Brassói Lapok, 1922. augusztus (28. évfolyam, 173-197. szám)

1922-08-02 / 173. szám

4 d­ajai A Landau figyr rejtelme­i. A tanúvallomások (Budapest, július 31.) A Landau per szombat délelőtti tárgyalásán­ Dobót hallgatták ki, aki azt vallotta, hogy Si­ra kísérik. Dobót szembesítették­ Sipos­­polnak és Ruzicsnak az volt a szán­déka, hogy Landaut Izsákra, az ő Lakásá sály­ás Ruziccsal, akik kijelentették, pon­tosan nem emlékeznek erre, de lehetett szó róla. Ezután következett Tóth Andor ka­ton­ai detektív kihallgatása. Előadja, kjnyomozó osztálynál felettesei Danszky és Sipos voltak. Elmondja, hogy Sipos és Danszky egy napon együtt voltak­, amikor őt a kelenföldi laktanyába hív­ták, ahol felmentek Landau cellájába. A cellához érve valaki azt mondta: »csi­náljunk viccet«, Bäcker úgyis zsidóki­­nézés­ü, belökj­ük a cellába, mintha őt is elfogtuk volna, így is történt. A cel­lában Danszky kiadta az ütésre vonatko­zó parancsot mire én Beckert, majd Landaut néhányszor arcul ütöttem. Lan­daut Sipos előzőleg revolverrel verte. Azt mondták Landaunak, ismerje be, hogy a Simplon kávéházban kormány­zósértést és hadsereggyalázást követett el. Oyborta megtörtént — folytatta val­lomását, — hogy mikor kémet fogtunk el, megvertük. Landauról pedig tudtam hogy fia kém, volt, meg azért is haragud­tam­ rá, mert zsidó volt. Elmondja továbbá, hogy a fiatal Landau cellájába is bementek és őt is jól megverték. Sipos valamivel ezelőtt valami lápiszt emlegetett, a­mivel égetni kellene, de erről biz­to­sat nem tudok. Ekkor éjjel akasztot­ta föl magát az­­öreg Landau. A következő vádlott Becker, aki ide­gesen mondja el, hogy az öreg Landau letartóztatása után Landau Ernő kétszer­­keresett vele érintkezést, de nem tudott vele találkozni. Később Somogyi dr. akarta rábírni, hogy nagyobb pénzösz­szeg ellenében szabadítsa ki Landaut. Ő először elutasította az ajánlatot de mivel Somogyi újra felkereste, hajlan­dónak mutatkozott, azonban akkor már tudták, hogy a fiatal Landaut este hat­­órára át kell szállítani a Margit-körúti fogházba. -- - -----­Becker elmondta azt is, hogy egy alkalommal a Landau-család megbízá­sából fölkereste őt egy Kis Ignác nevű ember is, aki közbenjárását kérte. Ké­sőbb Somogyi Jenő dr. kérte Landauék érdekében, közbenjárásra, amiért pénzt is ígért , nem akart zsarolni, jóhiszte­műen cselekedett és csak Danszky paran­csál teljesítette, amikor a megvesztegeté­si kísérletet leleplezte. Ekkor az öreg Landau már halott volt. Somogyi ügy­véd — mondotta . — ekkor arra kért, hogy legalább a fiatal Landaut sza­badítsam ki, nehogy őt is eltegyék a láb alól. . Erre azt válaszoltam: Hogy mond­jak­ ilyesmit, ne mi vagyunk mi harami­ák. Ekkor kaptam azt a parancsot, hogy a fiatal Landaut a Margit-körúti fog­házba szállítsam át. Ezután mondotta Somogyinak, hogy elérte azt, hogy a fiatal Landau jobb helyre került. Somo­gyi örült és azt ajánlotta, hogy a fiatal Landaut szöktesse meg és ezért ötven­ezer koronát fizet. A pénzt a »Sorrentó« kávéházban vette át.­­Kis-Klein Ignác a következő vád­lott. Kihallgatásakor elmondta­, hogy őt Becker küldte Landauékhoz. Landau Bé­la ügyvéd, az öngyilkos Landau uno­kaöccse az ismeretes zsarolási részlete­ket mondta el.