincs ilyen jellege. A nem­zeti párt el fog menni Gyulafehérvár­ra, hogy ott az igazi demokrácia uralom­rajutásáért és az erdélyi román nép jo­gsainak védelméért küzdjön, amely nép nem hajlandó a liberális párt jármát el­viselni.­­ Bukarest, márc. 30. (Saj. tud.) A szenátus márc. 29-i Iá filiME* »ui vaij» faijt Uviid* szemérmetlenül utasítják vissza két milliós népünk politikai aktivitásra irányuló törekvéseit, hogy ezeknek nyomán már nem csodálkozás, nem keserűség, hanem a legmélyebb meg­döbbenés kél. Ám legyen! Fosszák meg a magyarságot egyetlen képvi­selőjétől, kiáltsák világgá, hogy szé­gyen e népnek a jogai mellé állani,­ de számoljanak is a következmények­kel és ne csodálkozzanak azon, ha a világ szemében, a jog igazság és er­kölcs szempontjából, minden újabb elfoglalt talpalatnyi térrel, a vég­eredményben, mégis csak maguk lesz­nek­ szegényebbek. És még egyet. Várjon, hogy érezt­­ék magukat azok a liberális magyar szenátorok, akik egy párttagjuk szá­jából hallották a magyarság gyalá­­zását? Igazolva látták­-e magukat, vagy nem is érintette őket közelről a dolog? Olyan kérdések, amelyekre okvetlen feleletet várnánk, ha nem­ tudnák, hogy kik ők, és nem ismer­nék annak a pártnak a felfogását, a­melyhez tartoznak. Ám inkább egye­bet­­kérdezünk: Vajkon mi nagyobb szégyen: támogatni a magyarságot, k­i­os törekvéseiben, vagy mindent beígérni nek­i és mindenétől megfosz­tani? Erre feleljenek, ha már a libe­rálisok közül Van valami mondaniva­lója valakinek, a szenátusban — a magyarokról. Liviu­­Mik­sa a következőket mondta: — Mi erdélyiek azt követeljük, hogy hajtsák végre a miniszteri felelősség­ről szóló törvényt. Erdély, mely mosta­náig nem tudta hogy mik a választási visszaélések, és törvénytelenségek, most már azt is tudja mi a liberális párt po­litikai bolsevizmusa. Valamennyi erdélyi választás sem­mis! (hosszas taps az ellenzéken) Mi erdélyiek új választásokat követelünk, hogy a választások során elkövetett bűn­tettek jóvátétessenek. — Meg kell tudniok — folytatta a szónok — hogy Erdélyben a nyugtalan­­ság mindaddig nem ér véget, amig gyöke­resen meg nem változik a törvénytelen­ségek terhes rendszere, s amig nem jön egy semleges kormány, amely szabad vá­lasztásokat vezessen. Bukarest, márc. 30. (Rador) Ma délelőtt minisztertanács volt, melyen a kamara és a szenátus el­nökei is részt vettek. A minisztertanács előbb a mandátumok igazolásánál köve­tendő eljárást állapította meg,­ majd foglalkozott a benyújtandó törvényjavas­latokkal, a költségvetési és a lakbérszer­ződésekről benyújtandó törvényjavasla­tokkal. A lakbérleti szerződésekről úgy határozott a minisztertanács, hogy azok­ról egy ideiglenes javaslatot fog a par­lament elé terjeszteni, melyben a szerző­d­ések egy éves meghosszabbításáról és a lakbéreknek három­szoros, a Hetvé­nt szőrösre való felemeléséről fog intéz­kiedni. Bukarest, márc. 30. (Saj. tud.) Annak idején közöltük azt, mit Hwasuyui az uj választások igazolása kérdésében. A miniszterelnöknek valóban az volt a terve, hogy 12 többségbeli képviselő­ mandátumát megsemmisítik és pedig azokét, akiket Erdélyben ellenjelölt nél­kül választottak meg. Bratianu J. ezt a tényt vasárnap a többség tanácskozásán a képviselőknek