Brassói Lapok, 1922. augusztus (28. évfolyam, 173-197. szám)

1922-08-02 / 173. szám

BimEo, K SS Telefonszámok: Szerkesztőség :177. Kiadóhivatal 82. Főszerkesztő: S Z E L E B É L A dr. ■ yflBOté­l ár­ad­ékre egy hóra 26 le . negyed évre 75 . . fél évre 145 .­­ . egy évre 280 . Helyben 1 hóra 20 le . negyed évre 60 . . fél évre 120 . . egy évre 240 . Kézbesítési díj 5 lei POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA m in­t vmm. BRAJOV-BRASSÓ, 1922. Augusztus 2. (szerda) 173. SZÁM. «Hitvallásos Iskoláikhoz az öntudatos ember megalku­vást nem ismerő akaratával ragaszkodunk.“ Államsegélyt követelünk.­­ Az egyházak kulturális célt szolgáló birtokainak kisajátítása ellen. — Alakul­anak Iskolailgyi bizottságok. A segesvári Iskolailgyi kongresszus határozata. Hosszú évszázadokra terjedő tapasz­talatok bizonyítják, hogy keresztény egy­­házaink nemcsak templomaik által szol­gálták a ma társadalmi rendjének ki­fejlődését és megszilárdítását, hanem a templomokkal elválaszthatatlanul egy­beforrott hitvallásos iskoláikban egészí­tették az emberiség nevelésében és taní­tásában összpontosuló nagyszerű hiva­tásukat. Ezek a hitvallásos iskolák i­s az ember igazi értékeinek, az erkölcsnek és tudásnak voltak önzetlen sáfárai min­den időben és amely meg nem emészt­hetnek, a tolvajok el nem lophatnak tő­lünk, így ismervén­ hitvallásos iskoláin­kat, a természet törvényei által paran­d­csőit kötelességünknek ismerjük, hogy gyermekeink részére biztosítsuk azokat a kincstárakat, amelyekből az emberi élet minden vonatkozásaiban legértéke­sebb és megsemmisíthetetlen s­zavakat megszerezhetik­. Éppen ezért kimondjuk, hogy hit­vallásos iskoláinkhoz az öntudatos em­ber megalkuvást nem ismerő akaratával ragaszkodunk, mert tudjuk és meggyőző­déssel valljuk, hogy azokhoz úgy az ál­talános elmsber­i jogokból kifolyólag, mint hitvallásos iskoláink!" dicsőséges múltjánál fogva elvitathatatlan jogunk van. Ezt a jogunkat az államhatalom a múltban elismerte s ismervén hitvallá­sos iskoláink megbecsülhetetlen érté­két zavartalan működtetésüket nem­csak törvényhozásilag védte, hanem ré­szünkre az állami iskolákéval egyenlő anyagi helyzetet biztosító államsegélyt is megadta. Az államhatalomnak a­­ hit­­vallásos iskoláink iránti ősi jogainkban gyökerező eme kötelezettségeit rótta, az 1919. december 9-én kötött párisi egyez­mény, a Magyarországtól lecsatolt s Ro­mániához kapcsolt területeket illetőleg Romániára, mint a magyar államnak ezen területeken utódállamánál.­ Ezek­ből kifolyólag tehát nem mondunk le nemzetközi szerződéssel biztosított eme jogunkról, hanem követeljük hitvallá­sos iskoláink részeire a megfelelő állam­segélynek mielőbbi folyósítását annál in­kább, mivel ide vonatkozó jogainkat a párisi egyezmény aláírása és ratifikálá­sa által, rész­ünkre a román állam becsü­­lete garantálja. Nem kutatjuk azokat az okokat, me­lyek miatt az állam idevonatkozó köt© lességét még nem teljesítette, de látván, hogy legértékesebb szellemű­ javaink egyikének kutforrása, hitvallásos iskolá­ink veszedelemben forognak, kimond­juk, hogy nem