Brassói Lapok, 1925. augusztus (31. évfolyam, 172-197. szám)

1925-08-01 / 172. szám

érftiyn, 1T8 szta­rra 4 lei. Bukarestben 5 fej.) BismaaTOagfl, nutoamm, nyomda. BRAISÓ, KAPn-nCCA 04-00.*S2AM ELŐFIZETÉSI DÍJAK BRASSÓBAN: Egy kém 70 tej, negyedévre ISO tej, iftévra Xfitei, egy évre 000 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. »XElimTéLA dr. POLITIKAI NAPILAP 1985 augiszu­s 1 szombat mivoNislNOKi­tBmnwwww trr «• •77 szám­­ mnnmvATM as «• 077 ulM ELŐFIZETÉSI DÍJAK VIDÉKRE: Egy hóra 80, évre 223, tyiévre 340,1 évre 800 tej. Kftimére: 1 évre 870,­­1 évre 720,1 évre 800 tej. A nacionalizmus jegyében vívja a magyar­­selelősség nehéz harcát a meg nem értés, a türelmetlens­ég a rosszhiszeműség politikája ellen. És a nacionalizmus jegyében gázol bele leg­szentebb érzéseinkbe, legmélyebbreható érdekeinkbe a hatalom csizmája; a nacio­nalizmus jegyében idegeskedik, kapkod, gyűlöl és üldöz egy kormányrendszer, a nacionalizmus magasabb szempontjain em­legeti szenteskedő álpátosszal, mikor az ország rovására elkövetett bűneit és bot­lását kérik tőle számon. Hát micsoda Janus arcú valami ez a nacionalizmus, hogy innen is, meg a túl­só partról is egyforma áhítattal emleget­jük ? Micsoda rejtelmes bálvány, hogy két, élet-halál harcát vívó vallás egyfor­ma buzgósággal járul eléje imádkozni? Köpeny, mely bő ráncaiba takar krisz­tusi szeretetet és sátáni rosszmájságot, tiszta lelkesedést és kaján irigységet egy­aránt. Jelszó, melynek hallatára meg­harsannak a szabadság trombitái, mely­nek hallatára még a csontok is megmoz­dulnak — de amely ugyanilyen bűvös erő­vel görcsös rángásba veri a szivet, félté­keny sárgaságba torzítja az ábrázatot, el­homályosítja a látást és igazolásául szegő­dik mindennek, amit számbeli többség, nyers erő a kisebbségben maradottak­nak, a meggyöngülteknek kínzására, bosszantására kieszel. Nem, nem ilyen kétarcú csodalény irányítja, mozgatja, fűti ma a lelkeket. Nem kétarcú a nacionalizmus,­­ ha­nem két különböző fogalomról van itt szó, melynek csak a neve azonos. Egész világ választja el egymástól a magyar kisebbség nacionalizmusát az Angelescu­­féle nacionalizmustól. Aki ezt az iskola­­fojtogató politikát helyesli, azt nem saját népének szeretete vezérli; nem az a fő­gondja, hogy a románság önnön erejé­­­ből, a saját verejtékes munkája révén gyarapodjék. Nem a saját véreinek emelkedése fekszik a szívén, hanem az egy­ közös hazában élő többi népek boldo­gulása keseríti. Azok kultur­értékeit fáj­lalja, azok gazdasági gyarapodásának lát­tán harapja véresre az ajkát. Ijesztő monstrum az ilyen nacionalizmus, mely­­nek féltékenység, ellenszenv, kicsinyhitő­ség a mozgató erői. Nem kérünk belőle. A mi ideálunk, a mi nacionalizmusunk útját a szeretet fáklyája világítja be. A mi szemünk nem­ sandít át a szomszédba, bennünket nem husít a mások boldogulása. De minden csöppnyi megnyilatkozása a saját fajtánk eredetiségének, teremtő erejének, életre­valóságának, büszke boldogsággal tölt el bennünket s ha másutt szépet, nemeset lá­tunk, azt nem kiirtani szeretnők, hanem­ átültetni a ma népünk kertjébe, áldást termő gyümölcsfának. Nevetséges rágalom azért és semmi egyéb ha bennünket azzal vádolnak, hogy ellenszenvet hirdetünk a román­ság iránt. Természetünk alapvető voná­sát kellene megtagadnunk, nem is be­szélve arról, hogy az állam többségi r­épé­­nek­ gyarapodása egyenesen érdeke az egész országnak. A mi kifakadásunk, a mi tiltakozásunk sohase szól egy nemzetnek hanem mindig csak egy lejárt eszközök­kel dolgozó, levitézlett rendszernek. A nemzet sohase lehet bűnös, mindig csak a vezető kezet szabad felelősségre von­­ ­ ni* a hibásért; ezt wai wa&oA h nagyon jól tudjuk "ás cink Bevetjük, ha Im­te akarja szabadítani a "közhangulatot " olyan társaság, amelynek a saját népével szemben is igen sok van a rováson. A szeretet, az optkaizmta az erősek, a bizakodók melengető napja. Az jeges nyugtalanság, a sötét pesszimizmus dohos , levegőjű váréba a gyöngék ás kicsiny hű­­tüek zárkóznak. Csak ezeket a Várakat kell lerombolni, csak a gyűlölet kerekein mozgó sorén, türelmetlen nacionalizmust kell összetörni és a népek összeölelkezé­­sének ma­ sem állhat­ja többé útját. IV. dr. A Vatikán kifogásolta a konkordátum