Brassói Lapok, 1925. december (31. évfolyam, 275-297. szám)
1925-12-02 / 275. szám
oldal, 275. szám, BRASSÓI LAPOK 1925. december 2. Szaperiák a királyi fáblákat ISJ királyi tábla Bassóban BRASSÓ. (A Brassói Lapok munkatársától.) A Monitorul Oficial november 28-iki száma már hozza az igazságügyi törvény egyes szakaszainak módosítása érdekében hozott törvényt, melyet a szenátus november 25-én, a kamara 26-án szavazott meg, a király pedig 27-én szentesített. Az idézett törvény szerint új királyi táblát létesítenek Brassóban két tanácscsal, melynek hatásköre Brassó, Fogaras, Szeben,Nagyküküllő és Háromszék megye törvényszékeire fog kiterjedni. A marosvásárhelyi tábla is megmarad, de csak egy szekcióval és hatásköre Csík, Maros-Torda, Udvarhely és Kisküküllő megyék törvényszékeire terjed majd ki. A táblák mellé, ahány szekciójuk van, annyi igazságügyi felügyelőt rendelnek, akik a tábla területén kötelesek lakni, végzik az ellenőrzés munkáját a törvényszékeknél és járásbíróságoknál és részt vesznek az igazságszolgáltatás érdéléban megtartandó értekezleteken. Az igazágügyi felügyelőket az illető tábla bírái kéözül delegálja az igazságügyminiszter. Ugyanígy delegál a miniszter" a legfőbb semmitőszék bírái közül két felügyelőt a táblák működésének ellenőrzésére. A kirendelés csak időleges és visszavonható. A visszarendelt bíró az újonnan kirendelt felügyelő helyét foglalja el az intő táblánál, vagy a legfőbb semmítőszéknél. A brassói tábla felállításával tizenkét táblája lesz az országnak: 1. Brassó, 2. Bukarest, 3. Csernovitz, 4. Risenev, 5. Kolozsvár, 6. Craiova, 7. Constanta, 8. Galatz, 9. Iasi, 10. Nagyvárad, 11. Temesvár és 12 Marosvásárhely székhellyel. Hogy az új törvény mikor lép életbe, arról a gyors munkában elfelejtettek intézkedni. Szatmárt nem engedik a szatmáriak A forgalmi főnökséget is SZATMÁR. (A Brassói Lapok tudósítójától) A közgazdasági szervek szövetséges ülést tartottak, amelyen a megyeszékhely ügyeiben indított mozgalom kezdeményezői számoltak be az akció eddigi eredményeiről és javaslatot tettek a további teendőkre nézve. Ferencz Ágoston polgármester volt az első felszólaló. Bejelentette, hogy a múlt értekezleten elfogadott memorandumot, melyben ismételten Szatmár részére kérték a megye székhelyét, illetékes helyre eljuttatta és azt is kérték, hogy addig, míg Nagybánya el tudja helyezni a hivatalnokokat a Szilágymegyéhez kapcsolt Nagykárolyból Szatmárra tegyék át a hivatalokat. Tiltakozott a memorandum a nagykárolyi járás lecsatolása ellen is. Szatmár megyéből — mondotta a polgármester — a békeszerződés három járást lecsatolt, és most a negyediket veszik el, ami teljesen megváltoztatja a magyar gazdasági helyzetet és jelentékeny kárt okoz. Alkotmányos államban a közvélemény hangulatát is figyelembe kell venni és Szatmár megye óriási többsége nem akarja Nagybányát megyeszékhelyéül. A polgármester ez ügyben állásfoglalás miatt megkereste a községek elöljáróságait, és a községek túlnyomó része Szatmár mellett nyilatkozott. A polgármester ezután felolvasta a már csatlakozott községek névsorát, amelyből kitűnt, hogy a Nagybánya környékén fekvő legtöbb község is Szatmárt kívánja megyeszékhelyéül. Bejelentette a polgármester, hogy a pénzügy igazgatóság szintén a szatmári elhelyezés m mellett van és ugyanezt az álláspontot foglalja el a Banca Nationa is. Barbhus Illés Károly bejelentette, hogy azakció céljaira a Takarékpénztár ötezer lejt ajánlott fel és a többi gazdasági szervek is jelentékeny összegeket ajánlottak fel. el akarja venni a kormány Borgida Lajos dr. indítványára az értekezlet