Brassói Lapok, 1922. május (28. évfolyam, 101-122. szám)

1922-05-14 / 110. szám

4 oldal szovjet vendégei, s azután elhelyezik őket különféle állásokba. Ezek bosszút lihegve gondolnak vissza Magyarország­ra és remélik, hogy egyszer még haza­mehetnek és ismét uralomra jutnak.Azt hangoztatják, hogy a Duna és a Tisza medrét kitöltik a proletárdiktatúra el­lenségeinek holttesteivel. Tiilos az alkohol. — Még az alkoholtilalomról vala­mit. A szeszes italok élvezete szigorúan van eltiltva. Nem is gyártják azokat. Azonban a különféle illatszerek­ és száj­vizek erősen fogynak. S aztán titokban gyártanak egy speciális italt­ is, az úgy nevezett autókonyakot. Ez nem­ egyéb ipari célokra szolgáló denaturált szesz­nél, melyet petróleummal kevernek. Et­től sokan szoktak a szesztilalom dacára is berúgni.­­ — Rigába érkezve, társaimmal együtt nem győztünk eleget enni. Ott ugyanis nagy vöröskeresztes állomás van, ahol bőségesen adnak táplálékot. Három óra hosszat ettünk mindenféle jót pihenés nélkül és nem tudtunk jól­lakni. egyik tisztpajtásom úgy jellemez­te ezt az állapotot, hogy nekünk nem­csak a gyomrunk éhes, hanem a lá­bunk, a kezünk, minden hajunk szála és minden sejtünk és a gyomrunk előbb nem lakik jól, amíg ezek is jól nem laknak. 1 Bánffy gróf nyilatkozik a genuai konferenciáról. Közeledés Magyarország és Románia között. (Genua, május 10.) A Neue Freie Presse munkatársa Genuában beszélge­tést folytatott gróf Bánff­y Mik­lós magyar külügyminiszterrel. A ma­gyar külügyminiszter — írja a Neue Freie Presse — a legjobb viszonyt tart­ja fenn m­ifícit a nagyhatalmak, mind pe­dig a kis államok Genuába küldött meg bizottaival, és a legnagyobb előzékeny­séggel érintkezik, a világsajtó­ képviselői­vel. A magyar delegáció — mondotta Bánffy — már befejezte genuai mun­káját, s azt is hozzá­tehetem, hogy nincs oka rossz érzéssel visszatekinteni munkálkodására. Igaz, hogy nem jöt­tünk túlzott reményekkel a konferen­ciára. Az volt a nézetünk, amit lord Bir­kenhead egyik beszédében szintén ki­fejtett, hogy egy olyan népes értekez­leten, mint a genuai, pár hét lefolyá­sa alatt alig lesz kivihető, hogy az egyes államok szakértői Európa gazda­sági újjáépítésére eszközöket találjanak. Mindezeknek előrebocsátása után sem hallgathatom el, hogy a minket legkö­zelebbről érintő portorosei megállapo­dásokat részben megsemmisítették Ge­nuában. Mi ennek ellenére sem próbál­koztunk akadályokat gördíteni a konfe­rencia elé. Mindent megpróbáltunk és megtettünk, hogy a legsúlyosabb kér­déseket is minden szenvedélyességtől mentesen hozzuk szóba, annál­­ is in­kább, mert nem csupán a magyar ér­dekeket néztük, hanem az általános európai nagy érdekeket, amelyekért a konferencia összeült. Ez a törekvés vezetett akkor is, a­midőn elszakított testvéreink érdeké­ben emeltük fel szavunkat. Az a fogad­tatás, amelyben ez az ügy a nagyhatal­mak részéről részesült, azzal a remény­nyel tölt el, hogy a kérdés még szóba kerül a konferencián, s végeredmény­ben megoldást is talál. Nem kevesebb szimpátiával fogadták azt a javaslatun­kat sem, hogy a gazdasági bizottság egy albizottságot alakítson a volt mon­archiából, alakult államok közös gaz­dasági kérdéseinek letárgyalására. Saj­nos azonban, a javaslat mégis elesett, mert azt éppen az érdekelt államok gáncsolták el. Mindig azon a nézeten­ voltam, amit Lloyd George angol miniszterelnök is hangoztatott, hogy ki kell küszöböl­nünk a győző és legyőzött fogalmat a tárgyalásokból, hogy így a legközvetle­nebb kölcsönös tárgyalással építsük ki Európa jövő boldogulásához­­vezető utat. Megelégedéssel kell leszögeznem, hogy ebbeli törekvésünk nem is volt sikertelen, mert ami Magyarországnak a nagy­hatalmakhoz és a kis államok­hoz való viszonyát