Brassói Lapok, 1923. november (29. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

ai íí Mil S: SsSaSk Bonar Law meghalt LONDON, október 30. — Bonar Law ma délelőtt meghalt. Bonar Law, az angol politikai élet­nek kimagasló, miarikáns ahffija, aki, amint az angol konzervatív párt vezére, még néhány hónappal ezelőtt a hatal­mas angol birodalo­m premierje volt,­­ma délelőtt meghalt. A háború utáni idők politikájának zűrzavarában ama kevés államférfin között is, akik al­kal­masak voltak a nehéz időkben or­száguk hajóját kormányozni, az elsők között volt. ,­­­­ Lloyd Qcarge bukása után ő volt az, akii átvette a­ brit kormány vezetését, s abban a harcban, melyet országa ér­dekeiért a francia szövetséges ármány­kodásai ellen folytatott, idegei tönkre­mentek, egészsége felmorzsolódott. Ez év májusában, anélkül, hogy erre poli­tikai okok k­énysz­erű­eltül volna, tisz­tán orvosai tanácsára lemondott mi­niszterelnöki tisztjéről, átadva helyét Baldwinnak. Politikai ellenfelei az erős, tehetséges politikust látták benne, s respektálták őt. A politikai élettől való visszavonulása után minden idejét egészsége helyreál­lítására használta fel, de felőrlődött szervezete nem bírta tovább . Bonar Law ma délelőtt meghalt ­ „Magyar arcátlanság“ A Viitorul megint kitalált valamit — A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, október 30. Néhány napig nyugton volt a Váitorul, egy kicsit elun­ta azt, hogy mindennap rúgjon egyet az erdélyi magyarságon, lázítva okkal­­ok nélkül ellene, s egy hétig csendben ült Strada E­dg­a­rd -Q­u mne­d be 11 tuszka-t lanumában. A mai napra azonban­ új­ból feltálal egy ásahig szenzációt libe­rális olvasóközönségének. Ebben a szen­zációjában elmondja, hogy valami Ig. Herz nevű bukaresti könyvkereskedő boltjában a Viitorul egyik hű olvasója egy sárga papirost talált, amelynek fe­kete szegélyén belül a magyar irreden­ták »Hiszekegy«j e, valamint a »Csont­­­kamagyarország nem ország« kezdetű jeligéje olvasható. Több se kell a Viitorul-nak, hogy újból tintába mártsa az erd­éki magyar­­ság ellen oly kéjjel uszító tollát, s nem gondol arra, hogy abban, hogy Ig. Herz könyvboljában ez a sárga fekete nyom­tat­vány található volt, legkevésbébé az erdélyi magyarság hibás. Emlékezetébe kell idéznünk a Viito­­rulnak, hogy van egy rendelet, amely­ körülbelül két évvel­ ezelőtt kelt, s a­mely szigorúan elrendeli az ilyen és ha­sonló nyomtatványoknak elkobzása mellett azt, hogy ezeket a nyomtatvá­nyokat az országba behozni nem sza­bad. Nos, ha ez a szigorú kormányren­delet megjelent, úgy azt , feltétlenül b ■végre is hajtották. És, hogy ennek elle­nére Ig. Herz könyvesboltjában mégis lehetett ilyesmit találni, abban egyes­­egyedül és kizárólag a rendelet végre­hajtói a bűnösök­, akik­ a rendeletet nemi egységesen hajtották végre el, s nem mini- edlenütt kobozták el ezeket a piacito­kat,­ ahogy, mint a mellékel t ábra mu­tatja, ig. Herztől sem kobozták el. Egy ilyen két évvel ezelőtt él,némi kobozott, »irredentaplakátot« fedezett fel a Viitorul hű olvasója, s ezt az al­t­kalmat használja fel a félhivatalos, hogy segítségért kiáltson, s az erdélyi könyvkereskedőkre uszítsa a hatóságo­kat, hogy mentsék meg Romániát a »Budapestről importált irredenta mé­regtől«. S hogy ezt rosszhiszem­űl­eg teszi a Viitorul, az kétségtelen, mert­­még maga sem­ hiszi el, hogy csempésszenek be ilyen plakátokat Romániába, a­m­ikor ezeket az általa inkriminált