Brassói Lapok, 1923. január (29. évfolyam, 2-23. szám)

1923-01-31 / 23. szám

1923 Janner Si. Az államé vagy a városé a brassói közkórház ? Nyilatkozik a megyei prefektus.­­ A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, jan. 29. Városszerte élénk feltűnéssel találkozott a Brassói Lapok vasárnapi számában közölt cikkünk, a­­m­ely a helybeli közkórházban uralkodó hallatlan állapotokról rántotta le a lep­let- Közleményünknek már a megyei közegészségügyi bizottság legutolsó ülé­sén is visszhangja támadt és a bizottság­ tagjai kifejezték ama egyöntetű nézetü­ket, hogy a brassói közkórházat minden lehető eszközzel meg kell menteni az elpusztulástól. Mint a Brassói Lapok cikkéből isme­retes, a közkórház válsága voltaképpen azáltal keletkezett, hogy a kórházat Bras­sóv­áros államkezelésbe átment intéz­ménynek tekintette, m­íg az állami anya­gilag egyáltalán nem járul­ hozzá a kórház fenntartásához. Annak a kér­désnek tisztázására, váljon a kórház fi­nanciális támogatása a város, vagy az állam­ feladata-e, a leghivatottabb ténye­zőhöz Hodor Viktor Brassó megye pre­fektusához fordultunk felvilágosításért. Érdeklődésünkre Hodor prefektus a kö­vetkező választ adta: — A brassói közkórháznak államke­zelésbe való átvétele formailag meg­történt. Utóbb azonban a belügyi kor­mány rendeletileg közzé tette, hogy a közkórházak fenntartásáról továbbra is a,­, érdekelt megyéknek, illetve városok­nak kell gondoskodniuk. Vagyis: a bras­sói polgári közkórházat anyagilag a vá­rosnak kellene segélyeznie. Hogy ez miért nem történt meg, va­gy legalább is miért nem történt a kívánt mérték­ben annak oka az, hogy a városi kór­házalap elfogyott és a számvevőségi törvények szerint valamilyen alapból más célokra pénz nem vehető el. Kü­lönben a városnak 300.000 lejnél nagyob összeget kitevő követelése van az állam­mal szemben. Ennek folyósítása iránt táviratilag kértem intézkedést a buka­resti egészségügyi főigazgatóságtól. i fegyelen megszigorítása az osztrák hadseregben. BÉCS, jan. 29. Az osztrák szövetségi hadügyminisztériumban rendeletet dol­goztak ki, amely az osztrák hadsereg fegyelmének öregbítését van hivatva szolgálni. A rendelet megtiltja a kato­nai egyéneknek, holg­y egyenruhában po­litikai gyűléseken vag­y megbeszéléseken részt vegyenek, és általában kívánatos­nak mondja, hogy a katonai egyének teljesen távol tartsák magukat minden­féle politikai mozgalomtól. Visszaállít ezenkívül a rendelet több külsőséget, melyek a fegyelem növe­­lésére szolgálnak, így a kölcsönös tisz­teletadás kötelezettséget. Az osztrák had­seregben ugyanis ez a kötelezettség je­lenleg nem­ áll fenn és a katonák utcá­kon és nyilvános helyiségekben nem kötelesek köszönteni a feljebbvalóikat. Elrendeli továbbá, hogy uniformisban való megjelenés alkalmával mindenkor oldalfegyver is viselendő. A rendelet a legközelebbi napokban fog megjelenni­, és az összes csapattes­teknek és intézeteknek napiparancs alak­jában hozzák tudomására. A bajorországi nemzeti szocialisták szervezd­ése. MÜNCHEN, jan. 29. A kor­mány és a nemzeti szocialisták közt tárgyalások folytak le. Számítanak rá, hogy a szocialista pártgyűlés nyu­godt lefolyású lesz. A kompromisz­­szumos megegyezés alapján a nem­zeti szocialisták ígéretet tettek, hogy minden erőszakos cselekedettől tar­tózkodni fognak és szabad ég alatt nem fognak