Brassói Lapok, 1924. március (30. évfolyam, 50-75. szám)
1924-03-29 / 73. szám
^ @§M. A brazíliai vasútépítésből nem lesz semmi Frank Miklós mérnök nyilatkozata — A Brassói Lapok munkatársától. BRASSÓ, márc. 37. Az utóbbi időkben külföldön is, hazánkban is valóságos üzleti szervezetekalakultak, melyek hálójukat főkép az utódállamok magyarságára vetették ki, és mindenféle kiszínezett mesékkel a hiszékony és jobb megélhetésre vágyó embereket arra igyekeznek rábírni, hogy vándoroljanak ki D Délamerikába. — Ezek ellen a káros törekvések ellen felöstelessége lévén a becsületes sajtónak sorompóba lépni, mi is több ízben felemeltük szavunkat és figyelmeztettük véreinket a kivándorlás veszedelmeire. Ilyen körülmények között érkezett hozzánk San Paolóból a három halmágyi magyarnak a panaszos levele, és a Délamerikai Magyar Hírlap azon száma, mely e három kivándorolt által közzétett cikket tartalmazza. Ezeknek alapján és ezekkel kapcsolattosan a székelyföldről beérkező tudósítások alapján íródtak meg azon cikkeink, melyek Frank Miklós Csíkszeredai mérnököt olyan színben tüntették fel, mintha ő is eszköze lenne egy kivándorlásra esők bizó vállalkozásnak. Frank Miklós most felkeresett minket és a legerélyesebben megcáfolta a róla terjesztett híreket és az ügyre nézve, melynek révén kedvezőtlen megvilágításba került lapunk nyilvánossága elé, a következőket mondotta: A múlt év november havábanBoros Márton volt vasúti raktárnok és egy társa kiknek engem egy helybeli mérnök mutatott be, egy Braziliában eszközlendő vasútépítési vállalkozás programjajával leptek meg. Ezen programoi szerint a munkálatokat itteni munkásokkal és szakemberekkel folytatnák le, kik az építkezési munkák befejezése után haza jönnének otthonukba. Felkértek engem, mint nyelvi ismeretekkel bíró szakembert, hogy lépjek be vállalatukba. Bemutatták a Brazíliai Egyesült Államokkonzuljával folytatott levelezésüket és a névsort azon munkásokról, akik a vasútépítésben részt venni óhajtanak. — Mint minden ember, ki hivatásának él és minden új technikai megismerés után tesztel-lésekkel törekszik — készséggel fogadtam el a meghívást, éS azonnal érintkezésbe léptem Brazilia konzuljáéval, hogy ezen ügyre vonatkozólag tőle személyesen szerezzem meg a szükséges információkat Sajnos, ezek az információk nem voltak olyanok, hogy engem kielégíthettek volna, és így határoztam el, hogy magam személyesen utazom le a saát költségemen Brazíliába, hogy az ottani helyzetet megismerjem, a viszonyokat, a munkások megélhetési lehetőségét és a klímát tanulmányozzam. Azt a néhány embert, ki nálam a vasútépítés iránt érdeklődött, figyelmeztettem, hogy nehogy komolyan foglalkozzzék ezen gondolattal addig, amíg vissza nem térek, sőt irodámnak meghatalmazás formájában hátra is hagytam, hogy mindenkit figyelmeztessenek arra, hogy a vasútépítés" teljesen bizonytalan, nehogy számítsanak rá addig, amíg vissza nem térek. Tehát soha és egyetlen szóval sem beszéltem rá valakit a kivándorlásra. — Loutaltam Braziliába, ott tárgyaltam mindazon autoritásokkal, kiknek véleménye a munkáskérdésben mértékadó lehet és a munkát —■ nem vállaltam el. Nem vállaltam el, mert amunkásnak napszámos munkáért csupán 4—9 milli reist fizetnek naponta, ez pedig csak a mindennapi kenyérre jelég, — ebből megtar karitani nem lehet. — Ha csakugyan lélekkufár lettem volna és ha csakugyan «nem érdektelenül csalogatnám a munkásokat a rabszolgaság és nyomor honába», akkor hiszen itt volt az alkalom, az emberek tízezereit tudtam volna kivinni. Ehelyett azonban még visszaindulásom előtt levelet írtam haza, hogy a vasútépítést, de egyéb munkát sem vállaltam, mert nem akarom egyetlen honfitársamat sem a nélkülözésnek kitenni, és utasításba adtam, hogy errem mindenkit figyelmeztessenek. És figyelmeztettek is. Én magam is visszatérésem után megtettem ezt mindenkivel szemben, aki nálam érdeklődött. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy az én révemen még egyetlen magyar ember sem ment ki Braziliárba. És nem is fog kimenni. «Ama három jjuhurtgyi magyar testvérünk, még én előttem utazott le Brazíliába, tehát isteri vehettem fel őket a vasútépítésre, mert nyilvánvaló, hogy előbb a vállalkozónak és csak azután kell a munkásnak a helyszínre menni. Én febr. 4-én érkeztem Brazíliába, a Délamerikai Magyar Ilikapoik BiflASSÓI LAPOM ke pedig már január 27-én megjelent. A «három halmágyi testvér» engem nem is ismert, de én se őket. Úgy, hogy a Délamerikai Magyar Hírlap cikkét egy ellenem szőtt intrika sugalmazta. Ami a Délamerikai Magyar Hírlap szereplését illeti, meg kell említenem, hogy a lap mindssze háromszor jelent meg és hogy szerkesztője, mikor nyílttéri közleményéért kérdőre vontam, azt válaszolta, hogy szívesen közzéteszi a rektifikáló cikket, ée csak akkor, ha a lap előállítási költségelt viselem, mert nincs pénze a lap megjelentetésére. Itt jegyzem meg, hogy az ottani magyar körnek és az ott élő magyarságnak, mely máma mintegy harmincezer lélek, hivatalos sajtóorgánuma nem a Délamerikai Magyar Hírlap, mely ma már megszűnt, hanem a Délamerikai Magyar Újság, melynek magammal hozott néhány példányszáma az ottani magyarság gazdasági és kulturális életére, társadalmi mozgalmaira kellő tájékozásul szolgál. ----— Ami pedig az előlegül «leszúrt» 1000 lejeket illeti, azokat az egyesek a saját útlevelük költségeire fizették be és még a mai napig is sértetlenül megvannak! Nekem, vagy az én céljaimra, vagy az tutiköltségemre senki egy banit sem fizetett. Hogyazonban rágalom büntetlenül ne maradjon, a három magyar halmágyi testvér ellen ottani megbízottam és jóbaráttam, dr. Hármán József úr útján rágalmazásért az eljárást megindítottam. A Frank Miklós mérnök nyilatkozatából sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy, a reá vonatkozói információink tévesek voltak és őt a legjobb és legtisztább szándék vezette, minek legékesebb bizonyítéka, hogy Braziliában szerzett tapasztalatait most oly irányban kívánja érvényesíteni, hogy maga is közre fog működni az otani helyzet tárgyilagos megismertetésére, és ezzel a kivándorlásra csábítások meghiúsítására. Egy zugintézet érettségi bizonyítványai miatt kémkedéssel gyanúsítanak erdélyi fiatalembereket Amikor vádló és vádlott együtt mulat a kálvária után Hamis érettségi bizonyítványokat csempészett Romániába egy nagyváradi ügynök — A Brassói Lapok miniismtársától. — KOLOZSVÁR, márc. 27. A már-már köznapivá vált szabálytalanságok, viszszaélések és jogtalanságok sorozatában új étlapot jelent két esik vármegyei fiatalember meghurcolása. Két fiatalembert, akiről kiderült, hogy érettségi bizonyítványukat az elég gyakori úgynevezett svindli-uton szerezték be egy ismert budapesti magániskolától, hallatlanul botrányos és egyben fájdalmas tortúrának tett ki a Csíkszeredai állambiztonsági hivatal élén álló komisszár. Érettségi bizonyítvány és kémkedés Az érdekfeszütő ügy március 13-án vette kezdetét, midőn Stefanescu komisszár, a Csíkszeredaiállambiztonsági hivatal jelenlegi mindenható főnöke, Gyimesközéplokban letartóztatott egy gyimesi fiatalembert kémkedés gyanúja miatt. (Nevét fiatalkoruságára való tekintettel elhallgatjuk.) S a súlyos vád egyetlen támpontja az volt, hogy a rövid ideig Budapesten tartózkodott diák jogtalan utón jutott hozzá az érettségi bizonyítványához, mivel azalatt az idő alatt, amiig ez Budapesten tartózkodott, rendes utón nem végezhette el gimnáziumi tanulmányait. Ezt a körülményt a szigurancafőnök oda magyarázta, hogy a "Üimesi fiú számára azért állítottak ki hamis érettségi bizonyítványt a l*n- * ügyi hatóságok, hogy ezzel őt kémkedésre nyerjék meg Romániával szemben. „Villanyszékbe ültetlek !“ . A fiatalembert beszállították a csik- szeredüi szigurancára, ahol a főnök adtára adta, hogy kémkedéssel vádolják és mindaddig nem nyeri vissza sza-adságát, amíg nem nevezi meg a kém-szervezet többi tagjait A fiú érthetően megrémült e gyanúsításra és kétségbe-esetten ártatlanságát hangsúlyozta. A szigurancafőnök ezután még afelől érdeklődött, hogy k® szerzett még Erdélyben rajta kívül és hozzá hasonló módon ilyen érettségi bizonyítványt Erre a fiatalember egy gyimesi ismeerősét nevezte meg, akit édesapjával együtt még aznap letartóztatott a gyimesi csendőrség. Ezt a fiút, jó csendőrszokás szerint apja szeme