Brassói Lapok, 1926. augusztus (32. évfolyam, 170-195. szám)
1926-08-01 / 170. szám
I. oldal, 170. szánt BHASSId LAPOÍ. a nagyváradi Ipartestüest átirata Szálé lénez A brassói Ipartestület elnökének nem szabad lemondania, mert Szabó Benire Erdély iparosságának szüksége van BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A brassói ipartestet legtóbb megtartott közgyűlésén, — amint az ismeretes — a testület elnöke. Szabó Béni szücsmester bejelentette, hogy elnöki tisztségéről ismond. A lemondás tényét a brassói ipartestület egyhangú helyesléssel fogadta, annál is inkább, mert azt közvetlenül az ipartestület kebelében a hivatalnoki nők által elkövetett szabálytalanságok idézték elő, s annak semmi köze semi volt az ipartestüket nagy és életbevágó ügyeinek vezetéséhez. Főként azért fájdalmas tény Szabó Béni elnök lemondása, mivel munkásságára, tehetségére nemcsak a brassói, hanem az egész erdélyi iparosságnak szüksége van. Erről az elvitathatatlan tényről tanúskodik a nagyváradi ipartestületinek Szabó Bénihez, annak lemondása alkalmából intézett átirata, amelynek igazságait külön méltatni nem kell beszél az magáért. A nagyváradi ipartestület átirata a következőkép hangzik: Mélyen tisztelt Elnök Úr, nagyrabecsült iparos Testvérünk! ■ Nagyvárad város Ipart©stületcnek elnöksége f. hó 27-én megtartott ülésén egyhangú határozatot hozott, amelynek értelmében közöljük önnel, hogy a brassói ipartestület közgyűlésén vnszcenálít sajnálatos incidens és ennek folytán ipartestületi elnöki tisztjéről valló lemondása alkalmából elnökségünk és általa városunk iparossága nagyrabecsítéséről, szeretetéről, ragaszkodásáróliztosítja a Mi Nagyvárad Város iparosai, akik hazánk kulturális és gazdasági konszolidációjáért a munkának nem csekély részét vállaltuk és végezzük, megengedjük magunknak ez alkalommal, hogy arról szerény véleményünket is hangoztassuk. Nekünk egyszerű dolgozó kispolgároknak pedig az a véleményünk, hogy azt a katasztrófális helyzetet, amiénynek következtében természeti kincsekben és gazdasági lehetőségekben olyan gazdag országnak csaknem visszatarthatatlanul a legsötétebb jövő felé halad, nem a poétikai jelszavakkal, pártvisslpnygásokkal és kútmérgezéssel kell i konszolidálni, hanem a rendelkezésünkre álló összes gazdasági és kubrális erők tökéletes megszervezésével, egy cél érdekébe állításával és a hazánkban élő testvérnépek közötti zavartalan harmónia és együttműködés megteremtésével. Aki ennek a szent célnak érdekében olyan sokat tett, mint Elnök úr- Románia minden polgárának osztottan nagyrabecsülésére tarthat számot. Nekünk román és kisebbségi iparosoknak, akik Nagyváradon ebben a határszéli városban magunk is szerény katonái vagyunk a harmonikus együttműködés érdekében végzett küzdelemnek, mindig mint követendő példa állott a szemünk előtt Brassó város iparostársadalmának faji gyűlölködéstől mentes gazdasági snfturá- lis produktivitása és Erünök Urnak mindig a helyzet magaslatán álló tapintatos magatartása, amelyaz elért szép eredményeket lehetővé tette. Némi célunk, hogy beleavatkozzunk Brassó város ipartestületi életének belső ügyeibe. Arról hogy Brasó város dolgozó iparosága nyelvi és felekezetre való különbség nélkül mint egy lest áll Elnök Ur mögött, különben is értesültünk az ominózus közgyűlésnek lapokban is közölt lefolyásáról. Azt a jogot azonbanvindikáljuk magunknak, hogy vezetésre született személyének az