jeligéket nagy általánosságban Budapesten is el­felejtették már, s ha csz­mipészhettél ki volna, úgy azokat pont lg. Herz buka­resti, minden bizonnyal lojális és haza­­szerető könyvbloktos üzletébe csempész­­szék bele. Gondolkodjék csak egy kissé­­a Villand, s kereskedjék máskor a k­or­mány rendeleteinek végrehajtó közegei körül is, ezt éppen elég megróni Valót' talál, s nem lesz szükség: íujabb »mla­­fgfíájr ®jr«ádAasá­j*k«j*ak kítalánsára^ BWASSTfl ITAPOTC Letették az esküt az új miniszterek Sassu elbúcsúzott volt tisztviselőitől . A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától. _ BUKAREST, október 30. Az új mi­niszterek, akiknek k­inevezése már a hi­vatalos lap mai számában meg i­s jelent, ma délelőtt tizenegy órakor jelentkez­tek a Calea Victoniein levő királyi pa­lotában eskütételre. Elsőnek Constantinescu Tandréni­ ér­kezett meg, majd­ utána jöttek Lepedatu és Soveanu. Több nem. Tatarescu nincs Bukarestben, s így az ő eskütétele hol­napra mara­d, míg Chirculescu és Fra­­nasovici­ csak csütörtökön teszik le az esküt, még­pedig azért,, mert azok az állások, amelyekre őket kinevezték, nincsenek törvényben­ rendszeresítve, s az erre vonatkozó törvényt a törvény­­hozás csak a holnapi nap folyamán fog­ja megszavazni, ami mársal kinevezésük törvényessé válik, így ők csak csütör­tökön juthatnak ahhoz, hogy esküt te­gyenek.­­ ' ! Pontosan negyed­ tizenkettőkor ér­kezett meg a királyi palotába Bratiam­ Jones, s fél tizenkettőkor megkezdődött az eskütétel aktusa, amely nagyon rö­vid ideig tartott. Háromnegyed tizenkettő­kor ugyanis már valamennyien autóba ültek, s a miniszterelnöki palota felé robogtak, ahol tizenkét órakor már mi­nisztertanács volt. A minisztertanácson m­inden­ekelőtt a kormányra nézve legfontosabb tör­vényjavaslatot tárgyalták le, azt tudni­illik, amellyel az újonnan kreált­­minisz­teri és állam­titkári állásokat akarja a kormány a törvényhozás útján szentesí­teni. A törvényjavaslatot már, a kamara mai ülésén benyújtották. A minisztertanács megállapította a törvényhozás legközelebbi programjm­­át is. A szenátus mindenekelőtt a vízi­­űrők kihasználásáról szóló törvényt fogja letárgyalni, a kamara pedig meg­kezdi a trón­beszéd vitáját, amely után a költségvetés kerül sorra. Végül Duca külügyminiszter tett jelentést a határmegállapít­ó bizottság­nak a jugoszláv és a csehszlovák hatá­ron végzett munkájáról, mely után a minisztertanács délben egy órakor vé­get is ért.­­ A nap eseményeinek krónikájához tartozik még az is, hogy Sassu volt kereskedelemügyi miniszt­er ma — utol­jára — felment a minisz­tériumb­a, s ott a hivatalnoki kartól érzékenyen búcsút vett, szép szavakkal buzdította őket a további kitartó munkásságra. A hiva­talnokok nevében Jorga George és Chris­todtorescu búcsúztak el volt miniszte­rüktől.­­ j . . Marchiloman zászlóbontása Az országnak külső és belső helyzete egyaránt súlyos A volt kormányelnök álláspontja a kisebbségi kérdésben - A Brassói Lapok munkatársától. — TEMESVÁR, október 30. A Bánság politikai közvéleményét jelenleg u tán még a furcsán megoldott kormányvál­ság kulisszatitkainál is jobban érdekli Margh­iloman, aki szombaton érkezett a másnapi kongresszusra Temesvárra. Ez a kongresszus a konzervatív prog­­resszista párt megindult reorganizációr­­ával van kapcsolatban, a bánáti orga­nizáció után, amelyhez a Körösvidék és M­áramaros is tartoznak, a csernovid­zi­­szervezet tartja kongresszusát, melyet