Brassói Lapok, 1925. február (31. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
XXXI évfolyam, 26 szám »§£ Vasárnapi szám ára 5 lei (Bukarestben 6 lei) £ 1925 február 1 vasárnap szebkesztőség, KUDtamm. rtom9x CkAI BTIVAI UNBH AB mst»»*• BRASSÓ. KAPU'UCCA 04-09. SZÁM FvlITlI^AI fiAPIlllP 077 —*M -jOAPOKTVATAX 8» «4 077 SgAM ELŐFIZETÉSI DIJAK: Brassóbig egy hóra 10 lei negyedivre ISO, télim 300, egy évre 600 is 10 lej Wabesttés!.»': jy «J. - Vidékre postaküldéssel 00,09, 4» is 800 le] ' Küllöldre negyedévre 310, félévre 720, egész évre 1400 lej rdsmnnxTA SZELE BÉLA Str. SniMRtSBICET Brass» Mvétriévet kizáróla* S PUBIECTÉ RADOR BUKAREST, Strads Berttelot Nou vagy sónak fjét)sí visznek fék APRÓ ÉRDRTÉSEK közvetlenéi m Hatót.* küldeTtlék vagy bármelyik bizományosán;; Híján is feladbiték Egy szakaszos a törvényjavaslat. Egy csöpp méreg, amivel egy egész nemzet iskoláit egyszerre meg lehet ölni. És micsoda édesszű pirula! Csemegének vélné az ember látszatra, kívánatosnak, hogy bevegye. És micsoda finom adagolás és csomagolás! A vignettáján tisztán, világosan és gyanút hárítóan a doktor patikus írása. Inkocalaurálás és egyéb rendelkezések. A halálfej szándékosan hiányzik róla.. Hátha nem veszik észre, mi van a pirulában és pirulás nélkül be lehet adni a nemzeti kisebbségeknek. Azonban a gonosz, titkét nem lehetett dr. Anghelescu urnak megőriznie. Az egészségére és életére féltékeny magyar kultúra egyetlen pillantásra felismerte a ravaszul kevert méreg halálos veszedelmét s azonnal tiltakozott a végzetes merénylet ellen és kész a végsőig elmenni, csakhogy múljék el tőle ez a pokoli tervvel megtöltött méregpohár. A megrontó szándék kritériumai világosan felismerhetők. Vizsga a középiskola negyedik osztálya után olyan anyagból, mely nem volt a tanítás tárgya. Tilalom az ötödik osztályra: hegyven tanulónál több oda fel nem vehető. Érettségi vizsga tankerületenként, s majdnem valamennyi tárgyból román nyelven. Mit jelentenek ezek? Úfjabb korlátozását a felekezeti iskolák szabadságának, megakasztását a kisebbségi középisolák egységes és egyirányú fejlődésének, fizikai és szellemi rttegnehezítését a tanulóink abszolváló vizsgájának, főiskolára való jutásának, önkéntesi joga biztosításának. • Ezen egyszakaszos javaslatműszaki intézkedései révén a kormány teljesen hatalmába keríti a kisebbségi felekezeti iskolák jogkörét, autonómiáját, oktató és nevelő célzatait. Csak a nevük, a cégtábla fog megmaradni, ha ugyan rövid idő múlva ezt is le nem vétetik, az iskolák mint tehetetlen csődtömeg, a miniszter birtokába kebeleztetik, s a nemzeti kisebbségeknek csak az iskolafenntartás tömeggondja marad meg. A legnagyobb veszedelme és sérelme a törvényjavaslatnak azonban, ami a kormány egész iskolapolitikájának is, a román nyelvű vizsgakényszer. Ez a legnyilvánvalóbb és a legdrasztikusabb jogsértés és a legszembetűnőbb szembeállás a békeszerződés tételeivel. Ezek világosan és félreérthetetlenül biztosítják az anyanyelvi tanítás jogát, az Anghelescuféle rendszer világosan és félreérthetetlenül negligálja;ezek csak arra adnak jogot a kormányzatnak, hogy az állam nyelvének tanítását a kisebbségi iskolákban kötelezővé tegye, az Anghelescu-féle rendszer csak azt engedi meg, hogy a tanuló anyanyelvét a magyart vagy a németet magyarul illetőleg németül taníthassák. Az abszolváló, illetőleg érettségi vizsgán a legtöbb tárgyból, s bizonyára román tanárokból álló bizottság előtt, román nyelven teendő le a vizsga. Ez nemcsak súlyos fizikai és pedagógiai megpróbáltatás, de a törvénynek is arculcsapása, ami ellen nem lehet elég hamar és elég hangosan tiltakozoi Bukarestben járó egyházi vezetőinknek teljes garanciát kel kapjuok arról, hogy ezt a bűnös merényletet abbahagyják és iskoláink jogát az anyanyelven van tanításhoz és vizsgához respektálják?. Elég szomorú, hogy azt a készséget és lojalitást, melyet a kisebbségi iskolákban a" román nyelv tanításában és tanulásában tanúsítanak, a kormány az önkényeszéri erőszakával viszonozza. De éppen mert bűnözésében oly megrögzött és javulás, jóvátétel alig várható, a nemzeti kisebbségeknek elhatározó határozatot kell hozniuk. Az Anghelescu-féle féregpoharatt ürítsék ki azok, akik a mérget keverték. Nyílt színvallásra hívtuk fel a liberális disszidenseket Mi a céljuk és mi a „Rispuoderea“ feladata? Mit akarnak nyújtani a kisebbségre kisek és a kisebbségi