Brassói Lapok, 1923. január (29. évfolyam, 2-23. szám)
1923-01-04 / 2. szám
Hét vasút) szerencsétlenség Brassó közelében. Két nalvtt — Átszállással bonyolítják le a ronjaimat. • ~ A Brassói Lapok tudósítójától. — BRASSÓ, január 2. A mind gyakrabbanelőforduló vasúti balesetek száma ma reggelre két súlyos szerencsétlenséggel szaporodott. Az egyik szerencsétlenségnek, mely Predeálon felül történt, két emberáldozata is van, a másik baleset pedig súlyos anyagi károkat okozott az államnak és ezen a helyen napokon keresztül csak átszállással tudják , a forgalmat lebonyolítani. Az első szerencsétlenség hétfőn Szénája és Azuga között történt. A pályán egy hosszú tehervonat kettészakadt, kinek következtében a vonat első rés előreszaladt, majd a második része érte a gyorsan lefutó kocsikat és a/°ocsik nagy erővel egymásra torlódtak Az összeütközés oly heves volt, hogy két vagyon összetört és a / a kocsikon tartózkodő fekete anynyira megsérültek, hogy n’hány órai kínlódás után kiszenvpült. A vasúti szerencsétlenségek több súlyos és kevésbé súlyos sérüle is van, akiket Színajába szállítottak., A másik szerencsétlensé ni® éjszaka a székelyföldi vonalon Lóvész és Szép viz—-Szt. Mihály között történt. Lövészről éjszaka egy órakor egy mozdony menet indult el, azonban útközben a mozdony elromlott s igya nyílt pályán megállóit. A mozdony személyzete hozzá fogott az elromlott géprész megjavításéhoz, miközben Lövésztől szabálytalanul elindítottak egy másik tehervonatot. Az éjszakai ködben egyik vonat személyzete sem láthatta a közeledő tehervonatot s így történt meg, hogy a vonat beleszaladt a nyilt pályán veszteglő mozdonyba. / f 4 Az összeütközés itt is igen heves volt. A mozdony felfordult és a tehervonat mozdonya valamint 2 kocsija kis.k lőtt, emberéletben azonban szerencsére nem esett kár. A szerencsétlenség . .....i.a'b-iv-v ---•----* •“ .sul bonyolitják le a forgalmat. Mindkét baleset színhelyére ma szállott ki egy-egy bizottsági, hogy megállapítsák, kit terhel a felelősség a szerencsetlenségek előidézéséért. 11 . 1 . § Nyerészkedés és kultúra. A Br. L. gyulafehérvári munkatársától, GYULAFEHÉRVÁR, jal. 1. A Brassói Lapok nem régebben megemlékezett arról, hogy az. uj gyulafehérvári színházat nem akarták a várpár Jenő színtársulata rendelkeésére bocsátani A Brassói Lapok felszólásának mása alatt illetékes kórák végre mégis határoztákel magukat, hogy az állami pén képeit a színházbabebocsátják a ma^ar ^észe^et. Ez ^ dicsérete® elhatározást azonban na&y mértekben elértékteleníti az a tény, hogy a város a tuilajdonát képező «Caragiale» snnha» napi 600 Sért adta bérbe Gáspár Jenő BzmVsuUtának, amely képtelen lesz ért a honOUis Vt m^fi- re ! AZ eredetileg' két hónapra '*ett eletd‘sok rehdiém ugyani 00.000. le,t remfe] az,az cmelvet két hónap alatt Gáspár* ilyerve! „Tnzetnie kellene. Úgy a maga\ mmni ro mán közönség egyaránt Párt^|dl)V * tí is igyetértk magas kulturmisszióján„ kcs át mag var kulturális közeledés program^mi rí^^fymagyar színtársulat itteni további céljával ért . V^ei a ^.tétlenül magasVi vendégszereplését Eltekintve azon V bérösszeggel lehelet.