Brassói Lapok, 1924. június (30. évfolyam, 124-146. szám)

1924-06-01 / 124. szám

Vasárnapi szám ára: 4 lei B­ukarest dí­j lei Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA ÁRA: 3 LEI Vasárnap 4 LEI Az előfizetés ára helyben: Évente ... . 500 lei Félévre ... 270 , Negyedévre : 140 „ Havonta . . . 52 „ Kézbesítési díj havonta 10 „ Az előfizetés ára vidékre . Évente . . 600 lej Félévre . . . 320 „ Negyedévre • 170 „ Havonta 60 Bérmentve postán küldve Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomdai BRASOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—66. szám. Telefonszámok Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. XXX. ÉVFOLYAM. BRASOV-BRASSÓ, 1924. június 1. (Vasárnap) Előfizetési árak külföldre: Évente.................... 800 lej Félévre .... 500 „ Negyedévre . . 250 „ A portódnak emelése esetére az előfizetési dij emelésének jogát fenntartjuk magunknak. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthelot No. X vagy annak fiókjai vesznek fel. A­PRÓ HIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendők vagy bármelyik­ bizo­­­nányosunk útján is feladhatók M EUKAREST8EH: 4 LEI Vasárnap 5 LEI A Bánság magyar népének sérelmei A magyar iskolák teljes megszűnés előtt A piarista főgimnázium és a zárda-iskolák elrománositása — Iskolák nélkül a faluk magyar gyermekei A magyar nyelvű hirdetmények száműzetése — Koldusbotra jutott telepesek A Magyar Párt bánsági tagozatának panaszos memoranduma A Brassói Lapok munkatársától. TEMESVÁR, május 29. A Bánság ma­gyars­ága nagy küldöttséggel­­készült fel­vonulni a Magyar Párt brassói közgyűlé­sére, hogy egyrészt bizonyságot tegyen a Magyar Párt törhetetlen egysége mellett, másrészt felsorolhassa azt a tengernyi­ sok sér­elmet, ami az elmúlt és mostohán ke­zelt bánsági magyarságot érte. A párt Te­­mes-Torontál megyei Tagozata e célból egy tárgyilagos memorandumot készített­­és ezt kívánta a nagygyűlés elé terjeszteni. A brassói nagygyűlés ideiglenes elhalasztá­sa rövid időre elodázta a memorandum tárgyalását, de nekünk módunkban van ezt a panaszos iratot ,teljes szövegében ismertetni, hogy mikor az illetékes fórum elé kerülhet, már jól ismerje mindenki.­­A bánsági magyar nép felporrogó pana­sza a következő: A halálraítélt magyar kultúra . A Bánság magyarsága a román impé­rium átvétele óta a nemzeti kisebbségek közül úgy a kultúra, társadalom és gazda­sági élet, mint a kereskedelem és az ipar terén a legtöbbet szenvedett. Szenvedtek különösen magyar iskolá­ink. A sérelmes rendelet­ek kérlelhetetlen szigorral való végrehajtásával, halálos csapást mértek Te­mesvár és a Bánság magy­ar kultúrájára. Megdöbbenve állapíthatjuk meg, hogy Temesvárott és a Bánságban a magyar is­kolákat a teljes megszűnés veszélye fenye­geti.­­ A Magyar Párt bánsági tagozata ez okból úgy a párt központja útján,­­vala­mint közvetlenül a kormány illetékes té­nyezői előtt, ismételten felemelte tiltakozó szavát, sőt a király őfelsége te­mesvári látogatása alkalmával is memorandummal fordult a mi­niszterelnökhöz, azonban or­voslást, választ mai napig hiába vártunk. Temesvár város polgársága, még a múlt század hatvanas éveiben, a város gyermekei részére óvódákat építtetett és ezen óvódákat megfelelő számú óvónők­kel látta el. A tizenegy óvónő a román tan­folyamok sikeres elvégzése után a múlt iskolaév végéig, az elöljárók teljes meg­elégedésére működött. A nyár folyamán azonban a tanfelügyelőség informálására beszüntették a magyar i óvo­­dákat és az óvónőket a törvény ellenére a regát­­ba helyezték át. Az óvódák, azóta, nem mű­ködnek, dacára annak, hogy Temesvár főpolgármesterének közbenjárására 634 gyermek iratkozott be az 1923—24 évi tanévre. A beiratkozott gyermekek a mai napig járhatnak óvódAb varul szinte hihetni]'’.' egy civilizált államban. A mostoh- .viiüí lk zés föl-tAn J—rv­ér nél kid maradt 1.1 óvónő és raok oktatás nélkül 634 gyermek, akik f- jh'tlen koruknál fogve tudvalevőleg e a a ki . e nyelvűk 