illeti, az Itália kien­gesztelő ege alatt csakugyan megjavult, úgy, hogy a jövőre nézve már jobb ki­látásaink vannak. Elégtétellel kell rámutatnom, hogy mind gazdasági, mind pe­ BRASSÓI LAPOK dig politikai tekintetben közele­dést teremtettünk Magyarország és Románia, valamint cseh és jugoszláv szomszédaink között. Hosszabb és behatóbb tárgyaláso­kat folytattunk Benes, Bratianu, és Nin­elics urakkal, hogy Ausztria megbízot­­taival is előkészítsük a két állam közöt­ti kiengesztelő­dést. Bánffy gróf a következő szavakkal fejezte be nyilatkozatát: — Minden jó európainak éreznie­ kell, hogy az európai egyensúly jobban ki van billentve, semhogy bárki is el­mulaszthatná a béke munkájához leg­jobb akaratát, teljes erejét és tudását felajánlani. Ami bennünket magyarokat illet, mi Európa újjáépítésének munká­ikból lojálisan és őszinte békeszeretettel kívánjuk kivenni részünket. A régi alapon fizetjük továbbra is az adókat. Nagy aránytalanság az aromániai és az erdélyi adórendszer között. — Erdély fizeti a legtöbb adót. (Brassó, máj. 12.) Ismeretes, hogy a liberális kormány hivatalba lépése­kor a Titulescu-féle adótörvények mó­dosítását is beígérte,, a választások előtt pedig felfüggesztette a becslési eljárást, amely a Titulescu-féle adóztatás alap­ját szolgálta volna. A tervezett módosítás hosszabb elő­munkálatokat igényel s minthogy a pénzügyi reform csak az őszi ülésszak­ban fog a parlament elé kerülni, a kormány a húsvét előtti, pár napos ülés­szakban egy olyan törvényt­ szavaztatott meg a parlamenttel, amely továbbra is a régi adókat hagyja érvényben. Kivé­telt tettek az alkalmazottak fizetése utá­ni hat százalékos adó és a tőkekamat adóval, melyekre kitézve a Titulescu tör­vény F és G céduláris részei maradnak hatályban.­­ Az említett törvényhez most készült el a végrehajtási utasítás, melyet a kö­vetkezőkben ismertetünk: Alapelv az, hogy az adókat abban az összegben, amellyel a legutolsó ki­vetéskor megállapították, utóbbi kive­tési eljárás nélkül átvezetik a követ­kező évekre. Erdélyben a III. osztályú kereseti adót utoljára 1­920. évre vetették ki, te­hát az erre az évre előírt adókat fog­ják az 1921—1922 és 1922—1923 költ­ségvetési évekre átvezetni. A többi adónemekre, föld, ház, el­ső és másodosztályú kereseti adóra és pótadó­kra nézve szintén az 1920. évben előírt összegeket fogják átvezetni, mert a Titulescu-féle adótörvényt tudvalevő­leg 1921 április elsejétől kezdődő visz­­szaható hatállyal akarták életbeléptet­ni s ennek következtében 1921. óta szü­netelt az adókivetés, vagyis még azokat az adókat s­em írták­ elő,­melyeket a ma­gyar adótörvények értelmében évenként kellett kivetni. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját, valamint a bányaadót nem írhatják elő 1920 évi összegükben, hanem a régi törvények alkalmazásával minden évre külön kivetik. Az érdekel­tek­nek tehát mérlegeiket be kell mu­­tatniuk az adó kivetése végett. Azok, akik az is­ 201 évre kivetett adó­jukat most terhesnek tartják, új adóki­vetést kérhetnek. Ugyanez a jog a kincstárt is megilleti, azokkal az adó­zókkal szemben, kiknek adóját­ alacsony­nak tartja. Az adófelmondási­­i határ­időt a pénzügyminiszter később fogja megállapítani,­ s a hivatalos lapban kö­zölni. A házadónál a­ Titulescu-féle tör­vény alapján foganatosított becslés ada­tait nem sz­abad kivetésre felhasználni. Az eddigi adómentesség miatt, vagy bármi más okból most először adózás alá eső házak csak a törvényben meg­határozott házadót fizetik és mentesek a száz százalékos hadipótlék alól. Új kivetés esetében is a régi tör­vények rendelkezései szerint kell az adókat kivetni, azonban kivetési és jog­orvoslati eljárás alakiságai, tehát a bi­zottságok megalakítása és a határidők