engedhetjük hitvallásos iskoláinkat elsorvadni épp ezért tisz­telettel, de a leghatározottabban óvást emelünk az egyházaik nevelési és tanul­mányi birtokainak kisajátítása ellen, me­lyet a hitvallásos iskolák ellen irányuló jogtalanságnak tekintünk. E­ birtokok nem egyeseké, hanem az egész népé, melynek gyermekei a birtokok jöve­del­méből fenntartott intézetekben nyerik tanításukat és nevelésüiket. Az egész ma­gyarság kér­i, sürgeti, a nevelési és tanul­mányi birtokok kisajátításának felfüg­gesztését. Továbbá kimondjuk, hogy mindaddig, míg a megfelelő államsegély iskoláink részére megérkezik, köteles­ségünknek ismerjük érték a legmesz­szebbmenő anyagi áldozatot is­ meg­hozni. De tudatában vagyunk annak is, hogy hitvallásos iskoláinkért lelkünk­ben élő készségünk és nemes elhatáro­zásunk­ a nagy célnak megfelelő ered­ményeket csak akkor érhet el, ha csele­kedeteinket öntudatos vezetés irányítja. Miért is kimondjuk, hogy hitvallásos iskoláink irányában a nép részéről meg­nyilvánuló áldozatkészéért helyes irányí­tására, minden vidéken iskolai­gyi­ bi­zottságok alakuljanak, melyek felada­tuknak (ismerjék, hogy területükön a hit­vallásos­­iskolák anyagi szükségleteiről a néppel­­egyetértve gondoskodjanak az egyházi fennhatóságok által meghatáro­zandó módozatok szerint. Ezen iskola­ügyi alapoknak központja Székelyud­varhelyen legyen. Végül megemlékezvén arról, hogy évszázadokon át Erdély a felekezeti bé­kés egyetértés klasszikus földje lévén, most mi is keresztény érzéseink sugal­latát követve tegyünk meg minden le­hetőt a felekezeti, egyetértés ápolásá­ra. És ezen egyetértésnek az iskola­kér­désben is meg kell nyilvánulnia, miért is kimondjuk, hogy hitvallásos iskolá­­ink között valamint eddig megvolt, ez­­utánra is legyen meg a kölcsönösség­, hogy azokat valáskülönbség nélkül, mindenki szabadon használhassa. egy rendkívül elegáns, magas tarmetű, élesen he­­y vált arcú urat, aki szeretetreméltóan adott v­­ilágosítást, miuttán látta, hogy — már nincs ki­­ e­ltitkolnia_­­ — Sir William GarthWatte — mondotta Lail­­­Kk­er — azért jött idő velem, hogy a magyar­ kormánynak a háborút megelőző bizonyos ad­ós­­ságok igen kedvező rendezésére nézve javasla­tot tegyen. Ez meg se történt. A magyar adóssá­gok kérdése azonban csak egyik része egy nagy, összefüggő tervnek. A terv, mellyel a kormány­hoz mentünk, új gondolatokat tartalmaz­ a ma­gyar jóvátétel kérdésében. Sár Garthvaite eta­­fcvssíesa új alapokra helyezkedik­­és az az irány­elve, hogy a nemzeti termelés az egész vonalon fokoztassék, még­pedig külföldi tőkék­ bevonásá­val. Biztosíthatjuk a magyarokat, hogy amieny­nyiben elfogadják ezeket a javaslatokat, a plém­­ügyi helyzet egyszerre megjavulna, és a ma­gyar közgazdasági élet hamarosan lábraállna.­­ A magyar korona esésének egyik fő okát ék, a magyar nemzet fatalizmusában látóim, a­melybe itt teljesen elmerültek. Szükségem volna, hogy a nemzet ne engedje magát eltemettetni a rája zúduló es­eményektől hanem iparkodjék új megoldásokat keresni Vagy ha ilyeneket nem­ ta­lál, fogadja el azo­kat a javaslatokat, melyeket ne­ki ajánlanak.