Brassói Lapok, 1922. november (28. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

■ Manifesztáló a gyulafehérvári határozat mellett. Kallin Gyula, Pap-Csicsó Is­tén és Popkovici Mihály lesújtó inirálatot mondottak a liberális­ kormányzatról. — A kormány eltávoznál és teljes rendszerváltozást követeltek. Az erdélyi román­ nemzeti párt brassói nagygyűlése. A Brassói Lapok­ tudósítójától. Nagyarányú, impozáns, s azt mond­hatnék, történelmi jelentőségű volt az erdélyi román nemzeti párt brassói gyű­lése. A fogadtatás külsőségei és úgy mint magának a gyűlésnek a lefolyása szembetűnő bizonyság arra, hogy ez az erőteljes manifesztáció a nép lelkének­, a lelkekben élő hatalmas­­érzéseknek, a veszedelemben forgó jog és alkotmá­nyosság akaratának öntudatos, határo­zott megnyilvánulása volt. Milyen más benyomást és konzekvenciát kaphattunk ebből a magas szel­lemű, s a polgárság meggyőződéséről áthatott nemzet­párti gyűlésből, mint azokból a hivatali pa­rancsszóra ,a nép lelkétől idegenül ren­dezett gyűlésekből, melyeket a kormány a maga hatalmi pozíciója erősítése,­­hi­báinak és mulasztásainak, rendszertelen­ségének és jogellenes magatartásának leplezésére rendezett! A brassói gyűlésen megnyilatkozí­­­tott közfelfogás semmi kétséget nem­ hagyhat fönn az iránt, é­s ez a családt területek magyarságára nézve döntő je­lentőségű, hogy „a gyulafehérvári határo­zat eddigi holtpontjáról hatalmas lendí­téssel jutott előre, s hogy a további ak­cióban, mely a megnyugtató teljes kiala­kulás felé robog, Erdély valamennyi jog­szerető, szabadságvágyó népének egye­sülnie kell. A magyarság számára bizalmat nyújt és irányt szab a brassói gyűlés, melynek ünnepies és eredményes befo­­lyásáról tudósítónk az alábbiakban szá­mol be.­ A megérkezés* I — Maniu Gyula pártvezér, a I Román Nemzeti Párt elnöke és vezérka­­­ra : Pap- Csicsó István, Brediceanu Kajus I dr.. Dobrescu Aurél vasárnap érkezett I meg a brassói pályaudvarra. A brassói I nemzeti párt napok óta készülődött az I ünnepségre, amelyet messze hangzó ma I­nnfesztációnak szánt. Maniut és a vendé­­­geket a pályaudvaron a brassói román I nemzeti párt fogadta, ünneplőbe öl- I törött polgárok, hölgyek kezükben virág I Stal, lovasbandérium és örömmámorban I úszó lelkes k­éptömeg fogadta. Az álló ■ más épület ajtaján kilépő Maniut ha­■ talmas éljenzéssel üdvözölték, a hölgyek­­ virágot szórtak rá, majd az üdvrivalgás Blecsillapulta után előlépett Popovics Ali királ­y, aki lendületes beszédben köszön ■ lőtte a vezért, az erdélyi romániság leg-­­kitűnőbb férfiát. ■ Maniut és társait láthatólag kelle- Hmesen érintette brassói híveiknek ez a ■tüntetőén meleg ovációja, válaszában ö­­s kifejezést adott túláradó érzelmeinek ■mellyel a brassóiak iránt viseltem­­. Au­ló éljenzéssel fogadták Maniu szavait, mnajd remek hatlovas fogaira ült a vezér Hnellelle Popovics Mihály és megkezdő­dött a bevonulás, amely nem is egy kor­­■esut, hanem diadalmenet benyomását ■lehette. Elöl a nemzeti díszbeöltözött ban­geristák nyitották meg a menetet, utá­nuk a végtelen hosszú kocsisor és gyalo­­losok, az utcán oldalt és az ablakokban Bú besüti férfiak és nők kendőiket lobog­tatják és éljenzik a bevonuló vezéreket. A brassói románság kivitte e napon szí­vét az utcára, mert olyan vendégek ér­keztek városának falai közé, akiket lelke­sedéssel, igazán, ünnepelhet. A menet a Vasút-utcán keresztül, végig a Kapu­ utcán, a tanácsházat meg­kerülve, a Kolostor utcán keresztül az Apollóhoz, a gyűlés széhelyére vonult k­­ifilés megyitása. Már három óra előtt kezdett a nép gyülekezni. Csakhamar zsúfolásig meg­telt az Apolló. Amikor Maniu és kisére­te a terembe lépett, hatalmas éljenzés fogadta. A népgyülést Maximilián József óbrassói gör. ker. pap háromnegyed 4 órakor nyitotta meg, üdvözölte Mamut és társait, akiket a nép bizalmáról és tá­mogatásáról biztosított. Popovici súlyos kritikája a kormányzatról. A népgyűlés első szónoka Popovics Mihály volt, aki hangoztatta, hogy ma is Brassó képviselőjének tekinti magát, mert a választási visszaélésekkel alko­­tott parlament nem törvényes. Itt, az igazi parlamentben beszél, mert