Brassói Lapok, 1923. április (29. évfolyam, 74-98. szám)

1923-04-01 / 74. szám

Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr.t­echnKai NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS RÉKA Á­RA: AZ ELŐFIZETÉS ÉRA HELYBEN: AZ ELŐFIZETÉS ÁRA VIDÉKRE: SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KÜLFÖLDRE NEGYEDÉVRE: EGYES SZÁM KÜLFÖLDRE • ZAr­a -Éven.. . . 340 lej Éven.. .400 1.­ BRASOV-BRASSÓ, KAPU­ UTCA «4-68. SZÁM. Celmloviki. . . 150 1.1. C.eh.zlováki. . . IcK * * 2 \ M4vrV ■ • • • lI® • TMév" • 200 » . „ TELEFONSZÁMOK. jugoszlávi. ... 150 Jugoszlávia . . . 2 din. & I NegyedévTM . . 90 „ Negyedévre . . . 100 „ SZERKESZTŐSÉG 177. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA 82. SZ. Magyarország . . .50 „ Magyarorország 10 m K­U­LEI­­­I / ■ ■ “ » 5*von,a ■ • • •. * » Hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül minden nagyobb bel- | Egyéb kUHBldl államokban 10 svájci I Ausztria. .... 1000 o. K. I _ «■ Ks» I Kézbesítési dl) havonta.. 6 „ Bérmentve postán küldve és külföldi hirdető iroda eredeti díjszabás szerint vesz fel. frank, v. ennek megfelelő összeg. Németország . . . 50 M.­­* 74. SZÁM BRAȘOV-BRASSÓ, 1923. április 1. (Vasárnap) XXIX. ÉVFOLYAM. . Április elsején lélekharang kondul meg az erdélyi városok felett. Kongásában egyfor­mán benne van Brassó, Arad, Ko­lozsvár és a többi felfelé törekvő er­délyi város siralmas panasza. Ez a nap hangos zuhanás a lejtő aljára, mert a felfelé vezető útón megállt, ki­ált a hatalom a gyönyörű városok lendületes fejlődése elé. Elveszi egyszerűen tőlük azt a három dolgot, amelynek segítségével eddig jó közigazgatást, szociális vá­rosfejlesztő politikát, kitűnően műkö­dő intézményeket teremtettek. Ez a három dolog­: a pénz, a pénz, a pénz! Az­­új adótörvény megfosztja az erdélyi exporiumokat adókivetési joguktól és ezzel­ egyszerűen vissza­fejleszti a Városokat azzal az indoko­lással, hogy egységesít, hogy az óki­rálysági városok mintájára bánik el az erdélyi, hatalmas kultúrát, gazda­sági életet és civilizációt teremtett fejlesztett és terjesztett, bőségesen fakadó energiaforrásokkal, a váro­sokkal. Végzetes sorrendi hiba ez, a­mely annál jobban fáj, mert kegyele­­tes szeretettel ragaszkodunk európai életet élő városainkhoz és mint saját testünk és lelkünk elmúlása, úgy fáj elsorvasztásuk. De nemcsak mi látjuk ilyen fé­nyeseknek otthonainkat, nemcsak mi siratjuk szomorú sorsukat. A regátbeliek ha itt járnak és látják az erdélyi városok csodálatos kultúráját, fejlettségét, a régi regát­­beli városokkal szemben, ki nem fogynak az áradozó dicséretből, az elismerésből. Costa Foru járt itt a napokban és erdélyi tapasztalatairól számol be a »Dimineata« hasábjain. — »Aki a Kárpátokon túli vidé­keken utazik, bámulni kénytelen a városok és falvak tisztasága és ren­dezettsége fölött. Az ember érzi a magasabb kultúrát. Hála azonban Bratianu Vintila pénzügyi törvényei­nek­ és »egységesítésének« rövid idő múltán ezek a gyönyörű törvényható­sági jogú városok is a mi regátbeli városaink és falvaink sorába fognak hanyatlani. — Eddigi kedvező helyzetüket annak az autonómiának és decentra­lizációnak köszönhetik, amelyet él­veztek, hanyatlásuk oka pedig az új pénzügyi törvény lesz. Az