Brassói Lapok, 1922. augusztus (28. évfolyam, 173-197. szám)
1922-08-02 / 173. szám
BimEo, K SS Telefonszámok: Szerkesztőség :177. Kiadóhivatal 82. Főszerkesztő: S Z E L E B É L A dr. ■ yflBOtél áradékre egy hóra 26 le . negyed évre 75 . . fél évre 145 . . egy évre 280 . Helyben 1 hóra 20 le . negyed évre 60 . . fél évre 120 . . egy évre 240 . Kézbesítési díj 5 lei POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA m int vmm. BRAJOV-BRASSÓ, 1922. Augusztus 2. (szerda) 173. SZÁM. «Hitvallásos Iskoláikhoz az öntudatos ember megalkuvást nem ismerő akaratával ragaszkodunk.“ Államsegélyt követelünk. Az egyházak kulturális célt szolgáló birtokainak kisajátítása ellen. — Alakulanak Iskolailgyi bizottságok. A segesvári Iskolailgyi kongresszus határozata. Hosszú évszázadokra terjedő tapasztalatok bizonyítják, hogy keresztény egyházaink nemcsak templomaik által szolgálták a ma társadalmi rendjének kifejlődését és megszilárdítását, hanem a templomokkal elválaszthatatlanul egybeforrott hitvallásos iskoláikban egészítették az emberiség nevelésében és tanításában összpontosuló nagyszerű hivatásukat. Ezek a hitvallásos iskolák is az ember igazi értékeinek, az erkölcsnek és tudásnak voltak önzetlen sáfárai minden időben és amely meg nem emészthetnek, a tolvajok el nem lophatnak tőlünk, így ismervén hitvallásos iskoláinkat, a természet törvényei által parandcsőit kötelességünknek ismerjük, hogy gyermekeink részére biztosítsuk azokat a kincstárakat, amelyekből az emberi élet minden vonatkozásaiban legértékesebb és megsemmisíthetetlen szavakat megszerezhetik. Éppen ezért kimondjuk, hogy hitvallásos iskoláinkhoz az öntudatos ember megalkuvást nem ismerő akaratával ragaszkodunk, mert tudjuk és meggyőződéssel valljuk, hogy azokhoz úgy az általános elmsberi jogokból kifolyólag, mint hitvallásos iskoláink!" dicsőséges múltjánál fogva elvitathatatlan jogunk van. Ezt a jogunkat az államhatalom a múltban elismerte s ismervén hitvallásos iskoláink megbecsülhetetlen értékét zavartalan működtetésüket nemcsak törvényhozásilag védte, hanem részünkre az állami iskolákéval egyenlő anyagi helyzetet biztosító államsegélyt is megadta. Az államhatalomnak a hitvallásos iskoláink iránti ősi jogainkban gyökerező eme kötelezettségeit rótta, az 1919. december 9-én kötött párisi egyezmény, a Magyarországtól lecsatolt s Romániához kapcsolt területeket illetőleg Romániára, mint a magyar államnak ezen területeken utódállamánál. Ezekből kifolyólag tehát nem mondunk le nemzetközi szerződéssel biztosított eme jogunkról, hanem követeljük hitvallásos iskoláink részeire a megfelelő államsegélynek mielőbbi folyósítását annál inkább, mivel ide vonatkozó jogainkat a párisi egyezmény aláírása és ratifikálása által, részünkre a román állam becsülete garantálja. Nem kutatjuk azokat az okokat, melyek miatt az állam idevonatkozó köt© lességét még nem teljesítette, de látván, hogy legértékesebb szellemű javaink egyikének kutforrása, hitvallásos iskoláink veszedelemben forognak, kimondjuk, hogy nem engedhetjük hitvallásos iskoláinkat elsorvadni épp ezért tisztelettel, de a leghatározottabban óvást emelünk az egyházaik nevelési és tanulmányi birtokainak kisajátítása ellen, melyet a hitvallásos iskolák ellen irányuló jogtalanságnak tekintünk. E birtokok nem egyeseké, hanem az egész népé, melynek gyermekei a birtokok jövedelméből fenntartott intézetekben nyerik tanításukat és nevelésüiket. Az egész magyarság kéri, sürgeti, a nevelési és tanulmányi birtokok kisajátításának felfüggesztését. Továbbá kimondjuk, hogy mindaddig, míg a megfelelő államsegély iskoláink részére megérkezik, kötelességünknek ismerjük érték a legmeszszebbmenő anyagi áldozatot is meghozni. De tudatában vagyunk annak is, hogy hitvallásos iskoláinkért lelkünkben élő készségünk és nemes elhatározásunk a nagy célnak megfelelő eredményeket csak akkor érhet el, ha cselekedeteinket öntudatos vezetés irányítja. Miért is kimondjuk, hogy hitvallásos iskoláink irányában a nép részéről megnyilvánuló