Brassói Lapok, 1922. június (28. évfolyam, 123-146. szám)
1922-06-23 / 140. szám
1922 június 23. Megszűnnek a munkásbiztosítási gyógytárak ? Értekezlet elé viszik az erdélyi gyógyszerészek és a munkásbiztosító közötti konfliktust (Brassó, június 21.) A munkásbiztosítási intézmény tervezett egységesítése még a kezdet kezdetén van, de máris sok olyan intézkedést tettek Bukarestben, ami az érdekelt körök legnaggyob elégedetlenségét váltotta ki. Egyik legnagyobb sérelme az intézménynek ,az autonómia felfüggesztése. A bukaresti központ a kivételes hatalom gyakorlásáról alkotott törvény alapján a keltő magyar kormánynak 1917 év- ben kibocsátott rendeletével indokolja eljárását. Bukarestben tervszerűen halomra döntik az Erdélyben meggyökeresedett közigazgatási rendszert, de egy háborús szükségből kiadott ,nagyra kormányrendeletet ma is jogforrásnak tekintettek, még ha négy év telt is mást el a háború jótai. Az autonómia felfüggesztése megteremtett azt a közigazgatási és jogi abszurdumot, hogy a bukaresti munkásbiztosításügyi Vezérigazgatós a maga személyében megtestesíti a munkásbiztosító pénztár igazgatóságát és az állami munkásbiztosító hivatalt is. Több ízben ismertettük azt a harcot, mely a betegsegélyző járulékok tervezett felemelése és a balesetbiztosítási járulékelőlegek jogtalan kivetése miatt a munkaügyi minisztériumi és az érdi költségek között megindult. Az akció egyelőre azzal ért véget, hogy az egybehívandó munkásbiztosítási tanács, fog dönteni mindkét kérdésben. Történt azonban olyasvalami, is a munkásbiztosítónál, ami it a gyógyszerészek körében nagy elégedetlenséget okozott. Amagyar Imperium alatt az intézménynek nem. Voltak saját gyógyárai, hanem a betegsegélyező terhére az egyes patikák készítették el az orvosságokat, mégpedig az országos betegápolási alap terhéreirt receptekhez hasonlóan redukált áron. Ez az állapot kielégítette mindkét érdekeltséget, mert megtalálták számításaikat. A Volt kormányzótanács regálbeli mintára Itt is gyógytárakat rendezett be egyes munkásbiztosító pénztárak mellett. Annak idején pertraktálták is a lapok a nagyarányú külföldi gyógyszerföldeléseket, melyek sok milliós deficittel végződtek, és sok esetben használhatatlan gyógyszerekhez juttatták a pénztárakat. Az intézmény nem nyert semmit az új rendszernél, mely ellen a gyógyszerészek erélyesen állást foglaltak és a munkás biztosítási gyógytárak feloszlatását követelték. Úgy látszik, Marzescu munkaügyi mitisztar megértést tanúsít a munkásbiztosítási függő kérdések megoldása iránt, mert a gyógytárak ügyét szakértekezlet elé viszi. Az értekezletet, melyen az országos gyógyszerész-egyesület elnöke is jelen lesz, júniius 22-ére hívták össze. Marzescu miniszter elhatározása megnyugtató, de az volna a helyes dolog, ha az intézménynek visszaadnák teljes autonómiáját, hogy az érdekeltek maguk határozhassanak minden felmerülő kérdésben. Elvégre a munkások és a munkaadója járulékai tartják fenn az intézményt. Legkisebb jogunk tehát az, hogy a gazdálkodásba beleszólhassanak és azt ellenőrizhessék.. Új osztrák jegybank 60 millió svájci frankkal (Bécs, június 21.) A bécsi tőkok, bankárok és takarékpénztárak megbízottai, valamint az Osztrák-Magyar Bank képviselői a kormánnyal tartott közös ülésükön elhatározták, az osztrák köztársaság jegybankjának felállítását. A részvénytőkét számillió svájci frankban állapították meg, amelyből egyelőre hatvanmillió kerül aláírásra. A kormány az idevonatkozó törvényjavaslatot még ezen a héten a nemzetgyűlés elé terjeszti- s (Bécs, jún. 21) Az új jegybank alapításáról szóló törvényjavaslatnak legfontosabb része a kormány azon ünnepélyes fogadalma, hogy állami célokra újabb bankjegyeket nem fog igénybe venni, csak akkor, ha a