Brassói Lapok, 1923. január (29. évfolyam, 2-23. szám)
1923-01-31 / 23. szám
1923 Janner Si. Az államé vagy a városé a brassói közkórház ? Nyilatkozik a megyei prefektus. A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, jan. 29. Városszerte élénk feltűnéssel találkozott a Brassói Lapok vasárnapi számában közölt cikkünk, amely a helybeli közkórházban uralkodó hallatlan állapotokról rántotta le a leplet- Közleményünknek már a megyei közegészségügyi bizottság legutolsó ülésén is visszhangja támadt és a bizottság tagjai kifejezték ama egyöntetű nézetüket, hogy a brassói közkórházat minden lehető eszközzel meg kell menteni az elpusztulástól. Mint a Brassói Lapok cikkéből ismeretes, a közkórház válsága voltaképpen azáltal keletkezett, hogy a kórházat Brassóváros államkezelésbe átment intézménynek tekintette, míg az állami anyagilag egyáltalán nem járul hozzá a kórház fenntartásához. Annak a kérdésnek tisztázására, váljon a kórház financiális támogatása a város, vagy az állam feladata-e, a leghivatottabb tényezőhöz Hodor Viktor Brassó megye prefektusához fordultunk felvilágosításért. Érdeklődésünkre Hodor prefektus a következő választ adta: — A brassói közkórháznak államkezelésbe való átvétele formailag megtörtént. Utóbb azonban a belügyi kormány rendeletileg közzé tette, hogy a közkórházak fenntartásáról továbbra is a,, érdekelt megyéknek, illetve városoknak kell gondoskodniuk. Vagyis: a brassói polgári közkórházat anyagilag a városnak kellene segélyeznie. Hogy ez miért nem történt meg, vagy legalább is miért nem történt a kívánt mértékben annak oka az, hogy a városi kórházalap elfogyott és a számvevőségi törvények szerint valamilyen alapból más célokra pénz nem vehető el. Különben a városnak 300.000 lejnél nagyob összeget kitevő követelése van az állammal szemben. Ennek folyósítása iránt táviratilag kértem intézkedést a bukaresti egészségügyi főigazgatóságtól. i fegyelen megszigorítása az osztrák hadseregben. BÉCS, jan. 29. Az osztrák szövetségi hadügyminisztériumban rendeletet dolgoztak ki, amely az osztrák hadsereg fegyelmének öregbítését van hivatva szolgálni. A rendelet megtiltja a katonai egyéneknek, holgy egyenruhában politikai gyűléseken vagy megbeszéléseken részt vegyenek, és általában kívánatosnak mondja, hogy a katonai egyének teljesen távol tartsák magukat mindenféle politikai mozgalomtól. Visszaállít ezenkívül a rendelet több külsőséget, melyek a fegyelem növelésére szolgálnak, így a kölcsönös tiszteletadás kötelezettséget. Az osztrák hadseregben ugyanis ez a kötelezettség jelenleg nem áll fenn és a katonák utcákon és nyilvános helyiségekben nem kötelesek köszönteni a feljebbvalóikat. Elrendeli továbbá, hogy uniformisban való megjelenés alkalmával mindenkor oldalfegyver is viselendő. A rendelet a legközelebbi napokban fog megjelenni, és az összes csapattesteknek és intézeteknek napiparancs alakjában hozzák tudomására. A bajorországi nemzeti szocialisták szervezdése. MÜNCHEN, jan. 29. A kormány és a nemzeti szocialisták közt tárgyalások folytak le. Számítanak rá, hogy a szocialista pártgyűlés nyugodt lefolyású lesz. A kompromiszszumos megegyezés alapján a nemzeti szocialisták ígéretet tettek, hogy minden erőszakos cselekedettől tartózkodni fognak és szabad ég alatt nem fognak gyűléseket tartani. NÜRNBERG, jan. 29. A vasutasok feltartóztatták azt a vonatot, amelyen nemzeti szocialisták utaztak kijelentve, hogy addig nem engedik tovább a vonatot, amíg le nem szállnak róla. BRALSŐ LAPOK. Új rendelet a magyar tannyelvű állami iskolák tanszemélyzetéhez. A jövő évben románul kell tanulni minden állami iskolában — A Brassói Lapok tudósítójától. ■— BRASSÓ, jan. 28. Vlamikor, nem is olyan régen, békét kötöttek egymással a nemzetek. Szép, hangzatos békét, amit aláírtak és magukra nézve kötelező erejűvé tettek a győzők és legyőzöttek egyaránt. Egyik ilyen béke volt az u. n. trianoni, mely a párisi nemzetközi egyezménnyel fűszerezve, olyan jogokat biztosított a romániai magyar kisebbség részére és ezeknek a jogának a magyarsággal szemben leendő alkalmazását oly kifejezetten tette kötelességévé a mindenkori román kormányoknak, hogy egy pillanatra megszűnt a széttagoltságunk okozta fájdalmunk és hinni kezdtük, hogy a pergőtüzes háborúban nem pusztult el végkép a humanizmus. De csalódtunk. S a csalódások láncolatában ha nem is jutottunk el, de veszedelmesen közeledünk ahoz a láncszemhez, mely a hurok é s igy a megfojtás teljessé tételét jelenti. