Brassói Lapok, 1925. november (31. évfolyam, 249-274. szám)

1925-11-01 / 249. szám

1. «Mal. 7ét§. tutim. BRASSÓI l, A POS I9SE9L mmnber x. „Deigds&aets&k, dolgozzanak. Hosszig életem immátóját folytassák a magyarságért®* Emlékezés Szentkíáray Jener® — A magyarság nagy h­alottjának végrendelete — Szabolcska Mihály búcsúztatója TEMESVÁR. (A Brassói Lapok tudósító­jától postán érkezett.) Szentkíáray Jenő, a ma­gyarság nagy halottja m­ár ott nyugszik a szép­esegyház kriptájában nagynevű püspökök, kanonok társai s a hajdani várparancsnokok közt szürke fülkébe befalazottan. Még min­dig a döbbenet foglyai vagyunk, ha tudtuk ja, hogy a vég ára már kikerülítete­tlen. Az a­ggság elszívta a nagy magyar tudós életere­jét és október 12-én azon a napon, amelyen 209 évvel ezelőtt Temesvár meghódolt Szavo­ 9s Jenő seregei előtt, kilehelte nemes ma­gyar lelkét. Az emlékezés során Rénken áll előttem alakja. Még vidám, druk­koló kas gimnazista voltam, mikor a komoly jóakíiratú bácsi egyre bácsulgatva elnökölt a hittanvizsgákon. Egész világosan emlék - Imi­ : már akkor is mi­­ gyér volt a haja, ■a arca beesett s hegyesen állt belőle elő SE orra. Majd később, amikor ő­ket a Bánság legnagyobb történetírójának nevezünk, oly ■evvel kelt kit a »Bánság« elnevezés ellen. Bánság, Vagy Bánát az osztrák abszolutizmus hozta forgalomba! És mily levert volt ami­kor a szerb cenzúra törölte cikkét (a belgrá­di Akadémia tagjáét!) Hasonló eset, mint a spi­lvet egyszer a könyvtárban találtam, a vadászertjei honvéd-emléktábla leleplezési ün­nepségéről készült »Emléklapokban.« Főis­­pántól kezdv­e egész sereg személyiség egy-egy ímzriitó aranyi mondást hoz abban nyilvános­ságra, a Szentkláray neve fölött azonban ol­vashatjuk... Azt a magyar községet Vadász­erdőnek méltóztatik nevezni. A Vadászerdő a német­ Jagdwaldnak egyszerű fordítása. A múlt század Temesi-Bánság osztrák tarto­­mány-igímgatósága nevezte el ezt az erdőt Jagdwaldnak. Nincs okunk rá, hogy fentart­­juk emlékeit annak a kényutalan korszak­inak... Én az Uj-Szentes elnevezést szépnek, magyarnak és eredeti tekintetből helyesen m­­egokoltnak­ is tartom... stb­. — S azt a magyar telepes községet ma Ujszentesnek hívják. Emlékezem Szentklárayra , amikor még röviddel ezelőtt is meggörnyedten és széké­hez láncoltan — dolgozott, "hatalmas nagyi­­tóüvegen keresztül. S amikor a látogató ko­pogtatása hallatszott, oly barátságosan tette le a nagyítót is, tollat is: — Isten hozta, kedves öcsém-uram! Minden látogató az öccse volt: azt a tisz­tele­tre araértó kort, melyet ő elért,­ aligha fog­­ja valaki látogatóéi közül elérni; s aki odajött hozzá, azt a testvéri szeretet melegével fo­gadta. S megmutatta akkor »Ortvay kedves ba­rátjáról« írt akadémiai megemlékezését, leg­utolsó nyomtatásban megjelent művét, és úgy sajnálta, hogy másik könyvét, mit a Szent István Akadémia kiadott, az akkori határzár miatt még csak meg sera láttatta: — Pestről jövők látták a kirakatokban... Mária Anna, II. Lipót magyar király leánya a címe... Különleges dolog: történelmi rajz tisztára a­utentikus eredeti adatokon föl­építve! Majd emlékszem, amikor karácsonykor lerajzoltuk. Sinkovách mester megmutatta az­ elsőrangú arcképet, a lelkes nagyprépost tettendjárt a magyarság szolgálatába kérte a Wavwrztehetséget: — Bánáti magyar műkincseinket össze kell gy­űjteni. Csak nemrég indítottam akció­­t a Arany János Társaságban, ön szép tehet­­negű ember... rajzoljon le ön is néhány kastélyt, képet... Hasonló akciót indított, ugyancsak nem­rég,­­ a testileg teljesen megtört aggastyán a szerbektől elhurcolt levéltárak visszaszerzé­sére — sajnos, addig még nem mutatkozott a sikere. S emlékszem, amikor itt volt a vég, a­miikor az a csupa­ csontember tehetetlenült, étlen-szom­jan szánalmat keltő rom­esként várta ágyéban a megváltást. Beszélni alig beszélte m­ár