Brassói Lapok, 1923. szeptember (29. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: BRASOV—BRASSÓ, KAPU-UCCA 84-66. SZÁM. TELEFONSZAMOK SZERKESZTŐSÉG 177. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA 82. SZ. Hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül minden nagyobb bel­es külföldi hirdető iroda eredeti díjszabás szerint vesz fel. ÁRA : 2 LESZ Bukarestben 2*52 LEI XXIX. ÉVFOLYAM. BRASOV-BRASSÓ, 1923. szeptember 1. (Szombat) 196. SZÁM ÁRA: 2 LEI Bukarestben 25*52 LEI AZ ELŐFIZETÉS ÉRA HELYBEN. Évente 840 lei Félévre 175 . Negyedévre 90 . Havonta . . .80 „ Kézbesítési díj havonta .. 8 „ AZ ELŐFIZETÉS ÉRA VIDÉKRE: Évente 400 le! Félévre 200 „ Negyedévre 100 „ Havonta 36 „ Bérmentő postán küldve ELŐFIZETÉSI ÁRAK KÜLFÖLDI Negyedévre . 200 l­^j' Félévre . . 400 le# A portódnak emelése esetére az előfizetési dij emelésének jogát — fenntartjuk magunknak — EGYES SZÁM KÜLFÖLDRE: Csehszlovákia 1 c. K. Jugoszlávia . 2 din. Magyarország . 1om.K. Ausztria . . 1000 o. K. Németország . 50 M. Koalíciós kormány alakulásáról van szó. Állítólag már a parlamenti ülésszak küszöbén megtör­ténik a változás. Néhány miniszter el­menne és újak jönnének a helyükbe, de ne is ii a liberális pártból, hanem az ellen­zékről. Talán ép­pen a nemzeti pártból és a­­néppártból. A fej azonban megma­radna, valamint a törzsnek is a vasta­gabb része, s inkább csak a végtagok, cseréltetnének ki, talán ép azok a tagon, akiknek már amúgy is vége. Az ilyen összetételt nem koalíciónak nevezik, ha­nem foltozásnak, nem a komoly politiká­nak, hanem megtévesztő machináció­nak,­­nem a közérdek magasabb szellemű szolgálatának, hanem­ a személyi és ha­talmi szempontok újformiája megnyil­vánulásának. Az igazi koalíció, melyet az alkot­mányos formák közt alakítanak, egé­szen más jellegű és szellemű. Hivatása, hogy az áldatlan viszonyok bomlott zűr­zavarából megtalálja a kibontakozás út­ját; az egymást halálra hajszoló ellen­séges indulat tüzét elnyugtató harmó­niába olvassza és a parlamentarizmus tekintélyét és akcióképességét a maga b­ölcsességi­nek, önzetlenségének és mun­kakészségének dokumentálásával hely­reállítsa. Egy ilyen koalíció pedig alap­­feltétel gyanánt követeli meg, hogy az alkotó pártok egyensúlya teljesen biz­­tosíttassék, s azok ne maradjanak meg vezető­vé s irányító szerepben, akik az ország romlásának legfőbb okozói. Li­berális vezetés mellett, amely Románia politikai életébe a diszharmóniát, gaz­dasági életébe a pusztulást, közigazgatá­sába az erőszakot és anarchiát vitte be, amely a drágaságot növelte a korrupciót­ elősegítette, a jogbiztonság érzetét meg­semmisítette, államunk tekintélyét a külföldön csökkentette, nemzetiségi po­litikájával itthon mély elkeseredést tá­masztott, s az idegen hatalmak szövetsé­génél megszégyenítő beavatkozást pro­vokált, hasznos és komoly koalíció el­képzelhetetlen. Arra a kérdésre, hogy melyik volna hát az a politika, melyet egy minden irányban megalapozott koalíciónak kö­vetnie kellene, Demeratos spártai ki­rállyal kellene válaszolnunk, aki, midőn egy sehonnai azt kérdezte tőle, ki a legderekabb spártai, azt felelte: »Alá hozzád legkevésbbé hasonlít.« A koalíció politikájának a legkevés­bé sem volna szabad hasonlítania a mostani kormányzati rendszer által kö­vetett politikához. Tabula rasat kellene csinálnia az egész vonalon, s a tisztító és szabadító munkában a harakiri el­szánt műveletétől sem­ volna szabad­ visszariadnia. A fagyöngy nemi tévesz­tendő összes a tölggyel, melyen élőskö­­d­ik, s midőn az államnak, a tölgynek minden tisztelet és áldozatot megadnak, a parazitákat, a hivatali kufárokat, az önkényesség és erőszak rablólovagjait lehetetlenné kell tennie. A legnagyobb tekintélyt egy kor­mánynak víz igazság szelleme adi. A koté­­riák mesterkedéseit el kell távolítani a közélet köréből. Ha egy darabig nehéz­sége és hátránya volna is az igazság érvényes­í­téséinek, csakhamar kiegyenlí­ti a közbizalom­, mely mindenfelől lelép­ője áradt. A koalíciónak meg kell teremt­­­enie az erkölcsit a po­ltikánbto, jA pber és fcorwaáay fószaiigárlreatía fosgá­t a nép által, a konder­ós pák, vagy némely uj kormánynak­ a népet kell kiszolgálnia, még pedig egy­­üres girondista eme jelszavának az ár­­vaml­ igéjével: »,Oh, Románia,' üdvöd] és nyugalmad a törvények végrehajtásá­tól függ!