Brassói Lapok, 1924. július (30. évfolyam, 147-172. szám)

1924-07-02 / 147. szám

Egyes szám ára: 3 Lei Bukarestben: 4 Lei­ Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA ! KUKÁIM: 4 LEI ÁRA: 3 LEI Vasárnap 4 LEI Az előfizetés ára helyben: Évente ... . 500 lei Félévre .... 270 , Negyedévre ... 140 „ Havonta ... 52 „ Kézbesítési díj havonta 10 „ Az előfizetés ára vidékre : Évente . . . . 600 lej Félévre . ... 320 „ Negyedévre . . . 170 „ Havonta 60 „ Bérmentve postán küldve Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: BRASOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—66. szám. Telefonszámok Szerkesztése^­­7. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. XXX. ÉVFOLYAM. BRASOV-BRASSÓ, 1924. július 2. (Szerda) Előfizetési árak külföldre: Évente................... 800 lej Félévre .... 500 „ Negyedévre . . 250 „ A portódíjak emelése esetére az előfizetési díj emelésének jogát fenntartjuk magunknak. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthely, No. 1 vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendők vagy bármelyik bizo­­m­ányosnnVutí. Vasárnap 5 LEI 147. SZÁM Bátor férfin Goldis László. Szót mert emelni a ka­marában az igazság mellett. Meg merte mondani hogy az iskolai reformjavas­lat jogtalan, méltatlan. Szembe merte állítani a múltat a jelennel, a ma köte­lességét a tegnappal, a jövő javára. Egy ellenzéki képviselő, aki érzi, hogy nem­csak a kormányt kell támad­nia, hanem a nemzeti kisebbségek jo­gát is védenie. Nemcsak párt- és ér­­dekpolitikát kell követni, hanem egye­temes önzetlen erkölcsi politikát is. Goldis tiltakozott az Apponyi-féle rendszer ellen, amit a nemzetiségek megsemmisítésére szolgáló törekvésnek ítélt De mi az Apponyi-féle törvény az Anghelescuéhoz képest? Mi volt a ma­gyar kultúrpolitika a román kormány­­ mai kultúrpolitikájához képest? A magyar parlament egykori ro­*­o mánn tagjai ismerhetik legjobban a kü­lönb­séget.' Iylaniu, Vajda, Goldis, Pop *Gsicsó,' Vlad és másolt. Akik többen voltak, mint választott magyar kép­­­viselők a bukaresti kamarában. Akik • szabadabban is érezhették maguk­­­aal és sZaitnamnai­ is szolítaume Nekik tudniok kell, hogy szabad­elvűség dolgában ég és föld "a különb­­ség a tegnap Budapestje és­ a ma Bu­karestje, a magyarországi románok teg­napi sérelmei és a romániai magyarok mai sérelmei között. A so­vén Apponyi sem bántotta a román egyházak iskolafenntartó jo­gát. Kongruát adott a lelkészeknek, ál­lamsegélyt a tanítóknak, tanároknak. Nem zárt be iskolákat, nem zaklatott őrült rendeletekkel és egymás hegyén­­hátán jelentkező inspektorokkal. Nem forgatta fel az iskolák tanrendjét, nem hajszolta vizsgákra a tanárokat, nem rendelte ki felvonulásokra a román diákságot, nem­ bolondított, fárasztott, kesergetett, rágalmazott és üldö­zöt ro­mán egyházfőket. Még a magyar nyelvű tanítást követelő törvénye is, ami nem volt helyes, csak századrésze annak, amire Anghelescu törvényei és rende­letei a romániai magyar felekezeti is­kolákat kényszeríti. Goldis képviselő is csak ennek tu­datában szólalhatott fel. Ezt kellett éreznie, mikor a kisebbségeket sújtó agresszív támadás ellen tiltakozott. S ha az volt is az indokolása­, hogy a székely sziget elvész a román tenger­ben, tehát nem veszedelmes, mégis csak a lelkiismeret állította sorompóba. A lelkiismeret, hogy a kormánypoliti­kának, s a magyarsággal való bánás­módnak nem szabad egy na­p hazug­ságon, egy nagy ellenmond­­on, egy nagy erőszakon felépülnie. Az a fájdalmas csupán, hogy a lelkiismeret csak olyan keveseknél, olyan ritkán, s olyan szervezetlenül szólal meg. Holott nemcsak egyeseknek nemcsak kivételes alkalmakon, hanem pártoknak és tömegeknek valamennyi alkalommal szembe kellene szállniuk ama nagy hazugság­ rendszerével, mintha a kormány liberálisan bánnék a nemzeti kisebbségekkel, s mintha az egykori magyar nemzetiségi politika rosszabb, üldözőbb, brutálisabb lett volna a mostaninál. Goldis nagyon megdicséri a szá­szokat és számukra különös kíméletet kér. Nincs kifogásunk ellene. Adjanak meg nekik mindent, amire joguk és szükségük van. Akkor mi is meg fog­­juk majd kapni, amire jogunk és szük­ségünk van. L­e kérde­zék meg, pártatlan bírák­ként, éppen a szászokat, melyik éra volt nemzetiségi szempontból