elhatározta, hgy felszólítja az összes testületeket, valamint aközségeket, jelentsék ki, hogy a megyeszékhely áthelyezésével járó anyagi megterheltetéseknek a legagresszívebben ellentállnak és erre a célra minden hozzájárulást megtagadnak. Nagybánya a saját erejéből képtelen a szükséges épületeket felállítani és ezeket a milliós összegeket a megye lakosságának kellene adó címén megfizetni. Ez a költség, ha Szatmár lennne a megyeszékhely, elmaradna, mert a legtöbb megyei hivatalnok itt van már, székháza és a pénzügy igazgatóság elhelyezésére szintén vannak megfelelő épületek. Dr. Góbl Alajos indítványára elhatározták, hogy felterjesztik azoknak a nagybányaiaknak nyilatkozatát is, akik nem kívánják a megyeszékhelyt odahelyezni. Az értekezlet után terjedt el az a hír, hogy a kormány Szatmárról el akarja vinni a forgalmi főnökséget is. Az értekezleten részt vevők csoportokba verődve tárgyalták ezt a hírt, mely kétségtelenné teszi hogy a kormány érthetetlen indokból minden eszközzel I tönkre akarja tenni ezt a virágzó várost és I szisztematikusan arra törekszik, hogy Szatmárt jelentéktelen faluvá degradálja A szat- iméri főnökség elhelyezése újabb csapást jelentene az egész megye közgazdasági életére, de érthetetlen is, mert ennek a forgalmi főnökségnek fontos szerepe van a vasúti igazgatás szempontjábólis, mert innen igazgatják a százkilomeres peag® vonatot és innen bonyolítják le a csehekkel közös forgalmat Elhatározták, hogy a forgalmi főnökség elhelyezésének megakadályozását is bekapcsolják a megyeszékhely akcióba és mindent el fognak követni Szatmár város megmentése érdekében. Ilmíc telepesek kálváriája Erdőd vidékén SZATMÁR. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A román kormány a föklfelosztás idején Erdőd vidékére, az itt lakó magyarság közé, a havasi román mócok közül harminc családot telepített le. Az volt a jelszó: El kell románosítani az itteni magyarságot. Az Avram Janen országából lecsalogatott móc családok, akiket a hatóságok előszeretettel Románia oszlopainak nevezgettek, a kilátásba helyezett földbirtok reményében örömmel hagyták el a nagyobbrészt terméketlen, őserdős Havast. A kormány azt is megígérte az író telepeseknek, hogy az államkincstár nekik hosszú lejáratra kölcsönt ad, azmelyből megfelelő gazdasági házat építhetnek. A sok kecsegtető szóra megérkezett a harminc család Erdőd vidékére. Valamennyi ép, erős és szapora törzs volt. A telepítés rendezői azt hitték, hogy ez az életre való, szívós faj egyenesen predesztinálva van a romanizálásra. 1923-ban a kiosztott földet birtokba is vették egyes családok. De a birtok megfelelő gazdasági eszközök és felszerelések nélkül éhségre kárhoztatta őket. A Kánaán ígéretföldje nemsokára kárhozathelye lett. A hajlék nélküli családok kénytelenek voltak föld alatti lakásokat várni és ezekben az egészségtelen, szellőzetlen barlangódukban két év óta tartózkodnak. A föld alatti nedves lakásokban a nagyszámú család állatjaival, karmaival együtt élt. Ez a dögletes levegő azután a fertőző járványok fészke lett. És hosszú két esztendő alatt mégsem volt egész Nagy romániában a kormánytól kezdve lefelé olyan hatóság, amely erélyes kézzel és humánus lélekkel véget vetett volna ezeknek a közre nézve veszedelmes, egészségtelen állapotoknak. A telepesek között végre kiütött a borzalmas trachoma és a tífusz. Az utóbbi járvány oly dühöngéssel indult meg. hogy egy néhány nap alatt kilenc halottija volt a telepes messágnak. Erre rémület szálloda meg őket. Most már egyetlen vágyuk és törekvésük a menekülés volt erről az átkozott helyről. S valóban Nagyrománia