­­ A tárgyalást foly­tatják. Az ír felkelés. (London, júl. 31) De­­Valera, az ír felkelés vezére Niewyorki Shireki szerint titokban elhagyta Írországot és a jegy Ame­rikába­n induló hajóra szál­lt. De Valera amerikai barátai azt hiszik, hogy a fel­kelt vezér­e Amerikában gyűjtést akar Inditan­ia felkelés céljaira. Harisnya és kötöttáru gyári raktár, arak I év.i. T-» 40.... o. v‘ . Uras­só, Kapu-u. 3»®* V Női divatáruk! ERDÉLYI ÁRUHÁZ BRASSÓ, Kapu-utca 38^ ■RA01OI L­APOK Akik Oroszországból Ázsiába szöktek. írta: „Egy hazatérő őrnagy“. (Riga, julius hó.) Ma Rigába érkezett az a 60 főtiszt, akiket az oroszok főtuszokként tar­tottak vissza. A főtisztek meglepően jól vannak informálva az ottani eseményekről, mivel négy részük állandó levélbeli összeköttetésben állott övéivel. Alkalmam­ volt a tiszteikkel a még Oroszország­bn lévő hadifoglyokról és azok sor­sáról­­beszélgetést folytató és megkértem ők­et, hogy tapasztalataik alapján tájékoztassák az el­tűntek hozzátartozóit a még Oroszországban 1©­vők, vagy onnan elhintek általános helyzetéről­. E kérelem alapján R. M .őrnagy néhány órá­val később a következő cikket adta át bé­kés közlés céljából: Háromezer honvéd hős vándorolt fáradtan, hosszú pikás, rövid puskás lo­vaskozákok felügyelete mellett, már­­a harmadik hete. Még ott zsongott a lel­kükben elevenen a magyar Kárpátok gyönyörű , fenyveserdeinek­ izgató sej­telmes zúgása, pedig már sok ezer kilo­­méternyi messzeségben jártak tőle. Le­­horgasztott fővel földre szegzett te­kintettel ballagtak. Már a m­agyar nóta se ritkán csendült fel az ajkukon, pe­dig Przemysltől az uráli határig ez volt a leghívebb kísérőjük. Néha felnéztek hosszan a fiuk a fürgén szálló tavaszi felhőkre és azokkal küldtek üzenetet az elhagyott magyar földre. Egy hajnalon hatalmas folyóhoz érkeztek. Az Amur mély lélegzéssel hullámzó vize­ csillogott ezüstösen előttünk. A bús honvédek visszaemlékeztek az első tanulmányaik­ra, az ős­magyarok­ szabad, boldog no­mád életének eseményeire. Az elődök életének varázsa lopta be magát a szí­veikbe. Bánatos, arcukra derű­ült ki, bo­rongó tekintetükbe a bizakodás fénye szökkent be és csodálatos képek kezd­tek fölrajzani bennük... Az Amur part­ját! — íme — táncoló paripákon, kaca­gányos mentékben, gyöngéd leánykezek hímezte menyét prémes kamukákban, kócsagtollas kúpos süvegekkel a fe­jükön, daliás magyar leventék vágtat­tak versenyt a futó szellővel... Onnan érkeztek a blarferiános pusztaságról, sze­kértáborok között emelt, sátoros váro­sokból, Dzsagatájból, Dzsungáriából, szabad nomjád népek hazájából... A csaták pihenése idejében így díszöl­tö­zetekben, paripákon, csoportosan járo­gattak el az ősök futó homoksivatago­kon át, sokszáz mértföldnyi távolságba a rokonszépek törzseihez, udvarolni és háztűznézőbe. Az­ ősök történetének ezen visszakisértő emlékei most mind több délibábos képben elevenedtek meg az emlékezetükben... Szabad népek föld­jének lehellete csapott­­a lelkükbe és aki csak épkézláb emberi volt közöttük, mindnyája elhatározta magában, hogy a legelső alkalommal meg fog szökni a fogságból. Kraseno­­­arszkba