a konstancii és vé­gül a bukaresti nagy­gyűlés követ, úgy, hogy a marghiloma­­nisták remélik, hogy újévre az egész or­szágban már szervezetten fog állani a pártjuk. A temesvári kongresszus talán azért is váltott ki nagyobb érdeklődést mert Marghiloman, a nemzet megszállás idejének román miniszterelnöke a kongresszust követő bankettre a bán­sági magyarság­, zsidóság és svábság­ ve­zető egyéniségeit is meghívta. így kap­tak meghívót a magyarság részéről Fü­­löpp Béla db. szenátor, Veterány Vik­tor dr. a Magyar Párt alelnöke, Sztura Szilárd d­r. az Arany János Társaság el­nöke, Várnay Elemér dr., Jakabffy El­­mér., Vucen­tich Endre, Nemes József és Ambrózy báró. A zsidóság részéről Vértes dr., Kun Rikárd, Róthhart Ja­kab, a svábok sorából Muth Gáspár dr. Kräuter képviselő, Kausch, Orendi és mások. Margbhiloman vagy száznyolcvan párthívével érkezett meg Temesvárra. Vele volt Mitilineu volt külügyminiszter Meisner egyetemi tanár volt miniszter, Lucca tábornok és többi előkelő párt­­híve. A bánáti organizációs elnökének, Lint­a Liviusz dr. volt budapesti most temesvári ügyvédbeli lakásán, a szerb püspöki palota egyik nagy termében fo­gadta délután Marghiloman a hiveit. Volt köztük vagy öt pirosfezes török is Konstancából s a Dobrudzsából, le­hetett ott görög katolikus és görög ke­leti papot látni, sőt néhány svábot is, Ujb­essenyő, Szentandrás és Gátalja bá­náti községekből. Miért maradt el a király külföldi útja Marghiloman a sajtó képviselőinek is nyilatkozott.­ A kormányválságról ki­jelentette, hogy az nem annyira politi­kai, mint inkább gazdasági válság. A király az ősszel Rómába, Londonba esetleg Párisig is akart utazni. Hogy még sem ment el, annak minden bizony­nyal meg­lett a maga alapos oka. Nem hiába támadtak őfelségének aggályai, a­mikor Constantnescu felfedte az or­­szág helyzetét. Ez a helyzet úgy ft kfU* «iá* • kHvisMai'UUMk «dye®. Románia a külföldön nem tud­ egyet­lenegy iráni kölcsönhöz se jutni. A kül­föld e tekintetben elzárkózik előlünk. Magában az országban is veszéllyel fe­nyeget a gazdasági válság. Az ipar, a nagyvállalatok nem kapnak hitelt, a ke­reskedelem szomorúan stagnál, ily vi­gasztalan helyzet mellett nem csoda, ha a politikában mélyenszántó változá­soknak kell bekövetkezniök, új irány­zatig kell térni, hatalmas pénzügyi és közgazdasági kérdések várnak sürgős megoldásra. Iden belül meg kell erősöd­nie, kifelé tekintélyhez kell jutnia en­nek az országnak. A mai helyzetet lehetetlen to­vábbra is fentartani. Ezt ma minden komoly férfiú belátja, de belátják ezt a liberális táborban is. A kormányválság­ és a liberális pártban támadt egyenetlenségek csak bizonyít­ják ezt az állítást. És Constantines­cu kihallgatása? — Ha Constantinescu csupán azért jelenik meg­ a királynál, mert visszaadja tárcáját és azonkívül pártjával nagyobb vagy kisebb jelentőségű ügyeket kell elintéznie, úgy ez a kormánynak, illető­leg a liberális pártnak intern ügye. Mi­kor azonban Constantinescu kihallga­tása alkalmával őfelségének felfedi a pénzügyi és a közgazdasági helyzetet, szomorú helyzetét: ez már az országért aggódó politikus államférfias tevékeny­sége. Szabad kéz a boldogulásra — Az állam minden polgárának megelégedettnek kell lennie. Ehhez meg is kell szereznünk neki az alkalmat hozzá, szabad kezet kell adni nemzeti­ségre és vallásra való tekintet nélkül minden polgárnak, hogy a megelégedettségig eljusson. — Románia békeszerződést írt