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy — a trianoni béke és a párisi nemzetközi egyezménynek a győző jogán s a kultúra és humanizmus egyenes gunyjára. — Leni Valér dr. kolozsvári tankerületi főigazgató rendeletet küldött szét az ország valamennyi állami, magyar tannyelvű iskolájához, melyben kötelességévé teszi a tanügyi személyeknek, hogy folyó év július há-ig az állam nyelvét akként sajátítsák el, hogy a jövő iskolai év kezdetével minden tanár* és tanító román nyelven taníthassa a szaktárgyait. A rendelet, mely a halódó kultuszreszort gyárában készült, s innen kiindulva ment szét a Seni Valér dr. retortáján átszűrve a szélrózsa minden irányába, kilátásba helyezi nem* teljesítés esetén azt a — horribile dictu! — inhumánus következményt, hogy a rendelet követelményeinek meg némi felelősét minden teketória nélkül elbocsátják szolgálatukból és hozzá úgy, mintha sohasem lettek volna állami alkalmazásban. Vagyis: se nyugdíj, se végkielégítés, se kegydíj, se semmiféle anyagi kárpótlás nem lesz az osztályrészük. Mindez szép kilátással kecsegteti a magyarságot a magyar tannyelvű állami iskoláik jövőjét illetőleg. A trianoni békeszerződés és vele együtt a párisi nemzetközi egyezmény világosan kimondja, hogy az állam kisebbségi területeken ás tömbökön a kisebbség nyelvének megfelelő államiiskolákat köteles fenntartani, melyekben az illető kisebbségi nemzet nyelve legyen a tanítás nyelve. S most, éveik múltán a híres békének és egyezménynek, jön egy rendelet, mely a biztosított jog ellenére is kilátásba helyezi a kisebbségi nemzet nyelvének, mint tanítási nyelvnek kinullázását s helyébe az állami nyelvét viszi be tanítási nyelv gyanánt, a magyar tannyelvű állami iskolába a biztosított jog és kötelező erejűvé tett kötelesség ellenére és kigúnyolására. Várjon miért? Miért van ez a túlfűtött, soviniszta nacionalizálás. S miért kell tűzön-vizen át oly gyors tempóban romanizálni? Hiszen mi, romániai magyarok, elcsatoltatásunk, állapotunk és egymásrautaltságunk tudatában úgyis arra törekszünk, hogy elsajátítsuk az állam nyelvét, amit minden állampolgárnak tudnia elsőrendű kötelessége, de azt igazán nem értjük, miért kelljen édes anyanyelvünk helyett románul tanulnunk a tantárgyakat a román nyelven kívül. Vagy azt gondolják, a liberálisod s akolozsvári kultuszreszort, hogy a lelket, szellemet, érzést románizálni tudják, ha akarják? Sohasem. Sőt minél nagyobb az erre irányuló akció, annál nagyobb visszahatást kelt. Mert valamint az erdélyi románság a magyar éra alatt megtanult magyarul, de érzésben, felfogásban, nyelvében és szellemében erős románnak maradt, úgy a romániai magyarság is annál inkább erősbödni fog kulturális és nemzeti kincseinek megőrzésében, fejlesztésében és megtartásában, minél több pörölycsapással igyekeznek szétzúzni azokat. Ezer év szenvedései megtanították arra az igazságra a magyarságot, hogy ,a szenvedések tüzében acélosodik az akarat. Nos, hát mi is, erdélyi magyarok, szembenézünk ezzel az új, újólagos szenvedéseket reánk zúdítani akaró szenvedéssel és azzal a hatalmi akarattal, mely nyelvünk ellen támad. Hiába fogják bevinni a magyar tannyelvű állami iskolába, ahová magyar gyermekek járnak, tanítási nyelvül a rormiant sezáltal hiába fogják kinullázni annak a magyar tannyelvű állami iskolának magyar jellegét, azért a mi gyermekeink mégis magyarok maradnak úgy nyelvükben, mint szellemükben, úgy érzésben, mint felfogásban, mert magyar anyáktól születtek, akiktől magyar anyatejet szívtak és szívnak magukba. Ezektől eltekintve azonban hinni, remélni szeretnők, hogy ez a magyar tannyelvet román tannyelvvé átváltoztatni, célzott rendelet nem fog foganatosíttatni. Hinni szeretnék abból kifolyólag is, hogy a módozatok későbbi szétküldésének beígéréssel nyitott ajtót hagyott maga után az idézett drákói rendelet, hogy aztán minden nagyobb emóció nélkül visszatérhessen abba a gyárba, ahonnan kikerült: a kolozsvári kultuszreszort fiókjába. Térjen is hát oda vissza! Ezt követeli a számba venni nem szokott, legalább a magyarság irányába nem, kultúrán és humanizmuson kívül a trianoni békeszerződés és a párisi nemzetközi egyezmény, melyek a magyarság részére magyar tannyelvű állami iskolák felállítását s ezek létét kötelező erejűvé tették a román államnak. osztályának