Brassói Lapok, 1926. október (32. évfolyam, 221-247. szám)
1926-10-01 / 221. szám
a Krenner-féle akciótól, mely a nagygyűlés alkalmától új organizációt és" új lelkeket akar a Magyar Párt számára, sem a jóhiszeműséget, sem a jóakaratot megtagadni nem lehet. Régóta hangoztatott programjában is vannak kívánságok, melyek teljesülése a párt erősödésére és a magyarság javára szolgálna. Egy valóban országosan, az utolsó putriig megszervezett és minden gondolatot, minden akaratot és főkép minden munkát magában foglaló magyar szövetség impozáns erőt képviselne, ami egyúttal növelné önbizalmunkat és táplálná küzdő energiánkat. De ismételjük, ma nemcsak, hogy nem erről van szó, hanem legjobb meggyőződésünk szerint, nem is szabad, hogy erről legyen szó. A Magyar Párt nagygyűlésének homlokterében a magyarság viszonya a kormányhoz s az ebből természetszerűen következő állásfoglalás áll. De még ebben az állásfoglalásban is elementáris szükségesség, hogy a különböző magyar felfogások, érzések, akaratok akképen nyilvánuljanak meg, hogy a magyarság egysége és összhangja halálos léket ne kapjon. Beváltotta-e a kormány a paktumot vagy nem váltottabe? Teljesültek-e a magyarság tiszta és lojális teljesítményével szemben mindazon kötelezettségek, melyeket a kormány a magyar iskolázás, a nyugdíjügy, a jogtalan kisajátítások és egyéb nagy horderejű követelések és sérelmek dolgában vállalt? Erre kell választ kapnunk a Magyar Párt vezérkarától, mely még most is, az utolsó órában is tárgyal a kormánnyal. Nem tudjuk, milyen lesz a vezetőség válasza, de azt tudjuk, hogy még a legjobb akarattal, a legnagyobb odaadással is nehéz lesz meggyőznie a magyar közvéleményt arról, hogy a kormány megtette kötelességét, vagy ha ebben állítólag vis maior akadályozta, a közeljövőben minden ígéretét befogja vallani. Ahogy már többször hangsúlyoztuk, alaktalan szólamokra politikát építeni többié nem szabad. Csak ami a kézben, az nem hazugság. A román közmondás bölcsességét semmi sem igazolja jobban, mint a magyarság helyzete a paktum óta. Tehát erről kell majd dönteni a nagygyűlésen. S mivel ez elhatározó jelentőségű határozat lesz, az előzetes mozgalmaknak és tárgyalásoknak arra kell kizárólag irányulniuk, hogy az esetleges összeütközések elvi magaslaton történjenek és a szenvedélyek és személyeskedélsek tűjével ne gyújtsák fel a magyarság nagy erőfeszítések és áldozatok árán felépült fellegvárát. Ahogy az orkánban válságba jutott hajó utasai a kritikus pillanatokban oktalanul kritizálnák a hajóépület technikáját, annyira időszerűtlen lenne minden más kérdést, főkép a szervezet kérdését előtérbe állítani, mikor az országos Magyar Párt, s vele a magyarság sorsának a biztosításáról van szó. Meggyőződéssel valljuk, hogy ama politikai rendszerrel szemben, mely idáig intézte a romániai nemzeti kisebbségek ügyét, egy bármily alaposan kiépített magyar szervezet is erőtlen lett volna, mert a békeszerződés ránk vonatkozó határozmányainak nincs szankciója, s mert a mindenkori román kormányok még nem voltak képesek (a saját mentalitásuk miatt sem) felszabadulni a túlzott sovinizmus nyílt és lappangó terrorja alól. Téves dlnámitás és időszerűtlen erőlködés tehát ma úgy odaállítani a Magyar Párt újjáépítésének a tervét, mintha az csalhatatlan biztossággal hozná meg valamennyi jogos törekvésünk diadalát. A Brassói Lapok, mely főszerkesztője törvényesen szerzett mandátumának a jogtalan megsemmisítésében, a pártnak ezzel szemben tanúsított magatartásában, valamint Brassó választókerületének magyar képviselet nélkül maradottságában, leginkább találhatott volna elvi okot és alapot a támadásra és pártbontásra, ma is rendületlenül az egységés összhang megóvásának szüségét vallja és a magyarság érdekei kárára szolgálónak minden olyan törekvést, mely azt a kis erőt is, melyet pártunk önhibáján kívül, kifejteni képes, szétforgácsolja, meggyöngíti. A gyöngyószensmid ősi nagygyűlésnek bármily villámok cikkázzanak is a paktum körül, a kölcsönös tisztelet, lotalitás rend és harmónia jegyében kell