Brassói Lapok, 1924. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-02 / 76. szám

Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA ÁRA: 2 LEI Vasárnap 4 LEI Az előfizetés ára helyben: Évente................... 480 lej Félévre .... 240 , Negyedévre ... 120 „ Havonta .... 42 „ Kézbesítési díj havonta 10 „ Az előfizetés ára vidékre : Évente................... 500 lej Félévre .... 260 „ Negyedévre . . . 140 „ Havonta .... 50 „ Bérmentve postán küldve XXX. ÉVFOLYAM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: BRAȘOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—86. szám. Telefonszámok Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. Előfizetési árak külföldre: Negyedévre . . 250 lej Félévre .... 500 “ A portoldijak emelése esetére az előfizetési dij emelésének jogát fenntartjuk magunknak. HIRD Pá­rtSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthelot No. 1 vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendők vagy bármelyik bizo­mányosunk útján is feladhatók BRASOV-BRASSÓ, 1924. április 2. (Szerda) MM,!!: 2­52 LEI Vatarnap 3 LEI A nemzeti kisebbségek napja Brassóban A német-szász néptanács tiltakozik az iskolaügyi reformok ellen — Glendys­er brassói lelkész az Astra által rendezett előadáson a hazai németség keserű csalódását tolmácsolja — A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, március 91. Vasárnap Brassóban a romániai németség, s vele kapcsolatban a nemzeti kisebbségek nagy problémája volt napirenden. Vé­letlenül vagy térszerűen, az mindegy, a szászok, svábok, és más germán ele­mei az új Romániának, egy napon, majdnem egyidőben, testületi határo­zattal és egy kiváló reprezentánsok lán­goló szavaival nyilvánították ki a ha­zai németség mélységes csalódását az ígéretekben és kilátásokban, égető fáj­dalmukat kulturális kincseik és évszá­zados erősségeik veszedelme miatt és szenvedelmes tiltakozásukat a kormány jogfosztó iskolai törvényjavaslatai el­len­ . Ez az erőteljes és egységes föllé­pése a romániai németségnek ép oly tiszteletreméltó, mint időszerű és jogszerű. Valóban az o­rpód és rend­szer,­­ahogya­n a magát szabadelvűnek nevező kormány a nemzeti kisebbsé­gek szabadságjogait megsemmisíteni iparkodik és az a végzetes csapás, me­lyet e jogokra az iskolai reformokkal készül mérni, már a végsőkig fokozza a csalódás, keserűség és méltatlankodás indulatát. A kocka immár el van vetve, s ha a romániai nemzeti kisebbségek feljajdulása és tiltakozása most is ered­ménytelenül fog elhangozni, az egész nemzeti kisebbségi küzdelemnek új alapon, új szervezkedéssel, a harc új irányával és bár mindig törvényes, de hatásosabb eszközeivel kell folytatód­nia. A romániai németség tiltakozása Az erdélyi német-szász néptanács március 30-án, vasárnap délután 4 óra­kor Brassóban a Honterus-gimnázium aulájában Schullerus Adolf dr., püs­pöki vikárius, szenátor elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyen az állami népiskolai törvény­jav­asla­t­ot­t­­tárgyalta és egyhangúlag a következő határozatot hozta: Az erdélyi német-szász néptanács a leghatározottabban állást foglal a törvényjavaslat ellen, mely az országban levő német nevelőinté­­z Astra által rendezett nagyon ér­dekes és értékes előadás-sorozatban az akadályozott Antonescu helyett március 30-án délután 5 órakor dr. Glondys Viktor brassói ev. lelkész a kiváló tudós tartott előadást német nyelven. «•Pszichológiai adalékok a kisebbségi kérdéshez« címmel. A Laguna-líceum tágas dísztermébe nagy és szép közönség gyűlt össze, leg­nagyobb tömegben szászok, de sokan voltak románok és szép számmal ma­gyarok is. Román­ Ítélet a hibákról Glondys bevezető szavaiban az Astra vállalkozását méltatja. Annak a szellemnek a kifejezése akar lenni ez az előadássorozat, hogy mindkét rész­zetek nagy részét megsemmisülés­sel fenyegeti. Azokban az állami népiskolákban azon­ban, melyek a jelen javaslat törvény­erőre emelkedése után még fenn fog­nak