szükséges öszszegnek megfelelő adófedezete lesz. Bolíviában forradalom van kitörőben. (London, jun. 21) A Timesnek jelentik: A Bolíviában akreditált argentini követ jelentette Buenos-Airesben, hogy az ország két legnagyobb városában, Boliviás La Pazaban és Oraroban kihirdették az ostromállapotot. Bolíviában minden pillanatban a forradalom kitörését várják. • BRASSÓI SAROK Hogyan számolta össze Bratiann a nemzetiségeket? Londonban csak négy milliót adott be, a többit elsikkasztotta. Bratiann Vintilla és a kisebbségek kérdése. "(Bukarest, Jun. 21) A fenti címmel a Dimineata a következőket írja: Angliában a kisebbségek ügye nagyon sokjátfoglalkoztatja a közvéleményt. Gondoljunk csak arra, hogy Loyd George Genuában a konferenciának általános napirendi vitájára akarta tűzni ezt a kérdést. Ezelőtt mintegy két héttel pedig az angol népszövetségi ligának — mely a népszövetség támogatására alakult — egy gyűlésen lord Robert Cecil azt követelte, hogy lépjen fel erélyesen a kisebbségek védelme érdekében. Ugyanezen okból Bratianu Vintilát Londonban e tekintetben állandóan faggatták. Bratianu Vintila a Morning Post levelezőjével folytatott interjúja során az angol hírlapíró kérdéseire felelve a romániai kisebbségek panaszaira vonatkozólag a következőketmondta: — Keleteurópa minden állama közül Románia engedheti meg magának leginkább azt, hogy liberális legyen a kisebbségekkel szemben, mert lakossága homogénebb, miint a többi államé, melyek a háború folytán jöttek létre, vagy nagyobbodtak meg. 17 millió lakosa közül 13 millió ugyanazon nyelvű, vallású, 8 ugyanazok a törekvései, míg ellenben 4 millió. Vagyis a kisebbségek, különböző nyelveken beszélnek, különböző vallásokat követnek, és különfélék törekvéseik is. Azonfelül széjjel vannak szórva az ország egész területén. A román többségnek, mely sorsainak és kultúrájának ura, nincs oka arra, hogy az elszórtan élő kisebbségektől féljen és semmi célja annak, hogy elnyomó politikát folytasson. Ezenfelül a románok hagyományaik nál fogva asszimilálásra alkalmas faj.« Bratianu Vintila jól beszél — írja a Dimineata — de ha úgy van, amint mondta, mii a magyarázata akkor az ezzel homlokegyenest ellenkező prágai magatartásnak? Hiú azok, amit a »magyarok» mondanak, hazugságok és rágalmak, akkor Romániának az lett volna az érdeke, hogy alkalmat adjanak az egész világnak arra, hogy erről meg-, győződjék. A harag nem vezet semmi jóra. Ez a kérdés nem olyan természetű, hogy ki lehetne előre térni. Ha a kisantantnak sikerülni is fog ezt egy-kétévre a napirendről leszorítani, — ami nagyon kérdéses — az a kérdés mégis mindig fel fog vetődni, mint olyan politikai probléma, melyet halaszthatatlanul meg kell oldani, mert úgy kívánja az idők szelleme, mely szerint igazodnunk kell. Mert habár a jelek ellenkezőt mutatnak is, mégis kétségtelen, hogy legalább nemzetiségi kérdésekben akarva, nem akarva, mindinkább nagyobb türelem és nagyobb szabadság felé haladunk. Ezeket a megjegyzéseket fűzi a Dimineata a pénzügyminiszter londoni nyilatkozatához. Mi egyebeket is tudnánk hozzáfűzni. Mindenekelőtt azt, hogy Bratianus port hintett az angol közvélemény szemébe, amidőn a romániai kisebbségek liberális kezeléséről beszélt. Az elbocsájtott magyar tisztviselők, bírák, tanítók, kiállíthatnák a bizonyítványt Bratianunak. Az egyházait számon kérhetnék az elmaradt államsegélyeket, az iskolák a tanítás nyelvét, az igazságot kereső népkisebbségek a törvénykezési saját nyelvüket, az üldözöttek szabadságukat. Ha mindezektől bizonyítványt kérne Bratianu Vintila, bi- .zonyos, hogy Londonban azt nem mutatná meg. A négy millió nemzetiségről besszél Bratianu a külföldnek. Pedig mintha Romániában a magyarok, szászok, svábok,bukovinai és besszarábiai