®'' várost: H'n' t Hu. « kultur&*k«Ml, ««*■ tokolra,; • Jovedelmt, --'-Vy , majdnem atMW* ,1« Ws^e. ^ Ka« a*-« «jg* *• * 4 állam fedezte. Evkoter kötelességet rosnak e ezenk árhelyiség bérleti hetárai »aeUE*« ~ 1 Áldozás Petőfi' emlékénél«. A magy/TMv^ros ünnepei* “ Petőfi kiállítás a Nemzeti Múzeumban. — A fővárosi sajtó. Rákosi beszéde. — Ünnepek nálunk. (A Brassói Lapok budapesti szerkesztőségéte 51.) Voltaképen Petőfi kéziratai mellé tartozik és nem egy versének keletkezését ésmotívumait tárja föl az ő általa és ő hozzá írott leveleknek egész sorozata, amely rávilágít Petőfi SándornakArany Jánoshoz, Kemény Zsigmondhoz, Jókai Mórhoz, Bajza Józsefhez, Egressy Gáborhoz s korának több más kimagasló egyéniségéhez való viszonyára. Hogy mennyire inspirálta Petőfi a zeneszerzőket is, arról a kiállítás kottafüzetei tanúskodnak, azt bizonyítva, hogy a többiközt Liszt Ferenci és Erkel Ferenc is fölgyulladt Petőfi költészetén. Különösen sokan zenésítették meg a Talpra magyart, továbbá Szeptember végén és Temetésre szól az ének című remekeket. A költő mellett tehetséges rajzoló is szunnyadt Petőfi Sándorban. Bizonyság erre az az Arany János arcképe, amely Petőfi keze alól került ki. Bem .tábornok portréja, amelylyel a költő hódolt a nagy tábornoknak és az a rajzocska, amelyen a szerető apa megörökítette egy napos Zoltán fiának profilját. A kiállítás, amelynek szakavatott és ízléses rendezése a Nemzeti Múzeum egyik könyvtárosának az irodalmi téren sem ismeretlen Rédey Tivadarnak gondos munkája mindenképen megérdemelné, hogy túl a centennárium ünnepi alkalmán is együtt, maradjon és állandósuljon. Egyes darabjai szinte elvesztek a hatalmas múzeumi könyvtár polcain és kéziratszekrényeiben. Egybegyűjtve és csoportosítva, ahogy most kerültek meglepetésszer,a gazdagságban elénk, hivatva lennének arra, hogy különösen az ifjúság szívében, mint Petőfi életének legjellemzőbb és legbeszédesebb ereklyéi állandóan szitják a képzelet lángját. UDAPEST, 1922. dec. 30. A Petőfi centenárium megünnneplésének egyik kimagló része a Petőfi-kiállítás, amelye Magyarország legnagyobb könyvtára. Országos Szécheni könyvtár rendett a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokán. Körülbelül hatszáz darab szeret ezen a párját ritkító kiállításon, egy-egyig a Nemzeti Múzeumnak féltve b űzott tulajdona. Észönetet és hálát érdemel a Múzeum igazgatósága azért az elhatározásért, hogy a Széchenyi könyvtár polcain őrzött pótolhatatlan értékű ereklyeanyagot Magyarország legnagyobb lírikusa, kultuszának ápolására a nyilvánosság elé bocsátotta. Csak most látjuk meg, hogy a költő huszonhat rövid életesztendejének milyen sok és változatos emlékét tudta a maga kincsei közé menteni a Nemzeti Múzeum könytára. A kiállítás javarésze a költő eredeti kézirataiból telik ki. Nincs egyetlenegy közgyűjteményünk, amely ennyi Petőfi kézirattal dicsekedhetnék. Minthogy a Nemzeti Múzeumot érte az a szerencse, hogy Petőfi öccse, Petőfi István aki" a kegyelet szeretetével őrizte meg Sándor bátyjának legtöbb kéziratát. 1880- ban a múzeumnak ajándékozta Petőfi halhatatlan költeményeinek a papiroson való eme megrögzítéseit. Nagy kettős asztaltárló fogadja magában a külsejükben is gyönyörű kéziratokat, az ifjúkori zsengéktől kezdve a Szörnyű, idő című költeményig, amelyet az irodalomtörténet Petőfi hattyúdalának ismer. Megrendítő hatással van a szemlélőre amikor Petőfi kezevonásaiban látja viszont a többi között a Bolond Istók. Az Apostol, az Nemzeti dal, a Szendrey Júliához irt lángoló szerelmi vallomásokat. A kiállítás nyomtatott anyaga nem kevésbé érdekes és énekes, mint a kéziratcsoport. A figyelmet legelőbb Petőfinek nyomtatásban megjelent első verse vonja magára. Az Athenaeum folyóirat adott először teret az akkor még ismeretlen Petrovicsnak, közölve a Borozó című ismert kis költeményt. Már Petőfi aláírással került a nyilvánosság elé ugyancsak az Athenaeum 1842-iki évfolyamának egy későbbi számában a Hazámban című költemény is. Gondosan vannak egybehordva Petőfi versköteteinek különböző kiadásai egészen napjainkig. Korjellemző Petőfi verseinek 1847-ből való cenzúrái példánya, amelyen Reseta cenzornak következő fenntartás melletti engedélye látható: »Mellőzvén a törlötterset, kinyomatnatik. — Reseta..