napok óta. Csak az újságok híreit olvastatta föl magának. S Magyary Pál kanonok »kedves tanítványa és kedves pap­társa« a teológián főiskola rektora volt éppen nála: az utolsó kenetet feladni rá. És ekkor ilyenkor: mindent akart tudni tőlem, ő, a haldokló. Újságokból ,emberekről, esemé­nyekről kellett referálnom. S egyszercsak felnyitotta szemét a haldokló. A kezét nyúj­totta: — Dolgozzanak... dolgozzanak... hosszú életem munkáját folytas­sák ... a magyarságért! Nagyon kimerítette szegényt a beszéd. De néhány pillanat múlva elhaló hangján folytatta: — Bármikor szüksége lesz... bi­zalommal forduljon... hozzám... így távoztam tőle és sokat töprengtem a mondottakon. A halál kopogtat ajtaján­­ ő fölkészülve várja. És mégis bizalommal hoz­záforduljak szükségben?! S amikor össze­egyeztettem előbb mondásával... hosszú éle­tem­ munkája... a magyarságért..., akkor megértettem! Igaz, az ő munkájából és mun­káiból meríthetek és meríthetünk valameny­­nyien erőt: a magyarságért! Jellegzetes vonásait, nemes karakterét tükröztette vissza végrendelete is, melyet a halált követő napon bérmafia, Faragó János dr., teológiai tanár vitt a járásbíróságra. Fa­ragó, aki földije, s aki i­sm­eri is azt az, aracsi házat, amelyben a nagy ember született,­­ aki emlékszik még a malomira ,melyet a Szent­­kláray apja leírt s amelynek helyén most egy gyógyszertár van. A végrendelettel,­­­­hogy a temetésre vonatkozó kívánságokat is telje­síteni lehessen, mindjárt fel is bontották, és kihirdették. Nándorhegyesdi Zuber Emíliát, boldogult édesanyja örökbefogadott leányát, ki az édes­anyját s öccsét — s végezetül őt magát is — oly odaadással ápolta betegségében, nevezi meg általános örököséül. Reáh­agyta összes irodalmi műveit is a Magyar Tudományos Akadémia szabályainak figyelembevétele mel­lett. Ortvay Tivadar történetíró-barátja kéz­irata a Mommsen Tivadar hírneves berlini tanár fölött mondandó emlékbeszédétről az Akadémiának küldendő. Kéziratban levő mű­vei kiadására keressen kiadót az Arany Já­nos Társaság és a Tört. és Régészeti Társ., melynek alapítója volt. Kéri ,egy­szer, egysé­ges kiadásban adják­­ műveit: »a délvidéki vármegyék ,városok,nagy l­elkű mecénások és a tudományos kultúráért "lelkesedő művelt társadalom" bizonyára támogatni fogják ezt a vállalkozást.« .­S így gondoskodik sorban mindenről. Sa­játkezű életrajzi adatait kéri az Akadémiának beküldeni ,annak az akadémikus ta­gtársam­­n­ak hasznnálatára, kit az Akadémia a rólam tartandó emlék­beszéd elkészítésével In­gbiz.» És rendelkezik a temetésről is. A temes- óvári székesegyházunk kriptájába kívánok temetkezni, kérem a megyéspüspök Urat, és a Székeskáptalant, valamint az illetékes vilá­gi hatóságokat, hogy holttestemnek a k­ibolt­­óan helyet kegyeskedjenek adni. Olyan lilikét kérek hamvaimnak, mely a Dessewffy püs­pök kegyes pártfogóm­ koporsójához közel van. Végrendeletem végrehajtói gondoskod­ni fognak arról is, hogy holttestem fülkéje m­árványlappal zárassék, melyen ez a b­urát legyen.. ...Meg is találták az imakönyvet és az olvasót. S a kripta is megnyílt: a Dessewffy püs­pök fülkéjének szomszédságában kerestek helyet neki, Németh püspök nagyprépost­­elődje fölött ,ki szabadságnős volt 48-ban..» A temetésre nagy gyászoló tömeg sereglett össze. Ott volt Oprea prefektus és Georgevich főpolgár­­m­ss­ter is. Eljöttek a magyarság számottevő tagja­ „szomorú, komoly pillantásokkal. Blas-­­kovics prelátus végezte a beszentelést a ház­ban S a koporsóhoz előlépett a nagy tudós költőbarátja, m­ásik büszkesége a magyar­ságnak. Szabolcska Mihály. És búcsúztatta nagy halottunkat.