németek, oroszok, a dobni rizsát bolgárok , zsidók, törökök, görögök ás egyéb népkisebbségek száma jóval meghaladja a hat milliót. De fiát Románia pénzügyminisztere — úgy látszik — itthon felejtette a statisztikai tudományát. A magyar ipar diadalmas napja. Megnyílt a tizenharmadik árumintavásár. Budapesti tudósítónk jelenti: A magyar ipar diadalmas erőpróbája, a Kelet és Nyugat ide özönlött szakemberei előtt büszke kiteregetése munkakíncseinknek, a közönség számára szíveden vonzó látványosság: ez a tizenharmadik budapesti Áruminta Vásár, amelyet ma ínnépiesen megnyitottak a városligetiparcsarnokban. A péntekena munka lázában forrongó kiállítás, amelyet sok helyen még építettek, mára már teljesen rendben a maga impozáns egészében fogadta a közönséget, köztük az ezernyi idegent, aki az elszakított területről, a Balkánról, és a nyugati országokból érkezett Budapestre a megnyitás napjára. Nagy nehézségekkel kellett a kiállítás rendezőségének megküzdenie, ami a jelentkezőik hatalmas táborának helyet szorított, nagy anyagról le kellett mondania, dezért így is nagyon tartalmas, amai magyar ipar minden ágát arányosan reprezentáló volt az Arumintavásár. Ehhez hozzásegítette az új csarnok, amelyet az Iparcsarnok mögött a nehéz vasipar, az autó-, motorcsónak- és motoripar számára emeltek. Délelőtt tíz órakor érkezett a kktiltás területére Horthy Miklós kormányzó, akiit ünneplésen fogadtak a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kadúra, a vásárbizottság, a főváros és a hatóságok képviselői. A kereskedelemügyi miniszter nevében báró Wimmersperg Frigyes államtitkár üdvözölte a kormányzót, aki válaszában Orösz Irnének adottkifejezést az ipar-és kereskedelem talpraállításának megnyilvánulása felett. — Meg vagyok győződve — mondotta — hogy a most rendezett árumintavaskr ujattb tanúbizonysága lesz a magyar tudásnak és ízlésnek és alkalmat fog nyújtani a külföldnek annak felismerésére, hogy Európa gazdasági újjáépítésénél a mi képességeinkre és szorgalmunkra is szükség van. Ezzel a hagyományos harangzúgás közben kiegnyílt a Vásár Ha a kormányzó elindult a kiállítás megtekintésére. Utján Belatin Artur kamarai elnök, tóvárosi Fischer Emil, a vásárbizottság elnöke, Kármán Aladár, a bizottság igazgatója kalauzolták. Csatlakoztak hozzájuk a svájci—magyar, a török—magyar kereskedelmi , faiti. A kormányzó nagy figyelemmel nézett meg mindent és sok kiállítót megszólításával a kormányzó az új kiállítási csarnoki latért, amelynek felépítése Purébl Győző, fővárosi tanácsi nők nagy jóakaratához fűződik. A Vásár már az első napon sok eredményt hozott a kiállítóknak. A külföldi vendégek erősen érdeklődtek amagyar cikkek iránt és számos üzleti összeköttetést is teremtett ez az érdeklődés. A külföldiek a vásár területén kapják a vízumot s ugyanott érvényesítik a féláru vasúti jegyeket a visszautazásra. Elintézik a helyszínen a kiviteli és behozatali kérelmeket is. Ebből a célból viszszeül a tárcaközi bizottság és esetről-esetre huszonnégy óra alatt intézi el a kérelmeket. Az idegenforgalmi kirendeltség az elszállásolásról,ról, szórakozásról és autókról gondoskodik. Működik a vásáron egy tolmácsosztály is. Van a vásárnak egy vámkirendeltsége is, amely az előjegyezsi raktárra vonatkozólag ad felvilágosításokat. A szállítmányozási osztály, amelyben az ÁllamVasút, a Dunagőzhajózási Társaság és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság vannak képviselve, is rendelkezésére áll a helyszínen a közönségnek. Az Arumlintavásárnak valóságos tartozéka volt az Az Est mai száma, amely nagy feltűnést keltett a mai nap jelentőségét illusztráló érdekes tartalmával. Az Arumintavásár irodalmához tartozik még az OMKE külföldi száma, amely főként az utódállamok kereskedőihez