érkeztek. A város északi végén épített nagy területű fogoly­táborban a sietve felépített szellős ba­raktok már várták a Sm­agyar fiukat. De várták m a­ szigorú parancs tartó kozákok is, kik a szúrós, szöges drótkerítések mellett éjjel-nappal ördögi­ éberséggel és kegyetlen megtorlási szándékkal őrköd­tek a honvéd hősök rabsága fölött. Bár egész várost tett ki a benépesített fo­golytábor, a magyarokkal úgy bántak mint, a karámba zárt állatokkal Sorsuk a múló idővel csak rosszabbo­dott. A első csapat — huszonheten vol­tak — egy viharos villámlásos, meny dörgéses éjszakán, polgári ruhában meg­szökött. Másnaptól fogva egyenkénti je­lentkezésre fogták a foglyokat, megkét­szerezték­ a muszka és cseh őröket, a foglyok táplálékát megrövidítették, a be­tegek orvosi vizsgálatát megtiltották a fogolyzárkákat megtöltötték és minden kigondolható akadályt gördítettek a to­vábbi szökés elé.­­­apka Béla és nyolc­­bajtársa mégis megszöktek a következő éjszakán. A fogoly magyarok lelemé­nyessége­­kifogott a csiesh és orosz­­porko­lábok éberségén. A szökevények száma folyton szaporodott. A közel húszmil­lió négyzetkilométernyi területű Észak és Középázsia őserdői és nagy városai pedig mind több bujdosó magyar re­ménykedő fohászaival­ telt meg, kik nap­pal megbújtak­ az üldözők és árulók für­késző tekintete elől, de éjszaka annál se­rényebb igyekezettel haladtak, mind tá­volabb az elhagyott rabtáboroktól. Vala­mi különös ösztönből majdnem minden szökevény Kelet­ felé tartott. Mintha a Sárga-tengertől várták volna­ a biztos vé­delmüket. Ezért lehetet­tnyi szököttet­alálni a csitai és vladivosztoki tábo­rokban és a közbeeső orosz vasúti és orsz­ágú­tállomásokon. De­­Szibéria sűrű, csillagtakarós ege alatt, akár csontfagyasztó tél, akár mele­gen cirógató szellőjű tavasz köszöntött reájuk, a szabad lét levegőjében fárad­hatatlanul haladtak előre, keletre és délre az első barátságos, megpihentető emberi környezetbe. Az Amur vidék dzsungeleiben az egyik menekülő ma­gyar szökevénycsapat harmincegy­szer­teszaggatott katonai­ egyenruhát és né­hány pár csizmát talált emberi lábszá­rakkal. A környék lakosaitól megtud­­­ták, hogy azt­­a harmincegy d­éhai hadifoglyot — többnyire németek vol­tak — a tigrisek széjjeln­arcangolták és felfalták. A fenevadakon kívül, különö­sen a­ mongol földön, Tsiben Darginak az öreg mongol forradalmi vezér csapa­tának rabló szabad legényei veszélyez­tették a szökevény magyarok életét. Ezek a gyülevész fajú útonállók, ha nem­ találtak rabolni valót a szökevé­nyeknél, boszuból magukkal hurcolták az első portyázó orosz csapathoz, akik­nek váltságdíj ellenében átadták őket. De néha, féktelen dühükben meg is ölték őket. 1 \{ 1: " Ilyen örökös veszélyek és mérhetet­len szenvedések kálváriáján át jutottak el a szökevény magyar hadifoglyok­­ Kínába,­­ah­ol már rokonszenvel, meg­értő emberszeretettel, sőt sok helyen meleg barátsággal fogadták őket, így ju­­tottak el Sanghaiban egy nagy ember­barát magyarhoz, a zal­amegyei szárma­zású Komor Izidor kereskedőhöz, ki a hozzá elvetődött összes magyarokat társadalmi állásra, foglalkozásra és fele­kezetre való tekintet nélkül egyformán megsegítette, a