is tudomására hozta és határozatát tegnap a kamarában tett nyilatkozatában is ismételte, midőn az el­lenzéki vezérek nyilatkozataira felelt. De tegnap estétől ma reggelig úgy látszik minden megváltozott, így­ igen jól értesült körökből azt a hírt vesszük, hogy a miniszterelnök első szándékát meg­módosította és pedig olyan értelem­ben, hogy legfeljebb hét többségi kép­viselő mandátumát semmisítik meg. Eb­ben a számban benne foglaltatik három olyan képviselő mandátuma is, akik még röviddel a választások előtt prefek­tusok voltak és állásukról csak az utolsó pillanatban mondtak le. A miniszterelnöknek ez utóbbi ha­tározata értelmében dolgoztak tegnap is a kamarai szakosztályai és ez értelem­ben fognak a mai parlamenti ülés mun­k­álatai is lefolyni,­­amikor az első meg­­támadott választások kerülnek vita alá. Vaitoianu tábornok, belügyminisz­ter ma az első támadások alkalmával fe­lelni fog a támadásokra, melyeket e vá­lasztások lefolyásának módja miatt el­lene intéztek. Vaitoianu tábornok egy tekintélyes iratcsomót gyűjtött össze, mely sok ira­tot, okiratot "foglal magában s melyek­ből bizonyára ki fog tűnni a tettesek bűnössége. Amint tehát látható, Bratianunak és Antonescunak tegnap az ellenzék ellen intézett támadása után ma a »nehéz tü­zérség« következik, még­pedig a bel­ügyminiszteri tábornok vezetése alatt. S minthogy a támadási terv már előre jól el volt határozva, előrelátható, hogy a már előre kiszemelt áldozatokon kívül, minden liberális kiszabadul az ellenzék hálójából. Az igazolási vita valószínűleg hol­nap befejeződik és ezt a kamara tiszt­viselői karának megalakítása fogja kö­vetni. A kamarai al­elnökségre Mandrescu Simeon, Moldovanu Leon­te és Dimitriu C-n kívül negyedik jelölt, Antonescu Emanuel, aki azt hiszi tegnapi beszéd­­e után, hogy a többség szemében érde­meket szerzett erre magának.­­ Bukarest, márc. 30. (Saj. tud.) Az Indreptarea írja: Ar­­ról­­értesülünk, hogy, a kormánynak­ szán­dékában van az erdélyi nemzeti párt­nak" néhány nap múlva Gyulafehérvá­ron tartandó kongresszusát megakadá­lyozni. Ebből a szempontból mindent el fognak követni, hogy a kongresszus tagjai ne tudjanak Gyulafehérvárra men­ni, sőt a lakóhelyüket se hagyhassák el.­­ ■ Bukarest, márc. 30. (Saj .tud.) A Dimineata Írja: Maniu­nak a királyhoz intézett memorandu­mát a kolozsvári postán három napi® visszatartották. Vég­ül is lépéseket kel­lett tenni arra nézve, hogy a mentoran­dumot a királlyal táviratilag közölni te­hessen. 1 f Bukarest, márc. 30. (Saj. tud.) Mindent elkövettek arra nézve, hogy Cons­tan­tinescu­ban ered to­vábbra is megmaradjon a CFR vezér­igazgatója, ő azonban szilárdan el van határozva, hogy állásától megválik. Lé­­­léseket tettek Pretoriánnál is, hogy az­gazgatói állást fogadja ő el, azonban ő is visszautasította. Most Orghidán, ma helyi igazgatóval próbálkoznak,­ hogy vállalja el a vasúti igazgatóságot. A román politika eseményei. A kamara és szenátus ülése. — A minisztertanács határozott a lakbérleti szer­ződésekről. — Leapadt a megsemmisítendő liberális mandátumok száma. — A kormány és a gyulafehérvári gyűlés. — Maniu memorandumát három napig visszatartották. - Személycsere a C. F. R. vezérigazgatóságában.

Next