Brassói Lapok, 1925. július (31. évfolyam, 146-171. szám)
1925-07-02 / 146. szám
XXH árfolyam, 146 szám «KBBKiszTffsCa, Kuntf’inrxm, ntomda ■ EH»«*, KUPB-nCCA 64-88. S»AM XteracxESI DIJAKs Brassóban egy hóra 70 tel negyedóara 190, félévre 360, egy évre 800 és 15 tel kézbesítést «J. Vidékre gestei kaidé«««’ 86, 298, 420 és 80« tel KöLföldre negyedévre 370, félévre 720, egész évre 1400 lej POHTittfll WHPILflP gyap r ■ ftfclfri irfljtfi?-7i) FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. TElEFONSZJlMOX: S2U2IUTEEETŐSÉG *77 6«. 677 S2U.M — KIADÓHIVATAK. && 7 5* ®77 STA.8«.. EEDETStEKET Brí.scó Elvételével kizárólag a PUBUCITÉ RADOR BUKAREST. Strada Ecrthí'.nt No. 1., vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK Közvetlenül a kiadó!)« ' Sldendők vagy bármelyik bisómányoson« utján se feladhatok Utl ‘fira 4 lej, CBukaresttsan 5 lej.) 1925 juiius 2 csütörtök Nem tréfa ez a bolondos rossz időjárás. Hetek óta eső, eső, eső. És bántó velejáróul a hideg. Akárhány helyen, ahol kényesek azemberek és bőven a tűzifa fűtének. A nyáron, Péter-Pál idején, aratás küszöbén illenek. A nyaralás, szórakozás, fényűzés, arról ne is essék szó. Azokról, akik nem mehetnek fürdőre vagy ha már ott vannak, fog vacogva várják a napot, a meleget. Bár sok egzisztencia sínyli meg a nyaralóhelyeken is ezt a zord időt: vendéglősök, bérkocsisok, fuvarosok, fürdőalkalmazottak, orvosok, fodrászok, helyi és falusi árusok és sok mások. Azonban katasztrofális ez az időjárás a termésre. Sok helyet elöntöttek a kiáradt folyók. Óriási területek vannak már víz alatt. Másutt, ahol ez a veszedelem hiányzik, az eső tönkre szányította a takarmányt, rozsdássá tette a gabonát és a hideggel együtt visszaszorította a lakosság egyik legfontosabb gazdasági produktumáb a tengerit. Nagyon hamar, nagyon jó időnek kell következnie, hogy a katasztrófa be ne leljék. Pedig milyen biztatók voltak a kilátások! Milyen rekordtermésre lehetett számítani! Micsoda életgazdagság köszöntött volna be az elmúlt esztendők sivársága és sanyarúsága nyomán! A mi nevezetes ági árállamunkban maximálni kellett a búza és kenyérárakat. Nemcsak maximálni, hanem meg is drágítani. Annyira megdrágítani, hogy egy kiló kenyér, alig valamivel olcsóbb, egy kiló cukornál. Milyen keserű kenyér az, mely szinte olyan drága mint a cukor, holott mindennapi, nélkülözhetetlen, minderinél előbbvaló tápláléka az embernek, így kellett-e történnie a múltban? Súlyos külső és belső gazdasági okok vagy érdekek parancsolták-e ezt így? Romániában, ahol a legrosszabb viszonyok közt is a közfogyasztásra szánt gabonának több, mint elégnek kell lennie a hazai szükséglet számára, szabad volt-e enynyire megdrágulnia? És roost itt a kritikus helyzet, a természet zavarai váratlanul még nagyobb csapással sújtanak. És vele súlyosodik az aggodalom, hogy ugyanaz a kormányzás mely lehetetlenségében és tájékozatlanságában ezt a virágzó agrárállamot, a békekorszakban, a normális közviszonyok idején a gabona- és kenyérárak maximálásáig és megdrágításáig vezette, nem fog-e még nagyobb kalamitást ránk zúdítani, ha ezúttal még rosszabb lesz a termés? Ha valamikor, most igazán szükség van a bölcs, higgadt és gondos vezetésre, a köz szempontjának komoly méltánylására és minden magán és pártérdek elfojtására a várható gazdasági válsággal szemben. Az elemi csapásokat könnyebb elviselni és könnyebb a hátrányait elhárítani, ha a kormány a közbizalmat bírja, s ha a lelkekben az a tudat él, hogy egy magasabb szellem, egy nemesebb akarat, egy odaadó lelkiismeret őrködik a javain. Várjon meg van és meg lehet ez a megnyugvásunk ? A kormányban, amely csak a saját hatalmát tudja növelni, mely csak a nálánál gyöngébbekkel tud, látszólag sikeresen harcolni, sajnos, nem lehet bizalmunk, de van az ország életerejében, elyenálló képességében, s a nép egységes ösztönében, mely a válság órájában a szükséges változást is megteremti. Az eső és a hideg által okozott kataztrófális károkat csak a szeretet és szolidaritás meleg és tartós napsütése teheti jóvá Miért halasztották el a telepesek panaszának tárgyalását GENF. (A Brassói Lapok tudósítójától.. Annak idején megírtuk, hogy a bánsági és erdélyi magyar telepesek panaszát a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ezutón nem tárgyalta le, hanem az érdemleges döntést a szeptemberi ülésre halasztotta. Most nagy csodálkozásunkra azt kellett olvasnunk az Argus hasábjain, hogy ezt az elhalasztást valóságos vívmány gyanánt óhajtja elkömvélni a