ügyében tárgyaló román bizottság összetételét BUKAREST. (A Brassói Lapok tudó­sítójától.) A konkordátumi tárgyalások ügyében — mint egy római távirat jelenti — új fordulat következett be. A tanácsko­zások eddig a legjobb mederben folytak, mígnem most a részletek megtárgyalására került a sor. Magánúton szerzett értesü­lések szerint a Vatikán a részletes tárgya­lások folyam­án kifogásokat emelt a ro­mán bizottság összetétele ellen, s a tanács­kozások emiatt egyelőre szünetelnek. A­ román­­kultusz és külügyminisztériumok valószínűleg új bizottsági tagokat külde­nek ki a tanácskozások folytatására. Elkerülhetetlen az új világháború, ha az európai államok meg nem egyeznek a leszerelés kérdésében LONDON. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.) A willamstowni politikai intézet­ben Frederic előkelő amerikai politikus nyilatkozott a leszerelési problémáról.­­ Szerinte az új világháború elkerülhetetl- - len, ha az európai államok meg nem egyeznek a leszerelés ügyében. Francia­ország, Oroszország, Olaszország és Len­gyelország szüntelenül fegyverkeznek. Ha most a leszerelési kérdésben meghiúsul a megegyezés, akkor kerül sorra az a hely­zet, hogy az európai államférfiak he­lyét a katonai diktátorok foglalják el. Coolidge elnök a Fehér Házban nyi­latkozott a biztonsági paktumról, azt örömmel üdvözli, s Amerika az ügyben kezdeményezően lép fel. A paktum lé­nyegesen előrevinné az európai államok leszerelésének kilátásait. Ilmust 32 a fégdi bányásssstrájk­ veszedelme A kormány kötelezte magát az anyagi válsággal küzdő bányák támoga­tására — Anglia elsietve tért vissza az aranystandardhoz PARIS. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A bányamunkások internacionáléja Smith elnöklete alatt tegnap összeült. A kongresszusról Amerika és Ausztrália munkásai kimentették távolmaradásukat, megjelentek azonban Anglia, Belgium, Csehszlovákia, Hollandia, Németország és Franciaország delegátusai. A kongresszus napirendjén a bánya­munkások helyzete szerepelt, különös te­kintettel az angol szénbányász-krízisre. Az angol javaslatról hosszú vita indult meg ,amelynek során az angolok kérték, mondja ki az internacionálé, hogy az angol bányamunkások sztrájkja esetén az internacionálé valamennyi tagja a többi országokban is sztrájkoljon. A német dele­gátusok határozottan kijelentették, hogy az angolok sztrájkja esetén a német bá­nyászok nem lépnek sztrájkba. Hosszas vita után az internacionálé elhatározta, hogy ha az általános sztrájkot nem is va­lósíthatja meg, az internacionálé tagjai a többi országok szénprodukció­­ját oly mértékben csökkentik, hogy ez a munka ne jelentsen ve­szedelmet az angol sztrájkolókra. Ezután elhatározta a bizottság, hogy érintkezést keres a szállítómunkások szak­szervezeteivel, annak megakadályozására, hogy bányászsztrájk esetén bármely or­szág exportálhasson szenet Angliába. Londonból érkező táviratok szerint azonban ezeknek a határozatoknak a vég­rehajtására már szükség nem lesz, mert a kormány közbelépésére sikerült a fenye­gető sztrájkot elhárítani. Az elmúlt éjjel megtartott minisztertanács ugyanis elha­tározta, hogy elfogadja a bányatulajdo­nosok ajánlatát, amely szerint a bányász kizáró határozatokat egyelőre visszavon­ják, ezzel szemben a kormány kötelezi magát arra, hogy az anyagi válságat küzdő bányákat támogatni fogja. Bald­win — Mr szerint — keresztülvitte a mi­nisztertanácson, hogy a bánya­tulajdono­sok állami pénzekből, nagyobb kamat­mentes kölcsönt kapjanak, amely csak a szénbányák depressziós periódusa után lenne visszafizetendő. A kölcsön célja az, hogy a bányák munkása­ikat az eddigi fokon fizethessék, a számárakat viszont le­szállíthassák. A minisztertanácson egyéb­ként megállapították, hogy a helyzet el­mérgesedéséhez nagyban hozzzájárult, hogy Anglia elsietve tért vissza az arany­­standardhoz. Hivatalos jelentés szerint a bánya­munkások és munkaadók között a közve­títés tovább folyik. A krízisért a munká­sok nem­ vonhatók felelősségre, mert a konfliktus elkerülhetetlen következménye a háború utáni idők kedvezőtlen gazda­sági helyzetének. A bizottság megállapí­totta, hogy a munkások által követelt bér­minimum okvetlenül szükséges. lej Zürichben nyitáskor 2.60

Next