­­­­ Nagyon határozottan mondta e szavakat vi­comte de Lailhacet. Az Volt az­ érzésem, hogy az ő pénzcsoportja talán jól fog járni Magyaror­­szág pénzügyi megmentésével, de bizonyos,hogy a magyar közgazdaságnak is üdvére szolgál a nagyszabású, kölcsönnel egybekötött nemzet­közi terv. Angol és francia tőkével lábra akarják állítani a nagybeteg magyar pénzügyet. A Brassói Lapok budapesti munkatársa előtt nagyérdemeű kijelentéseket tett a pénzcsoport vezetője. (Budapest, július 28.) A nagy bet­eg magyar pénzpiacnak szenzációja Van: Mr. William Gart­­waite Bart, a hírneves angol bankár egy jonchini­­pár­isi tőkecsoport megbízásából nagyszabású ter­vet dolgozott ki Magyarország financiális meg­mentésére. Együtt jött vele Budapestre vicomte Albert Lailhauer, aki a csoportban a francia ér­dekeltséget képviseli. A kiváló pénzemberek­ programmja szerint Magyarországnak haladékta­lanul át kell térnie a többtermelésre és az ingatla­nok jövedelmének szaporítására. A nagy alapos­sággal és mélyreható részletességgel megkompo­nált javaslatot maga sir Garthwaite terjesztette a magyar kormány elé. Bethlen István gróf meghívta a londoni nagy bankárt és be­vonta a konferenciába Bánffy Mik­lós gróf külügyminisztert, Teleszky Jánost, az pénzügyi tanács elnökét, Schober Béla tiír, volt pénzügyi államtitkárt és Madhigaay­ Bacie Oyaia bárót, a Jelzáloghit­elbank vezérigazgatóját, mint akinek intézete a legnagyobb összeggel adósa a külföldi bankoknak. Gart Waite óriási érdeklődés mellett mutatta be elaborátumát, ammely fölött be­ható vita indult meg. Minthogy azonban To­­leszky János — és egyedül csak ő — ellenvetése­ket tett, a miniszterelnök úgy döntött, hogy az angol—francia pénzcsoportnak, amely a magyar fr­anciák gyökeres rend­behozására vállalkozik, egyelőre nem ad végleges választ, hanem a tár­gyalásokat folytatni fogják. Sir Garthwaite a konferencia után R­ondon­ba utazott. Távollétében társa és barátja, vtvomta Lailhauer vezeti a csoport ügyeit. A Brassói Lapok budapesti munkatársának alkalma nyílt vicomte Lailhacer-rel beszélgetést folytatni, ne­­­ha a külföldi pénzcsoport mindent elkövetett, hogy ajánlata titokban maradjon. A Dunapalo­­tikán tévé szállásán kantaa föl a vícomte-et A román belpolitika. (Bukarest, július 31.) Az Erdélyben megtartott politikai tárgyalások és ta­nácskozások semmiben sem­ járultak hozzá a politikai krízis megoldásához. .Egyrészről az ellenzéki pártok egye­sülésében, másrészről pedig a kormány és a nemzeti párt közötti megegyezés­ben bíztak. Azonban sem az egyik, sem a másik remény nem valósult meg. Csak Mániu jöhet. (Bukarest, Jul. 31) Az Adieverul tu­do­sítója előtt egyik kiváló erdélyi politi­kus a jövő politikai válság­ megoldásá­ról a következőket mondotta: — Mániu Gyulát kell megbízni kor­mányalakítással. Ami nagyon könnyen megvalósítható, mivel sem a választások­ra, sem m­ás egyéletre­­nincs szükség, Bra­tianu mellett nem foglal állást, sem a közvélemény, sem a képviselők többsé­ge, sem pedig a néptömeg bizalma. Az m­­s bizonyos, hogy úgy­­Bukovina, mint Besszarábia azonnal csatlakozik Erdély­hez, és az bizonyos, hogy senkinek sem sikerül úgy, mint Maniunak, hogy leg­alább is egyharmadát, ha nem a felét, megnyerje a regétből­ befolyásos ele­meknek. Maniu politikai túlsúlya azon­nal kitűnik. Megalakíthatja Románia legerősebb és legnépszerűbb kormányát és a legszabadabb módozatok között megejtett választásokkal a legimpozán­sabb parlamenti többséget kapná.