Brassói Lapok, 1925. február (31. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

XXXI évfolyam, 26 szám »§£ Vasárnapi szám ára 5 lei (Bukarestben 6 lei) £ 1925 február 1 vasárnap szebkesztőség, KUDtamm. rtom9x CkAI BTIVAI UN­BH AB mst»»*• BRASSÓ. KAPU'U­CCA 04-09. SZÁM FvlITlI^AI fiAPIlllP 077 —*M -­jOAPOKTVATAX 8» «4 077 SgAM ELŐFIZETÉSI DIJAK: Brassóbig egy hóra 10 lei negyedivre ISO, télim 300, egy évre 600 is 10 lej Wabesttés!.»': jy «J. - Vidékre posta­­küldéssel 00,09, 4» is 800 le] ' Küllöldre negyedévre 310, félévre 720, egész évre 1400 lej rdsmnnxTA SZELE BÉLA Str. SniMRtSBICET Brass» Mvétriévet kizáróla* S PUBIE­CTÉ RADOR BUKAREST, Strads Berttelot No­­u vagy sónak fjét)sí visznek fék APRÓ ÉRDRTÉSEK közvetlenéi m Hatót.* küldeTtlék vagy bármelyik bizományosán;; Híján is feladbiték Egy szak­aszos a törvényjavaslat. Egy csöpp méreg, ami­vel egy egész nemzet iskoláit egyszerre meg lehet ölni. És micsoda édesszű pi­rula! Csemegének vélné az ember lát­szatra, kívánatosnak, hogy bevegye. És micsoda finom adagolás és csomagolás! A vignettáján tisztán, világosan és gyanút hárítóan a doktor­ patikus írása. Inkoca­­laurálás és egyéb rendelkezések. A­ halál­fej szándékosan hiányzik róla.. Hátha nem veszik észre, mi van a pirulában és pirulás nélkül be lehet adni a nemzeti kisebbségeknek. Azonban a gonosz, tit­két nem lehetett dr. Angh­elescu urnak megőriznie. Az egészségére és életére féltékeny magyar kultúra egyetlen pillantásra felismerte a ravaszul kevert méreg halálos veszedel­mét s azonnal tiltakozott a végzetes me­rénylet ellen és kész a végsőig elmenni, csakhogy múljék el tőle ez a pokoli terv­vel megtöltött méregpohár. A megrontó szándék kritériumai vilá­gosan felismerhetők. Vizsga a középiskola negyedik osztálya után olyan anyagból, mely nem volt a tanítás tárgya. Tilalom az ötödik osztályra: hegyven tanulónál több oda fel nem vehető. Érettségi vizsga tankerületenként, s majdnem vala­mennyi tárgyból román nyelven. Mit je­lentenek ezek? Úfjabb korlátozását a fele­kezeti iskolák szabadságának, megakasz­tását a kisebbségi középisolák egységes és egyirányú fejlődésének, fizikai és szelle­mi rttegnehezítését a tanulóink abszolváló vizsgájának, főiskolára való jutásának, ön­kéntesi joga biztosításának. • Ezen egyszakaszos javaslat­­műsza­ki­ intézkedései révén a kormány teljesen hatalmába keríti a kisebbségi felekezeti iskolák jogkörét, autonómiáját, oktató és nevelő célzatait. Csak a nevük, a cég­tábla fog megmaradni, ha ugyan rövid idő múlva ezt is le nem vétetik, az isko­lák mint tehetetlen csődtömeg, a minisz­ter birtokába kebeleztetik, s a nemzeti kisebbségeknek csak az iskolafenntartás tömeggondja marad meg. A legnagyobb veszedelme és sérel­me a törvényjavaslatnak azonban, ami a kormány egész iskolapolitikájának is, a román nyelvű vizsgakényszer. Ez a leg­nyilvánvalóbb és a legdrasztikusabb jog­sértés és a legszembetűnőbb szembeállás a békeszerződés tételeivel. Ezek világo­san és félreérthetetlenül biztosítják az anyanyelvi tanítás jogát, az Ang­helescu­­féle rendszer világosan és félreérthetetle­nül negligálja;ezek csak arra adnak jogot a kormányzatnak, hogy­ az állam nyelvé­nek tanítását a kisebbségi iskolákban kö­telezővé tegye, az Anghelescu-féle rend­szer csak azt engedi meg, hogy a tanuló anyanyelvét a magyart vagy a németet ma­gyarul illetőleg németül taníthassák. Az abszolváló, illetőleg érettségi vizs­gán a legtöbb tárgyból, s bizonyára ro­mán tanárokból álló bizottság előtt, ro­mán nyelven teendő le a vizsga. Ez nem­csak súlyos fizikai és pedagógiai meg­próbáltatás, de a törvénynek is arcul­­csapása, ami ellen nem lehet elég ha­mar és elég hangosan tiltakozoi Bukarest­ben járó egyházi vezetőinknek teljes ga­ranciát kel kapjuok arról, hogy ezt a bűnös merényletet abbahagyják és is­koláink jogát az anyanyelven van tanítás­­­hoz és vizsgához respektálják?. Elég szo­morú, hogy azt a készséget és lojalitást, melyet a kisebbségi iskolákban a" román nyelv tanításában és tanulásában tanúsí­tanak, a kormány az önkény­­esz­éri erő­szakával viszonozza. De éppen mert bű­nözésében oly megrög­zött és javulás, jó­vátétel alig várható, a nemzeti kisebb­ségeknek elhatározó határozatot kell hozniuk. Az Anghelescu-féle f­éregpoharatt ürítsék ki azok, akik a mérget keverték. Nyílt színvallásra hívtuk fel a liberális disszidenseket Mi a céljuk és mi a „Ri­spuoderea“ feladata?