Brassói Lapok, 1922. június (28. évfolyam, 123-146. szám)

1922-06-23 / 140. szám

1922 június 23. Megszűnnek a munkásbiztosítási gyógytárak ? Értekezlet elé viszik az erdélyi gyógyszerészek és a munkásbiztosító közötti konfliktust (Brassó, június 21.) A munkásbiztosítási in­tézmény tervezett egységesítése még a kezdet kezdetén van, de máris sok olyan intézkedést tet­tek Bukarestben, ami az érdekelt körök legnag­­g­yob elégedetlenségét váltotta ki. Egyik legnagyobb sérelme az intézménynek ,az autonómia felfüggesztése. A bukaresti központ a kivételes hatalom gyakorlásáról alkotott tör­­vény alapján a kelt­ő magyar kormánynak 1917 év- ben kibocsátott rendeletével indokolja eljárását. Bukarestben tervszerűen halomra döntik az Er­délyben meggyökeresedett közigazgatási rend­szert, de egy háborús szükségből kiadott ,nagyra kormányrendeletet ma is jogforrásnak tekinte­ttek, m­ég ha négy év telt is mást el a háború jótai. Az autonómia felfüggesztése megteremtett a­z­t a közigazgatási és jogi abszurdumot, hogy a bukaresti munkásbiztosításü­gyi Vezérigazgatós a mag­a személyében megtestesíti a munkásbiztosító pénztár igazgatóságát és az állami munkás­bizto­sító hivatalt is. Több ízben ismertettük azt a harcot, mely a betegsegélyző járulékok tervezett felemelése és a balesetbiztosítási járulékelőlegek jogtalan kiveté­se miatt a munkaügyi minisztériumi és az érdi költségek között megindult. Az akció egyelőre azzal ért vég­et, hogy az egybehívandó munkás­­biztosítási tanács, fog dönteni mindkét kérdés­ben. Történt azonban olyasvalami, is a munkásbiz­tosítónál, ami it a gyógyszerészek körében nagy elégedetlenséget okozott. A­­magyar Imperium alatt az intézménynek nem. Voltak saját gyógy­­á­rai, hanem­ a beteg­segélyező terhére az egyes patikák készítették el az orvosságokat, még­pe­dig az országos betegápolási alap terhére­­irt receptekhez hasonlóan­­ redukált áron. Ez az állapot kielégítette mindkét érdekeltséget, mert megtalálták számításaikat. A Volt kormányzótanács regálbeli mintára Itt is gyógytárakat rendezett be egyes munkásbiz­­tosító pénztárak mellett. Annak idején pertraktál­ták is a lapok a nagyarányú külföldi gyógyszer­földeléseket, melyek sok milliós deficittel vég­ződtek, és sok esetben használhatatlan gyógy­szerekhez juttatták a pénztárakat. Az­ intézmény nem nyert semmit az új rendszernél, mely ellen a gyógyszerészek erélyesen állást foglaltak és a mu­nkás biztosítási gyógytárak feloszlatását kö­vetelték. Úgy látszik­, Marzescu munkaügyi mi­­tisz­ta­r megértést tanúsít a munkásb­iztosítási függő kérdések megoldása iránt, mert a gyógytárak ügyét szak­értekezlet elé viszi. Az­ értekezletet, melyen az országos gyógyszerész-egyesület el­nöke is jelen lesz, júniius 22-ére hívták ös­sze. Marzescu miniszter elhatározása megnyugtató, de az­ volna a helyes dolog, ha az intézménynek visszaadnák teljes autonómiáját, hogy az érde­keltek maguk határozhassanak minden felmerülő kérdésben. Elvégre a munkások és a munkaadója járulékai tartják fenn az intézményt. Legkisebb jogunk tehát az, hogy a gazdálkodásba bele­szólhassanak és azt ellenőrizhessék.. Új osztrák jegybank 60 millió svájci frankkal (Bécs, június 21.) A­ bécsi tőkok­, bankárok és takarékpénztárak megbízot­tai, valamint az Osztrák-Magyar Bank képviselői a kormánnyal tartott közös ülésükön elhatározták, az osztrák köz­társaság jegybankjának felállítását. A részvénytőkét szám­illió svájci frankban állapították meg, amelyből egyelőre hat­vanmillió kerül aláírásra. A kormány az idevonatkozó törvényjavaslatot még ezen a héten a nemzetgyűlés elé terj­esz­ti- s (Bécs, jún. 21) Az új jegybank ala­pításáról szóló törvényjavaslatnak leg­fontosabb része a kormány azon ünne­pélyes fogadalma, hogy állami célokra újabb bankjegyeket nem fog igénybe venni, csak akkor, ha a szükséges