­­ (Bukarest, jul. 29) Az erdélyi nem­zeti párt vezető embereinek jövő kó­­de­jén tanácskozásuk lesz, melyen a buko­vinai léis besszarábiai pártvezérek is részt fognak venni, mivel újból meg akarják vitatni, hogyan alakíthatnának az új tartományok pártjai blokkot. Hogyha létrejön a megegyezés, ak­kor a blokknak küldöttsége e hó folya­mán kihallgatásra jelentkezik a király­nál.­­ A tanácskozás helye még nincs megál­lapítva. Reformok a törvényhozás előtt. (Bukarest julius 31.) A parlament jövő­­ülésszakában a következő törvény­­javaslatokat terjesztik be: a közigazga­tás reformtervezetét a szenátusban, a pénzügyi reform tervezetét a kamará­ban és az új alkotmány tervezetét, a­m­elyen egy, a képviselőkből és szenátu­sokból alakított vegyes bizottságnak ad­tak ki tanulmányozás céljából. Magyarországon a búzaparitás lesz az adófizetési kulcs. (Budapest, júl. 31) A pénzügymi­niszter kezdeményezésére az adójavasla­tok ügyében ankétet tartottak­. (Az anká­­ton Bethlen miniszterelnök, Nagyatádi Szabó István, Gaál Gaszton és több képviselő vett részt. A felszólalások közt legjelentősebb Gaál Gasztoné, aki ki­fejtette, hogy az adófizetésnél a búza­­paritásnál helyesebbnek tartaná az aranyparitást. A tárgyalások után a miniszterelnök kijelentette, hogy az adójavaslatok te­kintetében az álláspontok annyiig kö­zeledtek egymáshoz,­­hogy a javaslatok elfogadása az egységes párt részéről biz­tosra vehető. Nagyatádi viszont kifejtette, hogy a buzaparitásnak adófizetési kulcs gya­nánt mindaddig, míg az i­dők nem­ vál­toznak, meg kell maradnia. Íkailay pénz­ügyminiszter helyeselte. Nagyatádi ál­láspontját s azon reményének adott ki­fejezést, hogy rövid időn­­belül az összes javaslatok tető alá kerülnek. Németország visszautasítja a francia jegyzéket (Berlin, júl. 31) Beavatott forrásból származó értesülés szerint a német kor­mány az új francia jegyzékre hétfőn ad választ. A válasz elulapító lesz. Kormány­körök felfogása szerint ugyanis Poinca­ré legújabb követelései teljesíthetetle­nek. . . ! ‘ 1 [ ! A berlini sajtó egyhangúlag a legna­gyobb elkeseredéssel állapítja meg hogy Poincaré új jegyzékének elfoga­dása egyértelmű volna Németországi gaz­dasági katasztrófájával. A helyzet máris kétségbeejtő, amennyiben a márka ka­tasztrófába zuhanása tovább tart. Pénzügyi körökben, a dollárhausset a francia jegyzékkel hozzák kapcsolatba és azt állítják, hogy­­Németország elérke­zett ahhoz a ponthoz,­­ahol egy év előtt Ausztria állott. Az olasz kormányválság. (Róma, júl. 31.) Az olasz kormány­válság még mindig tart. A király ismét tárgyalásokat kezdett De Nicolával és Tit­onival. Legújabban Orlando utólo­­­zatásáról is beszélnek.

Next