Brassói Lapok, 1927. december (33. évfolyam, 272-296. szám)

1927-12-01 / 272. szám

XXXIII évf. 272. szám­ ­ra (Bukarestben fst 5 leE Cenzurat: Prefectura Județului LAPOK 1 KAPU-u. 64-66 n^ISBVBI^Afl Eiaf&feflB Mfia telef9NSzAmok» szerkesztőség 1—77 1KIADÓHIVATALl FERD1K800 KIRULY (VOLT REZSft) KÖRÚT 8­3 8v*M9 0«5 SNl S)*g B­Ec áA V* KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6­77 SZÁM* 'ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. FŐSZERKESZTŐ­ SZELE BÉLA dr. ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE: Egy hóra 100, V* évre 270, V* évre 520,1 évre 1000 le) Külföldre: V* évre 420, */s évre 820, 1 évre 1600 lej Csütörtök, 1927 december 1 A halottról csak jót vagy semmit. Tisztelet és hódolat Bratian­ Jones emlékének. Mi is azt mond­juk, amit V. Károly császár, mikor Widen hercában a T.-vu­or­ -triár,ái hízelgő udva­roncok azt tanácsolták, szórja szét a nagy izgató csontjait: »Halottak ellen nem vi­selek háborút.« A rendszer ellen küzdöttünk, nem az ember ellen, s amikor halála alkalmából történeti szerepét, román házasságát, erős egyéniségét méltatjuk, csak annál forróbban és elszántabban ragaszkodunk nemzeti és kisebbségi jogainkhoz. Bratianu meghalt, de él a rendszer.. Vintila lobogtatja a zászlót és Angelescu tovább operál. A meghalt a király, éljen a király, meg­halt Bratianu éljen Bratianu, a közszabad­­ság, jogrend, és gazdasági haladás szem­pontjából nem jelent változást, s a további fejlemények elé annál nagyobb aggodalom­mal kell tekintenünk, mivel Brat­an­ Jo­nes magas szelleme még a leplezett dikta­túrában is tudott mértéket tartani. De ha most a sovinizmus és pártönzés dhaetonia el­indul görögtüzes szekerével, amiben az ország nagy értékei foglaltatnak, ki tudja, micsoda szakadékba zuhan bele. Ebben az aggasztó látványban megnyug­tató hatású a nemzeti parasztpárt és Jorga magatartása. A liberális Kreonnal szemben aki konok meggyőződésből, mintha egyedül az ő igazsága volna az igaz, s egyedül ő re­prezentálhatná méltóan az államrendet és alkotmányt, övék az ellenzéki Antigone sze­repe, ki az isteni igazság, testvériség és jog­őrök parancsa szerint cselekszik. Ezzel a párttal, mely nem a nép akaratából került össze, s ezzel a parlamenttel, melyet több­ségében erőszak és visszaélések hoztak létre, nem működnek együtt. A hatalom forrásá­ból csak akkor isznak, ha előbb magát a forrást, melybe egy törtető had, belerondí­­tott, megtisztítják. Valóban nem is lehet megérteni — vagy tán nagyon is meg lehet érteni — miért húzó­dozik a liberális párt attól, hogy a kor­mányzás végleges kialakulása egy szabad tiszta választás alapján történjék? Hát nem olyan a programúién, a szelleme, a munkája a hivatása, a gondviselésszerű történelmi küldetése, vezéreinek és katonáinak tehet­sége, jelleme, s idáig való működésének er­kölcsi és gazdasági eredménye, hogy a vá­lasztók milliói lelkesedve, gyönyö­rséggel bíz­zák rá tovább is az ország sorsát? Íme a dilemma, melybe azok kerülnek, akik nem járnak egyenes után. Oldni vagy kötni, a vén Márkus módjára, mindenkép ve­szedelmes a pártra, mely a választási erő­szak jegyében fogantatott, s a nyers hata­lom erejével tartja fenn magát.” Ha nem megy bele Maniu és Iorga javaslatába, a tekintélyvesztés és tehetetlenség törvényé­nél fogva sodródik a végromlásba, ha bele­megy, a népi létet fogja izzéporrá zúzni. A rendszer ismert makacssága miatt ag­gódunk a jövőért, a magunk jövőjéért is, de másrészt abban bizakodunk, hogy a jog és erkölcs felülkerekedése a mi ügyünket is jobbra fordítja. Mert ha jognak és erkölcs­nek bizonyul az, ami ma a liberális rend­szer ellen küzd, akkor e küzdés szülötte csak az igazság lehet: a népek igazsága, az igazak igazsága, a testvériség. Ki i L..i ..ul I .------ J t'i ~ !