« . De milyen törvények­ végrehajtásá­tól? Amelyek jók, bölcsek, igazságosak­, s valódi közszükségből eredve, a köz­érdek javára szolgálhatnak. Megbirá­l egy­ méltó összetételű, derék és nemes szándékú férfiakból álló koalíció is a helyreállítás, az ujjáte­BRASSÓ, augusztus 30. A Brassói La­pok ma reggel megjelent számában athéni távirat alapján röviden megemlékeztünk arról, hogy az albán—görög határ megál­lapítására kiküldött bizottság olasz dele­gációjának tagjait, Tellini tábornokot, Scarti orvost és Conati hadnagyot a Fami­­liából Santi-Quarantóba vezető útón isme­retlen tettesek meggyilkolták, s az auto­mobil soffőrjét és a dragománt is megöl­ték.­­ A gyilkosság híre egész Olaszország­ban mély felháborodást keltett, s annak következményei óráról-órára súlyosbod­nak. Olasz részről kétségtelenül megálla­pították, hogy a gyilkosság tisztán politi­kai természetű s ehhez képest az olasz kor­mány megtette a legszigorúbb intézkedé­seket, hogy a gyilkosságért teljes elégté­telt nyerjen. "Kétségtelenül megállapították azt is, hogy a gyilkosság görögök műve volt, s lehetséges, hogy az athéni kor­mánynak semmi köze sincs a gyilkosság­hoz, mégis — amint azt már tegnapi la­punkban közöltük, — sietett sajnálkozását kifejezni az athéni olasz követ előtt. A gyilkosok — amint egy római táv­irat jelenti — nyomtalanul eltűntek. Azt a körülményt, hogy itt politikai bűncselek­mény történt, kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy — az albániai olasz tit­kár jelentése szerint — a bizottság tagjai, vak értéktárgyai közül mi sem tünt el. Az olasz sajtóban mind általánosabbá válik az a felfogás, hogy a vérfürdőt az athéni kormány idézte elő. Olaszországban a gyilkosság híre mély benyomást keltett, amelynek következmé­­nyekép az ország nagyobb városaiban ha­talmas, görögellenes demonstrációk vol­tak, így például Milánóban nagy tünte­tés volt, amellyel tiltakoztak a gyilkosság ténye ellen. Firenzében és más nagy vá­rosokban gyászünnepségeket rendeztek. A római lapok értesülése szerint a gyilkosság helyszínén megejtett vizsgálat megállapította, hogy az annak az izgatás­nak és becsmérlésnek szinte elkerülhetet­len következménye volt, amely egy idő óta a görög sajtóban Olaszország és az olasz misszió ellen szakadatlanul folyik. Az olasz kormány a megejtett vizsgálat alap­ján­ arra a meggyőződésre jutott, hogy a mészárlásért az erkölcsi felelősség és az anyagi jóvátétel kötelessége a görög kor­mányra hárul. A tervezett megtorló intéz­kedéseket az olasz kormány kezdetben tit­kolta, s csak annyi került azokból nyil­vánosságra, hogy remtés, a kibékítő és kiegyenlítő törvé­nyesség, igazságosság és­ alkotmányos­ság roppant feladatát, az más kérdés. De a vállalkozásnak csak elvi alapon, eszmei céllal, az önzetlen akarat elszá­­násával kell történnie. Az uralkodó párt­tal, ha lehet nélküle, sőt ellene, ha kell az Adriai tengeren hatalmas flotta áll akcióra készen, amelynek fel­szerelése tökéletes. Később azonban a kormány, látva az egész olasz nemzetnek mély megbotrán­kozását, nyilvánosságra hozta, hogy meg­bízta Montagne athéni olasz követet az­zal, hogy a következő szövegű jegyzéket nyújtsa át a görög kormánynak: »Az olasz kormány elvárja, hogy Gö­rögország a legmesszebb menő sajnálatát fejezi ki az események felett. A legfelsőbb görög katonai hatóság tartozik ezt az olasz követségen megtenni. Ezenkívül kö­teles gondoskodni arról, hogy az athéni katholikus székesegyházban ünnepélyes gyászistentisztelet tartassék a legyilkolt olaszok részére. Az istentiszteleten­ a gö­rög kormány összes tagjainak jelen kell lenniök. A görög flotta a pierusi kikötőben az olasz tengeri hadosztály előtt, melyet e célból külön odaküldenek, tiszt­e­gni fog az olasz lobogó felhúzásakor. A tisztelgés ideje alatt a görög hajók huszonnégy ágyú lövést adnak le. A görög hajóknak árbo­caikon olasz lobogót kell viselniük. A gö­rög hatóságoknak a helyszínén a legszi­gorúbb vizsgálatot kell indítaniok, ame­lyen Pennine ezredes, az athéni olasz attasé is részt vesz, akinek életbiztonságát a görög kormány garantálja A vizsgála­tot e feltételek elfogadása után öt napon belül be kell fejezni, s a vétkeseket halál­lal büntetni. A jegyzék átadásától számí­tott négy napon belül a görög kormány ötvenmillió líra kártérítést fizet. A meggyil­kolt olasz katonatisztek holttesteinek ha­­­jóraszállításakor, amely Previse kikötőben fog végbemenni, katonai tisztelgést k­ell ad­ni. Olaszország megköveteli, hogy Görög­ország erre a jegyzékre a legrövidebb időn belül válaszoljon.