Brassói Lapok, 1924. május (30. évfolyam, 100-123. szám)

1924-05-01 / 100. szám

1: MÉM ‡«*§ "MÉM% kt emberiség szolidaritása I/üo. i IJV. Láítiicr Miliáiy Közismert igazság, hogy a háború utáni korszak több szenvedésnek és megpróbál­tatásnak teszi ki az emberi­séget,. .mint maga a háború. Az e­szie­­leni'd cipretta­i gazdasági értékek pót­lás fokozottabb munkásságot igényel, holott az emberek javarésze a munká­­tól elszokott Ehhez járul még az erköl­csi érzék eltompulása, a szolidaritás kötelékeinek meglazulása, szóval az al­kotóképesség hanyatlása. E jelenségek napjainkban olyan méreteket öltöttek, hogy «Minden gondolkozó lelke méltán telik, meg aggodalommal és kétségbe­eséssel E sái'teke Középeurópának nimze­i földrészének nemzetei farkasszemet néznek egymással és minden pilis nat- Sto­kfazra egymásnak rontani,­­ ám­ félelmüket legjobban jellemzik jól ki­­épített krémi szervezeteik és felszerelt had­seregeik. Egy-egy nemzet kebelében a fetekezet, vagy osztály jel­szavai után induló csoportok alig fékez­heti sőt ezen ca©por­tokon belül »z egyenek egymás elleni m«­rakodás» - horor omnium contra omnes ■— minden pillanatban áttöréssel fenyegetik a gátat, hogy szilajon höm­pölygő árjukkal maguk alá temessék évszázadok alkotásait A gátőrök pedig alusznak. De ha kényelmes helyzetükben va­laki őszintén irányítja figyelmüket a bajra, még meg is haragudnak és p.. tovább alusznak. Mióta az emberiség eszmél, mindig észlelhető volt az a jelenség, hogy egyes csoportok, vagy egyének kiváltsá­gos helyzetet igényeltek. Az egyik vallá­sánál, másik isteni eredeténél és a har­madik fajánál fogva követelte magának a jobb­­ életmódot Barbárnak, azaz némának nevezte például a görög azt, aki nem a görögöt vallotta anyanyelvű­nek. A Kiváltságok jogcímei korok sze­rint változtak, akárcsak­ a divat, sőt akárhány­szor csak a nyers erőszak maga szolgált jogcímül. II. Frigyes csá­­szár például nyílón bevallotta ezt ama híres kijelentésében: Én minden­esetre elfoglalom Sziléziát az okot ,hozzá keressék majd a történelmi bú­várok! A világháború sorsát Amerika és Anglia beavatkozói­?!, döntötte H Már­pedig­­ két hatfügy* sem területi nagyoro­sodásért, sem más, a­nyagi előny­ökért, hanem kizárólag az eurósiai egyensúly kedvéért hozta meg nagy áldozatait Ennek a beavatkozásnak tulajd­­ouithsí­­tó, hogy az államok egymás közti, vala­mint az állami élet keretén belül az egyéni, érvényesülés lehetőségét a demok­ratikus s­clicienti törvények szabályoz­záák. A törvényhozásilag is becikkelye­­zett nemzetközi békeszerződések sem erőszakos foglalásra, sem más jogcí­mekre nem hivatkoznak akkor,a­midőn az utódállamoknak jelentékeny terüle­teket juttatnak, hanem egyedüli indok­ként arra hivatkoznak, hogy az emberi­ség fejlődését kívánják szolgálni azzal, hogy demokratikus szervezetekre bízzák a t eritle­ék lakosainak sorsát. A kisebb­ségek demokra­tik­u­s ke­ze­l­ése tehát nem az ellenszolgáltatási felté­telé, hanem «miél jóval több egye­n­e■­ sen célja volt az u­j alakulá­suknak. Ezt az igazságot lehet fo­gásokkal és erőszakkal elhomályosítani de előbb-utóbb csak elvonulnak a fel­hők és a nap éltető sugarai utat törnek maguknak. A rabszolgaság korszakától a de­mokrácia elvein alapuló állami élet korszakáig hosszú és küzdelemiteljes idő folyt le. Az emberiség együttérzésének gondolata ma már elismert alapelv A kiváltságosok jól megfizetett papjai ere­jük utolsó megfeszítésével igyekeznek a tömegeket ellene uszítani, azonban napr­ól-napra nő azon providenciál­­s férfiak tábora is, akik se­renyen hordják a köveket