*'•! —s/ Létr­ejöüá a megegyezés a nemzeti­ pár és a rorma-párt k­özött A liberális párt nevében Titu Sevu újból kísérletet ten­ Nantunál a meg­egyezésre, de eredménytelenül BUKAREST. (A Brassói Lapok tudó­sítójától.) A tegnapi nap politikai szem­­pontból nagy ok­­mányt hozott. Megtört­ént a végleges megegye­zés a nemzeti­ parasztpárt és a Jorga-párt között. Ennek a­­m­egegyezésnek az értelmében­­m­ind a két párt kötelezi magát, hogy a je­lenlegi kormánnyal semmi­lle közösséget semm­ vállal, mert a mostani kormány tör­vénytelen m­ódon fés erőszakká megvá­lasztott többségre támaszkodva kormá­nyoz. A­­nnek a magállapodásnak a k­övetkez­tétben trafár Jorga-pártt is követeti, a parlament azonnali feloszlatá­sát és új, szabad választás ki­írását. A Megegyezésről mindkét párt hivata­los lapjában a mai nap folyamán részletes tájékoztató jelenik meg,­­tegnap a korm­ány részéről még egy újabb, ezúttal talán utolsó kísérlet ter mint hogy a nemzeti-parasztpárttal való meg­egyezést létrehozzák. Ezuttal Titulescu kül­ügyim­iniszter volt a közvetítő, akinek ajánlatát azonban Maniu Gyula véglegesen visszautasította. Kisért a Titulescu-kabinet Teljes a belpolitikai válság — Egy történelmi csók Bratianu Vintila és Duca között — A liberális párt a látszat megőrzésén dolgozik csupán — Pillanatképek a lázas Bukarestből BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Ezek azok a napok, mikor Bukarest­ben mi­nt a cuki óránkint várja a földrengető szenzációkat A levegőben lóg az elintézés kényszerűsége. Nem kis dolgok forognak koc­kán. Évtizedes kormányzási rendszerek ha­ladnak, új időknek új dalai kopogtatnak az ajtókon. A szisztéma, melyre felépült az egész mai Románia, közigazgatásával, szociá­lis elrendezettségével, igazságszolgíltatásával és szellemi életével, élet-halál harcot vív. Megváltoztak a helyzetek és a szükségességek, de a régi uralkodói rendszer nem óhajtja tu­domásul venni ezt a drámai Memoinámmsokkal teli metamorfózist Erdély, mely évszázado­kon át — ha lassan is s elmaradva is — de a nyugati kultúra és politikai emlőit szívta, ciklonsz­eptékkel vonul be az ókirály­ság porondjára. Körülbelül ez a társadalmi körzete an­nak a hatalmas válságnak. A gyakorlatban úgy látszik, hogy a kormányszékiért folyik el­keseredett birkózás. Tegnap még a »szent szövetség« eszméje kísértett, a tele­s reak­ció és a szárnyait p­óbáiglató polgári de­mokrácia ötven s­zázalékos egyesülésében. Ma már Titulescu-barnet gondolata ver hul­lámokat. Holnapra bizonyára más komfbrmá­ció akad. Ezernyi próbálkozás, ravasz és ostoba kísérletek serege. A közvélemény feszülten lesi a kibonta­kozást melyről tudja, hogy nem csupán a kormányszékek sorsát d­nti el, hanem ítéletet fog mondani a közeli évtize­dek Romániájának mikénti alakulása felől is. A ’­'kk"n"sok eleik i“ sem kevéshblé s­el­­lem­emk­é'nt Fu­t Vm tö­­bb­ U­mmo-'nVmbaln.­k­’b­szná’h'ik ez idegek lu'fe'Z''brérét és ver cerk:nt dobiá'' imcá’-n a rendkívüli kiadá­sokat »Special! Spemfat! Most_ jelent meg! Special!« Az emberek egymás kezéből tépik ki a lapokat, melyekben természetesen sem­­mi sincs. A fővárosi közlönynek, a nyomdád szók szaklapjának és a statisztikai hivatal egy régi röpiratának példányait nyomja a kezedbe az élelmes újságárusítóik hangostori­ku serege. A klubok tömve. Ez természetes is, hi­szen az esetleges kormányváltozás százezrek­nek a kezéből üti k­i a kenyeret és százezre­ket juttat boldog pozíciókba. Minden oldalon­ hallatlan izgalmak. A bukaresti vérkeringés elérte forrpontját. És míg a tömeg a szent konc eshető­ségeitől hallatlan izgalmakba lovaiva meg­szállja a ködös uccákat, a kulisszák mö­gött folyik a küzdelem, melyet Románia kü lönleg°s helyzetének következményekénpen milliónyi szem figyel a kontinens miniden sár Vintila és Vda csókja Tehát a liberális párt döntött és elnöki­nek kiáltotta ki Bratianu Vinilát. A vezér­szónok maga Duna volt, az ellenjelölt, Ro­mánia legambiciózusa­bb embere. Bizonyá­­ra keserű pohár lehetett számára a tegna­pi nap. De ez a választás nem volt mézédes sör­bet a tagok számára. Vintilának sok az el­lensége. Több, mint amennyi barátja van. Köztudomású, hogy egyénileg korrekt ás meg­közelíthetetlen. Üzletekre nem kapható és panamákat s­em engedélyez. Más orszá­gokban ez a tisztesség nem érdem, hanem­ természetes dolog. Romániában hátrálna és természetellenes tünet. Mert egy pártban, melynek kohéziója a kéz-kezet mos elve, robbanó anyag az intaktság. A liberális párt ehelyett tegea önmaga bilincselte meg magát, amikor Duca aján­lására vállalta Virt­la karperecét. Bezzeg, milyen más lett volna másvalakit választa­ni elnöknek. Mondjuk Argeloianut, vagy ma fes of Muimunk­ 12 oldal

Next