Brassói Lapok, 1924. július (30. évfolyam, 147-172. szám)
1924-07-02 / 147. szám
Egyes szám ára: 3 Lei Bukarestben: 4 Lei Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA ! KUKÁIM: 4 LEI ÁRA: 3 LEI Vasárnap 4 LEI Az előfizetés ára helyben: Évente ... . 500 lei Félévre .... 270 , Negyedévre ... 140 „ Havonta ... 52 „ Kézbesítési díj havonta 10 „ Az előfizetés ára vidékre : Évente . . . . 600 lej Félévre . ... 320 „ Negyedévre . . . 170 „ Havonta 60 „ Bérmentve postán küldve Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: BRASOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—66. szám. Telefonszámok Szerkesztése^7. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. XXX. ÉVFOLYAM. BRASOV-BRASSÓ, 1924. július 2. (Szerda) Előfizetési árak külföldre: Évente................... 800 lej Félévre .... 500 „ Negyedévre . . 250 „ A portódíjak emelése esetére az előfizetési díj emelésének jogát fenntartjuk magunknak. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthely, No. 1 vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendők vagy bármelyik bizományosnnVutí. Vasárnap 5 LEI 147. SZÁM Bátor férfin Goldis László. Szót mert emelni a kamarában az igazság mellett. Meg merte mondani hogy az iskolai reformjavaslat jogtalan, méltatlan. Szembe merte állítani a múltat a jelennel, a ma kötelességét a tegnappal, a jövő javára. Egy ellenzéki képviselő, aki érzi, hogy nemcsak a kormányt kell támadnia, hanem a nemzeti kisebbségek jogát is védenie. Nemcsak párt- és érdekpolitikát kell követni, hanem egyetemes önzetlen erkölcsi politikát is. Goldis tiltakozott az Apponyi-féle rendszer ellen, amit a nemzetiségek megsemmisítésére szolgáló törekvésnek ítélt De mi az Apponyi-féle törvény az Anghelescuéhoz képest? Mi volt a magyar kultúrpolitika a román kormány mai kultúrpolitikájához képest? A magyar parlament egykori ro*o mánn tagjai ismerhetik legjobban a különbséget.' Iylaniu, Vajda, Goldis, Pop *Gsicsó,' Vlad és másolt. Akik többen voltak, mint választott magyar képviselők a bukaresti kamarában. Akik • szabadabban is érezhették magukaal és sZaitnamnai is szolítaume Nekik tudniok kell, hogy szabadelvűség dolgában ég és föld "a különbség a tegnap Budapestje és a ma Bukarestje, a magyarországi románok tegnapi sérelmei és a romániai magyarok mai sérelmei között. A sovén Apponyi sem bántotta a román egyházak iskolafenntartó jogát. Kongruát adott a lelkészeknek, államsegélyt a tanítóknak, tanároknak. Nem zárt be iskolákat, nem zaklatott őrült rendeletekkel és egymás hegyénhátán jelentkező inspektorokkal. Nem forgatta fel az iskolák tanrendjét, nem hajszolta vizsgákra a tanárokat, nem rendelte ki felvonulásokra a román diákságot, nem bolondított, fárasztott, kesergetett, rágalmazott és üldözöt román egyházfőket. Még a magyar nyelvű tanítást követelő törvénye is, ami nem volt helyes, csak századrésze annak, amire Anghelescu törvényei és rendeletei a romániai magyar felekezeti iskolákat kényszeríti. Goldis képviselő is csak ennek tudatában szólalhatott fel. Ezt kellett éreznie, mikor a kisebbségeket sújtó agresszív támadás ellen tiltakozott. S ha az volt is az indokolása, hogy a székely sziget elvész a román tengerben, tehát nem veszedelmes, mégis csak a lelkiismeret állította sorompóba. A lelkiismeret, hogy a kormánypolitikának, s a magyarsággal való bánásmódnak nem szabad egy nap hazugságon, egy nagy ellenmondon, egy nagy erőszakon felépülnie. Az a fájdalmas csupán, hogy a lelkiismeret csak olyan keveseknél, olyan ritkán, s olyan szervezetlenül szólal meg. Holott nemcsak egyeseknek nemcsak kivételes alkalmakon, hanem pártoknak és tömegeknek valamennyi alkalommal szembe kellene szállniuk ama nagy hazugság rendszerével, mintha a kormány liberálisan bánnék a nemzeti kisebbségekkel, s mintha az egykori magyar nemzetiségi politika rosszabb, üldözőbb, brutálisabb lett volna a mostaninál. Goldis nagyon megdicséri a szászokat és számukra különös kíméletet kér. Nincs kifogásunk ellene. Adjanak meg nekik mindent, amire joguk és szükségük van. Akkor mi is meg fogjuk majd kapni, amire jogunk és szükségünk van. Le kérdezék meg, pártatlan bírákként, éppen a szászokat, melyik éra volt nemzetiségi szempontból