gyűléseket tartani. NÜRNBERG, jan. 29. A vasuta­sok feltartóztatták azt a vonatot, a­melyen nemzeti szocialisták utaztak kijelentve, hogy addig nem engedik tovább a vonatot, amíg le nem száll­nak róla. BRALS­Ő­ LAPOK. Új rendelet a magyar tannyelvű állami iskolák tanszemélyzetéhez. A jövő évben románul kell tanulni minden állami iskolában — A Brassói Lapok tudósítójától. ■— BRASSÓ, jan. 28. V­lamikor, nem is olyan régen, békét kötöttek egymással a nemzetek. Szép, hangzatos békét, a­­mit aláírtak és magukra nézve kötelező erejűvé tettek a győzők és legyőzöttek egyaránt. Egyik ilyen béke volt az u. n. tria­noni, mely a párisi nemzetközi egyez­ménnyel fűszerezve, olyan jogokat biz­tosított a romániai magyar kisebbség részére és ezeknek a jogának a magyar­sággal szemben leendő alkalmazását oly kifejezetten tette kötelességévé a minden­kori román kormányoknak, hogy egy pillanatra megszűnt a széttagoltságunk okozta fájdalmunk és hinni kezdtük, hogy a pergőtüzes háborúban nem pusz­tult el végkép a humanizmus. De csalódtunk. S a csalódások lán­colatában ha nem is jutottunk el, de veszedelmesen közeledünk ahoz a lánc­szemhez, mely a hurok é s igy a megfoj­tás teljessé tételét jelenti. Nem kevesebbről van szó, mint ar­ról, hogy — a trianoni béke és a párisi nemzetközi egyezménynek a győző jo­gán s a kultúra és humanizmus egye­nes gunyjára. — Leni Valér dr. kolozs­vári tankerületi főigazgató rendeletet küldött szét az ország valamennyi álla­mi, magyar tannyelvű iskolájához, mely­ben kötelességévé teszi a tanügyi szemé­lyeknek, hogy folyó év július há­­-ig az állam­ nyelvét akként sajátítsák el, hogy a jövő iskolai év kezdetével min­den tanár* és tanító román nyelven tanít­hassa a szaktárgyait. A rendelet, mely a halódó kultusz­reszort gyárában készült, s innen kiin­dulva ment szét a Seni Valér dr. retor­­táján átszűrve a szélrózsa minden irá­nyába, kilátásba helyezi nem* teljesítés esetén azt a — horribile dictu! — inhu­mánus következményt, hogy a rendelet követelményeinek meg némi felelősét min­den teketória nélkül elbocsátják szol­gálatukból és hozzá úgy, mintha soha­sem lettek volna állami alkalmazásban. Vagyis: se nyugdíj, se végkielégítés, se kegy­díj, se semmiféle anyagi kárpótlás nem lesz az osztályrészük. Mindez szép kilátással kecsegteti a m­agyarsá­got a magyar tannyelvű állami iskoláik jövőjét illetőleg. A trianoni békeszerződés és vele együtt a párisi nemzetközi egyezmény világosan kimondja, hogy az állam ki­sebbségi területeken ás tömbökön a ki­sebbség nyelvének megfelelő állami­­is­kolákat köteles fenntartani, melyekben az illető kisebbségi nemzet nyelve le­gyen a tanítás nyelve. S most, éveik múl­tán a híres békének és egyezménynek, jön egy rendelet, mely a biztosított jog ellenére is kilátásba helyezi a kisebbségi nemzet nyelvének, mint tanítási nyelv­nek kinullázását s helyébe az állami nyel­vét viszi be tanítási nyelv gyanánt, a magyar tannyelvű állami iskolába a biz­tosított jog és kötelező erejűvé tett kö­telesség ellenére és kigúnyolására. Vár­jon miért? Miért van ez a túlfűtött, so­viniszta nacionalizálás. S miért kell tű­­zön-vizen át oly gyors tempóban roma­­nizálni? Hiszen mi, romániai magya­rok, elcsatoltatásunk, állapotunk és egy­másrautaltságunk tudatában úgyis arra törekszünk, hogy elsajátítsuk az állam nyelvét, amit minden állampolgárnak