« Hatalmass garmadába gyűjtötték össze a magyar Petőfi-irodalmat, amelynek első termékei Báró Eötvös József, Toldy Ferenc, Greguss Ágoston bírálatai, s amely terjedelemre valóságos kis könyvtárrá dagadt már. Rengeteg terjedelműi az idegennyelvű Petőfi-irodalom is, amely főképpen Petőfi verses és prózai műveinek angol, francia, német, olasz, spanyol, finn, svéd, szerb, horvát, román, tót, cseh, lengyel, ruthén, héber, jiddis, volapuk és esperantó nyelvű fordításaiból áll. . . . A költő szellemi fejlődéséhez érdő adalékokat szolgáltatnak k imagányvidrának, fájdalom miatt csupán a maradványai. Közöttük említésre ikább méltó egy Párisban nyomot miniatűr Horatius-kiadás, amelyet it a költő kortársainak följegyzései tudjak, mindig mellényzsebében ■dőlt Petőfi, valamint Saint Just egy hires történelmi műve, amelyre, ezt a rajongó költő: »Petőfi Sándor Jose, 1843.« Fájdalmas megrendüléssel nézzük a költő tragikus sorsú fiának, .!’ Zoltánnak külön tárlóba gyüjtött beklyéit, verses és prózai szárny i Progatásainak eredeti kéziratait. A szerzétlen ifjúnak végzetét idézi föl 17 nrmány sor’ amelyret Szendrey Ju.*ia. ir\L »Zoltánka« serdülő korbeli ♦ a M^ának hátlapjára: »Petőfi Zoltán3, LpV még! féUg-meddig ártatlan V i * av? passali,« A költő hitvesénekc IiezVyszabásu, de mindenesetre színes ta^nra van5 irodalmi munkát.Sa^a kapott egy tár A Petőfi-centennárium ünnepségek- 61 budapesti tudósítónk az alábbi tágiratokban számol be: A főiskola termében tartotta meg ünnepélyét, a kormányzó, József főherceg, Apponyi Albert gróf és mások jelenlétében. . . Pekár Gyula elnök megnyitó beszédében méltatta az ünnepet. Móra Ferenc ünnepi költeményt szavalt. Rákosi Jenő tartotta az ünnepi beszédet. Két misztérium övezi Petőfit — mondotta Rákosi — születésének és halálának misztériuma. Mint tünemény szállt közénk. Az anyja tót cselédleányt, az apja szerb mészáros volt. A Gondviselés úgy dolgozik, hogy gyermekeik a legdicsőségesebb Genius inkarnációja volt. Genius,akinél szebben senki sem tudta a magyar nyelvet. A másik misztérium a halála. Kérdik, mi lett volna Petőfiből, ha nem halt volna meg fiatalon és alkotásait tovább is közénk szórta volna. Petőfi lelkét valami sarkallta, helyét nem találta, a negyvennyolcas idők neki valók voltak. Arany Jánossal összehasonlítva mind a ketten nagyok. Aranyban a polgári erény kimagasló, mely képesithet a nyugodt életre. Petőfi egy volt Magyarországgal és ezért Magyarországgal együtt kellett elbuknia. Kérjük álljon elénk a szomorú időkben és jöjjön közénk. Rákosi Jenő beszédét lelkes ünnep■léssel fogadták. Az Újságírók Egyesületében ugyan csak Rákosi Jenő tartott beszédet s többek között a következőket mondotta: — Az újságírók Petőfit a magyar kultúra fáklyahordozójaként ünneplik. Mi tüzoszlopok és nem fáklyahordozók vagyunk a kultúra szolgálatában. Igaz, hogy sok fáklyának több a füstje társaiénál, de ez a kor hibája és nem a miénk. Büszkék lehetünk arra, hogy Petőfi is újságíró volt. Az ünnepségeket az ifjúság fáklyásmenete zárta be. Este hat órakor a Szabadság téri szobroknál gyülekezett az ifjúság és zárt sorokban a Dunaparti Petőfi szoborhoz vonult, ahol a ifjúság képviselői Petőfi verset és beszédet mondottak, majd a szobrot megkoszorúzották a Himnusz eléneklésével, azután pedig a főváros utcáin