iparosság országos mozgalmában való további áldásos és eredményes működéséhez ragaszkodjunk. Kérjük ne szakítsa el azt az erős köteléket, am.i?y, Önt az országos iparos mozgalom élő testéhez olyan szorosan hozzáfűzi. Ne hagyja ott a műhelyt- ameelyben mi az iparosság, ennek az országnak jövő boldogulásáért, gazdasági megerőseléséért, kultuális erőkiadásáért vállat várhoz vetve dogozunk, miért nekünk nemi politika, párt-villongások, testvérharc és kútmérgezés kell, hanem konszolidáció, jó valuta- olyan gazdasági KOLOZSVÁR. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Röviden megemlékeztünk már arról a nem kevéssé furcsa kör- iratról, melyet egyik vidicski tanügyi inspektorátus intézett a körletéhez tartozó intézetek igazgatóságaihoz. Ez a bizonyos cirkuláré igen szívélyes és jóakaratos hangon azt a tanácsot adja a magyar iskolák tanári karának, hogy hetenként három, tanítási napon kizárólag román nyelven adják elő azokat a tantárgyakat is, melyeket egyébként a törvény rendelkezései értékűjében magyarul tanítanak. Az inspektorátus ezt a tanácsát lekötelező módon azzal indokolja, hogy az érettségin almfügyi is kizárólag románul megy ki feleltetés és így éppen a magyar diákok érdeke az, hogy a tanítási nyelv felerészben magyar, felerészben román legyen. A pesszimista és naiv reményeiben sokszor megcsalatott magyar közvélemény mindenesetre joggal fogadta teljes bizalmatansággal ezt a hivatalos jóindulatot. De eltekintve ettől a természetes bizalmatlanságtól, a Cirkuláré sorai mögül meglehetős nyíltsággal lóg az a lóláb, mely a Magyar iskolák tökéletes elrontani zálásával fejlődne szép soviniszta paripává. Éppen ezért a magyar iskolák tisztelettelés hátával fogadták ugyan a tízsoros jóakaratot, de könnyen ta megérthető aggodalommal egyöntetűen visszautasították a legfrissebb roslamizálási akció bárány-bőrfoe bujt farkasát. A magyar óvódák kálváriája A fenti rendelet burkolt intencióival sok rokon vonást mutat fel aközoktatásügy történetében páratlan eljárás, melylyel a néhai Consiliul Dirigent, majd az ezután következőkormányok megölték a magyar kisdtedóvóikat, amelyeknek kálváriája éppen most éri el a zenitthet. A közoktatásügyi kormány 1919. augusztus 31-énrendeletet adot ki, melyben megszüntette a magyar kisdedóvókat és azonnali hatállyal elrendelte azok bezárását. A rendelet indokolása az volt, hogy a román iskolatörvény nem ismeri a kisdedóvói intézményt és így a megváltozott viszonyok között azok fennállásának semmiféle törvényes alapja nincsen. Röviddel ezután iegszületett egy új törvény, mely kimondotta, hogy a népiskolák mellett kisdedóvó intézeteket kell létesíteni. Tehát a kisdedóvóik működésére most már meg lett volna a törvényes alap. A baj ott kezdődött, hogy a frissen talpalt törvény kimondotta azt is, hogy kizárólag csak román tannyelvű kisdedóvókat lehet felállítani! Tehát mi történt? Arra hivatkozva, hogy Romániában nincs intézményesítvse a kisdedoVás, ímegszüntették a magyar isu kólákat, — ezután pedig gyorsan hoztak egy törvényt s a magyar kisdedoviók máról-holnapra román intézetek lettek. Ez a törvény kimondotta azt is, hogy a kisdedoVóikba minden 3—5 éves gyermeket be lehet iratni, azonban münden 5—7éves gyermeket köteles a szülő beiratan. Tehát az új törvény nemcsak engedélyezte a kisdedóvást, hanem egyenesen kötelességévé tette minden szülőnek, hogy gyermekét két évig írassa be a román intézetbe. Enek a