tudnia elsőrendű kötelessége, de azt iga­zán nem értjük, miért kelljen édes anya­nyelvünk helyett románul tanulnunk a tantárgyakat a román nyelven kívül. Vagy azt gondolják, a liberálisod s a­­ko­­lozsvári kultuszreszort, hogy a lelket, szellemet, érzést románizálni tudják, ha akarják? Sohasem. Sőt minél nagyobb az erre irányuló a­kció­, annál nagyobb visszahatást kelt. Mert valamint az er­délyi románság a magyar éra alatt meg­tanult magyarul, de érzésben, felfo­gásban, nyelvében és szellem­ében erős románnak maradt, úgy a romániai ma­gyarság is annál inkább erősbödni fog kulturális és nemzeti kincseinek meg­őrzésében, fejlesztésében és megtartásá­ban, minél több pörölycsapással igye­keznek szétzúzni azokat. Ezer év szenvedései megtanították arra az igazságra a magyarságot, hogy ,a szenvedések tüzében acélosodik az aka­rat. Nos, hát mi is, erdélyi magyarok, szembenézünk­ ezzel az új, újólagos szen­vedéseket reánk zúdítani akaró szenve­déssel és azzal a hatalmi akarattal, mely nyelvünk ellen támad. Hiába fogják be­vinni a magyar tannyelvű állami isko­lába, ahová magyar gyermekek járnak, tanítási nyelvül a rormiant s­­ezáltal hiába fogják kinullázni annak a magyar tan­nyelvű állami iskolának magyar jellegét, azért a mi gyermekeink mégis magya­rok maradnak úgy nyelvükben, mint szellemükben, úgy érzésben, mint felfo­gásban, mert mag­yar anyáktól születtek, akiktől magyar anyatejet szívtak és szívnak magukba. Ezektől eltekintve azonban hinni, remélni szeretnők, hogy ez a magyar tannyelvet rom­án tannyelvvé átváltoz­tatni, célzott rendelet nem fog foganato­síttatni. Hinni szeretnék abból kifolyó­lag is, hogy a módozatok későbbi szét­küldésének beígéréssel nyitott ajtót ha­gyott maga után az idézett drákói ren­delet, hogy aztán minden nagyobb emó­ció nélkül visszatérhessen abba a gyár­ba, ahonnan kikerült: a kolozsvári kul­tuszreszort fiókjába. Térjen is hát oda vissza! Ezt köve­teli a számba venni nem szokott, leg­alább a magyarság irányába nem, kul­túrán és humanizmuson kívül a tria­noni békeszerződés és a párisi nemzet­közi egyezmény, melyek a magyarság részére magyar tannyelvű állami isko­lák felállítását s ezek létét kötelező ere­jűvé tették a román államnak. osztályának volt főnöke, Seiler Viktor alezredes, aki a háború kitörése előtt a római követség katonai megbízottja volt, Ruggiera Kamill vezérkari száza­dos, végül Nyékhegyi magyar őrnagy, akit ebben a döntő pillanatban inkább a magyar fővárosban végbemenő esemé­nyek érdekeltek, mint a közös hadsereg­­ sorsa. A fegyverszüneti bizottságban még rész­t vettek Lichtenstein herceg fregat­­tahadnagy és Zvierkovszki korvettkapi­­tány, mint tengerészeti szakértők. A bi­zottság minden tagja tudott olaszul, We­ber tábornok kivételével. Október 29-én, hajnali öt órakor lépte át Ruggiera vezérkari százados Ro­­veretonál az osztrák-magyar-olasz vo­nalat zászlóvivők és trombitások kísére­tében. A kis csapat Serra Valle irányá­ban menetelt és nem­ sokkal a cél előtt olasz gépfegyverek indítottak tüzelést ellene. Az egyik zászlóvivői súlyosan megsebesült. A vezérkari százados az olasz parancsnoknak előmutatta Kroba­­tin tábornagy igazoló írását. A sebesül­tet kórházba vitték, a századost autón Avioba. Megbízása az volt, hogy a kül­döttséget jelentse be, amely Roveretoban időzött, s amelyet az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoksága a fegyver­szüneti tárgyalások azonnali lefolytatá­sával bízott meg. A vezérkari százados jelentését azonnal továbbították az olasz hadseregparancsnoksághoz, amelynek válasza csak este tíz órakor érkezett meg. A levélben, melynek pecsétjét ma­ga a százados törhette fel, a következők állottak: »Olaszország nem köteles fegy­verszüneti tárgyalásokat folytatni, csu­pán azokat a feltételeket közölheti, ame­lyek mellett fegyverszünetet hajlandó kötni.