tekintetében a Titulescu-féle törvény nyervadó. Adóeltitkolás esetében szin­tén az erdélyi jövedéki büntető eljárás illetőleg az itteni régi adótörvények ide­vágó szabályait alkalmazzák. Az új törvény nem nyugtathatja meg Erdély adózóit, mert továbbra is meghagyja, sőt megerősíti azt a hátrá­nyos helyzetet, amivel a régálbeliekkel vannak. Az ottani adórendszer ugyan­is nem­ ismer annyi adónemet, mint az itteni, de ezenkívül az adókulcs is sokkal alacsonyabb, od­a­át." Nem csoda, ha Erdély gazdái, kereskedői, iparosai és vállalatai sokszorosan nagyobb adót fizettek s fizetnek, mint óromániai kar­­társaik­. Az itteni és ottani adórend­szer közötti ellentétet még kirívóbbá teszi az, hogy Erdélyben­ a háború alatt a jövedelem és vagyonadót is éli***»»'­*5*» tették, amit a regátban szintén nem is­mernek. Az új törvény kimondja, hogy min­den országrészben az ott érvényben volt régi adótörvények maradnak ér­vényben. A törvény sarkalatos hibája, hogy csak általánosságban mondja ki ezt anélkül, hogy egyenként felsorolná azokat az adónemeket, amelyeket a jövőben is fizetni kell. Határozottan tiltakoznunk kellene minden olyan kísérlet ellen, mely a jö­vedelem és vagyonadó fizetését magya­rázná a törvényből. Ha Erdély népé­­nek demokratikusabb adórendszere, fejlettebb adómorálja és állampénzügyi mentalitása miatt nagyobb részt is kell viselnie, az ország közterheiből, ez még nem jelenti azt, hogy még ma is vállaljon olyan adóterheket, miket a régi királyság adózóinak­ a múltban sem kellett, s ezután sem kell fizetniök. Az egyesülés negyedik évében el­kelne egy olyan egységesítés, mely a túloldali ked­vezményes adóztatást megszüntetni. A bánáti Bakony. Betyárvilág Krassó-Szörény megyében. (Lugosi tudósítónk jelentése.) A krassószörényi pojanai erdőség szomo­ri hírnévre tett szert az utóbbi idők­ben ez az erdőség valóságos haramia tanyává vált. A régi rablóvilágra emlé­keztető történetek itt mindennaposak és sajnos valóságban is megtörténnek. Iga­zi haramiák és hamisítatlan bandavezé­rek rejtőznek a pojanai erdőségekben, ugyanolyan al­űrökkel dolgoznak, mint Rózsa Sándor, vagy Patkó Bandi és ne­vüket ugyanolyan nimbusz övezi, mint hírhedt elődeikét. A nép körében egyik másik már kapitánnyá nőtte ki magát. A csendes falusi helyeken nótákat éne­kelnek róluk és annyira megnyerték a parasztok szeretetét, hogy nem akadna senki, aki elárulja őket. Különösen két haramiavezér híres: Bencze, akinek Resicza környékén és Turnea Péter, akinek Karánsebessi é® a Duna közötti részen működik a bandá­ja. Turnea Pétert a nép körében Mantu kapitánynak nevezik. Bencés bandáját nagyrészben már megsemmisítették a hatóságok, de a Turneáé ezideig még zavartalanul működött. Legutóbb a resi­cai, karánsebesi és teregovai járásban garázdálkodtak. Vakmerő rablásaikkal annyira megfélemlítették a környék la­kosságát, hogy végül is a karánsebesi főügyész katonai segítséget kért. Állan­dóan megerősített csendőrőr­jár­atok cir­káltak ebben a három járásban. A rablá­s okát azonban így sem tudták teljesen megakadályozni. A rablók mindig ügye­sen kikerülték a csendőröket. Egy al­kalommal két csendőr összetalálkozott ugyan velük, de mindkettőt agyonlőtték a haramiák. A múlt hét végén egy meg­erősített csendőrőr járat négy rablóra bukkant. Tirnova és Pojána községek közt az új kanyarulatnál húzódtak­ meg a rablók. Mikor meglátták a csendőrö­ket, menekülni akartak, de a csendőrök rájuk tüzeltek. Erre a rablók megfordul­tak és felvették a harcot. Félórás harc után két rabló elesett, egy megsebesült, a negyedik pedig az erdőbe akart me­nekülni .Ezt sikerült bekeríteni és meg­kötözni. Az elfogott haramia és sebesült tár­sa azután felvilágosítást adtak a csend­őröknek, úgy saját