letelepedési és foglalko­zást kereső igyekezetükben támogatta és még a családi otthonalapításukat is elősegítette. Igazi apja lett a menekült magyar hadifoglyoknak. Komor Izidor közel 40 év óta él felnőtt gyermekeivel Kínában, ahonnan a családjával hábo­rú előtt többször hazalátogatott roko­­­naihoz Zalam­egyébe. Ott él a h­áború óta dr. Renner Sándor m­agyar orvos is, ki csak nemrégen volt idehaza Magyar­országon és visszamentvén ott most egy magyarnyelvű lapot készül alapítani és képviselője a Külföldi Magyarok Szövet­ségének. Nemcsak egész Kínában, de ta­lán az egész Ázsiában ez lesz a nyoma­ta­to­tt magyar kultúrának első terméke .Ezen az ősi földön élnek az imént emlí­tettek mellett Glasz Mór, egy kiviteli be­hozatali nagy áruház cégvezetője, to­vábbá Kiss Kálmán bankhivatalnok, Hugyecz János építész,­­Schmelzer Re­zső zenetanár, több kereskedő és iparos mindnyájan magyarok, kiket az említett első ázsiai magyar szervezet minden bi­zonnyal nemsokára számottevő nagy társadalmi egységbe fog összetoborozni. Itt kell megemlíteni, hogy a stockhol­mi kínai követ felesége is m­agyar nő , mint a Kínában letelepedett magyarok közül is sokan megházasodtak már kí­nai nőkkel. E fregyesi házasságból szár­ma­zó utódokat a kínaiak — harkánszok­nak nevezik. Charbinban él Krsztinkovics Jenő kereskedő volt hadifogoly. Ezen a kör­nyéken köréje csoportosultak a m­agya­rok. Lejebb a keletindiai Simla maha­radzsájának, Sirdar Umraosingh Sher Gilnek hitvestársa is magyar asszony, szigeti Gottesmann Margit, kit fejedel­mi ura itt ismert meg Budapestem a há­ború alatt, itt me­g is esküdött vele és amikor már útban voltak indiai hazá­juk felé, akkor értesültek arról, hogy a simlai trón öröklési joga reá szállott a magyar úrnő hercegi férjére. Igen gaz­dag műveltségűek ezek­­­a felségek. Csak nemrégiben rendeztettek a fővárosuk­ban egy nagyszabású hangversenyt, a­melynek meghallgatására­ messze földek­ről sok előkelő vendég érkezett és a hangverseny legnagyobb szenzációja az volt, hogy azon többi magyar ének, és zene műsorszám is szerepelt és a szerep­lők között inkognitóban, művészi álné­ven, fellépett a magyar származású feje­delemasszony is. Itt él Angol-India poli­­tikai székvárosában. Delhi­ben egy má­sik jó magyar hazafi is, Hesp Frank aki a britt-indiai lovasság egyik legked­veltebb tisztje. Kalkuttából pedig nem­rég tért vissza Fülöp Jenő kereskedő, a­ki ott egy virágzói kereskedelmi nagy­­vállalatot aksztol. M . J . j 1922 pusztus 2. A szomszédos Afganisztánban még a múlt században telepedett le Leitner Vilmos Gottlieb magyar orientalista, a­ki Wokingban egy gyönyörű márvány­oszlopos nagy mecsetet építtetett és a magyar főhírnevet örökre bevéste az afgán nép történetébe. A Szerencsésen megszökött volt ma­gyar hadifoglyok közül sokan telepedtek le Turkesztánban, a szabad tatárok ősi országában, különösen Samarkand és Taskend városokban, akik most készül­nek megalakítani itt a magyarok társa­dalmi egyesülését.­­ De a legtöbb­ volt magyar hadifo­goly — Japánban telepedett le, hol az államhatalom és­ a társadalom igen ba­rátságosan fogadta be őket, a legjobb Japán családokban leánykérőkül, hit­vestársakul is szívesen látják őket, a­mit bizonyít az, hogy Jokohama egyik legtiszteletreméltóbb földbirtokos úrnő­je, Fokosani Mitsu is egy magyar hadi­foglyot választott férjéül. 