állni, az anyanyelvi saját népkul­túra ápolása és az anyanyelv annyira meg lesz szorítva, hogy ez iskolák ma­gas népnevelő feladataik betöltésére tá­volról sem lesznek képesek. Egyidejűleg a német-szász nép­tanács állást foglal a törvényjavaslat ama rendelkezései ellen, melyek a fe­lekezeti oktatás törvényes szabályozá­sát megelőzve, a felekezeti képző­intézetek szabad jövőjét fe­nyegetik. Az erdélyi német-szász népta­nács tiltakozik továbbá a kisebbségi ál­lami népiskoláknak a javaslatban ter­vezett előrelátható megnyomorítása, a német kisdedóvók német karakterének veszélyeztetése, a községi iskolák fel­függesztése, a tanítóképzés fenyegető ál­lamosítása, valamint az állami elemi­­iskolai intézmények fenntartási költ­ségeinek a politikai községekre való át­hárítása ellen. A nagyromániai német nép, a tör­vényjavaslat rendelkezéseiben kultur­politikai bírtok állományá­nak legsúlyosabb ve­szede lantét látja. Tiltakozik a rombolás ama szelleme ellen, mely e ren­delkezésekről szól és a legna­gyobb határozottsággal állítja vele szem­be azokat az erkölcsi erőket, melyeken a német népiség felépült. Az utolsó órá­ban még a román közvéleményhez for­dul, hogy a végzetes hibát, melyet a törvényjavaslatnak a közölt szövegében való elfogadása jelentene, elhárítja és emlékezteti a román népet azokra az ismételten tett ünnepies ígéretekre, hogy a kisebbségek jogait meg fogják óvni. Egyidejűleg azonban felhívja a néptanács a nagyromániai német par­lamenti pártot, mint politikai képvi­seletét, hogy a harcot a törvény­jav­a­slat ellen a legteljesebb határozottsággal vegye fel. Jől tiszteltessék mindaz, ami szent és drága, hogy egymást jobban megismer­jék és megbecsüljék és közös erővel munkálkodjanak a haza javára. Az Astra tehát nemcsak kulturális, de állampolitikai szempontból is nagyér­­tékű akciót végzett. Mehedinti azt mond­ta, a politika alkalmazott erkölcs és jaj annak az államnak, mely nem ezen alapul. Lepadatu szerint a denaciona­­lizálási törekvés képtelenség. Bogdan Duicának a szászokról mondott dicsé­retéről nem beszélhet. Hivatkozik Pocliseanu román aka­démikusra, aki a kisebbségi ügyet a legfontosabb problémának mondta és azt állapította meg, hogy itt követik el a legtöbb hibát, amit Duca külügy­miniszter legutóbb úgy fejezett ki, hogy a kisebbségi kérdésben végzetes hibákat követtek el. Ezek a hibák, a román tu­dós szerint, azért történnek, mert az emberek nem látnak tisztán. A regát­­ban nem volt kisebbség, a csatolt te­rületek románságát pedig erősen be­fo­lyásol­a a tegnapi mák iránt érzett revans. Glondys ezt a megokolást nem osztja, ellenben az ellenhatás indokát az évszázados álom váratlan beteljesü­lésében és a románság szangvinikus szellemében látja. A románságnak azonban számolnia kell azzal a ténnyel, hogy Románia lakosságából 23 százalék­a nem­ román, akiknek más fajuk, nyelvük,, vallásuk és világnézetük van. Ezeket nem lehet hatalmi erővel, ostromállapottal, szigu­­rancával, csendőri, rendőri felügye­lettel kormányozni, hanem csak lelki és erkölcsi alapon. A nemzeti kisebbségek nem játék­­labdák, s ügyük nem pártkérdés, sőt nem is csak állami kérdés, hanem inter­­nacionális kérdés, melynek elintézése a morál körébe tartozik. Ha nem akarják, hogy az ügy ke­zelése csak ökölcsapás legyen a vízbe, meg kell hallgatni az igazságokat is. És ő, mivel eredményre törekszik, őszinte lesz, ami annál inkább lehet, mivel egyedüli célja, hogy hid épít­tessék az ellentétek áthidalására. • A németség rögtön csatlakozott majd lassanként csalatkozott Két kérdést vet föl, hogy, azokra feleljen: minő pszichológiai fordulat állt be a németségben a csatolás óta és minő lélektani tényekkel kell eljárni a németekkel szemben? Az elsőre nézve azt mondja, hogy míg a románságra nézve a helyzet ad­va volt, a németségnek még határoznia kellett, ők Bukovinában még a monar­chia összeomlása előtt, dacára a ru­tének fenyegető magatartásának, el­határozták