az emberiség szolidaritásának templomához. Erős a bizalmunk, hogy a templom fel is épül. b 7 . Egy c mpiett félmagas ke­reskedemi és v­innal m, I 6 HP. Schlick- Nie­ol on Com­pau­d toan­t­mátoros gőzgéppel, 9 járattal. Üzembe megtekintveTö. Berendezés külön is eladó. Mlínea írsatem, Carett-^a^í (iggvHro­y). MMMMttattrw»—mr mwfc rw&rfatane mnnrKTTiim -w Magyarok, románok Ámor fiában A Brassói Lapok kiküldött .m­unkatársa. .! • NEW-YORK. áprili. hu. Az öreg ame­rikai, ha meglett korában vándorolt ki, soha igazi amerikaivá válni nem fog. A délszaki növényt, ha északra viszik, meg­fogan az idegen talajban, el is tengődik, de korcs marad, a nem neki teremtett levegő­ben elvegetál, de az ő szomorú fonnyadt élete szinte kiabálja, hogy nem nekem va­ló világ ez, vigyelek innen. Alig beszéltem olyan magyarral, románnal, aki ha meglelt korában került ki, hát,­ ne vágyna. Könny­be lábad a szeme, ha otthonról beszél. Sóvár fájdalommal irigyel, hogy én haza­megyek és ő itt marad. Minél jobban fe­szeng amerikai voltával, néz le mindent ami hazai, vén e mellett, hogy mennyivel külömb itt minden, annál inkább leplezi önkínzó öncsalással az ő forró, szenvedő-­ sós, maga elött is titkolt nagy apékedését és öntud­atlan perceiben annál kegyelte­sebbül le bírja az a furcsa, de kiirthatat­­l nuil széni betegség aminek nincsenek or­vosi tünetei, csak neve van...ugy hívjuk, hogy honvágy. Oh, kis kocsmákban amikor a cigány is sirva eresztette neki a vonóját, hány olyannak, aki este még felsőbbséges gőg­gel hencegte, hogy nem menne haza, tor­zult el az arca és Imra kiáli ki belőle a meglett férfi el-el csukló, rekedt, ijesztő zokogása?! Nem szabad hinni az öntött levelek-­ nek, azoknak a szent csalásoknak, amikkel hozzátartozóikat akarják megnyugtatni. Ta­lán önmagukat is?.... Mindnek van álmat­lan, epekedő éjszakája.... Mind érzi azt a lél­ékbe vágott, metsző fájdalmat,­ amit, a távolság, ír kilométerek rájuk vn-s-­zedő tu­data hasogat ki. Ez a gyár az enyim - sóhajtott egy barátom, de oda adnám, ha most az any­ámat láthatnám.­­ Minden éjszaka a kis testvéreimmel álmodom — kiáltott fel egy öntudatlan pír tanaiban a másik. — Minden nap elveszett nap az éle­temből. Tudón, sltecsértem a legnagyobb kincset, az, életemet, állapította meg keservesen a harmadik. Amíg­ nem volt pénzem, azzal bíztattam magam, hogy húz?», megyek, mihelyt lesz. Most még 500, még 500, megint m­ég 1000 dollárt akarok. Jfi, minek több lesz, amitől többet fogok akar­ni . Ezenközben elmúlik az életem.... Ez az igazság . Akinek nincs pénze, itt marad, hogy legyen. Akinek van, az itt marad, mert még többet akar. Már ál­dozata a rohanásnak a doll­árért, mint a kártyás a játéknak, vagy az ópiumszive a szenvedélyeitek. S mig küzd önmagával, s mig hologa­ja a holnapot, észre s­em vet­te, már elmúlt az­ élet. Haza vágyik, s ha hazajut, alig tud megszokni. Nagyon szűk, korlátozott, túl­haladott, kényelmetlen már neki az, amire visszavágyott: az otth­on Amerikából ha­zavágyik és itthonról Amerikába. Nem két hazát adott neki végzete, hanem két hazát vett el tőle. Ez alól persze vannak kivételek. És az élet maga nem "csupa hazavágyódás, van­nak ennek az üvegházi életnek örömei, apró mulatságok, sikerek,, szerelem, am­bíció. Ezek azonban csak narkotikumok ...."Viszi a Szenvedélye: a dollár..... a dol­lár.... mindig a dollár. Rabja már ennek, mind a hazára játékos a kártyának. Ha nyer, az nem csak öröm de felemelő ér­zés, sőt büszkeség, ha veszít, még dühö­sebb vagy viszi, hogy nyerjen Aki családot alapít A­ki családot alapít, azt