Brassói Lapok, 1928. január (34. évfolyam, 1-22. szám)
1928-01-01 / 1. szám
1978. január 1. BRASSÓI LAHOR' nyelv keverékével csapnak ki a szentimentális és trágár hajósnóták. Néhány lebujbán citerámnak és olcsó húszasokért könnyű öreg necskék visszarettentő Láncaiba gyönyörködhet a káborgó utas. A művésznők javarésze magyar, akik zűrzavaros évtizedek ki tudja milyen borzalmain át érkeztek ide Ázsia szomszédságába, hogy részeg matrózokat szórakoztassanak fáradt ugrándozásaikkal. Íme, ennyi valósult meg Széchenyi naizy tanyájából: Tengerre magyar! A játékkaszinó, mely egy meseszerü pavilonban széket a belvárosban fekszik. Belépőjegyet kapunk, mely átsegít betonünket a habon. A játék a kis""-"mág már féltízkor elkezdődik: itt a személy emberek próbálják a szerencsét. Száz-kétszáz lejes tétekért perdül a golyó, melyet itt egy gummilabda helyettesít. Piros-feketére és számokra megy a játék. A nagyterem az első emeleten van Ajánlással és külön igazolással lehet csak bejutni. Néhány hónapja megmehezítették a szerencsét de így is hallatlan összegekről rebesgetnek. Kisérőm egy tengerészhadnagy milliós veszteségi és nyereségtételeket tart számon Constantában könnyű a pénz. De köhynyü az élet is. Ugyanazok a jelenetek és tran Igédiák, mint Monte- Carloban, épen hogy valamivel gyengébb kiadásban. A megszokott öszszeomlások és a megszokott öngyilkosságok. Kikötőváros, olyan mint a többi. Egyfelől a tenger, másfelől a kaszinó követel áldozatokat. A matrózok hónapokig járják a vizeket, sütik a gépeket, másznak a kötélzeten, meg alják a mérhetetlen hajófenekeket, durva viharokban silfcakot éjszakai silbakot állanak a fedélzeten s megtérve a kikötőben szilvalére és öreg, letört kokottokra költik a keserves pénzeket. Rengeteg szerencselovag kergeti egymást. Összezsúfolódnak a kivándorlók. Oroszok, nagyszakállú zsidók, néhányan magyarok és németek kémlelik a kikötőt. Szegény matrózfeleségek rettegnek a téli dühöngések idején. Rosszszagú halászok lehajtott fővel lépkednek, mint Moukor szobrai Az örömtanyákon exotikus nők is kucorognak és kacarásznak a ramlacokon Olszok görögök, törökök, franciák, angolok és snapyo’ok vferMPto°V. A temgerésztrzsek fe’-e'e és fehér rimre'tákkal széné.1 'g *e’c a korzón. ’A kávéházakban n^*’Z'Mk,‘zt han'u'at és Donauwalzer. A kikötőből gyors egymásutánban futnak ki a segélyhajók i. m. f. 3. oldal, 1. szám. MAUŰ6.C9 (ÁmwtAKU 17. CHMER7EN ALCOHOL ENTHALTENDES EINREIBUNCSHITTEf, MIT PFLANZENSÄFTEN UNO MENTHQl ' mt^rfolg ina^Tnb?k alt ungs fallen. wie Hogyan halnak meg nálunk az emberek ? rr Az Adeverul mai száma írja a következő kis, tanulságos cikket: — Tudomásunkra jutott, hogy a legfelső kereskedelmi akadémia egyik progreszszora, aki tegnap tüdővérzés következtében halt meg, amiatt múlt ki az élők sorából, mert nem lehetett az orvos által ajánlott segélyt nyújtani neki. Gyorsan szükség volt egy oxigénballonra s egyetlen gyógyszertárban sem lehetett kapni. Ez ugyanaz az eset, amint ismeretes, mint amely Bratiam Jones elhatározásánális megtörtént. A hozott oxmértballonok használhatatlanoknak bizonyulnak ! — Ezek az esetek, azt hisszük, eléggé bizonyitják, hogy mennyire kezdetleges körülmények között vagyunk kénytelenek élniNagyrománia fővárosában. — Ez alkalommal még több, hihetetlen eset jutott köztudomásra. Egy jómódú ember cufteritisztben betegedett meg, s ezt a ne térségét, csalhatatlanul gyógyíja a serum anfidiflericum. Nincs a világ kerekén egyetlen ország sem, a kaffereket és Közénafrikát sem véve ki, ahol ne volna található