alá, amelyben vállalta, hogy a kisebbségek jogait szabad oktatás, szab­ad­ kultúra és nyelvhasználat tekintetében respek­­tálj­a. Ha tőlem­ függne, békeszerződés nélkül is megadhatná a kisebbségeknek ezen emberi jogait. Romániának —a­mint a programomban kifejtettem — csak egy érdeke van, hogy minden ál­lampolgára megelégedett legyen. S a kisebbségeknek ezért nem­csak a kultúrájukat illetően kell szabad kezet engedni, hanem elő kell segíteni azt is, hogy gazda­ságilag is fejlődjenek és prospe­rálhassanak. is a sofásra felt­i. ­ A pénzkrízist úgy lehetne megol­dani, hogy elsősorban kötelessége len­ne a kormánynak kifizetnie a tartozá­sait, amelyek az iparvállalatokkal és egyéb ipari tényezőkkel szemben fenn­­állanak. Idegen tőkét kell beengedni, a­mely egyedül képes a jelenlegi hely­zetet szanálni. A kereskedelem­ teljes szabadsága feltétlenül megkívántatik az ország boldogulásához. A szabad keres­kedelem, a konkurrencia lehetősége csak a kereskedelem tisztesség­ét moz­dítja elő és a salakot kiválasztja. Nem vagyok híve a mai rendszernek, amely minden kereskedőben spekulánst lát, sem a komiszárius ellenőrzésének, ez csak arra való, hogy az ország hitelét aláássa. Gyorsvonat és autó borzalmas karambolja Három halott, két súlyos sebesült — A Brassói Lapok tudósítójától, — KOLOZSVÁR, október 30. Borzal­mas baleset történt tegnap Gyulafehér­vár állomása közelében Alkenyér mel­lett. Egy személyszállító autó belero­hant az arra haladó gyorsvonatba, a­mely a gépkocsit pozdlrjává zúzta és a bennülőket valósággal összeroncsolta. Az utasok közül kettő a helyszínen meg­halt, a harmadik a gyulafehérvári kór­házban szenvedett ki, m­ínt ketten súlyos sérülésekkel ápolás alatt állanak. Keresztes Sándor tordai rendőrka­pitány vasárnap tartotta meg eljegy­zését Hátszegen. Erre az alkalomra özv. Mészáros Jánosnét egy előkelő tordai úrinőt és ennek két leányát is elvitte magával Hátszegre, ahonnan hétfőn kora hajnalban indultak vissza gépko­csin. Reggel öt óra felé az autó Alke­nyér állomása felé robogott, ahol egy helyen vasúti töltés vágja át az úttestet. A sorompó itt nem­ volt leeresztve és a soffőr, aki a korai szürkületben nem vet­te észre a közeledő veszedelmet, teljes gyorsasággal vezette a gépét a sínekre. Az autó a sínpárra ért és e pillanatban szörnyű meglepetés érte az utasokat. A sorompó hírtelenül lecsa­pódott és a következő másod­percben a keresztezőhöz ro­bogott a gyorsvonat. Az autóban ülőknek azonban már annyi idejük nem múlt, hogy leugorja­­nak a gépkocsiból, szembe kellett néz­niük a rémséges pusztulással. A gyorsvonat belerohant az autóba, amelyet szó szoros ér­telemben szilánkokra zúzott. A gyorsvonat alá került jármű utasai közül Mészárosné és egyik leánya a helyszínen szörnyet haltak. A másik leány, akit a gyulafehér­vári kórházba szállították, ott szenve­dett ki míg Keresztes kapitányt és a soffőrt a gyulafehérvári kórházban ápolják. Mindketten eszméleten kívül, rendkívül súlyos állapotban vannak és felgyógyulásukhoz nincs remény. MODERN MOZGÓS 1923. október 21-én. Világattrakció | A Sóhajok hídja vagy Velence titkai és borzalmai. III. rész. Domínico Guidó filmje. Iparvállalatok, mezőgazdák és kereskedők fehér sózott szalonnát 2—4 táblásig f­a olvasztott disznózsírt, füstölt és papri­kás straf szalonnát napi 1654 áron alul beszerezhetik. UCm­ ÍMDP (Ml Nagyvárad, Str. Kishuta (Szt.János u). (Ml llfiflL 32 TBl),mn 4 88. map.ttltott: 1811.

Next