Brassói Lapok, 1927. október (33. évfolyam, 221-247. szám)

1927-10-01 / 221. szám

, ...7k:é n December 5-én kezdődik a Népszövetség új ülésszaka jKUlixallítlkai h­elyzetb­ép GENF. (A Brassói Lapok tudósítójától A népszövetség vezértitkársága a nyolcadik ülésszak berekesztése alkalmával megálla­pította a következő új időpontját is. , Eszerint december 5-én ülnek össze is­mét a delegátusok és ekkor ke­rül végleges döntésre a magyar­­román opiáns­per is. A közbeeső két hónap alatt véglegesen kialakulnak az álláspontok és remélhető, hogy a decemberi ülésszak folyamán hosz­szabb összecsapások nélkül oldják meg ezt a problémát.­­ Az opiánsperen­ kívül a háborús fele­lősség kérdése foglalkoztatja még leginkább a külpolitika zavaros vizeit Sok szó esik egy Mortaux nevű francia hírlapíró német nyel­ven megjelenő könyvéről, amelyhez maga Bri­and írt előszót úgy a könyv, mint az előszó meglepően bék­és húrokat penget és francia részről még merni írtak a háború óta olyan politikai fejtegetést, amelyet ilyen Őszintém hatott volna át a békevágy. «Vannak még akadályok« — írja Briand — »de kölcsönös őszinteséggel eljutunk a ma­gasztos célhoz«... »Vannak mindkét ország­ban konkolyhintők, akik tudatosan fára­doznak a viszony elmérgesítésén­« .. .»óva­kodjunk ezektől!« Nagy fontosságot tulajdonítanak a Bri­­and és Stresemamm legutóbbi találkozásá­nak is és erősen kommentálják Briand várat­lan Párisba érkezését, aki személyesem akar­ja ellensúlyozni azt a rossz hatást, amelyet minisztertársainak a Hindenburg-eset kap­csán tanúsított magatartása felidézett Egyebeidben a háborús felelősség kérdé­sének feszegetése keörül keletkezett vihar csil­lapod­óban van. Az angol lapok egyenesen kö­vetelik, hogy ezt a kérdést vegyék le végre a napirendről. A külpolitikai helyzetkép teljességéhez tartozik még az is, hogy is­m­­ét felvetődött Ausztria Németországhoz való csatlakozásá­nak terve. A párisi Excelzior barátságosan ír az osztrákok csatlakozási mozgalmáról. Meg­állapítja, hogy teljesen felesleges a csatlako­zás erőszakos megakadályozása, miután Ausz­tria érzésben teljesen azonos Németországgal . .. ’ u­r*T?i?.12 ^ ■** 20 UA VoVi -T.V' U2,ejfieiy '■“ISTM«:®®0.. SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA« fel ADÓHIVATAL« FEN­QIRAND KTRÍLT ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBA»: Egy hóra 90 la], negyedévra 240 KJ, Klórra 460 1*L egy évre 900 la] és havonta IS la) kézbesítési dr). A A Alit. évf. 221. szám­­ra (Bukaresten is) 5 fee* # POLITIKAI NAPILAP SZELE BÉLA dr. Cenzorát: Prefect­ura Judeţului TEL­ETONSZÁMOK« SZERKESZTŐSÉG 1-77, KIADÓHIVATAL 87, NYOMDA 4­77 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE, Egy hóra ICO, * én* 270, V« évre 520,1 évre 1000 la) Külföldre: V« évre 430, Vs cm 830, 1 évre 1000 lel Szombat, 1927 október 1 *l«41t­­ mm / i bukaresti rádióleadti állomás­­még csak így síel: Ha magyar vagy, ne rádiózz ! BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójától) Néhány héttel ezelőtt Giurgiu főmérnök, a rádióosztály vezérigazgatója nyilatkozatot tett mely, a rádióengedélyek kiadására vonatko­zott. I — Nem igaz, h­ogy a rádióengedélyek ki­adását megszorítjuk. Sőt, megkönnyítjük, mi­vel november elsején m­egkezdi működését a bukaresti leadóállomás. Ezzel szemben kezeinkben van egy hiva­talos értesítés a bukaresti központi rádió­ellenőrző hivataltól, melyben tudtára adják egy brassói rádiótulajdonosnak, akinek, már több­ mint egy éve engedélyt adtak, hogy a jövő évre beküldött ötszáz lejes díját nem fo­gadják el, visszaküldik, mert rádióengedélyét visszavonták.­­ Indokolás: semmi. Egész egyszerűen magy semmisítették az engedélyt. Hogy miért? Azt ők sem vallják be.­De neta is szükséges, mert úgy is tudjuk: csak azért, mert a rádiótulaj­­donos magyar. Az ok se több, se kevesebb ennél. Az az egy szó, hogy valaki magyar, ez már elég ok a rádióengedély bevonására. Ha valaki magyar, az ne hallgasson rádiót, ne utazzon külföldre, ne essék rosszul semmi jogtalanság, ellenben legyen hűséges álam­­polgár aki pontosan fizeti az adót, kato­náskodik, stb. Ez az elv vezeti a b­ukarest urakat. Közben nem gondolnak arra, hogy ilyen elvek mellett előre hurkot kötnek a ro­mániai rádió fejlődése nyakára. Azonkívül ők nevelik a zughallgatókat, mert az ilyen enge­dély visszavonásoktól mások is megrettennek és nem mernek engedélyt kérni, inkább saját maga készítette kis, gyakran rossz készülék­kel az engedélyezett hallgatók vételét is meg­bénítják. Más országokban azt sem tudják, hogy milyen eszközökkel