áldozatkészéért helyes irányítására, minden vidéken iskolaigyi bizottságok alakuljanak, melyek feladatuknak (ismerjék, hogy területükön a hitvallásosiskolák anyagi szükségleteiről a néppelegyetértve gondoskodjanak az egyházi fennhatóságok által meghatározandó módozatok szerint. Ezen iskolaügyi alapoknak központja Székelyudvarhelyen legyen. Végül megemlékezvén arról, hogy évszázadokon át Erdély a felekezeti békés egyetértés klasszikus földje lévén, most mi is keresztény érzéseink sugallatát követve tegyünk meg minden lehetőt a felekezeti, egyetértés ápolására. És ezen egyetértésnek az iskolakérdésben is meg kell nyilvánulnia, miért is kimondjuk, hogy hitvallásos iskoláink között valamint eddig megvolt, ezutánra is legyen meg a kölcsönösség, hogy azokat valáskülönbség nélkül, mindenki szabadon használhassa. egy rendkívül elegáns, magas tarmetű, élesen hey vált arcú urat, aki szeretetreméltóan adott világosítást, miuttán látta, hogy — már nincs ki eltitkolnia_ — Sir William GarthWatte — mondotta LailKker — azért jött idő velem, hogy a magyar kormánynak a háborút megelőző bizonyos adósságok igen kedvező rendezésére nézve javaslatot tegyen. Ez meg se történt. A magyar adósságok kérdése azonban csak egyik része egy nagy, összefüggő tervnek. A terv, mellyel a kormányhoz mentünk, új gondolatokat tartalmaz a magyar jóvátétel kérdésében. Sár Garthvaite etafcvssíesa új alapokra helyezkedikés az az irányelve, hogy a nemzeti termelés az egész vonalon fokoztassék, mégpedig külföldi tőkék bevonásával. Biztosíthatjuk a magyarokat, hogy amienynyiben elfogadják ezeket a javaslatokat, a plémügyi helyzet egyszerre megjavulna, és a magyar közgazdasági élet hamarosan lábraállna. A magyar korona esésének egyik fő okát ék, a magyar nemzet fatalizmusában látóim, amelybe itt teljesen elmerültek. Szükségem volna, hogy a nemzet ne engedje magát eltemettetni a rája zúduló eseményektől hanem iparkodjék új megoldásokat keresni Vagy ha ilyeneket nem talál, fogadja el azokat a javaslatokat, melyeket neki ajánlanak. Nagyon határozottan mondta e szavakat vicomte de Lailhacet. Az Volt az érzésem, hogy az ő pénzcsoportja talán jól fog járni Magyarország pénzügyi megmentésével, de bizonyos,hogy a magyar közgazdaságnak is üdvére szolgál a nagyszabású, kölcsönnel egybekötött nemzetközi terv. Angol és francia tőkével lábra akarják állítani a nagybeteg magyar pénzügyet. A Brassói Lapok budapesti munkatársa előtt nagyérdemeű kijelentéseket tett a pénzcsoport vezetője. (Budapest, július 28.) A nagy beteg magyar pénzpiacnak szenzációja Van: Mr. William Gartwaite Bart, a hírneves angol bankár egy jonchinipárisi tőkecsoport megbízásából nagyszabású tervet dolgozott ki Magyarország financiális megmentésére. Együtt jött vele Budapestre vicomte Albert Lailhauer, aki a csoportban a francia érdekeltséget képviseli. A kiváló pénzemberek programmja szerint Magyarországnak haladéktalanul át kell térnie a többtermelésre és az ingatlanok jövedelmének szaporítására. A nagy alapossággal és mélyreható részletességgel megkomponált javaslatot maga sir Garthwaite terjesztette a magyar kormány elé. Bethlen István gróf meghívta a londoni nagy bankárt és bevonta a konferenciába Bánffy Miklós gróf külügyminisztert, Teleszky Jánost, az pénzügyi tanács elnökét, Schober Béla tiír, volt pénzügyi államtitkárt és Madhigaay Bacie Oyaia bárót, a Jelzáloghitelbank vezérigazgatóját, mint akinek intézete a legnagyobb összeggel adósa a külföldi bankoknak. Gart Waite óriási érdeklődés mellett mutatta be elaborátumát, ammely fölött beható vita indult meg. Minthogy azonban Toleszky János — és egyedül csak ő — ellenvetéseket tett, a miniszterelnök úgy döntött, hogy az angol—francia pénzcsoportnak, amely a magyar franciák gyökeres rendbehozására vállalkozik, egyelőre nem ad végleges választ, hanem a tárgyalásokat folytatni fogják. Sir Garthwaite a konferencia után Rondonba utazott. Távollétében társa és barátja, vtvomta Lailhauer vezeti a csoport ügyeit. A Brassói Lapok budapesti munkatársának