ez a szer. — Ide ahogyan nálunk van, — nincsen sehol máshol! — A pifteri őszben megbetegedett ember számára bár végigjárták a fővárs mindengyógyszertárát, egyben sem volt egyetlen üveg anlidifterikus szer kapható! Pedig az európai tekintélyes lapok közlése szerint egész Európát imgalmas difteritisz-járvány fenyegeti, s nálunk egyetlen gyógyrszertárban sem lehet megkapni ezt a gyógyszert, amelyeknek pedig ezer kilogramm számra kellene feltalkározva lennie. •— Eddig úgy tudok, hogy csak a román paraszt hal meg a nap nyugtával egyszerre, az orvoshiány, és igen sok esetben azonossághiány, miat.. . — íme van tehát, — persze, sui generis — Vigasza a falusiaknak. Nekünk, a fővárosban lakóknak sem megy jobban. Az ország miniszterelnöke számára sem lehet találni olyan fontos orvosi eszközt, mint az oxigénballon, ne csodálkozzunk hát, ha más valaki nem tudott difteritiszellenes szert találni. És — bár régóta követeljük, — nincs szer az országban a gyermekparalizis ellen! — Civilizált országban nem történhetik ma meg, hogy egy difteritiszben megbetegedett embert ne lehessen azonnal kezelés alá venni. Emlékszem, egy távirati jelentésre, amelyet a német lapok közöltek, s amely elmondotta, hogy egy amerikai városból repülőgép ment kizárólan azért Kanadának egy egészen távol fekvő városkájába, hogy ott egy differitiszbetegnek elvigye a szérumot, mert a kanadai városkában nem volt kapható. Ez mindenesetre rendkívüli eset. Mi is jobban tennék, ha a főváros egészségügyi osztályánál nem panaszkodnánk oly ■sokat, hanem egy repülőcsapatot szerveznénk, amely betegség esetén a szükséges szereket szállítaná. Más »oxigénbalon«-t a mit beteg orvosi szolgálálunk* számára, e pillanatban el sem képzelhetek. II leszerelésed!, amely előbbutóbb meg fog történni (A Brassói Lapok londoni tevedezőjétől.) Robert Cecil I.or ’: az angol pacifistamozgalom nagynevű vezér, a leszerelési akciómegindítója, aki a j© utóbbi időkig Anglia képviselője volt a nép,szövetségben, mit optimizmussal nyilatkozott egy, vele folyatott beszélgetés keretében a hatalmiak leszerelésének lehetőségeiről: — A leszerelés problémájánál rém szabad szem elől téveszteni, hogy ez csak nehezen valósítható meg. Ma még csupán az előkészületeknél tartunk. A leszerelés kérdése ugyanis szorosan összefügg a nemzeti boztonság és államháztartás problémáival. A genfi tárgyalások egyelőre csupán a szárazföldi és légi leszerelésre terjednek ki. — Az első lépés bizonyára még igen kicsiny lesz, azaz bonnan kételkedem aban, hogy előbb-utóbb az államok megegyeznek olyan hadsestek tartásába, amelyek elegendők a rend fenntartására. Az államok egyelőre biztonságukat féltik és ezért a leszerelés csak akkor valósulhatmajd meg, ha minden állam elegendő garanciákat kap nemzeti biztonságára vonatkozólag. Ami a leszerelés részleteit illeti* úgy a legkönnyebbb a tengeri fegyverkezés méreteit korlátozni a maximális tonna-tartalom avagy azadóegységek száma szerint. A légi fegyverkezés korlátozása már nehezebb mivel a repülőgépek számát igen nehéz megállapítani Még nehezébe* a leszerelés kémiai téren, mivel a mérges gázok gyártása titokban is történhetik. Ezek a főpreb'érőnk, amelye' ,et először részle'e'i ben tell meg' 1 lan*, hogy, ezeken keresztül eljuthassunk a leszereléshez. biztosra veszem, hogy a leszerelési mozgalom ebbb-utóbb eredménnyel fog járni, a világ közvéleményének be kell látnia, hogy a demobilizáció csak fokozatosan lépésről-lépésre történhetik meg és nem szabad az átmeneti nehézségek miatt reményét elveszteni©. . . ]