erdélyi vá­rosok és falvak saját közigazgatással rendelkeztek eddig, amely független volt az államtól s amelynek költsége­it a saját alapjaikból viselték. Költ­ségvetéseiket szabadon választott, autonóm képviseleteik állapították m­eg. Ezek magukban foglalták az egész helyi értelmiséget és egymást ......... .e­ll a p­iad­ócégek rendezése és. .Aépítésére irányuló törekvéseikben. Erre a célra saját maguk szavaztak meg, néha 200 százalékot is megha­ladó községi adókat. Az adózó pol­gárok pedig örömmel megfizették, mert tudták, hogy a saját községük előhaladására szolgál és saját ellen­őrzésük mellett használják fel azokat" . Ezután mindez megváltozik, mégpedig már a közeli április hó 1- től kezdve, amikor a Bratianu Vintila törvénye lép életbe. Az állam maga szedi be az egész adót, a községek pedig 6 százalékos pótadónál többet nem­ szedhetnek. El lehet gondolni, mi lesz, hogyha 200 százalék helyett csak 6 százalékos adóra szorulnak a községek. Mihez foghatnak majd ez­zel? Amit pedig az állam maga szed be, abból vissza nem ad semmit. A szenátus, — mint a Brassói Lapok ma megírta, — rövid vita után úgy határozott tegnapi ülésé­ben, hogy a lakók elkeseredését és a házbéreket felemeli és ezért megvál­toztatta a kormány lakbértörvényja­vaslatát oly módon, hogy a lakások az üzletek felmondási idejét egy év­ben állapította meg a tervezett ké­t év helyett. Hogy ez milyen hatással volt a főváros lakosságára, ez alább igen részletesen olvasható. Ma este hat órakor a kamara harmadik és kilencedik bizottsága kezdte meg a lakbérletek meghosz­­szabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelyet ma terjesztett be az igazságügyminiszter és amelyre a kamara mai ülése mondotta ki a sürgősséget. A ma lezajlott bukaresti esemé­nyek, amelyekről alább számolunk be bukaresti tudósítónk telefonjelen­­tése alapján, kellő hatást értek el, ha nem is a kamarában, de a bizottsá­gokban. Sem­ az egyik, sem a másik bi­zottság nem­ találta kielégítőnek a javaslatot, s izgalmas vita után, amelyben a bizottság tag­­jai majdnem egyértelműig a ja­vaslat ellen foglaltak állást, a harmadik bizottság — Bratianu Jones miniszterelnöö­k jelenlété­ben — úgy határozott, hogy a javaslatot tárgyalási alapul nem lehet elfogadi.­ A kormányn­a­k­­i­­erv: tehát, hogy a javailatból már a holnapi mert a központ mindent elnyel, így aztán Bratianu Vintila véleménye szerint halálos döfést adott a »re­­gionalizmusnak. — A valósá­g az, hogy a leghat­­hatósabb centralizáló eszköz a pén­zes zacskó birtoka. Akinek ez a­­hatal­mába van, az parancsol. A hírhedt »állandó állami legfőbb érdekeket«, amelyek­­mögé annyi magánérdek tud elbújni és amelyekhez­ a mi politi­kánk minden körülmények közt olyan görcsösen kapaszkodik, főké­pen, ha pénzről van szó, nem hagyják­­kisiklani kezükből.­­ A havasokon túl élő, mélyen elkedvetlenedett testvéreink azt érték meg, hogy a magyar kisebbségekkel együttesen sajnálják a régi jó időket! ülésen törvény legyen, dugába dőlt, s nagyon kérdéses, hogy ha a kor­mány a holnapi kamarai ülésen mégis tárgyalás alá bocsátja a javaslatot, várjon a legjobban érdekelt felek, a háziurak és a lakók, nem fogják-e az utcáról megbuktatni végleg a ja­vaslatot. Nem is tárgyalták a kormány javaslatát A kilencedik bizottságban nagyon rövid volt a tanácskozás. A bizottság tagjai is, akik a kérdéshez szóltak, kivé­tel nélkül a lakbérleti szerződéseknek hosszabb időre való meghosszabbítását kívánták, mint ahogy azt a javaslat tervezi.