ösz­­szegnek megfelelő ad­ófedezete lesz. Bolíviában forradalom van kitörőben. (London, jun. 21) A Timesnek je­lentik: A Bolíviában akreditált argenti­ni követ jelentette Buenos-Airesben, hogy az ország két legnagyobb városá­ban, Boliviás La Pazaban és Oraroban kihirdették az ostromállapotot. Bolí­viában minden pillanatban a forrada­lom kitörését várják. • BRASSÓI SAROK Hogyan számolta össze Bratiann a nemzetiségeket? Londonban csak négy milliót adott be, a többit elsikkasztotta. Bratiann Vintilla és a kisebbségek kérdése. "(Bukarest, Jun. 21) A fenti címmel a Dimineata a következőket írja:­­ Angliában a kisebbségek ügye na­gyon sokját­­foglalkoztatja a közvéle­­­m­ényt. Gondoljunk csak arra, hogy Loyd George Genuában a konferenciá­nak általános napirendi vitájára akar­ta tűzni ezt a kérdést. Ezelőtt mintegy két héttel pedig az angol népszövetségi ligának — mely a népszövetség támo­gatására alakult — egy gyűlésen lord­ Robert Cecil azt követelte, hogy lépjen fel erélyesen a kisebbségek védelme ér­d­ekében. Ugyanezen okból Bratianu Vin­tilát Londonban e tekintetben állan­dóan faggatták. Bratianu Vin­tila a Mor­ning Post levelezőjével folytatott inter­júja során az angol hírlapíró kérdéseire felelve a romániai kisebbségek pana­szaira vonatkozólag a következőket­­mondta: — Keleteurópa minden állama kö­zül Románia engedheti meg magának leginkább azt, hogy liberális legyen a kisebbségekkel szemben, mert lakossá­ga homogénebb, miint a többi államé, melyek a háború folytán jöttek létre, vagy nagyobbodtak meg. 17 millió lako­sa közül 13 millió ugyanazon nyelvű, vallású, 8 ugyanazok a törekvései, míg ellenben 4 millió. Vagyis a kisebbségek, különböző nyelveken beszélnek, külön­böző vallásokat követnek, és különfélék törekvéseik is. Azonfelül széjjel vannak szórva az ország egész területén. A ro­mán többségnek, mely sorsainak és kultúrájának ura, nincs oka arra, hogy az elszórtan élő kisebbségektől féljen és semmi célja annak, hogy­ elnyomó politikát folytasson. Ezenfelül a románok hagyományaik ná­l fogva asszimilál­ásra alkalmas faj.« Bratianu Vintila jól beszél —­ írja a Dimineata — de ha úgy van, amint mondta, mii a magyarázata akkor az ez­zel homlokegyenest ellenkező prágai magatartásnak? Hiú azok, amit a »ma­gyarok» mondanak­, hazugságok és rá­galmak, akkor Romániának az lett vol­na az­ érdeke, hogy alkalmat adjanak az egész világnak­ arra, hogy erről meg-, győződjék. A harag nem vezet semmi jóra. Ez­ a kérdés nem olyan természetű­, hogy ki lehetne előre térni. H­a a kis­­antantnak sikerülni is fog ezt egy-két­­évre a napirendről leszorítani, — ami nagyon kérdéses — az a kérdés mégis mindig fel fog vetődni, mint olyan poli­tikai probléma, melyet halaszthatatla­­­nul meg kell oldani, m­ert úgy kívánja az idők szelleme,­ mely szerint igazod­nunk kell. Mert habár a jelek ellenke­zőt mutatnak is, mégis kétségtelen, hogy­ legalább nemzetiségi kérdésekben akar­va, nem­ akarva, mindinkább nagyobb türelem és nagyobb szabadság felé hala­dunk. Ezeket a megjegyzéseket fűzi a Di­mineata a pénzügyminiszter londoni nyilatkozatához. Mi egyebeket is tud­nánk hozzáfűzni. Mindenekelőtt azt, hogy Bratianus port hintett az angol köz­vélemény szemébe, amidőn a romániai kisebbségek liberális kezeléséről be­szélt. Az elbocsájtott magyar tisztvise­lők, bírák, tanítók, kiállíthatnák a bi­zonyítványt Bratianunak. Az egyházait számon kérhetnék az elmaradt államse­­gélyeket, az iskolák a tanítás nyelvét, az igazságot kereső népkisebbségek a tör­vénykezési saját nyelvüket, az üldözöt­tek szabadságukat. Ha mindezektől bi­zonyítványt kérne Bratianu Vintila, bi- .