szól és német, francia, angol, cseh, román, szerb és bolgár nyelven ismerteti a magyarországi gazdasági viszonyokat. Külsőségeiben és tartalmánál fogva is impozáns volt az Aruflimtavásár nagy katalógusa. | a oldal A magyar tudományosság megmentése. (Budapest,—) Budapesti, levelezőnk! Írja: A Felsőoktatási Egyesület értekezletét az Akadémia dísztermében tartották meg. Az értekezletet Tauffer Vilmos nyitotta meg és rámutatott arra, hogy az utódállamok, melyek érzik, hogy egyedül kulturális fölényünkkel győzhetünk felettük a legnagyobb erélylyel törekszenek arra, hogy ezt a kulturaivó különbséget legyőzzék és fölénk kerüljenek. Nemcsak saját erejüket veszik igénybe, hanem szövetségeseik támogatását is. Csak azt a tényt emeli ki, hogy az utódállamokban tizennyolc egyetemet és főiskolát állítottak fel. Óriási veszély rejlik ebben reánk. Annál is inkább, mert nálunk a tudomány nevelésének eszközei hiányzani kezdenek. A Felsőoktatási Egyesület, mely kizár minden politikai, felekezeti ,,nemzetiségi kérdést, teljesen altruista alapon állva igyekszik kötelességét teljesíteni és ezért felhívja a társadalom figyelmét az óriási veszedelemre, melyben kultúránk elsülyedhet. Az alakítandó ad hoc bizottság élére oly férfit kell felkérni, aki egész élete munkájával bizonyította, hogy a tudomány nagy jelentőségét átérzi és a haza határain kívül is tekintéllyel bír. Ezt az előkészítő bizottság négy egyetemünk díszdoktorában Apponyi Albert grófban találta meg, akit nagy éljenzés fogad, mikor elfoglalja helyét az elnöki asztalnál. Apponyi Albert gróf hosszabb beszédben méltatta a mozgalom nagy jelentőségét és többek között a következő két mondatta: —Köztudatunkban él és hovatovább általános köztudattá válik, hogy a trianoni béke egyik legnagyobb bűne egy keletre előretolt nagy nyugati kultur közösségnek, a magyarnak halálos megsebzése, a kultúra hatalmi szférájához szokott tömegek alacsonyabb rendű kultúrák hatalmi szférája alá rendelése. A kultúrfölény a tudományos munka értékéből táplálkozik. Megjelenési alapja egy bizonyos átlag műveltség és szakképzettség a nemzeti élet feladatainak teljesüésében, úgy a szellemi, mint az anyagi léren.A malomlány legmagasabb föladatainak komoly megmunkálása föltétele annak az átlagtudásnak, amelynek az élet mindennapi föladatainak teljesítésénél való megnyilvánulása teszi szembeötlővé egy nemzet kultúrfölényét. A magasabb tudományos munkából származik az átlagtudás. — A hazai tudományosság elsorvadása tehát nemcsak szépséghiba nemcsak egy jogos nemzeti ambíciónak sérelme, de a legnagyobb nemzeti veszélyek egyike, a reménytelenség beköszöntője volna. Ki nem látja, hogy jó nemzeti életkérdésről van szó, mely nők megoldására nincs áldozat, mely túl nagy volna ? Ez az értekezlet az első visszhang a vészkiáltásra, de nemcsak visszhang, hanem megindulás a segítő munka útján. Isten segítségét kérem e munkára és a jóknak buzgó támogatását ,várom., Rákosi Jenő az újságírók teljes támogatásáról biztosította a mozgalmat. Amagyar tudományosság és az újságírás szorosan összeforraltak és az utóbbi az előbbiből táplálkozik, melynek aranyát aprópénzre váltja fel, melynek magas, felső rétegekben járó felnőit mindennapos esőben terjeszti a nagyközönség között. Végül megalakították az állandó bizottságot, melynek elnöke Apponyi Albert grief lett. Amerika visszaadja a lefoglalt idegen vagyont. (Washington, jún. 21) Harding elnök hozzájárulásával a Fehér házban áltólag törvényjavaslatot dolgoznak ki, mely szerint körülbelül harmincezer német és osztrák állampolgár a háború alatt lefoglalt vagyonát visszakapja. ! Csomagolni való újságpapír I bálokban és kisebb tételekben olcsó ■ árban kapható Kari Jakab cég- Inél Brassó, Búzasör 9. Telefon 5—28.