Brassói Lapok, 1922. május (28. évfolyam, 101-122. szám)

1922-05-14 / 110. szám

1922 máju 14. akik a nagy európai érdekeket kis pénz­csoportok érdekeinek rendelik alá. Eözépeurópa helyreállítása. (Genua, máj. 12) Bánffy külügymi­niszter a Pester Lloyd munkatársa előtt a következőkben nyilatkozott a konfe­rencia jelentőségéről: Szerintem­ a ge­­nuai konferencia jelentősége abban áll, hogy a különböző államok képviselői a konferencián kívül igen gyakran barát­­ságos összejöveteleket tartanak, ahol megismerik egymást és egymás gondol­kozását. Igen megnyugtató reánk nézve, hogy a kisantant képviselői őszintén fáradoz­nak azon, hogy Magyarországgal barát­ságos viszonyt létesítsenek. Ami a konferencia eredményét illeti, kétségtelenül helyesebb lett volna, ha előbb Középeurópa helyreállításáról tár­gyalnak és csak azután tértünk volna át más kérdésekre. Az a nézetem, ugya­nis, hogy a helyreállítás kérdésének tár­gyalása során más súlyos kérdések ön­­maguktól is megoldódtak volna. A százéves Petőfi. Nagyszabású ünnepségek Magyarországon. (Budapesti tudósítónk jelenti) Ez év december 31-jén lesz Petőfi Sándor* születésének századik évfordulója, mely­re az egész országban mindenütt dalai más­­ünnepségeket készítenek elő. Mind­azokat a budapesti helyeket, mely­ek Petőfivel vonatkozásban vannak, kellő módon meg fogják jelölni Emléktáb­lát helyeznek el arra­­a házra,­­ahol Länderer és Heckenast nyomdája volt, melyben a Talpra M­agyar-t és a magy­ar nemzet 12 pontba foglalt kívánságát nyomtatták ki. Ugyancsak emléktáblá­­val jelölik meg azt a házat, amelyben a híres Pilvax kávéház volt, ahol már­cius idusán megszövegezték a tizenkét pontot. Emléktábla kerül arra a Do­hány­ utcai házra, melyben Petőfi fele­ségével, Szendrey Júliával lakott. Lesz Petőfi-verspályázat, Petőfi-képkiállítás és több Petőfi-színelőadás. A magyar főváros összes színházaiban a költő éle­tével kapcsolatos színielőadásokat fog­nak tartani Ha bútort és zongorát i­s akar venni, ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és ] tekintse meg | SZÉKELY és RÉTI | Erdélyrészi Bútorgyár R. T. bútortermel­.­­ | Furnirok nagy választékban olcsón kaphatók. | magánpraxisban alkalmazza, de mégis az emberiség köztulajdonába engedte át s megelégedett azzal a 6000 korona évi fizetéssel, amit a dán kormány ajánlott fel neki a Finsen-intézet igazgatásáért.­­ Dr. F. Gy. •*ll _ PESTI RUMOK. Gyűjtögeti: VOLPES. Nem* lehet megfiatalodni. * A nagyon öreg és nagyon gazdag asz­szony — olyan Rotschildfajtára tessék gondolni — igen beteg lett. Három dok­tor is jár hozzá és két híres-neves egye­temi professzor. Ám a vén asszony (82 esztendős már Isten különös kegyelmé­­ből türelmetlen és zsembes. Veszekszik a professzorokkal, a hogy nem­ vigyáznak rá eléggé, nem kezelik a kellő gonddal, s nem állítják helyre elég hamar az egész­­ségét. — Végre kifakad az egyik tanár: — Ne várjon tőlünk csudát! Nem tu tudunk mi vén banyákból fiatal me­nyecskét csinálni. — Az öreg asszony nyöszörög az ágy­ban: — Nem is akarom­, hogy fiatal asz­­szonyt csináljon belőlem. Azt akarom, hogy öreg asszonyt csináljon belőlem. Még húsz évvel öregebbet!.... Színházban. . Izgalmasan s­zép premier-estén pá­holyban ül az ugorkafára felkapott há­zaspár. önagysága igen lenge toalettben A földszintről nem is látszik rajta sem­mi ruha, és önagysága rosszul van. Valamivel többet evett a