lefolynia, méltóan a magyarsághoz, melynek a Magyar Párt a képviselete, s méltóan ama küzdelemhez, melyet nemzeti és népi szabadságunkért folytatunk. Akik a magyarság sorsát a szívükön viselik, ma ne időszerűtlen reformok hajszolásával foglalkozzanak, hanem a Vezetőséggel kontaktusban azzal, hogy miként kerüljünk ki nagy érdekeink sérelme nélkül a paktum be nemi váltása következtében támadt válságból. Ara (Bukarestben is) 5 lei. SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA: KAPU U. 64 -66 Mi# Ml Ml|(%|| Mn TELEFOrVSZAMOK: SZERKESZTEM: 1-77 KIADÓHIVATAL: FERDINARD KIRÁLY (VOLT REZSŐ) KÖRÚT 6 I Mlmi KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6-77 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: főszerkesztő ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE* Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lejf SZ E L E BÉ LA át. Egy hóra ,00%tfz évre 270» évre 520» * évre 1000 lej egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. Külföldre: V« évre 420, V* évre 820, 1 évre 1600 lej XXXII. évf. 221. szám Péntek, 1926. október 1. Németországot megdöbbentette Poincaré beszéde rr. angol lapok: oktalannak és céltalannak tartják a francia miniszterelnök nagyhangú kijelentéseit BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Poincaré francia miniszterelnök vasárnapi bar-le-duci beszéde élénk viszhangot keltett a világsajtóban, s a német, francia és angol lapok egyaránt részletesen foglalkoznak a miniszterelnök kijelentéseivel. Megállapítható, hogy a német sajtó egyenesen megdöbbent Poincaré merész kijelentései miatt, s tisztán a német meggondoltság és józanság az, amely a német publicistákat visszatartja attól, hogy továbbmenő következtetéseket vonjanak le az elhangzott gyűlölködő hangú beszédből. Berlini táviratok szerint a német sajtó, különösen a jobboldali lapok élesen kifogásolják Poincaré tegnapi beszédét, s egyesek a német-francia megegyezés lehetőségét féltik. Poincaré beszédében megnyilvánuló állásfoglalástól. A lapok szerint a két kormány részéről kifejtett erőfeszítés csak akkor vezetne eredményre, ha békés a légkör, s azt minél kevésbbre rontják meg háborús, haragtartó és heves beszédekkel. A Vorwärts nyugodtabban fogadta az eseményt, s azt írja, hogy szerencsére a tárgyalásokon Németországnak nem Poincaréval lesz dolga, hanem Brianddal, akit a vérmérsékletnek egy egész világa választ el a miniszterelnöktől. A Kreuzzeitung kommentárjában megjegyzi, hogy a német-francia kiegyezés csak akkor lehetséges, ha francia oldalról a megértésre irányuló akarat máskép nyilvánul meg, mint Poincaré Izrailban. * ■ *-i v * i v Londoni táviratok szerint az angol sajtó Poincarénak kizárólag pénzügyi vonatkozású kijelentéseivel foglalkozik, nem akarva befolyásolni a most kialakulóban levő német-francia viszonyt. A Times szerint Poincarénak a háborús adósságokról szóló kijelentése igen homályos, s emiatt a francia frank ismét esik. A beszédnek a német-francia viszonyra vonatkozó részéről viszont azt írja, hogy az erkölcsi leszerelés érdekében okosabb lett volna, ha Poincaré nem tér ki részletezésre, mert a beszédben csak veszélyeztette ezzel a két ország között rövid idő óta kialakulóban levő jóviszonyt. Egészen más hangjon ir a francia sajtó, amely vegyes érzelmekkel fogadta a beszédet. A francia lapok is inkább a beszéd pénzügyi részével foglalkoznak, s hangoztatják, hogy abban nem domborodott ki a kormány pénzügyi programútja, jóllehet a kabinet kifejezetten a pénzügyi krízis megoldására alakult. A sajtó szerint Poincaré feladta eddigi rideg álláspontját, s hajlandó revideálni Németországgal szemben folytatandó politikájának alapelveit. A Figaro szerint Poincaré európai nyelven, de erősen francia tájszólással beszélt, amiért nem illetheti szemrehányás. A Gaulois szerint a beszéd gerince az, hogy a békeszerződés megváltoztathatatlan, míg az Avenir azt írja, hogy a békés együttműködésnek Franciaországéban ma már senki sem ellensége, jó üzlet azonban csak úgy jöhet létre, ha a fejek egymás érdekeit szem előtt