szabadésvitbb, méltányosabb, igazságosabb? ők majd megmondják, ők legjobban érzik és szenvedik a különbséget, ők egy világot vesztettek a változással, s minden nap ut tolig új csalódás forrása, számukra. BUKAREST, június 30. Sándor József képviselő szombati kamarai beszéde kapcsán előterjesztette az erdélyi róm. kath. református és unitárius egyházak tiltakozását is az iskolai reform ellen. • A tiltakozás ép úgy a magyarság véres sérelmeit tárja fel, mint a magyar képviselő beszéde, amelynek megtartására Sándor József csak hosszas tárgyalások után tudta kierőszakolni az Arkalcsst, közvetlenül a vita bezárása előtt Csak úgy tudta kieszközölni, hogy felszólalhasson az ellen a végzetes csapás ellen, melyet Anghelescu népiskolai reformja a magyar felekezeti iskolákra mért és amely végeredményében ezeknek az iskoláknak vagy a megsemmisítését, vagy a teljes denacionalizálását idézik elő. Anghelescu miniszter természetesen nem vette tudomásul a tiltakozást, sőt jogfosztó reformját a magyar éra szellemének hamis beállításával iparkodott erősíteni. Egyúttal azonban - bizonyára nem jószántából — hozzájárult bizonyos módosításokhoz, melyek javaslata kíméletlen rendelkezésein némileg enyhítettek. A módosítások legfontosabbja az, hogy míg az eredeti szakasz szerint a kormány a kisebbségektől lakott területeken az illető lakosság nyelvén tanító népiskolákat állíthat fel, addig a módosítás imperative akként rendelkezik, hogy a kormány ilyen iskolákat köteles felállítani. Ismerve azonban a közoktatásügyi miniszter mentalitását, e módosítások értékét csak kevésre szabad taksálnunk és a fennmaradt sérelmeket sokkal súlyosabbaknak kell ítélnünk, mint amennyire kedvezőek a nehezen kikényszerített könnyítések. Hasonló megítélés alá este az a látszólagos kedvezés is, hogy a középiskolai törvényjavaslat őszi tárgyalásalőtt a miniszter meghallgatja a magyar egyházak főhatóságainak véleményét is. Meghallgatja, de nem fogja méltányolni, mint ahogy eddig is cselekedte. Sándor József beszéde elején az előző szónok Jorga Miklós felszólalására reflektál, aki a kisebbségi érdekben rokonszenves módon beszélt, majd kifogásolja, hogy a közoktatásügyi miniszter e nagyfontosságú javaslatot a kisebbségi egyházaik fejeivel önkéntszerüleg meg nem tárgyalta s azt a hitvallásos, községi, egyesületi és magániskoláktól külön, csak mint az állam iskolát s nem mint szerves egészet dolgozta fel. Majd éles kivánat alá véve a hivatalos felfogást, alapos és gondos történelmi visszatekintéssel kimutatja, hogy a magyarországi iskoláztatás rendszere a királyság , ha még az erdélyi román nép nagy része is csalódottnak érzi magát? Íme a bátorság szüksége, hogy a jog és szabadság érzői szoros falankszba tömörüljenek egy jobb szellem, egy szerencsésebb kormányzás egy boldogabb élet javára. Nagyromániát meg kell váltani a hazugságok végzetes átkától, alapítása, vagyis Szent István óta alapjában véve mindig egyházi és társadalmi és nem állami jellegű volt, ami a magyar nemzet alapjában véve vallásos természetéből folyt, így létesültek a magyar iskolák nyomán a nemzeti felekezeti iskolák is. Részletesen ismertette Sándort József az erdélyi római katolikus református és evangélikus egyházak, továbbá a zsidók történelmi autonóm jogait, is, melyek a legliberálisabb intézkedéseket mutatták fel, míg mi mindennek épen az ellepkedőjével találkozunk. Nem lehet, mondta Sándor József, hogy a gyulafehérvári határozatok ki- és befelé csak félrevezetés, a békeszerződés rendelkezései a váltakozó román kormányok belügye és Wilson elvei csak egy modern antickrisztus és sarlatán tanai maradjanak. Beszélt ezután a szászváros róf. bünkollégium sorsáról, melyet az állam el akar venni, mert az 1.500.000 arany értékű tanintézethez ajándékképen a magyar állam is adott 170 ezeret, holott az iskola tulajdonjoga határozottan fenntartatott. Kimutatja, hogy így a román állam® az általa netán adott segélyek folytán a tavalyi kisebbségi iskolákat is elveheti, aivel szemben általában csak egy gyógyszer marad halmi fenn, az, ha iá szegény magyar tanintézet kapott kegytudományt a román államnak készpénzben visszafizethetné. Tiltakozik ez eljárás, valamint a bukaresti ref. egyház épületeinek elvétele ellen