kelleténél és valamivel kevesebb ruhát öltött fel, reszket minden izében. A férfi mozog haragosan: — Kétezer korona volt a páholy. Én nem kísérhetlek el. Hanem te eredj ha­za, fiam, öltözz fel és feküdj le az ágy­ba..... Szegény anyósok. Falusi tragédia. Az öreg asszony ösz­szekap a szomszéddal. Kemény szavak röpködnek ide-oda. A gorombaság úgy dől mindkettőből, mint felszakadt cihá­ból a pehely. Végre hajbakapnak. Az assszony lekap az ágasról egy aludte­,­jes köcsögöt és a szomszéd fejéhez vág­ja. A Jóska vasvillát ragad, s vagy hár­mat suhint az öreg asszony felé. Jó na­gyokat suhint, — már ő igy szokta. A harmadik suhintásra az asszony végig­terül a főidőn s fel se kelt többé. Bi­zony meghalt. Jóska még vagy kettőt bök beléje. Mert már úgy is mindegy. A gyilkos bíró elé kerül. A legény vall, — kiálltta volna a tagadást, a fél falu látta az esetet. Az első tanú az öreg assszony veje, ő a pitvarajtónak dőlve nézte végig a háborúságot, a pipáját se vette ki a szájából. A bíró keményen szól a tanúra:­­— Te is gonosz, Istentelen ember vagy, Ferkó. Végignézted­, hogyan ve­rik agyon az anyósodat, s egy mozdula­tot se tettél, hogy segíts... — Magam­ is gondoltam rá tekintetes uram. De fölösleges volt. Mindjárt lát­tam a Jóskán, hogy elvégzi ő maga is.. Hol az esernyő. Szakad az eső, mintha dézsából önte­nék. Hiába, hivatalba mégis el kell men­ni. Botos uram felszedi a kalcsnikat, a nyakába keríti a gallérját, és odaszól a feleségének: — Asszony, add elő az esernyőt.... — Az esernyőt? Nem lehet. — Miért? — Itt volt tegnap az öreg Varjas lá­togatóba. Akkor is megeredt az eső, odaadtam neki kölcsönbe.... — Enyje az ördögbe ás, ezt ugyan jól csináltad anyjuk. Sose látodd többet az ernyőt..... — Jóravaló ember az. Becsületes em­­ber. Miért ne hozná vissza ? — Mert az övé.... — Nem ott kell kezdeni. Bőgve jjön haza Palkó az iskolából. Akkora könnyek gurulnak le az orcáján mint egy-egy kisebbfajta malomkő. — No m­i a baj — kérdi az apa? — Megveri a tanító bácsi. A térdére fektetett úgy nadrágolt el nádpálcájá­val...... Az apja vigasztalja a kölyköt: — Alighanem megérdemelted, Pali­kám. A tanító bácsi nem rossz ember, az nevelni akar téged, jóra akar ne­velni..... — Hát mér kezdi hátulról? BRASSÓi LAPOK A magyar kormány tárgyal Ottó királyságáról. Cáfolat és eik­kcáfolat. (Budapesti tudósítónk jelent!) A le­gitimista sajtó, köztük az »Az Újság« fel­tűnést keltő cikket közölt, hogy Ottó királysága érdekében a kormány Tele­ki Pál gróf útján tárgyalást kezdett az úgynevezett mérsékelt legitimistákkal. A kormány tagadja ezt és a következő hi­vatalos cáfolatot adta ki: — A hír ilyen formában nem felel meg a valóságnak. Tény mindössze az, hogy egy-két exponált legitimista politi­kus a király halála után puhatolódzott a kormány tagjainál,­­hogyami lehetne ezt a felvetődött közjogi kérdést eny­híteni, vagy teljesen kiküszöbölni. A­ kormány tagjai és a legitim politiku­sok között formális tárgyalások­ soha­sem voltak, nem is indultak meg, ilyent a kormány nem is kezdett. A kormány akciója mindössze arra szorítkozott, hogy precizírozza a királyi család anya­gi helyzete érdekében a maga álláspont­ját .Minden más kombináció kitalálás.