új oszlopai és minden szép reménynek tulajdonosai most menekülésszerűen hagyják el földbirtokaikat, hogy mielőbb visszakerüljenek régi tűzhelyükre, hol talán szegényebbek voltak, de százszorta boldogabbak. Mikor az egyes csoportok majdnem kivéel nélkül karaván módra újra készültek, a szatmári prefektus is megmozdul. Az egészségügyi felügyelő és Szatmár város főorvosa kiszállott a helyszínére, ahol ugyanis a halottakat s hozzár tartozóikat megvizsgálva megállapították, hogy közöttük teljes erővel a tífusz szedi áldozatait. Erre a tífuszgyanús egyéneket a szatmári közkórházba szállították. Ez az intézkedés a menekülést részben megakadályozta. De az ittmaradtak átkozzák azt a percet, amelyben elhagyták szülőföldjüket a kilátásba helyezett mesebeli aranyhegyekért. "» Magyar vasutas sorsa a CFR-nél Bersán állomásfőnök basáskodása• Baj van a csikszentsimoni állomáson CSÍKSZEREDA. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A csikszentsimoni állomásfőnöknek rossz indulatból, a vasúti üzemhez nem értő analfabéták hibájából eredő dohait már többször ismertettük. Az események minket igazoltak. A csiki székelység ezen, egykor forgalmas, a magyar impérium alatt első osztályú állomását sikerül a CFR kezelésében harmadosztályúvá visszafejleszteni. Ebben kiváló érdeme van Bersánnak, a mostani főnöknek, aki a regátban pályaőrségig vitte s akiből ezen nagyforgalmu helyen főnököt csinálak. Biztos tudomásunk van róla, hogy bokros érdemeit már az igazgatósága is megsokalta s szeretné a regátnak visszaadni, de Vaitoianu miniszter úr nem engedi. Az igazgatóság tehát ugy fogott ki rajta, hogy ügyes használható forgalmi tisztviselőket adott melléje, hogy azok mentsék a mi még menthető. Ezek próbáltak is rendet teremteni, de mikor látták, hogy a séfőr minden munkájukban elgáncsolja, akkor vagy áthelyezésüket kérték s 1—2 hét alatt otthagyták, mint Paai F. és Gergely T. vagy mint egyezek után következő, előbb nyilvánosan megpofozta s azután hagyta ott. Legutóbb ismét két ügyes emberre bízatott angius istállója. Ezek egyike Cika Nándor, akit a főnök ur egyre-másra jelentett fel Ám az igagatóság a kellő értékére szállította le az oknélküli kötekedéseket. Bersán főnök ur más megoldást keresett. Egy regáti származásu ismeretlen inspektorral valószínűen, őszszebeszélt. Az inspektor az állomáson levő poggyászkocsiba lefeküdt s a mikor Cika a vonatot vizsgálta és észrevette az ott fekvő ismeretlen alakot, figyelmeztette, hogy idegennek tilos a poggyászkocsiba lenni s felszólította az azonnali távozásra. Az idegen erre Cikának esett s elkezdte ütni, mire Bersán is nyomban ott volt és segített Cikát ütni. A két robosztus hős elől Cikának, hogy az életét megmentse, futnia kellett. Több se kellett a hősöknek. Ezen vérszenet kaptak s a hajsza mindaddig tartott, amig Cikának sikerült a csendőrőrsne menekülni. Bersán, aki naphaladat után a községbe sem mer bemenni, amint az ismeretlen valaki Cikának esett, nyomban ott volt. Valószinü volt tehát a feltevés, hogy a vihar kitörését elbújva leste. Szép, hogy a hivatal főnök saját tisztviselőjét és állomása becsületét így védi. Ugyancsak Bersán főnök úgy rendezkedett volt be az őszi krumpli szállításra, hogy kocsit senkinek sem juttatott, ő maga azonban egy társával minden éjjel két kocsit rakott. Társát azonban be akarván ugratni, öszszekaptak s az sok mindent kikiabált, amit a vizsgálati is megállapított. Mind hiába. Bersán szava áll el és uralkodik. Ha Vollgrann meg nem szabadítja tőle a derékszékelyeket és tisztviselő társait, leplezetlenül igen kellemetlen dolgokat tárunk fel róla.