végig vonult a fáklyásmenet. Este hét órakor az összes harangok megkondultak a költő emlékére. A színházakban Petőfi-előadások voltak a költő életéből való darabokkal és szavalatokkal. Budapest fényárban úszott az ünnep alkalmából. * A fővárosi lapok ünnepi számai, BUDAPEST, január 2. A Nemzeti Újság újévre Petőfi-számot adott ki, amely teljesen Petőfivel, életével, és műveivel foglalkozik. Petőfi »Szeptember végén« című versét öt nyelven közli. Madridból érkező hír szerint ott is nagyszabású Petőfi-ünnepségre készülnek, amelyet január 7-én fognak megtartani. . A Petőfi Társaság a centennárium alkalmából irodalmi értékű Almanachot bocsátott ki. A »Szózat«-ban Kenedy Géza Petőfi Zoltánról, Schöpflin Aladár Petőfiről írt cikket. A Budapesti Hírlap vezércikkben Petőfi dicsőségével és az egész világon ismert minden nyelvre lefordított költészetével foglalkozik. A Pesti Napló vezércikke »A tettek poétája« címmel Petőfi hevülékeny, ifjú, tettrekészségével foglalkozik s halálát csodálatos élete méltó befejezésének mondja. Az »Az Ujság«-ban Várady Antal Petőfi születésének Szilveszter éjszakájáról ír. A Pesti Hírlap »Petőfi színházi koszorúja« címmel azzal foglalkozik, hogymennyire vágyott Petőfi a színházba. Életében semmi sikkért sem ért el a színpadon, de a centennárium alkalmából az egész világ ünnepli színpadi sikereiért, különösen a János vitézért. »Huszonhat év« címmel a csodás ifjú életével foglalkozik, aki olyan irodalmi munkásságot fejtett ki rövid életében, amilyet csak lángész fejthetett ki. BUDAPEST, január 2. Szilveszter éjszakája, a világosság és fény éjszakája volt a Petőfi-centennárium alkalmából. Fáklyákkal és gyertyákkal kivilágított erkélyek, lampionos ablaksorok, fénytárban úszó utcák, nemzeti kokárdás tömegek ünnepelték Petőfi feledhetetlen emlékét. A Petőfi szobrához özönlött közönség a teret koszorúkkal, szalagokkal, és virággal feldíszítve találta. Petőfi neve elevenséget varázsolt Budapest fásult arcára. A Petői Tártáéi gaccanMátrászeti KISKUNFÉLEGYHÁZA, január 2. A város lakossága éjfélkor harangzúgás mellettkezdte meg a Petőfi-ünneplést A Himnusz és Petőfi-dalok eléneklése után Petőfi kiskunfélegyházi szobrát koszorúzták meg. A romániai magyarság ünnepléseirőlaz alábbi tudósítások számolnak be: A Petőfi-centennárium megiünnepílésében az erdélyi magyarság is méltón kivette részét. A legtöbb erdélyi városban már régen lezajlottak az ünnepsélyek, de alig van magyar falu Erdélyiben, amely valamilyen formában ne áldozott volna Petőfi emlékének. ] Gyulafehérvármagyarsága Szilveszter este ünnepelte meg Petőfi születésének százéves évfordulóját. Az est sikeréhez sokban hozzájárult Gáspár Ienő színigazgató, aki a rendezést vállalta ,és társulatával is közreműködött! Mint örvendetes ténytkommentáljuk, hogy a gyulafehérvári román liceuri tanulói is kivették részüket a legnnagyob magyar költő ünnepléséből. A Petőfi-estet Riszner Ödön »Petőfi Sándor mint színész és költő« mid értekezése vezette be, amely nap tetszést keltett. Utána Juonas Trajl líceumi tanuló Petőfi »Falu végén kiír kocsma« című költeményét szavalta r románul, Pekurar liceumi tanuló »El gondolat bánt engemet« cimű költményt szavalta el ugyancsak románl Goga Oktávián kitűnő fordításában.A színtársulat tagjainak szavalatai utl előbb János Vitéz első felvonása, mi Hercegh Ferenc alkalmi egyfelvonás* |»A költő és a halál« került színre. Azt népség fölemelő lelkes hangulata folyt !•. r #** ~f Fényárba» a főváros. Az Alföld áldozása. A gyulafehérvári ünnep. 1923. Január 4 BRASSÓI LAPOK 2. szám 3.