4 hírek — A segesvári Petőfiünnep lefolyá­sáról szóló tudósításunkat egy sajnála­tos baleset miatt mai számunkban nem hozhatjuk. Holnapi lapszámunkban rész­ktesen foglalkozunk az ünnepség le­folyásával. — — Az evangélikus egyház uj veze­tői. A romániai zsinatprezsbyteri ág. hitv. evangélikus egyháznak Kolozsvá­ron működő végrehajtóbizottsága lekö­szönvén, helyébe uj végrehajtó bizott­ságot választottak. Az uj végrehajtó bi­zottság székhelye Arad, elnöksége báró Ambrózy Andor bánáti egyházmegyei felügyelő és Frint Lajos aradi egyház­­megyei főesperes. A Petőfi-est Nyárádszeredán, Nyárádsz­ere­­d­áról jelentik: A Ny­árádsz­eredai Bocskai Kör jú­lius 30-án, az ottani állami iskola termeiben Pe­­tőfi-estélyt rendezett. Az­ estélyen, mely kitűnően sikerült, nagy sikerrel szerepeltek: György Klár­­ika, Moldován László, Bedő Dénes, Szamosán Annuska, Kovács Károly és Dávid Péter. A mű­sort kedélyes táncmulatság követte. Az erköl­csi siker mellett az anyagi siker is jelentő­s.­­ Megalakult a barcúsági szoc­iali­­sa-kommunista párt. Tegnap délelőtt m­egalakult Brassóban a szocialista-kom­munista párt brassói csoportja. A gyű­lésen Rozvány Jenő,, a­zi Világosság., szer­­kesztője ismertette az erdélyi proleta­riátus helyzetét, majd­ indítványozta, hogy mondja k­i, a közgyűlés, ah­g­y a bar­caságii szocialista párt csatlakozik a ro­mániai szocialista- kommunista párthoz. Többek hozzászólása után a közgyűlés magáévá tette Rozvány indítványát és kimondták az új párt megalakulását. — A főtuszok megérkeztek Buda­pestre. Budapestről jelentik: Tegnap dél­előtt a csóthi fogolytáborból Budapest­re érkezett ötvenöt tiszt és huszonhat fo­goly katona, akiket az oroszok főtúszok­ként visszatartottak. A fogadtatásnál a keleti pályaudvaron megjelent Horthy kormányzó is, valamint Auguszta fő­­­hercegasszony, Zsófia főhercegnő és szá­mos előkelőség között Brentana buda­pesti amerikai követ. Az érkezőket elő­ször Horthy kormányzó, majd Huszár Károly nemzetgyűlési alelnök és Folkus­­házy alpolgármester üdvözölték. A fog­lyok nevében Szenderszky Antal alezre­des válaszolt. . — Gróf Monte Christo élet-halál­­ra real augusztus elsejéin és másodikén , Apollóban. Világszenzáció. Nagy film­dráma két részben és a felvonásban. — Szerencse a szerencsétlenségben. Tegnap délután Teutsch Károlyt dr. brassói orvost egy keresztényfalvi bete­géhez hivták. Az orvos kötelességéhez híven kocsira ült, és elindult betegéhez, azonban közvetlen Keresztényfalva előtt majdnem végzetessé válható szerencsét­lenség történt. A keresz­tény­falvi vasúti sorompó ugyanis nem volt leeresztve és mikor a sínekre ért, abban a pillanat­ban robogott el a brassói személyvo­nat, amely elütötte az orvos kocsiját. A karambol következtében a kocsi da­rabokra tört, Teutsch dr. pedig a raoz­donyon fennakadt és körülbelüli há­romszázötven méternyi távolságra magá­val vonszolta a vasszörnyeteg. A szeren­csétlenség szerencsésen végződött, a­mennyiben Teutsch dr. csodálatosképen

Next