­­ Szabolcska búcsúztatója az Akadémia nevében Mélyen tisztelt gyászoló felek, gyászoló közönség! A Magyar Tudományos Akadémia nevé­ben ,melynek boldogult nagy halottunk: Szentkláray Jenő nagyérdemű és haláláig munkás tagja volt, hadd állítom még meg egy percre koporsóját itt az örökkévalóság kapujában. E végtisztességtevő, e Tőle búcsúzó gyü­lekezetben három Géniusz áll itt láthatatla­nul, leeresztett fáklyákkal. Első a magyarság, a magyar nemzet gé­niusza. Szentkláray Jenő elsősorban ennek a nagy halottja. Aminthogy életében ennek legjobb, legkiválóbb fiai közé tartozott. Al­­kuvást soha nem ismerő hűséggel tett mindig bizonyságot erről, nemcsak a napfényes idők­ben, de olyankor is, miikor magyarnak lenni gyász volt, keserűség volt és siralom. Innen és túl a határokon minden magyar szív áldó imádsága kíséri, mikor most utol­só rövid földi útján átmegy az időből az örök­kévalóságba!... Második gyászoló géniusz a tudomány és magyar irodalom, egyszóval a magyar kultú­ra géniusza. Egész életét ennek a buzgó szol­gálatában töltötte. A múlt időket, a történe­lemi tanító bölcsességét buvárló elméje bevi­lágított a századok rejtelmeibe, hirdetve örök igazságul az írás szavait, hogy: »nincs semmi ij a nap alatt; mert ami volt, most is van és ami következik, immár megvolt; Isten for­gatja az egymás után következő dolgokat«... Szűkebb hazája a Bánát első és legnagyobb történetíróját gyászolja benne. Koporsója mel­lett is vigasztalhat benneteket édes szerettél és mindnyájunkat a költői ige, hogy:­­ »Nemj hal meg a 2. ki milliók-a költ­­ús élte kincsét, bárha napja mill...« CSM Áldott emléke munkád mejfere élni fog! — Harmadik gyászoló géniusz egyházának* hivatalos pályájának géni­usza. Hogy itt, ezen a téren mi volt és kicsoda Szentkláray Jenő, méltatni azt e perebin túlnőne az én feladatomon. Arról azonban l­égvén szabad vallást tennem­ neki is, hogy a názáreti Jézus­nak hű és igaz szolgája volt. Mert szive, lelke csupa szeretettől való volt! Abból a krisz­tusi szeretettől, «mely mindeneket eltűr, el­fed ez, hiszen remél és megbocsát« Mert erős, min­t a halál és egészen a Krisztusból való«..». Isten veled, elköltözött barátom)­, testvé­rem! ; Egy volt közös, szent vigaszunk, A lélek él: találkozunk!«... Isten veled! Elhangzanak a többi búcsúztatók is és megindult a menet, bus ha­ran­gkopgatás köz­­ben karinges, gyertyás papokkal az élén, a piaristagimnázium gyászlobogós diákjainak sűrű sorfalai mellett, a dómba. Szent Kláray stalluma a dómban üresen, fekete posztó­val letakartan... S el­hiszik-e, amit most elárulok­, hogy ez­­ nyolcvanhárom éves aggastyán, ki egész léte munkásságával, halálával oly nagy ma­gyar volt és többet tett a magyarságért, mint m­ás magyarok, ezrek, és milliók, tulajdon­képpen nem magyar származású volt! Én azt hiszem, Imár nagyobb ..annál fisa­i és etremélt­óbb nagy halottja a magyarság­nak! «Sieh.) Bélrenyheség, gyomor- és bélhurut, vakbélgyulladásra való hajlamosság esetén a természetes „Ferenc József“ keserűvíz gyorsan és fájdalom nélkül megszünteti a hasiszervek pangását. Sok évi kórházi tapasztalat igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a bélműködést kitűnően szabályozza. Kapható gyógyszertárakban, drogériák­ban és fűszerüzletekben. 41. ­Ilit­ás egészség, erő, nyugodtság ? Az használjon DIANA SÓS­­BORSZESZT, mert az külső­leg mint bedörzsölés, mint bel­sőleg, cukorra csepegtetve ki­váló hatású. Részletes haszná­lati utasítás minden üvegnél. SZENTKLÁRAY JENŐ dr.­­ nagyprépost, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Temetésem állásomnak megfelelő, mind­azonáltal fényűzés nélkü­li, egyszerű legyen. Magyar egyházi éneket és imát óhajtok. Lovaskocsi, cafrargos lakáj libériák, zene, fe-­­­kete posztóval való parádéz­ás és minden hiú­­ látványosság mellőzendők. A felravatalozás-­­­nál violaszim és virágokat alkalmazzanak, s Koporsómial rúdra fektetve kispapok vigyék, öltöztessenek kanonoki ruhába hirétummal és boldogult jó Édesanyám olvasóját és ima könyvét tégy­e mellém. A székesegyházi síal- J luvom fiókjában ta­lálha­tók... !

Next