Brassói Lapok, 1927. október (33. évfolyam, 221-247. szám)
1927-10-01 / 221. szám
, ...7k:é n December 5-én kezdődik a Népszövetség új ülésszaka jKUlixallítlkai helyzetbép GENF. (A Brassói Lapok tudósítójától A népszövetség vezértitkársága a nyolcadik ülésszak berekesztése alkalmával megállapította a következő új időpontját is. , Eszerint december 5-én ülnek össze ismét a delegátusok és ekkor kerül végleges döntésre a magyarromán opiánsper is. A közbeeső két hónap alatt véglegesen kialakulnak az álláspontok és remélhető, hogy a decemberi ülésszak folyamán hoszszabb összecsapások nélkül oldják meg ezt a problémát. Az opiánsperen kívül a háborús felelősség kérdése foglalkoztatja még leginkább a külpolitika zavaros vizeit Sok szó esik egy Mortaux nevű francia hírlapíró német nyelven megjelenő könyvéről, amelyhez maga Briand írt előszót úgy a könyv, mint az előszó meglepően békés húrokat penget és francia részről még merni írtak a háború óta olyan politikai fejtegetést, amelyet ilyen Őszintém hatott volna át a békevágy. «Vannak még akadályok« — írja Briand — »de kölcsönös őszinteséggel eljutunk a magasztos célhoz«... »Vannak mindkét országban konkolyhintők, akik tudatosan fáradoznak a viszony elmérgesítésén« .. .»óvakodjunk ezektől!« Nagy fontosságot tulajdonítanak a Briand és Stresemamm legutóbbi találkozásának is és erősen kommentálják Briand váratlan Párisba érkezését, aki személyesem akarja ellensúlyozni azt a rossz hatást, amelyet minisztertársainak a Hindenburg-eset kapcsán tanúsított magatartása felidézett Egyebeidben a háborús felelősség kérdésének feszegetése keörül keletkezett vihar csillapodóban van. Az angol lapok egyenesen követelik, hogy ezt a kérdést vegyék le végre a napirendről. A külpolitikai helyzetkép teljességéhez tartozik még az is, hogy ismét felvetődött Ausztria Németországhoz való csatlakozásának terve. A párisi Excelzior barátságosan ír az osztrákok csatlakozási mozgalmáról. Megállapítja, hogy teljesen felesleges a csatlakozás erőszakos megakadályozása, miután Ausztria érzésben teljesen azonos Németországgal . .. ’ ur*T?i?.12 ^ ■** 20 UA VoVi -T.V' U2,ejfieiy '■“ISTM«:®®0.. SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA« fel ADÓHIVATAL« FENQIRAND KTRÍLT ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBA»: Egy hóra 90 la], negyedévra 240 KJ, Klórra 460 1*L egy évre 900 la] és havonta IS la) kézbesítési dr). A A Alit. évf. 221. számra (Bukaresten is) 5 fee* # POLITIKAI NAPILAP SZELE BÉLA dr. Cenzorát: Prefectura Judeţului TELETONSZÁMOK« SZERKESZTŐSÉG 1-77, KIADÓHIVATAL 87, NYOMDA 477 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE, Egy hóra ICO, * én* 270, V« évre 520,1 évre 1000 la) Külföldre: V« évre 430, Vs cm 830, 1 évre 1000 lel Szombat, 1927 október 1 *l«41t mm / i bukaresti rádióleadti állomásmég csak így síel: Ha magyar vagy, ne rádiózz ! BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójától) Néhány héttel ezelőtt Giurgiu főmérnök, a rádióosztály vezérigazgatója nyilatkozatot tett mely, a rádióengedélyek kiadására vonatkozott. I — Nem igaz, hogy a rádióengedélyek kiadását megszorítjuk. Sőt, megkönnyítjük, mivel november elsején megkezdi működését a bukaresti leadóállomás. Ezzel szemben kezeinkben van egy hivatalos értesítés a bukaresti központi rádióellenőrző hivataltól, melyben tudtára adják egy brassói rádiótulajdonosnak, akinek, már több mint egy éve engedélyt adtak, hogy a jövő évre beküldött ötszáz lejes díját nem fogadják el, visszaküldik, mert rádióengedélyét visszavonták. Indokolás: semmi. Egész egyszerűen magy semmisítették az engedélyt. Hogy miért? Azt ők sem vallják be.De neta is szükséges, mert úgy is tudjuk: csak azért, mert a rádiótulajdonos magyar. Az ok se több, se kevesebb ennél. Az az egy szó, hogy valaki magyar, ez már elég ok a rádióengedély bevonására. Ha valaki magyar, az ne hallgasson rádiót, ne utazzon külföldre, ne essék rosszul semmi jogtalanság, ellenben legyen hűséges álampolgár aki pontosan fizeti az adót, katonáskodik, stb. Ez az elv vezeti a bukarest urakat. Közben nem gondolnak arra, hogy ilyen elvek mellett előre hurkot kötnek a romániai rádió fejlődése nyakára. Azonkívül ők nevelik a zughallgatókat, mert az ilyen engedély visszavonásoktól mások is megrettennek és nem mernek engedélyt kérni, inkább saját maga készítette kis, gyakran rossz készülékkel az engedélyezett hallgatók vételét is megbénítják. Más országokban azt sem tudják, hogy milyen