rendelkezésnek azután fenti életelejtje ennek megteremtéséért szerveződik és olyan emberek, akik ebben a munkában eredményeket tudnak elérn . Szabó Béni szücsmesterre pedig itt még nagy szerep vár. , Nagyvárad, 1926 július hó 27. : Vasili® Oras: Mónus Sándor: Gheorghe Borgyika. Lebovits Rud if. kívül súlyos követkevíményei vannak, melyek kihatnak az egész magyar kisebbségi felekezeti oktatás jelenére és jövőjére. Ugyanis a kisdedlövod törvénnyel szerves ,és céltudatos összefüggésben levő népiskolai törvény egyik cikkelye kimondja, hogy az elemi iskolákba beiratkozó gyermeeküklet nyelvtudásuk ,és képességeik szerint kell a román vagy a magyar szekciókba beírni. Amennyiben egyik vagy másik szekciónak nem lenne 20 növendéke, annyiban az osztály, mint életképtelen, feloszlatandó. Az összefüggések mindezekből nyilvánvalóak. A Magyar gyermek köteles ötödik évétől hetedik évedig, tehát két éven át román tannyelvű óvodába járni, ahol a gyermeki könnyed ösztönösséggel megtanul romllni. Az elemi iskolába való beiratkozásánál azonban hiába jelentkezik a mgyar szekcióba, mert miután leírja az államnyelvet, a népiskolai törvény vonatkozó paragrafusa alapján a román szekcióba utalják. A magyar szekció ilyen körülményeik között csak a legritkább esetben képes a kötelező 20 növendéket összehozni. Erre is van paragrafus: az életképtelenség paragrafusai, mely megöli a magyar szekciót . Vele a magyar nyelvű oktatást. Tehát egy szerves lánc, mely hihetetlen súlyos következtelényeket rejt méhében s mielyi ellen minden erővel védekezni kell, különösen pedig a Magyar Párt parlamenti csoportjának kiési súlyos erőfeszítéseket tennie az ősszel meginduló közoktatásügyi kampány során. Nehra érdektelen, hogy a magyar kisdedövőkat feloszlató rendelet következményeképen még ma is, mint előreláthatóan a jövőben is egyretalásra szaporodnak a közismert magyar sorstragédiák. A megszüntetett magyar tagozatok kipróbált, régi tanerőit egymásután bocsátják el — természetesen végkielégítés és nyugdíj nélkül — a szolgálatból. Így járt többek között néhány nappal ezelőtt Orosz Endre, a kolozsvári Mátyásmúzeum ellenőre is, aki tudvalevőleg egyike a legkitűnőbb erdélyi régészeknek s aki két évvel ezelőtt egy életen át gyűjtött nagymértékű néprajzi gyűjteményét egy nelmes gesztussal román kulturcélokba engedte l át. Taníttassunk magyar diákokat! Az erdélyi magyarság kulturtörténetéinek legújabb fejezetéhez tartozik az is hogy a Magyar Párt hunyadmegyei tagozata Bordeaux Pál nagybirtokos Indítványára elhatározta, hogy mozgalmat indít abban az Irányban, hogy a megye magyarsága nehány tehetséges magyar diákot taníttasson ki. Bordeux maga két diák költségeit vállalta s ez a nemzes mozgalom egyre nagyobb és nagyobb méreteket ölt. . " . Ha sikerülne a klitanittatási akciót egész Erdélyre kiterjeszteni, akkor a tóagyar kultúrproblémák egyik legsúlyosabbika nyerne kitűnő megoldást. Feltéve, hogy a Magyar Párt valamennyi tagozata, valamint általában a magyar tár►adalmii intézetek csatlakoznak a mozgalomhoz, hatalmas összegeket lehetne összehozni, amely biztosítaná azt, hogy Erdély legtehetségesebb ifjai ne vesszenek el a részvétlenség és az egyoldalú kulturpolitiika útvesztőjében. A jóakarat lólábától a sevinais paripájáig Furcsa tanács, amelyet nem fogad el senki — A magyar kisdedóvók kálváriája — Hogyan nyomorítják a magyar oktatást — a paragrafusokon keresztül 1921. augusztus 1.