a Romániához való csatla­kozást. Meggyőződésük volt, mint a szá­szoknak is, s mint valamennyi német elemnek, hogy a román államban olyan szabadságuk lesz mind kulturális, mind nemzeti szempontból, amilyen még nem volt. Mit lehetett volna ezzel a lelkes odaadással, ezzel az önkéntes készséggel, ezzel a nagy erkölcsi tőké­vel csinálni, ha felhasználják és jól gazdálkodnak vele? De jöttek a kellemetlen csalódások. A csernovitzi csatlakozási ünnepségen a román vezérszónok a jelenlétükben teuton barbároknak nevezte a némete­ket, őket pedig »idegenek«-nek, mintha nem lettek volna már ők is évszáza­dok óta nehéz munkában és küzdelem­ben, szolgáiba és táplálva ez ország javát, jövőjét! Akkor még teljes biza­lom, belső odaadás, a jövő biztató re­ménysége, ma hűvös rezervált­­ság és kínos bizalmat­lanság. Bizalmukat az is erősítette, hogy az erdélyi románok és szászok a múlt­ban szolidárisok voltak egymással szemben az elnyomás politikájával, s hitték, hogy az egykori román minori­tás, hogy hatalomra került, meg fogja érteni a német kisebbséget. A nemzeti érzés csak mélyebb lesz a támadásokkal A második kérdésre, hogy mikép kell pszichológiailag eljárni, azzal a megállapítással felel Glondys, hogy a népek nemzeti érzése ma mélyebb és erősebb mint valaha és minden nyo­­másra még mélyebb lesz. A vi­lág németjeinek ragaszkodása, együtt­érzése Németország iránt sohasem volt oly erős, mint most, balsorsa és szen­vedése nehéz idejében. A népek önrendelkező jogának előtérbe helyezése is az erős nem­­zeti érzés hatása alatt vált modern tétellé. Ezzel a ténnyel a román politikusok­nak is számolniok kell. A n­émet nem­zeti érzés sokkal hevesebb és erősebb lesz, mint idáig volt Egy román politikus a bánáti svábok panaszára azt mondta, hogy ők a magyar uralom alatt elmagyarosod­­tak, tehát most el kell románo­­sodniok. Igen ám, mondja Glondys, de ma már egészen más a helyzet. A legegyszerűbb és legigénytelenebb pa­raszt is tudja már, hogy fajának tör­vényben és nemzetközi kötésekben biz­tosított jogai vannak. A biztosított és nem méltányolt jogok Idézi Glondys a párisi egyezmény ismeretes rendelkezéseit, melyek az anyanyelv szabad használatát, az is­kolák és felekezetek szabadságát, a székelyek és szászok autonómiáját stb. biztosítják, de amelyek nálunk fi­gyelembe nem vétetnek. Minden­esetre demoralizáló hatása van an­nak, ha a milliók tudják, hogy jogaik és minő jogaik vannak, de a kormány nem tudja.­­ A romániai német nemzeti kisebb­ség tudatában van törvényes jogainak, valamint annak, hogy az erkölcsi szempontok mindenekfölött­ valók. Kép­zeljék el a románok, hogy ma kisebb­ségbe kerülnének (magyar vagy orosz fennhatóság alatt) vájjon mit szólnának, ha nyelvük, kultúrájuk, művésze­tük veszedelembe kerülne, s kul­turális kapcsolatuk súlyos akadá­lyokra találna ? Bizonyára tiltakoznának és küzdenének ellene, mint tették a múltban, amikor tanúságot tettek róla, hogy így gondol­kodnak. Most a németség van ilyen helyzetben. Meg kell becsülni, ami másnak szent és meggyőződése, hogy az, ami ma hivatalosan törté­nik, az nem a nagy román ma­joritás akarata. Befejezésül Glondys kéri ennek az igazságos és méltányos közvélemény­nek a segítségét és idézi Eminescu sza­vait: »Az egész világ minden polgárá­nak legyen joga együtt élni, mint test­véreknek.« Az előadót beszéde befejezésével melegen üdvözölte a közönség. Glondys pszichológiai alapon panaszolja fel a németség sérelmeit 76 SZÁM. Olaszország el­üntette költség­­vetéséből a deficitet MILÁNÓ, március 31. De Stefánia pénzügyminiszter tegnap megtartott pénzügyi expozéjában kijelentette,­hogy a fasiszta kormány hivatalba lépése óta az ötmilliárdos deficitet a költség­­vetésből eltüntette. A múlt évb­en har­minckétezer köztisztviselőt bocsátott el. Olaszország fizetési mérlege kiegyen­súlyozottnak tekinthető, s ez magyaráz­­/.* "meg az olasz vadura stabilzá­sát ■sz amerikai és angol valutával szem­ben.

Next