egyházaknak? „Ez a törvényhozás az utolsó szakaszához ért“ A Brassói Lapé levélváltása Corbescu Györggyel, a diszidensek egyik vezérével BUKAREST. (A Brassó Lapok eredeti tudósítása.)Minden újabb politikai konstellációnak még van a maga fontossága a magyar nemzeti kisebbségre nézve, s az ilyen újabb alakulatokat közelebbről kell megismernie, hogy alkalom adtán fel tudja használni ezeket az ismereteket szent céljainak elérésére, politikai jogainak érvényesítésére. Ilyen fontos politikai alakulat ez az úgynevezet disszidens liberális csoport, mely sokkal nagyobb horderejű, mint ahogy "Hiletes felfogással el lehetne képzelni. Aki a liberális párt vasfegyelmét ismeri, aki tudja, hogy ez a hosszú évtizedek óta fennálló leghatalmasabb politikai szervezet Románia sorsát intézi még akkor, amidőn nincs hatalmon, csak az tudja igazán mérlegelni annak fontosságát, hogy e párt kebelén belül kifejtheti akcióját, kritikáját egy kisebbség, mely maholnap lándzsát tör Bratiami miniszterelnök felett. Ennek tudatában intéztem a következő levelet a disszidens csoport egyik vezetőjéhez Corbescu György volt bukaresti főpolgármesterhez, országgyűlési képviselőhöz, az Independence Roumaine, a liberális párt félhivatalosa főszerkesztőjéhez: »Tisztelt képviselő úr! Mint a Brassói Lapok bukaresti munkatársa, kezdettől fogva nagy fontosságot tulajdonítottam annak a mozgalomnak, melynek vezetőségében méltóztatik helyet foglalni. A magyar nemzeti kisebbségek eme leghívebb szólója, hűen követi kitűzött célját, pontos, autentikus információkat nyújtani a magyar nemzeti kisebbségnek, hogy ezáltal elkerülje az oly sokszor kínos hatású tévedéseket. Tisztelettel kérem képviselő urat, írja meg lapunk számára a lehető legkörülményesebben ennek a disszidens csoportnak a történetét, miért alakult s milyen programmot akar keresztül vinni. Ne tessék szem elől téveszteni, hogy a Brassói Lapok mindenek előtt a magyar nemzeti kisebbség orgánuma s ha meggyőződésének szinte melegével szereti a román nemzetet, a román néppel való békés együttműködést,hogy ezáltal az egész ország hasznára váljék, ismerni akarja a disszidens liberálisok ama progralmapontját, mely a magyar nemzeti kisebbségek s általában a román királyi jogai alatt élő nemzeti kisebbségeket illeti. Mi hűen fogjuk közreadni becses nézetét, mint amilyen híven, becsületesen, meggyőződésünkre hallgatva fogjuk megtenni észrevételeinket, melyben egy pillanatra sem felejtjük ki azt a kötelességet mellyel a román állam és a román néppel szemben gyakorolni tartozunk. Fogadja képviselő úr, stb.« Corbescu képviselő válasza a következő : »Tisztelt szerkesztő úr! „Nincs szakadás a liberális párt kebelében Azok, akik azt feltételezték, hogy ezáltal a közvéleménnyel azt vntessék el, mintha Raspunderea, című lapunknak ilyen célja lenne, azok saját, be nem vallott ellenzéki céljaikal akartak ezáltal szolgálni. Ennek a lapnak a megindítása, mely különben hetilap s így módjában is megfontolni minden leközölt sort, a következő kifejezett céllal történt: Egy csoport intellektuális elem, javarészt jogászok és a gyakorlati tudomány emberei, akiknek meggyőződése össze van forrva a liberális párt programjával, annak a jogos és őszinte megnyilatkozásnak adtak kifejezést, hogy a mai törvényhozástól,amely utolsó fázisába ért,követeljék azoknak a törvényeknek életbeléptetését, amelyek a pártprogrammhoz hozzátartoznak, ne hazudjunk a közvéleménynek. Tisztában kell lennünk azzal, hog ezek a még meg nem szavazott törvények olyan határozott programmpontok, melyeket az 1921. szeptemberében megtartott liberális kongresszus teljes egészében megszavazott. S ha mégis felemeljük szavunkat, azt azért tesszük, hogy meghalljon bennümket az egész párt, melynek nem tehet, nem szabad tétováznia, mikor ilyen lényeges pontok törvénybe öntéséről van szó, s melyek a közvéleménnyel szemben függőben maradtak. S ha mi ezt az iniciatívát tettük, melyből kiviláglik az a felelősségérzet, melyet mi gyakorlatban is látni akarunk a román állam nyilvános életében, ez kötelességünkké teszi, hogy amely minden bizalmát, minden reményét a liberális párt programmjának megvalósításába vetette, amely párt magának vindikálta a terheket, a felelősséget, a hatalmat, s mintegy ajándékként kötelezte magát arra, hogy a hatalomra jutás napján hozzákezd annak a programmnak Mai számunk 16 oldal A les Zürichben nyitáskor 2.70