alkalma nyílt vicomte Lailhacer-rel beszélgetést folytatni, neha a külföldi pénzcsoport mindent elkövetett, hogy ajánlata titokban maradjon. A Dunapalotikán tévé szállásán kantaa föl a vícomte-et A román belpolitika. (Bukarest, július 31.) Az Erdélyben megtartott politikai tárgyalások és tanácskozások semmiben sem járultak hozzá a politikai krízis megoldásához. .Egyrészről az ellenzéki pártok egyesülésében, másrészről pedig a kormány és a nemzeti párt közötti megegyezésben bíztak. Azonban sem az egyik, sem a másik remény nem valósult meg. Csak Mániu jöhet. (Bukarest, Jul. 31) Az Adieverul tudosítója előtt egyik kiváló erdélyi politikus a jövő politikai válság megoldásáról a következőket mondotta: — Mániu Gyulát kell megbízni kormányalakítással. Ami nagyon könnyen megvalósítható, mivel sem a választásokra, sem más egyéletrenincs szükség, Bratianu mellett nem foglal állást, sem a közvélemény, sem a képviselők többsége, sem pedig a néptömeg bizalma. Az ms bizonyos, hogy úgyBukovina, mint Besszarábia azonnal csatlakozik Erdélyhez, és az bizonyos, hogy senkinek sem sikerül úgy, mint Maniunak, hogy legalább is egyharmadát, ha nem a felét, megnyerje a regétből befolyásos elemeknek. Maniu politikai túlsúlya azonnal kitűnik. Megalakíthatja Románia legerősebb és legnépszerűbb kormányát és a legszabadabb módozatok között megejtett választásokkal a legimpozánsabb parlamenti többséget kapná. (Bukarest, jul. 29) Az erdélyi nemzeti párt vezető embereinek jövő kódején tanácskozásuk lesz, melyen a bukovinai léis besszarábiai pártvezérek is részt fognak venni, mivel újból meg akarják vitatni, hogyan alakíthatnának az új tartományok pártjai blokkot. Hogyha létrejön a megegyezés, akkor a blokknak küldöttsége e hó folyamán kihallgatásra jelentkezik a királynál. A tanácskozás helye még nincs megállapítva. Reformok a törvényhozás előtt. (Bukarest julius 31.) A parlament jövőülésszakában a következő törvényjavaslatokat terjesztik be: a közigazgatás reformtervezetét a szenátusban, a pénzügyi reform tervezetét a kamarában és az új alkotmány tervezetét, amelyen egy, a képviselőkből és szenátusokból alakított vegyes bizottságnak adtak ki tanulmányozás céljából. Magyarországon a búzaparitás lesz az adófizetési kulcs. (Budapest, júl. 31) A pénzügyminiszter kezdeményezésére az adójavaslatok ügyében ankétet tartottak. (Az ankáton Bethlen miniszterelnök, Nagyatádi Szabó István, Gaál Gaszton és több képviselő vett részt. A felszólalások közt legjelentősebb Gaál Gasztoné, aki kifejtette, hogy az adófizetésnél a búzaparitásnál helyesebbnek tartaná az aranyparitást. A tárgyalások után a miniszterelnök kijelentette, hogy az adójavaslatok tekintetében az álláspontok annyiig közeledtek egymáshoz,hogy a javaslatok elfogadása az egységes párt részéről biztosra vehető. Nagyatádi viszont kifejtette, hogy a buzaparitásnak adófizetési kulcs gyanánt mindaddig, míg az idők nem változnak, meg kell maradnia. Íkailay pénzügyminiszter helyeselte. Nagyatádi álláspontját s azon reményének adott kifejezést, hogy rövid időnbelül az összes javaslatok tető alá kerülnek. Németország visszautasítja a francia jegyzéket (Berlin, júl. 31) Beavatott forrásból származó értesülés szerint a német kormány az új francia jegyzékre hétfőn ad választ. A válasz elulapító lesz. Kormánykörök felfogása szerint ugyanis Poincaré legújabb követelései teljesíthetetlenek. . . ! ‘ 1 [ ! A berlini sajtó egyhangúlag a legnagyobb elkeseredéssel állapítja meg hogy Poincaré új jegyzékének elfogadása egyértelmű volna Németországi gazdasági katasztrófájával. A helyzet máris kétségbeejtő, amennyiben a márka katasztrófába zuhanása tovább tart. Pénzügyi körökben, a dollárhausset a francia jegyzékkel hozzák kapcsolatba és azt állítják, hogyNémetország elérkezett ahhoz a ponthoz,ahol egy év előtt Ausztria állott. Az olasz kormányválság. (Róma, júl. 31.) Az olasz kormányválság még mindig tart. A király ismét tárgyalásokat kezdett De Nicolával és Titonival. Legújabban Orlando utólozatásáról is beszélnek.