­­zonyos, hogy Londonban azt nem mu­tatná meg. A négy millió nemzetiségről­­ besszél Bratianu a külföldnek. Pedig mintha Romániában a magyarok, szá­szok, svábok,­bukovinai és besszarábiai n­ém­etek, oroszok, a dobni rizsát bolgá­rok , zsidók, törökök, görögök ás e­gyéb népkisebbségek száma jóval meghalad­ja a hat milliót. De fiát Románia pénz­ügyminisztere — úgy látszik — itthon felejtette a statisztikai tudományát. A magyar ipar diadalmas napja. Megnyílt a tizenharmadik árumintavásár. Budapesti tudósítónk jelenti: A magyar ipar diadalmas erőpróbája, a Kelet és Nyugat ide özönlött szakemberei előtt büszke kiteregetése munkakíncseinknek, a közönség számára szíveden vonzó látványosság: ez a tizenharmadik bu­­­dapesti Áruminta Vásár, amelyet ma í­nnépiesen megnyitottak­ a városligeti­­­parcsarnokban. A pénteken­­a munka lázában forrongó kiállítás, a­melyet sok helyen még építettek, mára már tel­jesen rendben a maga impozáns egészében fo­gadta a közönséget, köztük az ezernyi idegent, aki az elszakított területről, a Balkánról, és a nyugati országokból érkezett Budapestre a meg­nyitás napjára. Nagy nehézségekkel kellett a kiállítás rende­zőségének megküzdenie, am­i a jelentkezőik ha­talmas táborának helyet szorított, nagy anyagról le kellett mondania, de­­­zért így is nagyon tar­talmas, a­­mai magyar ipar minden ágát arányosan reprezentáló volt az Arumintavásár. Ehhez hozzá­segítet­te az új csarnok, amelyet az Iparcsarnok mögött a nehéz vasipar, az autó-, motorcsó­nak- és motoripar számára emeltek. Délelőtt tíz órakor érkezett a kktil­tás terü­letére Horthy Miklós kormányzó, akiit ünneplésen fogadtak a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Ka­dúra, a vásárbizottság, a főváros és a ható­sá­gok képviselői. A kereskedelemügyi miniszter nevében báró Wimmersperg Frigyes államtitkár üdvözölte a k­ormányzót, aki válaszában Orösz Irnének adott­­kifejezést az ipar-­­és kereskede­lem talpraállításának megnyilvánulása felett. — Meg vagyok győződve — mon­dotta — hogy a most rendezett árumintavaskr ujattb ta­núbizonysága lesz a magyar tudásnak és ízlésnek és alkalmat fog nyújtani a külföldnek annak fel­ismerésére, hogy Európa gazdasági újjáépítésé­nél a mi képességeinkre és szorgalmunkra is szükség van. Ezzel a hagyományos harangzúgás közben kiegnyílt a Vásár Ha a kormányzó elindult a k­­iállítás megtekintésére. Utján Belatin Artur ka­marai elnök, tóvárosi Fischer Emil, a vásárbi­zottság elnöke, Kármán Aladár, a bizottság igaz­gatója kalauzolták. Csatlakoztak hozzájuk a svájci—m­agyar, a török—magyar kereskedelmi , fai­ti. A kormányzó nagy figyelemmel nézett meg mindent és sok kiállítót megszólításával a kormányzó az­ új kiállítási csarnoki la­tért, amely­nek felépítése Purébl Győző, fővárosi tanácsi nők nagy jóakaratához fűződik. A Vásár már az első napon sok eredményt hozott a kiállítóknak. A külföldi vendégek erősen érdeklődtek a­­magyar cikkek iránt és számos üz­leti összeköttetést is teremtett ez az érde­klődé­s. A külföldiek a vásár területén kapják a vízumot s ugyanott érvényesítik a féláru vasúti jegyeket a visszautazásra. Elintézik a helyszínen a kiviteli és behozatali kérelmeket is. Ebből a célból visz­­szeül a tárcaközi bizottság és esetről-esetre hu­szonnégy óra alatt intézi el a kérelmeket. Az idegenforgalmi kirendeltség az elszállásolásról,­ról, szórakozásról és autókról gondoskodik. Mű­ködik a vásáron egy tolmács­osztály is. Van a vásárnak egy vámkirendeltsége is, amely az elő­jegyezsi raktárra vonatkozólag ad felvilágosítá­­sokat. A szállítmányozási osztály, amelyben az ÁllamVasút, a Dunagőzhajózási Társaság és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytár­saság vannak képviselve, is rendelkezésére áll a helyszínen a közönségnek. Az Arumlintavásárnak valóságos tartozéka volt az Az Est mai száma, amely nagy feltű­nést keltett a m­ai nap jelentőségét illusztráló ér­dekes tartalmával. Az Arumintavásár irodalmához tartozik még az OMKE külföldi száma, amely főként az utódállamok