e he­lyen a hamisítatlan népakarat nyilvánul­t meg. ■" Ezután élesen bírálja az ország köz­állapotait. A közerkölcs mélyen hanyat­lóban van, amíg az összes európai ál­lantok az alkotmányosságot és igazi de­mokralizmust írták zászlaj­ára. Komá­rd..t abszolutizmussal kormányozzák. A parlament nem egyéb, mint a kor­mány javaslatainak iktatója, a parla-­ m­en­ti élet degenerációját az egész or­szág sínyli. Erdély rabja a mostani kormánynak mely ötszörös adóval sújtja az itteni lakosságot. A liberális párt nagy pénz­ügyi és gazdasági ígéretekkel lépett kor­mányra, de semmit sem valósított meg. A nagy garral hirdetett költségvetési egyensúly, a pénztári feleslegek, ámí­tások, mert az állam két és fél milliárd­­dal tartozik a gyáraknak szállításaikért de a katonák zsoldjaival is adós, hóna­pok óta, sőt még az ötezer lejes gabo­na prémiumot sem fizetik. A lej sokat romlott, a drágaság napról-napra nő Hol vannak tehát az ígéretek? Nem is valósulhatnak meg, mert a különféle üz­letek, perm­isszók és a kontingentálási rendszer arra való, hogy egyesek párt­érdekből meggazdagodjanak. A kincs­tári bonokat is összevásárolták a libe­rális bankok húsz százalékos árban, most pedig háromszoros értékben fogja azokat az állam visszaváltani. Popovics beszédébe Bacila Sándor többször közbeszólt, amiből percekig tartó zaj támadt. A résztvevők mind hangosabban követelték a közbeszóló eltávolítását, a­mi meg is történt. Ezután Popovics Mihály azt kifo­gásolta, hogy a liberális kormány meg­akadályozza Erdély gazdasági fejlődé­sét. Az erdélyi bankoknak nem adnak hitelt, az egyéni kezdeményezést az ál­lam nem pártolja, holott a pénzügyi és gazdasági politikának a többtermelés elősegítésében kellene kulminálnia. Majd a koronázási időpont megvá­lasztását bírálja Popovici s kijelenti, hogy Bratianu önző politikája készlett® n­emzeti pártot tár*i»&raslásra* A tá­rái­­val szemben táplált érzelmek, ami­ről Gyulafehérváron az egyesüléskor ta­nuságot tettek, nem változtak. A nemzeti párt egyenes után halad, neim tér el sem jobbra, sem balra.... A regionalizmus vádja annyiban igaz, hogy a haladó erdélyi szellem megvé­dését jelenti. Az egységesítésnél nin­csenek figyelemmel Erdély tradícióira. Az erdélyiek testvéri harmóniát akar­nak Románia minden tartományával, de nem tűrnek rabszolgaságot. Nem kor­mányváltozást, hanem rendszer­válto­zást akar a nemzeti párt. Az országot nem lehet egyeseknek­ kiszolgáltatni, mert az emberi méltósággal ellenkezik, hogy a nép kifacsart citrom szerepét töltse be. A nép politikai érvényesülésé­ért vál­vetett munkával kell a gyomot ir­tani s az igazi demokrácia elveit diadal­ra vinni. Maniu Gyula beszéde. Maniu Gyula dr. szólott ezután. Min­denek előtt Saslu Vazul és mindazok emlékének hódol, a­kik Románia egye­süléséért küzdöttek. A nemzeti párt nem csak a nemzeti ideálokért, hanem a de­mokráciáért is küzd, mert a civilizált népeket ez a két eszme bevivi. Az egyesítést el is érte a nemzeti párt, de ennél többet ezideig nem. A demokráciától messze vagyunk, mert a népnek nincs szava az ország kor hiányzásában. A kormányzó tanácsa megcsináta az általános választójogot Erdélyben, de az intrika, az rosszaka­rat, az oligarch­­a uralom kimarta a nemzeti pártot a kormányzást­ól, s rög­tön fel is rúgta a választójogi törvényt. A szavazatok meghamisítása annak bi­zonysága, hogy ebben az országban nem tisztelik a törvényt, s a civilizáció köve­­telményeit. A községi au­onómiát is hely­reállította a nemzeti párti uralom, de a következő kormányok nem­ hajtották végre, hogy a városokat és községeket hatalmukban tarthassák. A magyar imperium idején azt han­goztatták — úgymond — hogy a nép sorsának javításáért harcolunk, és ma minden téren rosszak az állapotok. Az igazságügy napról-napra gyöngül, a jog­kereső közönség nem éri meg, hogy ügye befejezést nyerjen. A tör­vénnek káoszában nem ismeri ki magát senki, a törvényeket nem tartják meg, szóval a legteljesebb jogbizonytalanságban­ élünk. Ezeket az állapotokat nem kell ki­zárólag a regátbeliek rovására írni, mert ott is vannak jóravaló emberek. Hibás a rendszer, mely évszázadokon át