­­ A legélesebb hangú beszédet Vla­dimir Atanasovics mondotta, aki kereken felszólította Florescu minisz­— Amikor ezeket a kétségbeejtő szavakat hallottam azt is megértet­tem­, hogy milyen fokig tud eljutni a legszelídebb és legengedelmesebb nép elkeseredése. — Ugyanilyen autonóm, decen­tralizált helyzetük volt a bukovinai és besszarábiai községeknek is; ugyanez a veszedelem fenyegeti őket is . Ennél nagyobb bűnt, — mond­juk mi is a jeles publicistával — el sem követhettek a központi kormá­nyok, akik rombolnak, az építés he­lyett. A kövek kiáltanak a falból és azt kiáltják, hogy elszédül az a fal, amelyet a kömíves kéz meglazít, ahelyett, hogy megerősítene, mert hogy minden felesleges intézkedés el­hagyásával alkosson egy rövid tör­vényt, amely esetleg csak egyetlen sza­kaszból álljon, s csak a­­ lakbérleti szerződéseknek két évi időtartamról való meghosszabbí­tásáról szóljon. A harmadik bizottság, amelynek tanácskozásán Bratianu Jo­nes miniszterelnök is jelen volt, még rövidebben végzett a javaslattal. Né­hány rövid felszólalás után elhatározta, hogy a javaslatot, mint tárgyalásra tel­jesen alkalmatlant, nem fogadja el. A bizottság tárgyalása közben Juva­­ra képviselő Bratianu felé kiáltotta: — Miniszterelnök úr! Én azt hi­szem­, hogy ebből a javaslatból soha­sem­ lesz törvény! A bizottság ülése ezzel véget is ért. Háziurak és lakók verekedése B­ukarest utcáin Nagyarányú tüntetések a lakbérjavaslat miatt — A kamara bizottságai még tárgyalási alapul sem fogadták el a javaslatot Bukaresti tudósítónk telefonjelentése . Záptojás, kődobálás, verekedés a senkinek sem kellő javaslat miatt BUKAREST március 10. Az a tör­vény­javaslat, amelyet a kormá­ny a lakbérletek szabályozása is ergyortóan most terjesztett a törvényhozás mind­két háza elé, sokkal nagyobb hatás­­válto­tt ki ,,úgy a bérlőknél, mint a ház­tulajdonosoknál, mint ahogy azt bárk is remélte volna. A törvényjavaslat ren­delkezéseivel sem a háztulajdonosok sem a bérlők nincsenek megelégedve mindegyik fél a másik rovására szeret­né a lakbérleteknek oly fontos kérdése megoldani, s mindkét fél gyűléseken akarja a maga igazát diadalra jut­tatni. A mai nap különösen kritikus volt: úgy a bérlők, mint a tulajdonosok a mai napra hirdettek gyűlést, ugyanarra a helyre, azzal a külö­nbséggel, hogy a bérlők délelőtt gyűléseztek, a tulaj­donosok pedig délután akartak gyülé­sezni. Csak akartak, m­ert a bérlők, a­kik a délelőtt folyamán­ megkezdett ülésüket a tulajdonosok gyűléséig — ki tudja, talán szántszándékkal — nem­ fe­jeztek be, egyszerűen nem­ engedték be a tulajdonosokat a Dáciánnak immár oly sok vihart látott nagytermébe. Termé­szetes, hogy a két ellenpártnak ilyetén találkozása összeütközéseket, katonai s rendőri beavatkozást, letartóztat­áso­kat szült anélkül, hogy­ úgy az egyik, mint a másik fél, bármily csekély ered­ményt is mutathatott volna fel. A tulajdonosok és a bérlők mint Bukarest utcáin lefolyt harcáról a kö­vetkező részletes tudósításunk számol be: • Uh

Next