­­ Mit akarnak nyújtani a kisebbségre kisek és a kisebbségi egyházaknak? „Ez a törvényhozás az utolsó szakaszához ért“ A Brassói Lapé levélváltása Corbescu Györggyel, a diszidensek egyik vezérével BUKAREST. (A Brassó­ Lapok eredeti tudósítása.)Minden újabb politikai kon­stellációnak még van a maga fontossága a magyar nemzeti kisebbségre nézve, s az ilyen újabb alakulatokat közelebbről kell megismernie, hogy alkalom adtán fel tudja használni ezeket az ismereteket szent céljainak elérésére, politikai jogai­nak érvényesítésére. Ilyen fontos politikai alakulat ez az úgynevezet disszidens li­berális csoport, mely sokkal nagyobb horderejű, mint ahogy "Hiletes felfogás­sal el lehetne képzelni. Aki a liberális párt vasfegyelmét ismeri, aki tudja, hogy ez a hosszú év­tizedek óta fennálló leg­hatalmasabb politikai szervezet Románia sorsát intézi még akkor­­, amidőn nincs hatalmon, csak az tudja igazán mérle­gelni annak fontosságát, hogy e párt kebe­lén belül kifejtheti akcióját, kritikáját egy kisebbség, mely maholnap lándzsát tör Bratiami miniszterelnök felett. Ennek tudatában intéztem a követ­­kező levelet a disszidens csoport­ egyik vezetőjéhez Corbescu György volt buka­resti főpolgármesterhez, országgyűlési képviselőhöz, az Independence Roumai­­ne, a liberális párt fél­hivatalosa főszer­kesztőjéhez: »Tisztelt képviselő úr! Mint a Brassói Lapok bukaresti munka­társa, kezdettől fogva nagy fontosságot tulaj­donítottam annak a mozgalomnak, melynek vezetőségében méltóztatik helyet foglalni. A magyar nemzeti kisebbségek eme leghívebb szólója, hűen követi kitűzött célját, pontos, autentikus információkat nyújtani a magyar nemzeti kisebbségnek, hogy ezáltal elkerül­je az oly sokszor kínos hatású tévedéseket. Tisztelettel kérem képviselő urat, írja meg lapunk számára a lehető legkörülménye­sebben ennek a disszidens csoportnak a tör­ténetét, miért alakult s milyen pro­gram­mot akar keresztül vinni. Ne tessék szem elől téveszteni, hogy a Brassói Lapok minde­nek előtt a magyar nemzeti kisebbség or­gánuma s ha meggyőződésének szinte me­legével szereti a román nemzetet, a román néppel való békés együttműködést,­­hogy­ ezáltal az egész ország hasznára váljék, is­merni akarja a disszidens liberálisok ama progr­almapontját, mely a magyar nemzeti kisebbségek s általában a román királyi jogai alatt élő nemzeti kisebbségeket illeti. Mi hűen fogjuk közreadni becses nézetét, mint amilyen híven, becsületesen, meggyőződésünkre hall­gatva fogjuk megtenni észrevételeinket, mely­ben egy pillanatra sem felejtjük ki azt a kö­telességet mellyel a román állam és a ro­mán néppel­ szemben gyakorolni tartozunk. Fogadja képviselő úr, stb.« Corbescu képviselő válasza a követ­kező : »Tisztelt szerkesztő úr!­­ „Nincs szakadás a liberális párt kebelében Azok, akik azt feltételezték, hogy ezáltal a közvéleménnyel azt vntessék el, mintha Raspunderea, című lapunknak ilyen célja lenne, azok saját, be nem vallott ellenzéki céljaikal akartak ezáltal szol­gálni. Ennek a lapnak a megindítása, mely különben hetilap s így módjában is­ megfontolni minden leközölt sort, a kö­vetkező kifejezett céllal történt: Egy cso­port intellektuális elem, javarészt jogá­szok és a gyakorlati tudomány emberei, akiknek meggyőződése össze van forr­va a liberális párt progra­m­jával, annak a jogos és őszinte megnyilatkozásnak ad­tak kifejezést, hogy a mai törvényhozástól,amely utolsó fázisába ért,követeljék azok­nak a törvényeknek életbelépteté­sét, amelyek a pártprogrammhoz hozzátartoznak, ne hazudjunk a közvéleménynek. Tisztában kell lennünk azzal, hog­­ ezek a még meg nem szavazott törvé­nyek olyan határozott programmpontok, melyeket az 1921. szeptemberében meg­tartott liberális kongresszus teljes egé­szében megszavazott. S ha mégis felemeljük szavunkat, azt azért tesszük, hogy meghalljon bennüm­ket az egész párt, melynek nem tehet, nem szabad tétováznia, mikor ilyen lénye­ges pontok törvénybe öntéséről van szó, s melyek a közvéleménnyel szemben függőben maradtak. S ha mi ezt az ini­­ciatívát tettük, melyből kiviláglik az a felelősségérzet, melyet mi gyakorlatban is látni akarunk a román állam nyilvános életében, ez kötelességünkké teszi, hogy amely minden bizalmát, minden remé­nyét a liberális párt programmjának meg­valósításába vetette, amely párt magának vindikálta a terheket, a felelősséget, a hatalmat, s mint­egy ajándékként kötelez­te magát arra, hogy a hatalomra jutás napján hozzákezd annak a programmnak Mai számunk 16 oldal A les Zürichben nyitáskor 2.70

Next