mérgezte az ottani politikai életet. Az együttm­ű­ködést a túloldali oligar­chikus pártok hiúsítottá­k meg, mert Erdélyt ki akarj­á, zsákmányolni s gaz­dagodni akarnak a népen. Legbönnsebb a liberális párt, a koalíciós kormány alakítását Bratianu gáncsolta el 1919- ben s Vaitoianu kormányrajutalásával kezdte az egyenellenség magvát elhin­teni. A Vajda-kormányt is a liberálisok tolták félre s, azóta Besszarábia ügye nyitott seb, a Bánság­­kérdése pedig nem nyert megfelelő rendezést. A liberális párt vádja, hogy a koro­názáson nem jelentek meg, megtisztelő a nemzeti pártra, mert a csatol­, tartomá­nyok egyetlen pártja és a regátbeli pa­rasztpárt sem vett részt a koronázáson. Ez az egyöntetűség arra vall, hogy a li­-Iszig Skzsjo ze szpnjo raon jibil sppung mát. Nagy merészség, hogy a kormány helyén marad, holott általános népsze­rűtlenség övezi. A román nép öntuda­ta és alkotmányos érzülete a közel­jövő­ben meg fogja érlelni a kormány buká­sát Szemére vetik, a nemzeti pártnak, hogy csak kritizálni tud, de dolgozni nem. Ezeknek azt feleli, ha hetvenöt évig harcolni tudtak eredménnyel a ma­gyar uralom alatt, ne tudnának kormá­nyozni, amikor román uralom van? Ha másfél év alatt el tudták távolítani a magyar tisztviselőket és románosították a közigazgatást, talán az ország vezeté­sére is képesek. Ezután a nemzeti párti krom­ány jogi, közigazgatási, jomai és gazdasá­gi kívánságait sorolta fel Maniu, majd a kisebbségek kérdéséről nyilatkozott következőleg. A nemzeti párt a gyulafehérvári határozat alapján áll s attól nem tá­jrt. A liberális kormány és elődje ebben a kérdésben mind az államnak, mind a kisebbségekn­k sokat ártott állásfogla­­lásával. A kisebbségekn­el meg kell adni teljes jogaikat, cserébe legyenek jó és hű­ polgárai az országnak. Maniu ezután kitért arra, hogy a ko­r­onázás alkalmából a külföldön tám­a­dás érte Romániát. A nemzeti párt soha sem fogja tűrni, hogy Románia egysé­gén csorba essék. A közéleti erkölcs tisztulásáért folyó belpolitikai harcok eltörpülnek ama harc mellett, melyet a nemzeti egység ellen kívülről jövő tám­a­dás ellen folytatnának. De vegye tudo­másul a kormány, hogy minden olyan ténykedése ellen harcolni fogunk, mely­lyel akár itt benn, akár kinn árthatnak az országnak. A nemzeti párt emelt fővel harcol céljaiért. Mindenki álljon melléje, mert csak igy lehet Erdély és az egész ország érdekeit megvédeni. Az ország naggyá­­tevése, a nemzetek és emberek boldo­gulásának elősegítése a nemzeti párt fő célja. Pop-Csicsó kormányt buktatni jött Brassóba. Ezután Pop-Csicsó István mondott rövid elmés beszédet. Mint vérbeli ellen­zéki síelve jött a népgyűlésre, mert azt olvasta, hogy a kormányt meg akar­ják buktatni. De lehetséges-e, hogy a nemzeti párt, illetőleg azok következze­nek, akiket azzal vádolnak, hogy Buda­pestről, sőt Bécsből várnak­ utasításokat.­­A nemzeti párt nem sajátíthatja ki ki a maga számára a kormányzást, mert Maniu s a többiek s­em ismerhetik any­­nyira a bukovinaiakat és beszarábiaia­­kat, mint az ottani férfiak. Azt mondják, hogy a nemzeti párt­nak nincs politikája. 1918. évben egyet­len csendőr épp­­községi jegyző nélkül 150.000 embert gyűjtöttek össze Gyula­­fehérvárra azt remélte, hogy a koroná­zásra egy verőfényes tavaszi napon mil­lió román fo­g zarándokolni. Kérdi, hogy melyik párt politikája sikeresebb hát? A nemzeti párt rövid kormányzása alatt 3000 elemi és 65 középiskolát állí­tott fel és két hadsereget szerelt fel. Ebben a kormányzatban szólónak is volt része, s ha el is buktak, vízözönt nem hagytak maguk mögött. Végül meg­cáfolta, hogy a magyar hűségnyilatko­zatot a párt bármely vezető tagja alá írta volna. A népgyűlés mindhárom pártvezér beszédét lelkes éljenezéssel és sűrű tet­széssel kísérte. A határozati javaslatot dr. Moga Constantin brassói ügyvéd terjesztette elő.­­A­ javaslatot, mely bizalmát nyil­vánítja a párt vezetőségének és az el­hangzott beszédekben hangoztatott ki Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. PO Lilit­ AB NAPILHP Felelős szerkesztő: K­O 2­SIS BÉLA 249. SZÁM. BRSSOV-BRASSÓ, 1922. member 1. (Széria) mm. ÉVFOLYAM.

Next