eszközökkel csalogassák a nagy tömegeket a rádió használatára. Más országokban az ember elmegy a rádióközpontba és ezt mondja: — Uram, itt van ennyi márka, silling, vagy pengő, kérek egy rádióengedélyt. A következő órában már odahaza ül és nyugodtan hallgatja az elfogott muzsikát. Foghatja Európa összes fővárosait, sőt rengeteges városát, melynek mi még a nevét sem hallottuk eddig. Csak egyet neta foghat: Bukarestet. Egy tizenhétmilliós állata, melynek területe csak élelmi akkora mint az olasz félsziget, még ma is rádióállomás nélkül szégyenkezik a nagy európai versenyben November elsején a fentemlített vezérigazgató úr szerint, megkezdi a működését a bukaresti leadó, de hihetünk-e nem, aki szerint a rádióengedélyezések aranykorszakit éljük Romániában? Miből fog a leadó megélni, ha nem lesz rádiótulajdonos, vagy ha dugva, ingyeni kénytelen hallgatni A lej mára emelkedett. Száz Fej Zürichben 3.24 svájci frank. top tel 0*6225 dollár II 1 dollár . . 161*125 lei 103 lej 2 shilling 7 p. 1 angol font 687Vs lei 100 lej 3*55 pengő I 1 pengő . 2830 lej 100 lej 2-63 aranyra. . I t márka . 3S515 le 100 lej-----cseh kor. II 1 cseh korona 4 791/« lej 1 svájci frank 31*17Va lei Gyönyörű gesztus az Apponyi Albert grófé, aki elhárította unterjától a budapesti ünnepélyes fogadtatást. Százezrek készültek a nagyszerű ovációra a magyar pátriárka mellett, hogy kifejezzék elragadtatásukat és hálájukat herkulesi és egyben szizilusi vállalkozásáét, de a nemesen nagy ember, még ebben a pillanatban is csak hazája érdekeire gondolva, a főváros polgármesteréhez intézett levélben megállította az egész készületet ! Van eben a megragadó gesztusban, mint Apponyi egész alakjában, egyéniségében és szerepében valami az antik nagyságokból, akik jellemük fensőségével és önzetlenségük kivételességével fénylő példaképei lettek az utókornak. A nyolcvanéves magyar államférfi, akinek ragyogó ékesszólása egy Demosthenesre, egy Ciceróra, egy Mirabeaura emlékeztet, sohasem volt nagyobb, mint most, amikor egy egész netateet összeforrt hálájának és hódolatának példátlan lelkességű megnyilatkozása elől tért ki Ez a klasszikus gesztus, mely a maga számlára semmit nem kér és Helm vár, a rendkívüli áldozatért, méltó betetőzése Apponyi Albert történelmi szerepének és jelem nagyságának. S ahogy Apponyi a maga számára net kíván ünneplést, mert ártanának, art hátrálnák vele annak az ügynek, melyet taöst szolgál, azonképen szigorú tárgyilagossággal hárít el a genfi határozattól is minden olyan jelleget, melyet a fáj fel tármlás, az elfogultságra hajlamos rokonszenv, s a körülmények egyoldalú csoportosítása hazája ügyi diadalának jelöl meg A nagy magyar államférfi, akinek csodálatos okfejtését mint népszövetségi ragyogó szónoklatát az egész világ sajtója elragadtatással méltatta, s akinek az optánspörben közömbös országokat sikerült,a saját álláspontjára hódítaná és egy kedvezőtlen döntés helyett, az ellenfél mintka befolyása és erőfeszítése ellenére, sikerült legalább halasztásit, a reménység új forrását kivívnia, őszintén vallja, hogy siker nincs, hogy a játék remis, hogy Magyarországnak óriási nehézségekkel kell megküzdenie, s a trianoni békeszerződés revíziójának terve is a népszövetségnél egyhangú visszautasítással találkoznék. Ez a bátorság, megmutatni az érettnek a másik, a sötétebbű oldalát is, ez a józant és bölcs realizmus, mely már messziről rámutat amaz útvesztőkre, melyek a lidércfény mohó hajszolásában előkerülnek és veszedelembe vihetnek, ez a lelki nagyság, mely a maga szívdobbanását és ideálját fékezni tanítja a valóság kérlelhetetlen fényeivel, s inkább népszerűségéből vesztt és önfájdalmát fokozza, semhogy a csalódások örvényébe hajszolja hazáját, csak egy Apponilelki erejétől, lelkiismeretétől és lángszeejétől telik ki És a sajtó számára Genfben adott nyilatkozatában arra is volt bátorsága Apponyinak, hogy a magyar birtokosok perében egy békés kibontakozóé lehetőségét is vallja, feláldozása nélkül, természetesen a jog és igazság őrök elveinek melyekért mindent fel kell áldozni. Ez a békeszólam is rávilágít a nagy magyar államférfi klasszikus jellemére: az ügy javáért nem kívánmindenáron harcot s fölényesen elnézve ama személyes inzultusokon is, melyeket fiatalabb ellenfele natrális színezéssel intézett ellene a Nemzetek Tanácsában, kész a végsőkig áldozatot hozni a békéért. Mi ezt az önmegtagadó szerénységet, tárgyilagosságot, békekészséget és igazságérzést ünnepeljük Apponyiban.