­­A legitimista sajtó a cáfolat dacára nemcsak hogy fenntartja értesülését, ha­nem még megtoldja azt a következők­­kel: Mikes püspök a kormányzóval tör­tént tárgyalás után lakásán összehívta a legitimistákat s itt teljes részletes­séggel megvitatták az előállott uj helyze­tét. Zichy János gróf és Gratz Gusztáv a megegyezés mellett voltak. Andrássy­ék ellenben csak bizonyos­­kikötések­ mellett voltak hajlandók tárgyalni, amit a mérsékelt legitimisták nem helyesel­tek. A megbeszéléseket többször foly­tatták és azokon Teleki Pál gróf is részt vett, a­ki nem tartozik a legiti­mistákhoz és aki egészen kiváltságos szerepet töltött be. Teleki Pál gróf még külön is tárgyalt Grátz Gusztávval A tárgyalások azért szakadtak meg, mert a kormány nem tudta teljesíteni azokat a tárgyi és személyi követelése­ket, amelyeket Andrássyék állítottak fel. Mi történik Oroszországban? Lenin és Csicserin. Rudnyánszky magyar írókat fordít oroszra. — A magyar kommunisták fenyegetőzése. (Saját tudósítónktól.) Friss benyo­másokkal és rettentő nagy éhséggel most jött haza egy ismerősünk Szibé­­riából Még 1­914 szeptemberében öt golyóval a testében került orosz hadi­fogságba. Mindvégig Szibériában volt, ahonnan februárban indították haza­felé. Útjában sokat tartózkodott euró­pai Oroszországban is. Sokat látott, ta­pasztalt odakint.­­ És most itt ülünk egymással szem­ben és ismerősöm beszéli hadifogsága élményeit. Rendszertelenül szól hol er­ről, hol arról s az a benyomásom van, hogy rövid idő alatt szeretne mentői többet elmeséln,­te úgy mondja el a dolgokat ahogy eszébe jutnak, és talán színesebb is ez a kapkodó elbeszélés, mely kaleidoszkópszerűen göngyölíti elém,­ a mai Oroszország képét. — A szovjeturalom intézői — be­széli a messziről jött ember — kétféle emberek, vagy meggyőződéses fanati­kusok, vagy céltudatos gazemberek. Ez utóbbiak is hangoztatják a kommuniz­mus világmegváltó erejét, de­ csak azért, hogy a hatalmon maradjanak általa. A bolsevizmus különben sem az már, mint eleintén, volt. Akkor az orosz nép azt hitte, hogy a bolsevizmus által sza­bad, független lesz, és vissza­kapja minden területét. Akkor­ a nép támogat­ta a bolsevistákat, de aztán hamar be­látta csalódását és unja már régen a dolgot. Csakhogy változtatni nem igen tud még rajta, mert semmi hatalma nincsen és a hatalom­ birtokosai gon­doskodnak is róla, hogy a nép ne jus­son régi erejéhez. Lenin betegségért — Hogy igazak-e a Lenin gyógyítha­tatalán betegségéről szóló hírek ?! Mende monda az egész. Lenin volt ugyan be­teg, de sem testének, sem elméjének nem volt olyan baja, hogy képtelen lett volna miatta a kormányzásra. A szov­­jet lapok állandóan humorizálva írták meg, hogy az európai és amerikai la­pok hányszor küldték Lenint a bolon­dok házába, vagy a sírba. A népbizto­sok közül, tagadhatatlan, Lenin a leg­kimagaslóbb és meggyőződéses kom­munista. Kiváló elme Csicserini is,é­s min­denki tudja, hogy nem­ olyan vakbuzgó bolsevista mint Lenin és mások, de két­ségtelen, hogy­­az ország érdekében csak jót akar s értékes munkáját nagyon megbecsülik. — A hadifoglyoknak vegyes sorsuk volt és ez a tábor szerint is változott. A cári uralom bukásáig kiválóan éltünk. Rendesen laktunk és jóllaktunk. Fizeté­sünket is megkaptuk. Nem volt gon­dunk és sokat tanultunk. Alig van Szibé­riában fogolytábor, melynek ne lettem volna lakója. A szovjeturalom kikiáltá­sakor mindez megváltozott. Szigorúan őriztek, beszüntették a fizetéseinket, és rossz lett a koszt. Később a fogolytábo­rokat feloszlatták és kihirdették, hogy mindenki helyezkedjék el, ahogy