csalogassák a nagy tö­megeket a rádió használatára. Más országok­ban az ember elm­egy a rádióközpontba és ezt mondja: — Uram, itt van ennyi márka, silling, vagy pengő, kérek egy rádióengedélyt. A következő órában már odahaza ül és nyugodtan hallgatja az elfogott muzsikát. Foghatja Európa összes fővárosait, sőt rengeteg­es városát, melynek mi még a ne­vét sem hallottuk eddig. Csak egyet neta fog­hat: Bukarestet. Egy tizenhétmilliós állata, melynek területe csak élelmi akkora mint az olasz félsziget, még m­a is rádióállomás nél­kül szégyenkezik a nagy európai versenyben November elsején a fentemlített vezér­igazgató úr szerint, megkezdi a működését a bukaresti leadó, de hihetünk-e nem, aki sze­rint a rádióengedélyezések aranykorszak­­it él­jük Romániában? Miből fog a leadó megélni, ha nem lesz rádiótulajdonos, vagy ha dug­va, ingyeni­ kénytelen hallgatni A lej mára emelkedett. Száz Fej Zürichben 3.24 svájci frank. top tel 0*6225 dollár II 1 dollár . . 161*125 lei 103 lej 2 shilling 7 p. 1 angol font 687Vs lei 100 lej 3*55 pengő I 1 pengő . 2830 lej 100 lej 2-63 aranyra. . I t márka . 3S515 le 100 lej-----cseh kor. II 1 cseh korona 4 791/« lej 1 svájci frank 31*17Va lei Gyönyörű gesztus az Apponyi Albert grófé, aki elhárította unte­rjától a budapesti ünnepélyes fogadtatást. Százezrek készültek a nagyszerű ovációra a magyar pátriárka mellett, hogy kifejezzék el­ragadtatásukat és hálájukat herkulesi és egy­ben szizilusi vállalkozásáét, de a nemesen­ nagy ember, még ebben a pillanatban is csak hazája érdekeire gondolva, a főváros polgármesteréhez intézett levélben m­egállított­­­a az egész készületet ! Van ebe­n a megragadó­ gesztusban, mint Apponyi egész alakjában, egyéniségé­­ben és szerepében valami az antik nagyságok­ból, akik jellemük fensőségével és önzet­lenségük kivételességével fénylő példaképei lettek az utókornak. A nyolcvanéves magyar államférfi, akinek ragyogó ékesszólása egy­ Demosthenesre, egy Ciceróra, egy Mirabeau­ra emlékeztet, sohasem volt nagyobb, mint most, amikor egy egész netateet összeforrt hálájának és hódolatának példátlan lelkessé­­gű megnyilatkozása elől tért ki Ez a klasszi­kus gesztus, mely a maga számlára­ semmit nem kér és Helm­ vár, a rendkívüli áldozatért, méltó betetőzése Apponyi Albert történelmi szerepének és je­­­lem na­gyságán­ak. S ahogy Apponyi a maga számára net­ kíván ünneplést, mert ártanának, art hát­rálnák vele annak az ügynek, melyet taöst szol­gál, azonképen szigorú tárgyilagosság­gal hárít el a genfi határozattól is min­den­ olyan jelleget, melyet a fáj­ fel tárm­­lás, az el­fogultságra hajlamos rokonszenv, s a körül­mények egyoldalú csoportosítása hazája ügyi diadalának jelöl meg A nagy magyar állam­férfi, akinek csodálatos okfejtését mint nép­szövetségi ragyogó szónoklatát az egész vi­lág sajtója elragadtatással méltatta, s akinek az optánspörben közömbös országokat sike­­rült,a saját álláspontjára hódítaná és egy ked­vezőtlen döntés helyett, az ellenfél mintka befolyása és erőfeszítése ellenére, sikerült legalább halasztásit, a reménység új forrását­ kivívnia, őszintén vallja, hogy siker nincs, hogy a játék remis, hogy Magyarországnak óriási nehézségekkel kell megküzdenie, s a trianoni békeszerződés revíziójának terve is a népszövetségnél egyhangú visszautasítás­sal találkoznék.­­ Ez a bátorság, megmutatni az érettnek a­ másik, a sötétebbű oldalát is, ez a józant és bölcs realizmus, mely már messziről rámu­tat amaz útvesztőkre, melyek a lidércfény mohó hajszolásában előkerülnek és vesze­delembe vihetnek, ez a lelki nagyság, mely a maga szívdobbanását és ideálját fékezni ta­nítja a valóság kérlelhetetlen fényeivel, s in­kább népszerűségéből vesztt és önfájdalmát fokozza, semhogy a csalódások örvényébe hajszolja hazáját, csak egy Appon­i­­lelki erejétől, lelkiismeretétől és lángsze­­ejétől telik ki És a sajtó számára Genfben adott nyilatkozatában arra is volt bátorsága Apponyinak, hogy a magyar bir­tokosok perében egy békés kibontakozóé lehetőségét is vallja, feláldozása nélkül, természetesen a jog és igazság őrök elveinek melyekért mindent fel kell áldozni. Ez a békeszólam is rávilágít a nagy m­agyar állam­férfi klasszikus jellemére: az üg­y javáért nem kíván­­mindenáron harcot s fölényesen el­nézve ama személyes inzultusokon is, melye­ket fiatalabb ellenfele natrális színezéssel intézett ellen­e a Nemzetek Tanácsában, kész a végsőkig áldozatot hozni a békéért. Mi ezt az önmegtagadó szerénységet, tárgyilagosságot, békekészséget és igaz­ságérzést ünnepeljük Apponyiban.

Next