szabadés­vit­bb, mél­tányosabb, igazságosabb? ők majd megmondják, ők legjobban ér­zik és szenvedik a különbséget, ők egy világot vesztettek a változással, s min­den nap ut tolig új csalódás forrása, számukra. BUKAREST, június 30. Sándor Jó­zsef képviselő szombati kamarai be­széde kapcsán előterjesztette az erdé­lyi róm. kath. református és unitá­rius egyházak tiltakozását is az isko­lai reform ellen. • A tiltakozás ép úgy a magyarság véres sérelmeit tárja fel, mint a ma­gyar képviselő beszéde, amelynek meg­tartására Sándor József csak hosszas tárgyalások után tudta kierőszakolni az Arkalcsst­, közvetlenül a vita bezá­rása előtt Csak úgy tudta kieszközöl­ni, hogy felszólalhasson az ellen a végzetes csapás ellen, melyet Anghe­­lescu népiskolai reformja a magyar felekezeti iskolákra mért és amely vég­eredményében ezeknek az iskoláknak vagy a megsemmisítését, vagy a tel­jes denacionalizálását idézik elő. Anghelescu miniszter természetesen nem vette tudomásul a tiltakozást, sőt jogfosztó reformját a magyar éra szel­lemének hamis beállításával iparko­dott erősíteni. Egyúttal azonban - bizonyára nem jószántából — hozzájárult bizo­nyos módosításokhoz, melyek javaslata kíméletlen rendelkezésein némileg eny­hítettek. A módosítások legfontosabb­ja az, hogy m­íg az eredeti szakasz szerint a kormány a kisebbségektől lakott terü­leteken az illető lakosság nyelvén ta­nító népiskolákat állíthat fel, addig a módosítás imperative akként rendel­kezik, hogy a kormány ilyen iskolá­kat köteles felállítani. Ismerve azonban a közoktatásügyi miniszter mentalitását, e módosítások értékét csak kevésre szabad taksál­nunk és a fennmaradt sérelmeket sok­kal súlyosabbaknak kell ítélnünk, mint amennyire kedvezőek a nehezen kikényszerített könnyítések. Hasonló megítélés alá es­te az a látszólagos kedvezés is, hogy a közép­iskolai törvényjavaslat őszi tárgyalása­l­őtt a m­iniszter meghallgatja a ma­gyar egyházak főhatóságainak véle­ményét is. Meghallgatja, de nem fog­ja méltányolni, mint ahogy eddig is cselekedte. Sándor József beszéde elején az előző szónok Jorga Miklós felszólalására reflektál, aki a kisebbségi érdekben rokon­szenves módon beszélt, majd kifogá­solja, hogy a közoktatásügyi miniszter e nagyfontosságú javaslatot a kisebbségi egy­házaik fejeivel önkéntszerüleg meg nem tárgyalta s azt a hitvallásos, községi, egye­sületi és magániskoláktól külön, csak mint az állam iskolát s nem mint szerves egé­szet dolgozta fel. Majd éles kivánat alá véve a hivatalos felfogást, alapos és gondos történelmi visszatekintéssel kimutatja, hogy a m­agyar­országi iskoláztatás rendszere a királyság , ha még az erdélyi román nép nagy része is csalódottnak érzi magát? Íme a bátorság szüksége, hogy a jog és szabadság érzői szoros falanksz­­ba tömörüljenek egy jobb szellem, egy szerencsésebb kormányzás egy bol­dogabb élet javára. Nagyromániát meg kell váltani a hazugságok végzetes átkától, alapítása, vagyis Szent István óta alap­já­ban véve mindig egyházi és társadalmi és nem állami jellegű volt, ami a magyar nem­zet alapjában véve vallásos természetéből folyt, így l­étesültek a magyar iskolák nyo­mán a nemzeti felekezeti iskolák is. Részletesen ismertette Sándort József az erdélyi római katolikus református és evangélikus egyházak, továbbá a zsidók történelmi autonóm jogait, is, melyek a legliberálisabb intézkedéseket mutatták fel, míg mi mindennek épen az ellepkedőjével találkozunk. Nem lehet, mondta Sándor József, hogy a gyulafehérvári határozatok ki- és befelé csak félrevezetés, a békeszerződés rendelkezései a váltakozó román kormá­nyok belügye és Wilson elvei csak egy mo­dern antickrisztus és sarlatán tanai marad­janak. Beszélt ezután a szászváros­ róf. bün­­kollégium sorsáról, melyet az állam­ el akar venni, mert az 1.500.000 arany­­ ér­tékű tanintézethez ajándékképen a magyar állam is adott 170 ezeret, holott az iskola tulajdonjoga határozottan fenntartatott. Kimutatja, hogy így a román állam® az általa netán adott segélyek folytán a taval­yi kisebbségi iskolákat is elveheti, a­i­vel szemben általában csak egy gyógyszer marad halmi fenn, az,­ ha iá szegény ma­gyar tanintézet kapott kegytudományt a ro­mán államnak készpénzben visszafizet­hetné. Tiltakozik ez eljárás, valamint a bukaresti ref. egyház épületeinek elvé­tele ellen