kereskedőihez szól és német, francia, angol, cseh, román, szerb és bolgár nyelven ismerteti a magyarországi gazda­sági viszonyokat. Külsőségeiben és tartalmánál fogva is impozáns volt az Aruflim­tavásár nagy katalógusa. | a oldal A magyar tudományosság megmentése. (Budapest,—) Budapesti, levelezőnk! Írja: A Felsőoktatási Egyesület értekez­letét az Akadémia dísztermében tartot­ták meg. Az értekezletet Tauf­fer Vil­mos nyitotta meg és rámutatott arra, hogy az utódállamok, melyek érzik, hogy egyedül kulturális fölényünkkel győzhetünk felettük a legnagyobb erély­lyel törekszenek arra, hogy ezt a kultur­aivó különbséget legyőzzék és fölénk kerüljenek. Nemcsak saját erejüket ve­szik igénybe, hanem szövetségeseik tá­mogatását is. Csak azt a tényt emeli ki, hogy az utódállamokban tizennyolc e­gyetemet és főiskolát állítottak fel. Óriá­si veszély rejlik ebben reánk. Annál is inkább, mert nálunk a tudomány neve­lésének eszközei h­iányzani kezdenek. A Felsőoktatási Egyesület, mely kizár minden politikai, felekezeti ,,nemzeti­ségi kérdést, teljesen altruista alapon állva igyekszik kötelességét teljesíteni és ezért felhívja a társadalom­ figyelmét az óriási veszedelemre, melyben kul­túránk elsülyedhet. Az alakítandó ad hoc bizottság élére oly férfit kell fel­kérni, aki egész élete munkájával bizo­nyította, hogy a tudomány nagy jelen­tőségét átérzi és a haza határain kí­vül is tekintéllyel bír. Ezt az előkészítő bizottság négy egyetemünk díszdokto­­rában Apponyi Albert grófban találta meg, akit nagy éljenzés fogad, mikor elfoglalja helyét az elnöki asztalnál. Apponyi Albert gróf hosszabb be­szédben méltatta a mozgalom nagy je­lentőségét és többek­ között a következő két mondatta: —Köztudatunkban él és hovatovább általános köztudattá válik, hogy a tria­noni béke egyik legnagyobb bűne egy keletre előretolt nagy nyugati kultur közösségnek, a magyarnak halálos meg­sebzése, a kultúra hatalmi szférájához szokott tömegek alacsonyabb rendű kul­túrák hatalmi szférája alá rendelése. A kultúrfölény a tudományos munka ér­tékéből táplálkozik. Megjelenési alapja egy bizonyos átlag műveltség és szak­képzettség a nemzeti élet feladatainak teljesü­­­ésében, úgy a szellemi, mint az anyagi­ léren­.­­A­ malomlány legmagasabb föladatainak­ komoly megmunkálása föl­tétele annak az átlagtudásnak, amely­nek az élet mindennapi föladatainak teljesítésénél való megnyilvánulása teszi szembeötlővé egy nemzet kultúrfölé­­nyét. A magasabb tudományos munká­ból származik az átlagtudás. — A hazai tudományosság elsor­vadása tehát nemcsak szépséghiba nemcsak egy jogos nemzeti ambíciónak sérelme, de a legnagyobb nemzeti ve­szélyek egyike, a reménytelenség be­köszöntője volna. Ki nem­ látja, hogy jó nemzeti életkérdésről van szó, mely nők megoldására nincs áldozat, mely túl nagy volna ? Ez az értekezlet az első visszhang a vészkiáltásra, de nemcsak visszhang, hanem megindulás a segítő munka útján. Isten segítségét kérem e munkára és a jóknak buzgó támogatá­sát ,várom., Rákosi Jenő az újságírók teljes tá­mogatásáról biztosította a mozgalmat. A­­magyar tudományosság és az újság­írás szorosan összeforraltak és az utób­bi az előbbiből táplálkozik, melynek aranyát aprópénzre váltja fel, melynek magas, felső rétegekben járó felnőit mindennapos esőben terjeszti a nagy­közönség között. Végül megalakították az állandó bi­zottságot, melynek elnöke Apponyi Al­bert grief lett. Amerika visszaadja a lefoglalt idegen vagyont. (Washington, jún. 21) Harding el­nök hozzájárulásával a Feh­ér házban ál­­tólag törvényjavaslatot dolgoznak ki, m­ely szerint körülbelül harmincezer német és osztrák állampolgár a háború alatt lefoglalt vagyonát visszakapja. ! Csomagolni való újságpapír I bálokban és kisebb tételekben olcsó ■ árban kapható Kari Jakab cég- I­nél Brassó, Búzasör 9. Telefon 5—28.

Next