láttára összeverték, majd bekísérték a Csíkszeredái szigurancába, ahol a főnök úr így förmedt rá: — Valld be, hogy Horthynak kémkedtél, különben villanyosszékbe ültetlek és porráégsz! A gyimesi fiatalember előadta, hogy kémkedésben soha semmiféle szerepe nem volt, g éregségi bizonyivó* pustru pán-e segitvége.d lelt szaft. Ezeket a bironyitványokat egy Simon Sándor nevezetű nagyváradi ügynök közelitésével kapta egy szabálytalanságairól és megvesztegethetőségéről közismert budapesti szözépiskolától. Érettségi bizonyitvány ötezer lejért Március 16-án a két foglyot Stefanescu szigurancafőnök és Starusza Pál detektív az expressz gyorsvonaton Nagyváradra kísérték, ahol a nagyváradi rendőrség igénybevételével előállították Simon Sándort Az ügynök bevallotta, hogy rendszeresen csempészett Budapestről érettségi bizonyítványokat, amelyek közül 5—8.000 lejért adta el darabját olyanoknak is, akik soha nem vizsgáztak az illető intézetben. Ebben az ügyben erélyesen nyomoz a nagyváradi rendőrség. Az ő hatáskörébe esik kinyomozni, hogy Simon kiknek szerzett ilyen hamisítvány számba menő bizonyítványokat, mi pedig maradjunk a Csíkszeredai szigurancafőnök mellett és figyeljük, hogyan járt el ő a kémeivel.« Elsőosztályú express a vádlottak terhére Hétfőtől szerdáig maradtak Nagyváradon foglyaikkal a Csíkszeredai szigurancafőnök és a detektív, akik napközben könyörtelen ridegséggel vallatták, faggatták a gyimesi fiatalembereket, miidőn leszállt azonban az est és a hivatalos óráknak vége szakadt, a főnök tudtára adta a fiatalembereknek, hogy szórakozni kell menniük vele és a felmerülő költségeket, mint vádlottak ők tartoznak kiegyenlíteni. Úgy is tőkéül. Esténkint végigjárták Nagyvárad összes szórakozóhelyeit, s nemcsak ezeknek költségeit kellett a gyimesi fiúknak kiegyenlíteni, de még a szigurancafőnök és a detektív étkezési és szállodait számlája is az ő terhükre íródott. Nekik kellett fizetniük a detektív elsőosztályú expresszjegyét is az egész út folyamán, (Stefanescunak szabadjegye van), mert mint mondották, mint hatósági személyeknek a dekórumra is adni kell valamit, s ezért nem utazhatnak rosszabb körülmények között, mint az expressz gyors elsőosztályában. Amikor a szigurancafőnök együtt mulat a letartóztatottakkal Kolozsvárt megszakították útjukat és itt megismétlődött a nagyváradi eset. Míg naphosszat az ottani szigurancán tartották őket hivatalos útitársaik, addig este szigurancafőnök, detektív és a két »kém« egy társaságban szórakoztak az Operában, a Központi Bárban és Afferini büvészestélyén. Persze a cekket a vádlottaknak kellett viselniük, úgyszintén a szállodai költségeket is, tény azonban, hogy _ a Csíkszeredai szigurancafőnök és a dontek.r Kolozsváron és Nagyváradon napokon, illetve estéken ál zavar Lalim és kedélyes összhangban töltötte idejét ha általuk államellenes kémkedés gyanújával illetett fiatalemberek társaságában) csupán azért, mert a szórakozások költségeit a kényszerhelyzetben a letartóztatottak önként viseltek. m 1924. március hó 28 29 30 31-én. A szarajevói kettős gyilkosság Ferenci Ferdinánd — — mH-« néhai osztrák magyar trónörökös és Zsófia főher- hmbsm jű,ígycegnő élete és tragikus halála. 1 . ■!■! Naponta 4 előadás! E"" | Ryn| Timisoara. Minden megrendelést gyor■ *sail és pontosan elintéz. Jegyzékek ingyen. It'll . ' :1'2S LJ. Az elmúlt pénteken érkeztek vissza hőseink Csíkszeredába, ahonnan a két fiatalembert legközelebb Kolozsvárra szállítják, mert az ottani ügyészség fogvádat emelni ellenük a tisztázatlan érettségi bizonyítványok dolgában. Az egyházak hatósági úton is behajthatják az egyházi adót A pénzügyminiszter rendelete — A Brassói Lapok munkatársától, BRASSÓ, március 27. Nagyfontosságú rendeletet bocsátott ki a pénzügyminiszter. A rendelet mely még február hó 4-én kelt, az összes városi és vidéki adóhivatalokkal közli, hogy az új közgazdasági törvény megjelenéséig, legkésőbb azonban 1924. végéig az egyház- és iskolafenntartási díjak beszedési joga az egyházakat illeti meg és amennyiben azok behajtásánál a hatóság közbelépése szükséges, az egyházak kívánságára köteles azt a közigazgatási hatóság eszközön.