is, ahol a magyar államnak egy fillére sincs. Ezután az erdélyi római katolikus, re­formátus és unitárius egyházi főhatóságok neévben és megbízásából amihez a Ki­rályhágón túli nép, egyház ,és a Magyar Párt is hozzájárul a, következő ünnepélyes tiltakozást olvassa fel. »Az erdélyi római katolikus , refor­mátus és unitárius egyházak képviselő ta­nácsa, mint az e­­területen élő rom. kát. református és unitárius hívek alkotmányos képviselete,­­határozottan állást foglal a törvényjavaslat ellen, amely az ország­ban levő róm. katolikus, református és uni­tárius népiskolákat megsemm­esítéssel fe­nyegeti, azokban a népiskolákban pedig, melyek a javaslat törvénnyé válása után még egyáltalán fennmaradnak, a saját né­pi kultúránk és anyanyelvünk ápolását annyira megszorítja, hogy neves népneve­lői feladatukat egyáltalán­­ tölthetik be. Az erdélyi róm. katolikus, református és unitárius egyházak igazgató tanácsa ha­tározottan és erélyesen tiltakozik a törvényjavaslat mind amaz intézkedései ellen, melyek a kisebbségi, felekezeti iskolaügy tör­vényes szabályozásának elébe vág­nak és a nagy múltú és nemes hivatást be­töltő felekezeti nevelőintézetek szabad fej­lődését és jövőjét megszorítják és veszé­lyeztetik, tiltakozik a kisebbségi állami népiskoláknak tanítókkal a tervezett mó­don való ellátása,) :A gyermekkertek magyar nyelvének s általán magyar jellegének meg­támadása, a községi iskola típus megszünte­tése, a tanító- és tanítónőképzés fenyegető államosítása és az állami népiskolák és oktatási intézetek fenntartási költségeinek a politikai községekre való hárítása ellen. Az erdélyi róm. kat., református és unitárius egyház a maga népnevelő intézeteit a törvény­javaslat intézkedései által a legsú­lyosabban fenyegetve látja. E javaslatból kiáradó rombolás szel­leme ellen fordul amaz erkölcsi erők elszántságával, melyet népi sajátosságában fenyegetett hivei egyhangú támogatásából merít és figyelmezteti a román népet és vezető államférfiakat amaz ünnepélyes ígé­reteire és szerződésben vállalt, kötelezett­ségeire, melyeket a nemzeti kisebbségek jo­gai elismerése iránt korszakos történelmi fordulatot jelző pillanatokban tett, illető­leg magára vállalt.« Egyidejűleg Sándor József a tiltakozá­sokat külön átnyújtotta három írásos kér­vopv q U-1n is. Tn/dv,-?V’'3^ q?: .orfy*. házi főhatóságok, számmal és pecséttel ellátva aláirtak és ja kamara szabályai ér­telmében Sándor József mint benyújtó fel­ül jegyzett, kérve azok szabályszerű keze­lését és ellátását s az ülés felé fordultan hozzátéve, hogy: »E tiltakozásokhoz a szü­lők és az oktatás szabályai nevében, vala­mint az ártatlan gyermekek jogai alapján,­ a Magyar Párt, a romániai magyarság demokratikus és békés programom, j­o­­gos és illetékes képviselője is csatlakozik, hozzáadva külön is a községi, egyesületi és magán magyar iskolákat is, a székel­ység számára biztosított autonóm nemzeti is­kolák jogaival együtt.« Az éjjeli ülésen Garboviceanu Péter előadó záróbeszéddel élt és utána Angil­des­ci miniszter­ beszélt, hosszasabban foglal­kozva, Sándor József beszédével is. Elismerte, hogy a magyarok eléggé igyekeznek az iskoláikban a román nyelvet megtanulni, de egészen hamisan idézte, hogy az 1868. évi magyar népoktatásügyi törvény szintén az állami iskolákat szabályozta, holott Sán­dor József a beszédében és ellenkezőleg kimutatta, hogy e szerves törvény a hitval­lásos, községi, társulati, magán és utolsó helyen az állami iskolákról beszél. A mi­niszter Apponyi gr­óf beszédeiből és ren­deleteiből önkényesen kiszakított idézetek­kel igyekezett a sovinizmus és a megtorlás érzelmeit felébreszteni. Megszavazták a népiskolai törvényjavaslatot A magyar egyházak eredménytelen tiltakozása a rombolás szelleme ellen A brassói Lapok tudósí­tójától. I­­g mindig tárgyalnak BUKAREST, június 30. A fúzió még mindig kísért, a nemzeti párti és parasztpárti korifeusok még mindig tárgyalnak, fúzió azonban nincs, bár az optimisták már szombat estére várták létrejöttét. A tárgyalásokban még a mai nap sem hozott lényeges változást, pedig a kamara egyik ter­mében hosszú értekezletet tartott Miha­lache, Maria, Vaida, Popovici Mihail, az értekezlet azonban újból csak ered­mény nélkül végződött. Ennyi a mai nap fúziós krónikája. A les Zürichben nyitáskor 2.40

Next