Amerikának alapította, az­ első gyerek úgy ide köti, hogy azt a kötetével többé elszakítani nem lehet Mert a gyerek, aki itt született eb­ben a levegőben nevelkedett, az menthetet­lenül amerikai. Az öreg amerikás még csak ii­izíta az­ a vágyuk, még megmarad l­li­kében hazainak, de uni nem is tud, nem­ is akar megmoccanni mixen, ide horgo­nyozza a gyerek, a szabad, gazdag, hatal­mas Amerika gyerüké, akiből itt, minden tehet és aki még rongyosan is büszke ar­ra, hogy a legnagyobb és legtúltengőbb erejű birodalom, fia Trentonban, Philadelphiában,, Balti­­moreban Cleaveland­ban, Himmlervilleben, Pittsburghban, New­ Brunstvickban és más helyeken sok családnál jártam. Nagyobbára egymás között házasod­nak ma a már Amerikában szüleiet gyere­kek, sőt unokák tökéletesen beszélnek óha­zai nyelvükön. Rájuk ragadt az öregek­ről, hogy laskájukkal éreznek, büszkén ve­rik a mellüket, de azért mégis csak ame­rikaiak ők. Csak annyira vallják magukat ők óhazainak, mind a Wanderbiltek Hol­landnak, vagy a new-yorki érsek úrnek. Nem uralkodó gondola, ez már nálunk, csak tradíció. Egy ilyen kis gyerektől megkérdez­tem, hogy ha nagyapja hazája háborúba keveredne az Unióval, ki mellé menne el harcolni. A kis gyerek gondolkozott. Ha amerikai kérdezi: nem is gondolkodik. Egy másik kis­gyerek csodálkozva kér­dezte: — Bácsi kérem, van a nagyapa hazá­jában vasul? BÍJASSÓi LAPOK Mi tesz rá szigeti árváik és a város pénzével ? Meddő családi és baráti tanácskozások helyett, kövessék inkább a kolozsvári példát ! Fornwald pénztáros kosztba adta a város pénzét A Brassói Lapok tudósítójától. MARA­MAROSSZIJJET, április 2. Ne­­hány héttel ezelőtt az egész erdélyi sajtót bejárta ■ a hír, hogy a szigeti városi pénz­­tér bár» 325.000 lej hiányt fedeztek’fel. Frin­­vald János pénztáros, akit a rendőrség nyomban letartóztatott, azzal az ismere­tes mesével állott elő, hogy­ őt kirabolták és azok­­, titokzatos támadók lopták ki a pénzt a városi­­kasszából. Ezt a­­mesét most már senki sem hiszi el Szigeten, elsősor­ban a nyomozást vezető és társult hatósá­gok nem, ami kiderül abból is, hogy az ügyészség már el is készítette a vádiratot, amelyben síkkas­tással vádolja Fornwald János pénztárost. A városháza pénztárában megtartott hivatalos vizsgál­at is kétségtelenül megál­lapította a sikkasztás tényét, és ez erről felvett jegyzőkönyvet már át is küldték a szigeti ügyészséghez. A hiányzó 325.000 lej részint a kézipénztárból, részint pedig az­­árváit pénzéből tűnt el., Áz a körülmény, hogy az, ellenőrző hatóságok minden hó­nap elején rovancsol­tak a városi­ pénztár­ban, kétségtelenné teszi, hogy Fornvald a március 10-én megtartott rovancsolás óta vette ki a 325.000 lejt a pénztárból. Ilyen hatalmas összeget egy hónap alatt a szige­ti körülmények között még Fornvald Já­nos sem költhetett el, mági akkor sem, ha akármilyen nagy összegekben is kártyázott volna. Megállapítást nyert, hogy a különböző szerencsejátékokban elvesztett pénzösszeg meg sem közelíti a 825.000 lejt, tehát a pénzt más célokra fordította a ké­­yelmű pénztáros. Ez eleinte nagy szerivel megin­dult nyomozás -«ss tttAbM Kdében*' Mis&é «&• lanyhult és egy nagyon fontos irányban mulasztott el terjeszkedni: t. i. mire hová fordította­­ Fornwald a hiányzó óriási ösz­­szeget? A kolozsvári nyomozó hatóságok a hires Denisescu-egyszen elsősorban ezt a szempontot vették figyelembe és miután megállapították, hogy az adóhivatali főnök az állam pénzét kosziba adta, gyerekjáték volt a kihelyezett összegeket visszaszerez­ni. Így aztán Kolozsváron nemcsak, hogy megtérült az