tud. Sokan iparosok lettek, mások hivatal­ba mentek,­­akadtak, akik fölcsaptak vö­rös katonáknak, számosan titokban ke­reskedtek, nagyon sokan föld­neveléssel foglalkoztak. Magam eleintén kefekészí­téssel foglalkoztam, aztán ruhafogaso­kat gyártottam, végül községi mérnök lettem szvemacskáján, vagy amint most nevezik, Leninfalván. Ezt a hivatalt azért vállaltam, mert szakmám men­tes minden politizálástól. Leninfalva — melynek közel húszezer lakosa van — hét kilométernyire van Irkucktól, a­hová gyakran eljártam. Nyomor és fehérkenyér — A nyomor egész Oroszországban 1 f A hadifoglyok helyzete «»it­«! igen nagy. A föld sok helyen parlagon hever, a parasztnak nincsen igavonó árny­a, de még nem is akar dolgozni csak azért, hogy a szovjet termékeit egyszerűen elvegye. Sok vidéken igen nagy az éhség. Az emberek ezrenként pusztulnak éhen. Jobb gazdálkodással és a meglevő készleteknek okszerű fel­­használásával a nyomorúságon azért mégis lehetne valamit enyhíteni. A he­lyi szovjetek vagy természetben, adják ki mindenkinek a lisztet, húst, füzelé­ket, vagy pedig az illetőnek joga van a közös konyháról étkezni. Hétszámra csak búzalevest ettünk, melyet zsír nél­kül főztek, kaptunk tíz deka kenyeret, némi főzeléket és répát. Este teát kap­tunk, amelyből azonban csak a meleg váz volt még. Annyira treníroztam ma­gamat, hogy három pohár meleg vi­zet is megtudtam inni anélkül, hogy rosszul lettem volna. Parasztoknál vagy mérnök-ismerőseimnél néha kaptam egy kis húst is. Szibériában az éhínség mégis kisebb, mint az európai Orosz­országban. Általában minél inkább ke­letre megy az ember, annál csekélyebb a nyomor. Vladivosztok környékén ma is fehér búzakenyeret esznek. A drágaság rettenetes . A drágaság mindenütt horribilis. Erre mondok egy példát. Hazafelé jö­vet Moszkvában a német segélyhelyen kaptam egy rend papírszövésű ruhát. Alig hogy kiléptem vele, megszólít egy galíciai zsidó, aki szintén hadifogoly, de titokban kereskedéssel foglalkozik. Azt az ajánlatot tette, hogy ad nekem egy régi barna szövetruhát, ha cserébe adom a papírruhát és még ráfizet.Meg­­néztem a barna ruhát, jobban tetszett és jobban is állott rajtam mint a pa­pír. Hamarosan meg is alkudtunk. A galíciai cserébe még ráfizetett ötszáz­ezer rubelt. Minthogy nagyon éhes vol­tam, elmentem egy nyilvános étterembe enni. Nem ettem valami sokat, mert so­kat nem is adnak­ senkinek, de az ebéd­ért készáznyolcvanezer rubelt fizettem". A galíciai azonban még aznap eladta a papírruhát két millió háromszázezer­ért Ilim Béla, a szovjet gyöngye. — Még mindig nagyi­­n odakint Kun Béla. Nagy hatalom­ van a kezében és állandóan Moszkvában székel. Igen vé­rengző, d­e azok a hírek, mintha meg­örült volna, nem­ igazak. Ellenben Rud­nyánszky Endre, aki eleinte sok bajba keverte nem kommunista honfitársait, egészen elhiggadt. Most egyebet se csi­nál, csak fordít. Magyar írókat for­dít oroszra és orosz írókat magyarra. Ma­gyar szépirodalmi lapot szerkeszt, mely­nek sok olvasója van, mert sokan van­nak Oroszországban magyarok, olya­nok, akik még hadifoglyok­ és haza akar­nak jönni és olyanok, akik kommunis­ták lettek és végleg ott szándékoznak toazadni­­ . Jól élnek a kicseréltek. — A volt magyar proletárdiktatúra exponáltjai egyre érkeznek Oroszország­ba. Ezeket nagy ünnep­lyességgel fo­gadják, felszállásolják őket, és minden jót adnak nekik. Három hónapig a

Next