is, ahol a magyar államnak egy fillére sincs. Ezután az erdélyi római katolikus, református és unitárius egyházi főhatóságok neévben és megbízásából amihez a Királyhágón túli nép, egyház ,és a Magyar Párt is hozzájárul a, következő ünnepélyes tiltakozást olvassa fel. »Az erdélyi római katolikus , református és unitárius egyházak képviselő tanácsa, mint az eterületen élő rom. kát. református és unitárius hívek alkotmányos képviselete,határozottan állást foglal a törvényjavaslat ellen, amely az országban levő róm. katolikus, református és unitárius népiskolákat megsemmesítéssel fenyegeti, azokban a népiskolákban pedig, melyek a javaslat törvénnyé válása után még egyáltalán fennmaradnak, a saját népi kultúránk és anyanyelvünk ápolását annyira megszorítja, hogy neves népnevelői feladatukat egyáltalán tölthetik be. Az erdélyi róm. katolikus, református és unitárius egyházak igazgató tanácsa határozottan és erélyesen tiltakozik a törvényjavaslat mind amaz intézkedései ellen, melyek a kisebbségi, felekezeti iskolaügy törvényes szabályozásának elébe vágnak és a nagy múltú és nemes hivatást betöltő felekezeti nevelőintézetek szabad fejlődését és jövőjét megszorítják és veszélyeztetik, tiltakozik a kisebbségi állami népiskoláknak tanítókkal a tervezett módon való ellátása,) :A gyermekkertek magyar nyelvének s általán magyar jellegének megtámadása, a községi iskola típus megszüntetése, a tanító- és tanítónőképzés fenyegető államosítása és az állami népiskolák és oktatási intézetek fenntartási költségeinek a politikai községekre való hárítása ellen. Az erdélyi róm. kat., református és unitárius egyház a maga népnevelő intézeteit a törvényjavaslat intézkedései által a legsúlyosabban fenyegetve látja. E javaslatból kiáradó rombolás szelleme ellen fordul amaz erkölcsi erők elszántságával, melyet népi sajátosságában fenyegetett hivei egyhangú támogatásából merít és figyelmezteti a román népet és vezető államférfiakat amaz ünnepélyes ígéreteire és szerződésben vállalt, kötelezettségeire, melyeket a nemzeti kisebbségek jogai elismerése iránt korszakos történelmi fordulatot jelző pillanatokban tett, illetőleg magára vállalt.« Egyidejűleg Sándor József a tiltakozásokat külön átnyújtotta három írásos kérvopv q U-1n is. Tn/dv,-?V’'3^ q?: .orfy*. házi főhatóságok, számmal és pecséttel ellátva aláirtak és ja kamara szabályai értelmében Sándor József mint benyújtó felül jegyzett, kérve azok szabályszerű kezelését és ellátását s az ülés felé fordultan hozzátéve, hogy: »E tiltakozásokhoz a szülők és az oktatás szabályai nevében, valamint az ártatlan gyermekek jogai alapján, a Magyar Párt, a romániai magyarság demokratikus és békés programom, jogos és illetékes képviselője is csatlakozik, hozzáadva külön is a községi, egyesületi és magán magyar iskolákat is, a székelység számára biztosított autonóm nemzeti iskolák jogaival együtt.« Az éjjeli ülésen Garboviceanu Péter előadó záróbeszéddel élt és utána Angildesci miniszter beszélt, hosszasabban foglalkozva, Sándor József beszédével is. Elismerte, hogy a magyarok eléggé igyekeznek az iskoláikban a román nyelvet megtanulni, de egészen hamisan idézte, hogy az 1868. évi magyar népoktatásügyi törvény szintén az állami iskolákat szabályozta, holott Sándor József a beszédében és ellenkezőleg kimutatta, hogy e szerves törvény a hitvallásos, községi, társulati, magán és utolsó helyen az állami iskolákról beszél. A miniszter Apponyi gróf beszédeiből és rendeleteiből önkényesen kiszakított idézetekkel igyekezett a sovinizmus és a megtorlás érzelmeit felébreszteni. Megszavazták a népiskolai törvényjavaslatot A magyar egyházak eredménytelen tiltakozása a rombolás szelleme ellen A brassói Lapok tudósítójától. Ig mindig tárgyalnak BUKAREST, június 30. A fúzió még mindig kísért, a nemzeti párti és parasztpárti korifeusok még mindig tárgyalnak, fúzió azonban nincs, bár az optimisták már szombat estére várták létrejöttét. A tárgyalásokban még a mai nap sem hozott lényeges változást, pedig a kamara egyik termében hosszú értekezletet tartott Mihalache, Maria, Vaida, Popovici Mihail, az értekezlet azonban újból csak eredmény nélkül végződött. Ennyi a mai nap fúziós krónikája. A les Zürichben nyitáskor 2.40