volt főnöke, Seiler Viktor alezredes, aki a háború kitörése előtt a római követség katonai megbízottja volt, Ruggiera Kamill vezérkari százados, végül Nyékhegyi magyar őrnagy, akit ebben a döntő pillanatban inkább a magyar fővárosban végbemenő események érdekeltek, mint a közös hadsereg sorsa. A fegyverszüneti bizottságban még részt vettek Lichtenstein herceg fregattahadnagy és Zvierkovszki korvettkapitány, mint tengerészeti szakértők. A bizottság minden tagja tudott olaszul, Weber tábornok kivételével. Október 29-én, hajnali öt órakor lépte át Ruggiera vezérkari százados Roveretonál az osztrák-magyar-olasz vonalat zászlóvivők és trombitások kíséretében. A kis csapat Serra Valle irányában menetelt és nem sokkal a cél előtt olasz gépfegyverek indítottak tüzelést ellene. Az egyik zászlóvivői súlyosan megsebesült. A vezérkari százados az olasz parancsnoknak előmutatta Krobatin tábornagy igazoló írását. A sebesültet kórházba vitték, a századost autón Avioba. Megbízása az volt, hogy a küldöttséget jelentse be, amely Roveretoban időzött, s amelyet az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoksága a fegyverszüneti tárgyalások azonnali lefolytatásával bízott meg. A vezérkari százados jelentését azonnal továbbították az olasz hadseregparancsnoksághoz, amelynek válasza csak este tíz órakor érkezett meg. A levélben, melynek pecsétjét maga a százados törhette fel, a következők állottak: »Olaszország nem köteles fegyverszüneti tárgyalásokat folytatni, csupán azokat a feltételeket közölheti, amelyek mellett fegyverszünetet hajlandó kötni.« Ruggiera százados a válasszal a bizottság tagjaihoz tért vissza. A bizottság tagjai a közbeeső időt azzal töltötték el, hogy a beszédeket fogalmazták meg, amelyeket majd az ellenség előtt fognak tartani. A hadseregfőparancsnokság egész nap izgatottan érdeklődött, hogy a százados már visszaérkezett-e? Midőn harmincadikán reggel Ruggiera még nem tért vissza, Károly király kiadta a parancsot, hogy az egész bizottság induljon útnak az olasz hadállások felé. A bizottság középpontja Weber tábornok volt, egyik oldalán Schneller őrnagy, a másikon Seiler alezredes haladtak mint zászlóvivők. A bizottság az Etsch mentén haladt előre. Az olaszok felhagytak a lövöldözéssel, csak az osztrák-magyar generálmars trombitálását lehetett hallani. Beesteledett és olasz fényszórók világították meg a parlamentaireket. Végre eljutottak az olasz akadályokig. Ekkor egy olasz vezérkari tiszt lépett hozzájuk és kijelentette, hogy a vonalat átlépniek Hogyan kötött Ausztria-Magyarország fegyverszünetet Olaszországgal ? A világháború utolsó napjaiból. — A Brassói Lapok Berlini tudósítójától. — BERLIN, január 25. Novák Frigyes osztrák történetíró művének, amelyben a központi hatalmiak összeomlásának történetét irta meg, az első két kötet után most jelent meg utolsó kötete, amely »Káosz« ebben a katasztrófa végső napjait tárgyalja Károly király 1918- október 26 iki kiáltványától egészen Vilmos császár Hollandiába való meneküléséig. Novák hatalmas művének legutolsó kötete, érdekességében a legizgalmasabb regényekkel is vetekedik. Bár Novák a forrásokat, amelyek alapján a történelmi műveket megírta, néni adja meg, sok rendelkezésre álló adatból kitűnik, hogy olyan egyéniségek informálták, akik az események középpontjában állottak. Könyvének egyik legérdekesebb része az, amely az Osztrák-Magyar monarchiának Olaszországgal való fegyverszünetét tárgyalja.Báró Arz-nak a vezérkar főnökének — írja Novák — még augusztusban az volt a terve, hogy Vittorio felől megtámadja az olaszokat Közbejött a kiáltvány, a magyar csapatok visszarendelése, és a hadsereg fölbomlása. Október harmincadikán Károly király a következő sürgönyt küldte Vilmos császárnak: »Ma reggel a tarthatatlan katonai helyzet arra kényszerítelt, hogy az olaszoknak fegyverszüneti ajánlatot tegyek.« A fegyverszüneti bizottság tagjai a következők voltak: Weber Viktor tábornok, aki a montenegrói fegyverszünet alkalmával Montenegróikirályával tárgyalt, Schneller Károly őrnagy, áld a háború első éveiben a vezérkar olasz 3. oldal, 23. Mfim Internátusok Mosóintézetek Éttermek Szállodák Zárdák Fürdők Kórházak figyelmébe 1 ©Q MYTHOS mosószappan tömegmosásnál páratlan!! A tisztálkodás motorkorszakát jelenti. % KTfi Kapható minden drogériában és tűszerűdésben ENPERIAL likőr, rum és cognac a vezető márka.