liberális kormány s azt is megénekli az előkelő közgazdasági lap, hogy ez a vívmány l iturescu londoni követ kétórás beszédének köszönhető. Nem akartunk többé erről a kérdésről a végleges döntés előtt írni, mert nem hasznos dolog a kényes problémákat hírlapi szelőztetéssel elmérgesíteni. Miután azonban az Árgusnak teljesen téves információja magyar laptársaink révén még a mi magyar közönségünk előtt is ismeretessé vált : kénytelenek vagyunk az elhalasztás körülményeit a szövetség közeléből, tehát egészen jól értesült helyről érkezett adatok alapján néhány szóval elmondani, ahogy ezt különben a Journal de Génévé is megerősíti. A román kormányt a tárgyalásokon Petrescu Comnen berlini követ képviselte. Föllépése azonban épen nem volt szerencsés. Szokatlanul türelmetlen, sőt arrogáns hangja rossz hatást gyakorolt az üggyel foglalkozó szövetségi tényezőkre s a nervett, hogy" békés, közmegeégedést kellő megoldáshoz segítette volna a kérdést: azt fölösleges túlbuzgóságból-e, avagy szerencsétlen egyéni modorból-e , nem tudjuk, teljesen kiélezte. Az előadónak végre is az volt az álláspontja, hogy ki kell kérni a döntőbíróság véleményét. Petrescu Comnen ezt is ellenezte, egész meglepetésszerűen új tételt állítva fel:azt vitatta ugyanis, hogy ez a vélemény csak egyhangú határozattal volna kikérhető, s miután ő Románia követe, ellenzi a vélemény kikérését, nem is lehet ilyen intézkedést elhatározni. Petrescu Comnen tudniillik a Tiltani által javasolt s el is fogadott szövetségi fhatározmányra hivatkozott, amely szerint végérvényes határozat csakis az öszszes tagok egyhangú határozatával hozható. Eltekintve attól, hogy az érdekelt állam nye pez volimja, ha idemagyaráznák a Tiltani javaslatot, humoros lengyelországi diétává sülyesztené az egész genfi társaságot: a Szövetség kebelében az a felfogás vert gyökeret, hogy a Tittoni-határozmány csak végleges döntésre vonatkozik, a nemzetközi döntőbíróság véleményének kikérése pedig csak aféle közbenszóló intézkedés, amely csak egyszerű szótöbbséget igényel. Petrescu-Comnen érezve, hogy óriási felelősség nyomja a vállát, lesürgönyözte Londonból Titulescut, aki valóban kétórás beszértre készült. Ám a titkos ülés, úgy látszik, már megállapodott az elhalasztásban, mert egyfelől új iratok jöttek, melyek már nem voltak áttanulmányozhatók, másfelől az ismertetett elvi kérdést kell először is tisztázni, és így történt, hogy a nyílt ülésen az előadó pár perc alatt felolvasta a halasztásra vonatkozó javaslatot s mire Titulescu szóhoz juthatott volna, már ki is mondták ilyen értelemben a határozatot. Ez az elhalasztás hiteles története. Titulescu követ nemzetközi viszonylatban is kiváló diplomata, aki hazájának már igen sok és értékes szolgálatot tett, neki csöpp szüksége se volt egy el nemi mondeli beszéddel dicsekedni, de tőlétellát semmi esetre se származhatott az Argus információja. De akárkitől eredt, az igazság az, hogy az ülés csak pár percig tartott, azon az előadón kívül senki se beszélt, sem a panaszosok, sem az állam részéről s így fizikai lehetetlenség volt kétórás szónoklatot kivágni. Mint érdekességet, közöljük azt is, hogy a Nemzetek Szövetsége kisebbségi titkárának hivatal szobája úgy fest, mintha abban valami előkelő román ügyvéd lenne a háziúr. Három térképe is lóg a falakon Romániának, különféle tudományos szempontból megrajzolva, a könyves polcon pedig ott vannak a Monitorul oficialnak összes számai Génfben tehát komolyan akarnak dolgozni. Francia Kék Kötyv a fantárogi biztonságéról Francia- angol tárgyalások a német garanciális sasérződések körül Helyreállt az angol-francia egységes diplomáciai Strária, PARIS. (A Brassói Lapok párisi tu-dósítójától.) A francia külügyminisztérium ma nyilvánosságra hozta Briand és Chamberlain között lefolyt jegyzékváltás teljes szövegét, melynek tárgya a németekkel kötendő garanciális szerződés volt. Ez a harminc nagy nyomtatott oldalra terjedő újabb Kék könyv élénk fényt vet a két szövetséges jelenlegi viszonyára, melyből a közeljövőre nézve érdekes következményeket lehet levonni. » Az angol-francia vizony Poincaré miniszterelnöksége alatt feszélyezett volt a Ruhr-politika miatt. Herriot, mihelyt átvette a kormányt, azon volt, hogy az angolokkal való érintkezést ismét barátságosabbá tegye, amit annyival könnyebben ért el, hogy Angliában Macdonald ugyanarra törekedett. Amikor Palidévá megalkotta kabinetjét, az volt a célja, hogy a francia külügyek vezetése olyan ember kezébe kerüljön, aki a Herriot által kez