6 r a /11 £, 11 í ti 7' * V: f'J ■!:£ oktatás alapfogalmait. Az óvoda helyiségek egy részét, kizárólag román anyanyelvű gyermekek részére, tanonc­­otthonokká alakították át, a többi tante­rem pedig ma üresen áll, jóllehet a ma­gyar anyanyelvű gyermekeit oktatásának és nevelésének célját­ zavartalanul szolgál­hatná. Még súlyosabban érintette az iskola­rendelet Temesvár következő magyar isko­láit: a temesvári magyar piarista főgimnáziumot és a Mi Asszo­nyunkról elnevezett iskolanő­vérek vezetése alatt álló zárda­­iskolákat. A folyó iskolaév első osztá­lyaiban ezen iskolákban immár tilos a magyar tanítás, a többi osztályokban pe­dig a főbb tantárgyak csak­­ románul ta­nulhatók. (Zombori fényes sikerei. A szerk.) Más. felekezetnek pedig impt .Luip­­gsthiftjer­ere'*, b­elistézéseket'­. A Piarista főgimnázium a Bánság egyetlen magyar középiskolája, ahol Te­mesvár és a Bánság mintegy 109000 lélek­ből álló magyarsága gyermekeit eddig is­koláztathatta. Az iskolarendelet téves ma­gyarázata, illetve tendenciózus alkalmazá­dása folytán már nem maradt a Bánság ma­gyarságának­ k­öz­é­p­i­s­k­o­l­á­­ja. A rendelet ugyanis úgy intézkedik, hogy csak azon szerzetes­rendek által ve­zetett iskolákban történik a tanítás a ki­sebbségi tanulók nyelvén, amelyek 1918 év előtt a püspököktől függtek. Már­pedig a piarista főgimnázium a mindenkori csanád megyei püspök ellenőrzése alatt állott és áll ma is, mit igazol azon tény is, hogy a vizsgákra a püspök mindenkor ellenőrző biztosokat küldött. A püspök hivatalos el­lenőrzése a Notre Dame iskolanővérek ve­zetése alatt álló zárdaiskolákra is vonatko­zik, miért is ezen intézetek tisztán feleke­zeti iskoláknak tekintendők. Irtóhadjárat az anyanyelv ellen De nemcsak a két kimondott temes­vári magyar iskolát szünteti meg az új is­kolarendelet, hanem a többi iskolánál is, ahol eddig úgynevezett magyar tagozatok voltak, a folyó tanévben már nem nyíltak meg a magyar osztályok, így a temesvári reálgimnázium V. és VI. osztályaiban megszűnt a magyar ta­gozat. Úgyszintén a felső kereskedelmi is­kolánál is beszüntették a magyar tagozatot ahol pedig tavaly minden osztályban 20— 30 magyar tanuló volt és a folyó tanévre is az I. osztályba tekintélyes számú nö­­vedék jelentkezett volna, ha a magyar ta­gozatot megnyitják. A temesvári és bánsági elemi iskolákat és azok tanítóit is hasonló sors érte. A temesvári magyar elemi iskolákban már neha a pari­tás elvén folyik a tanítás. Sőt a külvárosok magyar részeiben már csak román tanerők nyertek alkalmazást és tanítják kizárólag románul a magyar, anyanyelvű gyermekeket. Temes és To­­rontál vármegye több száz magyar ajkú falusi gyermeknek nincsen már isko­lája. Statisztikai adatok szólnak róla, hogy a vegyesajkú községekben,­­ így kü­lönösen a Csáki, rékási, deltai és buziási járásokban a magyar gyermekeket már nem tanítják anyanyelvü­kön. A legtöbb községben sem iskolája, de ta­nítója sincsen már a magyar gyermekek­nek. Mindezen okokból szükségesnek tart­juk, hogy a pártvezetőség figyelmét első­sorban a fenti, a magyar kisebbség iskolá­nak teljes megszüntetésére irányuló és a konszolidációt megakasztó politikára fel­hívjuk. Taktikázás a német nyelvvel Temesvár és a Bánság magyarságára a vármegye prefektusa i. é. május havá­ban 2647—1924 sz. a. kiadott rendeleté­vel újabb csapást mért. A prefektus ugyan­is elrendelje, hogy az állam­ hivatalos nyelve m­ellett Temesvárott a hivatalos ' »■) *í:iCÍ ViMiy ,0 k, V .•»iái-i.