« Ruggiera százados a válasszal a bi­zottság tagjaihoz tért vissza. A bizott­ság tagjai a közbeeső időt azzal töltöt­ték el, hogy a beszédeket fogalmazták meg, amelyeket m­ajd az ellenség előtt fognak tartani. A hadseregfőparancsnok­ság egész nap izgatottan érdeklődött, hogy a százados már visszaérkezett-e? Midőn harmincadikán reggel Ruggiera még nem tért vissza, Károly király ki­adta a parancsot, hogy az egész bizottság induljon útnak az olasz hadállások felé. A bizottság középpontja Weber tábornok volt, egyik oldalán Schneller őrnagy, a másikon Seiler al­ezredes haladtak mint zászlóvivők. A bizottság az Etsch mentén haladt előre. A­z olaszok felhagytak a lövöl­dözéssel, csak az osztrák-magyar gene­rálmars trombitálását lehetett hallani. Beesteledett és olasz fényszórók világí­tották meg a parl­amentaireket. Végre eljutottak az olasz akadályokig. Ekkor egy olasz vezérkari tiszt lépett hozzájuk és kijelentette, hogy a vonalat átlépniek Hogyan kötött Ausztria-Magyarország fegyverszünetet Olaszországgal ? A világháború utolsó napjaiból. — A Brassói Lapok Berlini tudósítójától. — BERLIN, január 25. Novák Frigyes osztrák történetíró művének, amelyben a központi hatalmiak összeomlásának történetét irta meg, az első két kötet után most jelent meg utolsó kötete, amely »Káosz« ebben a katasztrófa vég­ső napjait tárgyalja Károly király 1918- október 26 iki kiáltványától egészen Vil­mos császár Hollandiába való menekülé­séig. Novák­ hatalmas művének legutol­só kötete, érdekességében a legizgalma­sabb regényekkel is vetekedik. Bár No­vák a forrásokat, amelyek alapján a tör­ténelmi műveket megírta, néni adja meg, sok rendelkezésre álló adatból ki­tűnik, hogy olyan egyéniségek informál­ták, akik az események középpontjában állottak. Könyvének egyik legérdekesebb ré­sze az, amely az Osztrák-Magyar mo­narchiának Olaszországgal való fegyver­­szünetét tárgyalja.­­Báró Arz-nak a vezérkar főnöké­nek — írja Novák — még augusztus­ban az volt a terv­e, hogy Vittorio felől megtámadja az olaszokat Közbejött a kiáltvány, a magyar csapatok visszarendelése, és a hadsereg fölbomlása. Október harmincadikán Ká­roly király a következő sürgönyt küld­te Vilmos császárnak: »Ma reggel a tarthatatlan katonai helyzet arra kény­szerí­telt, hogy az ola­szoknak fegyverszüneti ajánlatot te­gyek.« A fegyverszüneti bizottság tagjai a következők voltak: Weber Viktor tá­bornok, aki a montenegrói fegyverszü­net alkalmával Montenegrói­­királyáv­al tárgyalt, Schneller Károly őrnagy, áld a háború első éveiben a vezérkar olasz­ 3. oldal, 23. Mfim Internátusok Mosóintézetek Éttermek Szállodák Zárdák Fürdők Kórházak figyelmébe 1 ©Q MYTHOS mosószappan tömegmosás­nál páratlan!! A tisztálkodás motorkorsza­kát jelenti. % KTfi Kapható minden drogériában és tűszerűdésben ENPERIAL likőr, rum és cognac a vezető márka.

Next