­ A görög kormány az olasz jegyzékre még nem válaszolt, s eddig mindössze annyi történt, hogy az athéni kormány ér­tesítette az ottani olasz követet, hogy a gyilkosok kézrekerítésére katonaságot kül­dött ki s a vérengzés feletti mély sajnál­kozását fejezve ki, megígérte, hogy a bűn­cselekményt a legszigorúbban fogja meg­torolni. Olaszország a legerélyesebben folytat­ja megkezdett akcióját, s eltökélt szándé­ka, hogy a legerélyesebben, lép fel G­ö­­­rögország die­. Mussolini athéni, párisi és lon­doni diplomáciai képviselőknek megfelelő utasításokat küldött, s felszólította a követségeket, hogy együttes tiltakozó jegyzékkel lép­jenek fel, mert Tellini tábornok és tisztjei a békeszerződés végre­­hajtásában vesztették életüket. Fenyegetéseit Olaszország,­­ amint később érkezett táviratok jelentik, — gya­korlatilag is keresztül viszi. Az Epoca cí­mű lap értesülése szerint a Tarentóban gyakorlatozó hadiflotta parancsot kapott, hogy azonnal szüntesse be gyakorlatait, s hadikészenlétben állva, várjon az indulási parancsra. A flottaegységeken kívül a negy­venhetedik gyalogezred is készenlétben áll. A flotta tizenkét egysége ma reggel elindult a görög vizekre, hogy tüntessen a pireusi kikötő előtt. A római lapok egyértelműleg helyes­lik a Pireus előtti flottademonstrációt, mert Olaszország ezzel bizonyítja eltökélt szándékát, hogy presztízsét minden körül­mények között megóvja. Hogyan történt a gyilkosság ? Az albán—görög határmegállapító bi­zottság vezértitkára a gyilkosság lefolyásá­ról a következő távirati jelentést küldte a párisi nagyköveti konferenciához.­­ Ma éjjel Tellini tábornok, Costi or­vos-ezredes, Bonacini főhadnagy, Fometi soffőr és Graveni tolmács holttesteit megtalálták. A merényletet augusztus 26- án kilenc órakor a janina-santi-guarantai utón követték el olyan helyen, ahol az út sürű erdőn halad át. Az albán delegáció automobiljának ezen útrészen való elro­­bogása után ismeretlen tettesek egy fatör­zset fektettek keresztbe az utón, ami mi­att az olasz delegáció közeledő gépkocsi­jának meg kellett állnia. Alig állt meg a kocsi, sűrű fegyvertüzelés indult meg a delegáció tagjai ellen. Mintegy harminc­negyven lövés dördült el. Costi ezredes az automobilban halt meg, míg a dele­gáció többi tagját kiszállásuk után lőtték agyon. Telleni tábornok holttestét húsz lépésnyire az automobiltól, az útm­enti árokban találták meg. Botzaré görög ez­redes, a következő automobil utasa, csak akkor érkezett a helyszínére, amikor már minden megtörtént és a merénylők eltűn­tek. Megindult az olasz flotta a­­ görög vizek felé Olasz flottatüntetés Pireus előtt — Mussolini erélyes hangú jegyzéket intézett a görög kormányhoz a határrendező bizottság tagjainak meggyilkolása miatt — A Brassói Lapok eredeti távirata. — Alkotmányozó nemzetgyűlés fog dönteni a görög államforma kérdésében ATHÉN, augusztus 30.: Gonatasz, a forradalmi kormmlány miniszterelnöke a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a jelenlegi kormány nem­ adja ki kezé­ből a hatalmat­­mindaddig, míg feladatát be nem­ végezte. Bizonyosra vehető, hogy az új törvényhozás a lausannei bé­keszerződést jóvá fogja hagyni, míg a jelenlegi kormány, azt csak ideiglenes rendelettel ratifikálja. A királyság vagy köztársaság kérdésében az új alkot­á­­nyozó gyűlés fog dönteni. Yamomata az új japán miniszterelnök TOKIÓ, augusztus 30. Amint isme­retes, Kató miniszterelnök halála után néhány nappal ezelőtt az egész japán kormány lemondott. Az új kormány megalakításával Y.automata grófot bíz­ták meg, aki a megbízatást elfogadta.

Next