-ua.i íujr ragaszok, felhívások, stb. publikálása al­kalmával elsősorban csak a német nyelvet szabad használni. A magyar nyelv h­a­s­z­n­á­l­a­t­át a prefektus ur csak harmad­sorban engedélyezi, azzal az indokolással, hogy Temesvárott a németség mint kisebbség van többség­ben. Ezen rendelet ellenkezik a népkisebb­ségek azon jogával, mely szerint az állam nyelve mellett mindenki azt a nyelvet használhatja, amelyet tud és szükséges­nek tart polgártársaival való érintkezésre. A rendelet e mellett súlyosan sérti azon legelemibb alkotmányos szabadság­­jogot is, hogy üzleti, magán és kulturális megnyilatkozásaiban mindenki anyanyel­vét szabadon használhatja. Beszélő számok Bár az egymást sűrűn felváltó kor­mányok immár öt év óta kivétel nélkül a magyar nemzetiség gaz­dasági és kulturális letöré­sére törekedtek és ennek elszomorító eredményét legjob­ban a magyar repatriálók statisztikája világítja meg, mégis mai napig Temes­vár lakosságának relatív több­sége magyar. Ezen tényt kénytelen Vá­rosunk Hivatalos Közlönye is beismerni, amidőn nemrég nyomtatásban leszögezte, hogy az 1923—24 iskolaévben Temesvár elemi iskoláiba, az óvodákba, a középisko­lákba — a műegyetemet, róm­­kát, szemi­náriumot, zeneiskolát és tanonciskolát ki­véve — a többi speciális iskolákba össze­sen 11737 tanuló iratkozott be. Ezek kö­zül 4069 a magyar, 3620 a német, 2235 a re ...rá ; 909 a zsidó, 215 a szerb és 53 más nemzetiséghez tartozik­, habár a zsi­dóknak, mint nemzetiségnek a külön k­imu­tatása egy köztudomás szerinti erőszakos álláspont, mert a z­s­i­d­­ó vallftsun k u' n c t T ró az* :• zz a jj ál t mag t­a r *~rV «*, if | r] |/J r*$l M |.­A ‘fyjl V | | j1 77g..' .orca adatok, mint az 1910 és x926 v'. 1. il- ji^.is .1 mapjé a i"J ...ét Végtde­ lj bogjí Temesvárott a magyar anya­nyelvűek vannak többség­ben, miért is nyilvánvaló, hogy a prefektus fen­ti rendelete szintén a magyar nemzetiségű­ek jogos érdekeinek aláaknázását célozza! De ezen rendelet az Alkotmányos ál­lami élet természeténél fogva és az állam­polgári szabadság elve alapján is, csak a hivatlos közleményekre vonatkoztatha­tó, melyeket a hatóságok falragaszok út­ján közölnek a lakossággal. Természetes ez is, hogy ez nem történhetik másképpen, mint elsősorban az állam nyelvén, azután pedig a kisebbségi nyelveken, m­ég­ pedig olyan rendben, amilyen számarányban az illető helyen laknak. De mátk­­a­i magánintéz­mények és kisebbségi kulturális egyesüle­tek, irodalmi társaságok, színházak köz­leményeire ezen rendelet a dolog termé­szeténél fogva nem vonatkoztatható, mert hiszen ezeknek felhívásai az illető kisebb­séghez tartozóknak szólnak. Annál ér­the­tetlenebb és jogtalanabb tehát a Handelet 's általánosító rendelkezése.« *■ * 4 v 1 -tizeb. nyelvie hiddlete! Ixfég szigorub­­ban hajtotta végre Resicza város rendőr­­kapitánya, aki a város területén csak a román és német nyelvű hirdetmények pub­likálását engedélyezte. A magy­ar nyel­vű hirdetményeket egyszerűen száműzte a város területéről. A telepesek katasztrófája Az agrártörvény szigorú végrehajtásá­val n­a­g­y s­é­r­e­l­e­m é­r­t­e a b­á­n­s­á­g­i magyar telepe­s községeket is, melyeknek lakossága nagy áldozatok árán és intenzív munkával megszerzett földte­rületei kétharmadát vesztette el. Ezen tele­pes községek közül legsúlyosabb sérelem ötvös, Keresztes és Józsefszállás községe­ket érte. Mind a három község ügyei most került az agrárbizottsághoz. A központ támogatását, közbenjárását ez Irányban is kérjük. A Magyar Párt Temes-Toron­tál megyei Tagozatának vezetősége kéri az elmondot­tak után Központunk Vezetőségét, hogy a Bánság mindezen sérelmeinek orvoslása érdekében a leghathatósabban intézkedni szíveskedjék. Hiszen mindezen sérelmek annál méltatlanabbul élik a Bánság ma­gyarságát, mert ez is az erdélyi faj test­véreinkkel, a magyar nem­z­etis­égűek­kel egyetemben csakis a békeszerződéssel biz­tosított, de egyben el­vitázhatal­­an általá­nos emberi jogaiért, kultúrájáért küzd, mely küzdelmét annál szívósabban fogja folytatni, minél sűrűbben és figyelemmel új hazánkkal szembeni őszinte jogáldá­sunkra teljesen méltatlanul érnek­ majd bennünket e súlyos, felháborító és jog­fosztó rendelkezések ! Temesvár, 1924. május 10-án tartott intézőbizottsági ülés határozataiból: F­ü­­löpp Béla s. k. szenátor, a Magyar Párt Temes-Torontál megyei tagozatának ünö­­ke, vecterán,­ Viktor s. k. figyvezetes elnök, C­s­et­r­e Andor s. k. főtitkár. Mai számunk 12 oldal

Next