magukra, mint el­esett két társuk és Turnen Péter bandá­jára vonatkozólag. Bemondásuk alapján még aznap éjjel nagyszámú csendőrség lepte meg az erdőséget és ez alkalom­mal is sikerült hat rablót kézrekeríteni. Azóta állandóan katonaság és nagyszá­mú csendőrség cirkál az erdőségekben és remélhető ,hogy rövidesen sikerül az erdélyi Bakonyt megtisztítani a rab­lóktól. Veszélyben Brassó közbiztonsága: 187 rendőr helyett 68­­ 0 (Brassó, május 12.) Brassó város közbiztonsága súlyos veszélyben forog. A kormány mostoha bánásmódja miatt a rendőrtisztviselők és rendőrlegények a legkisebb mértékben sincsenek m­egelé­gedve jelenlegi sorsukkal és mint már azt tegnap is megírtuk, nagyon sok tiszt­viselő el akarja hagyni az állami szolgá­latot. Kolozsváron, Aradon, Nagyvára­don már több magasabb rangú rend­­őrtiszt meg is tette elhatározó lépését, Brassóban pedig a rendőrlegénység kö­zött észlelhető ilyen mozgalom. Brassó­ban jelenleg száznyolcvanhét rendőrlegénynek kellene szolgálatot teljesíteni, e helyett azonban mindössze hat­vannyolc rendőre van a prefek­­túrána­k. A rendőrségen uralkodó tűrhetetlen helyzet miatt elkeseredett rendőrt alkal­mazották, eddig is csak azért maradtak bámulatos kitartással helyükön, mert azt remélték, hogy az állam mégis csak helyesebb belátásra fog jutni és a köz­­biztonság érdekében javítani fog a rend­őrség helyzetén. Ehelyett azonban az új fizetésren­dezésnél a következő fizetése­ket állapították meg:­­ Közlegény nőtlen törzsfizetése 270 lej, mely 570 lejig emelkedhetik, köz­legény nős, törzsfizetése 280 lej, mely 590 lejig emelkedhetik, detek­tiv törzsfizetése havi 350 lej, mely 800 lejig emelkedhetik, fogalmazó törzsfizetése havi négyszázötven lej mely 880 lejig emelkedhetik, kapi­tány törzsfizetése havi, 560 lej, mely 1050 lejig emelkedhetik, a prefektus összfizetése pedig pótlé­kokkal együtt havi 1950 lej. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, ha szolgálatra nem vállalkozik senkit, akik pedig jobb jövő reményében vállalták a terhes szolgála­tot, igyekeznek azt lerázni magukról. Enn­­nek az állapotnak nagyon szomorú kö­vetkezményei lehetnek, ha meggondol­juk, Ahogy­el­ Brassóban a Méhkert és Predeál közti területen egyetlen rendőr­őrszem teljesít szolgálatot. A jelenlegi rendőrlétszám fele naponként fölváltva pihenőt tart, így, szolgálatban napon­ként harmincnál több rendőr nem áll­hat, ezek pedig a városi szolgálatot sem tudják ellátni, úgy, hogy a­­ külváros majdnem rendőr nélkül van. De mint értesülünk, nemcsak Brassó­ban vigasztalan a rendőrség helyzete. Megbízható hírek szerint Jassiban és­­iPloestiben az egész rendőrség testüle­tileg beadta lemondását, mert nem bír­ják tovább a nélkülözést. Temesváron szintén mozgolódik a rendőrség. Rend­őri körökben arról is tudnak, hogy Nagyváradon harminc katona teljesít közbiztonsági szolgálatot, mert a rend­őrök otthagyták szolgálatukat " . Előbb-utóbb ez az eset minden er­délyi városban meg fog ismétlődni, ha a kormány nagyon gyorsan nem teszi meg a szükséges intézkedéseket. Ez pe­dig csak egy lehet: biztosítsa az állam a rendőri közegek megélhetését, hogy gondtalanul dolgozhassanak. Egyébként a brassói rendőrprefekt a rendőrségi alkalmazottak ügyében most Bukarestben tárgyal, de kérdés, hogy tud-e valami eredményt elérni. 1922 május 14. NEUMANN M. 2845 ruhatelepe. Fregoli raglan Lei 2050 ® Divat ,, ,, 900 h, Férfi öltöny ,, 1000® Fiú „ n 400®' Gyermek costum „ 280^ Külön osztály mérték sze­rinti megrendeléseknek. P­ARAFADUGÓT, koronadugót, szó- I ródugót, ónkupak, hordócsap, hor- E­dólemez és összes pincészeti fel- I szereléseket legolcsóbban szállít [ Galliuméi­ parafa korona és fadugógyára, I­­ Budapest VI. Gróf Zichy Jenő­ u. 36.­­ I -2544 i

Next