állampénztárból hiányzó 5 millió, hanem a kos­­ipénzek kamatjaival még meg is növekedett ez az össz­g. Szige­ten egyáltalán nem kutatták a hiányzó pénz hollétét hanem egyezkedési tárgya­lásokat kezdtek Fornwald családjával és barátaival. Persze a sokáig húzódó tanács­kozások eredményt­elenekké váltak és most az a helyzet, hogy alig van remény az ár­­vapénztár és a város kártalanítására. Szerény véleményünk szerint nem is lenne nehéz megállapítani, hogy Fornwald sz épen úgy, mint a Kolozsvár! Danilescu­szintén kosziba adta ki a város pénzeit nagy kamatokra. Ezután könnyű dolog volna kinyomoz­ni, kiknek és milyen összegeket adott köl­­csön a városi pénztáros és ezen­ az után,­­ a kolozsvári minta után rövidesen összeszedhetnék a hiányzó összeg legna­gyobb részét, sőt lehet, hogy az egészet. A város közönségének a pénze, vala­mint az árvák vagyona elvégre nem Csá­ky szalmája, és ezek az érdekek követelik, hogy meddő családi és baráti tanácsko­zások helyett végre komolyan lássanak hozzá a város pétikének visszaszerzéséhez. 13!­4, Anujji M 1.„ 37 millió rubelt kér a szovjet a csehektől A szovjet követeli a cseh légionáriusok által okozott károk megtérítését A Brassói Lapok tudósítójától. FRAG­A, április 29. Az Izvesztija című orosz kampánylap közlése nyomán a Ces­ké St­ovo u­y­i, hogy az orosz szovjet kor­­mány a cseh légionáriusok által Tomszk­­ban okozott károk megtérítését követeli Csehszlovákiától. Oroszországban ugyanis egy bizottság létesült, amelynek Martata., hogy megállapítsa mindazokat a károkat, amelyeket külföldi hadseregek különféle intervenciói következtében okoztak Ang­iiéval szemben ez a bizottság három millió­ font sterlinget állapított il nem, á­m erről szóló számlát már át is nyitotta Angliá­nak. Most készült­­ a számm­a Csehszová­­kia számára is, s a­ bizottság ersökének nyilatkozata szerint a csehszlovák légio­náriusok intervenciója által Tomszkban okozott károk körülbelül harminchét millió arassembert tesznek ki, amely körül­belül félmilliárd Cseh koronának, (közel három milliárd tejnek) felel meg. Megszűnt a kommunisták éhségsztrájkja BUKAREST, április 29. A vacaresti börtönben elzárt kormm­­unisták tegnap megszüntették az éhségsztrájkot. Ápnos hó 30-án és HiájUS hó 1-én. sm .ás»» Mod,TMS Mozgóban ! ■ Moedjon­ le a randetujáról, a dohányzásról, a jó borról, ha ezek untatják, de ha szivbe aka­r kacagni, akkor ne mondjon le í­rtrról a megfizethetetlen élvezetről, hogy 2* R I ft C ft Id­íi ADIJMT (Móricot) Malades asszonyok című „MATADOR“ filmben Ifjú amerikások Aki fiatalon kerül ki, minden izeben amerikaivá válik. Az ifjúság rugalmassá­ga bele neveli, bele­szoktatja ebbe az uj világba. Eleinte vágyik haza, az anyjához sir, azután uj örömök,, új szenvedélyek, uj levegő, új életfelfogás.... De a legtöbb meg­marad hazája hű fiának. Sőt ezek az­ ame­rikaiak tisztul­­anban, intenzívebben szere­­tik hazájukat, talán a távolság teszi, hogy a vágyain keresztül látják és kéknek nyelk a messzi hegyet, amelynek fekete sziklái, kövei, nem sebzik el a lábukat és nem fröcsentik rájuk a sarat. * A háborúban tömegével szedelőzköd­­tek fel, hogy átvergődve veszedelmeken, küzdjenek, vagy haljanak hazájukért.... A náboru vége felé mindenki azt számította, hogy haza megy. Ma? Haza gondol. Dollárt küld. Meg­­veri azt, aki nemzetét szidja. Sírva fakad az ő kis, meghatóan meleg és lelkes kis templomaiban. Izgatottan várja a hazai kezeket..... De az óhaza elkönyvelteti mégis az ő veszteség listáján. Elvesztek ezek gyermekeiken, unokáikon által. Ez az igazság! Kim Andor.

Next