Brassói Lapok, 1928. augusztus (34. évfolyam, 173-198. szám)
1928-08-01 / 173. szám
Szerkesztőség dr- Kiadóhivo : -it- Nyomda BRASSÓ, KAPU-UCCA 6*-66 SZÁM POLITIKAI NAPILAP XXXIV. évfolyam 173. szám Főszerkesztfi SZELE BÉLA dr. Szerda, 1928 augusztus hó 1. TELEFON-INTERURBANI Szerkesztőség és kiadóhivatal 1977 és 62 az£q 1 Akkor a Brassói Lapok se izgasson az állam ellen– kiáltotta közbe Bratianu válaszába egy liberális honatya a szenátus szombati ülésén. A Brassói Lapok ne izgasson az állam ellen! Hát mikor izgatott az állam, a román állam ellen a Brassói Lapok? Tessék kimutatni, tessék bizonyítani, s ha ez sikerül, a Brassói Lapok egyévi tiszteletpéldányát adjuk a tiszteletreméltó szenátornak. Ez az ostoba vád, — mert lehetetlen más egyébnek minősíteni, — mint állandó refrén hangzik vissza minduntalan, valahányszor a romániai magyarság fájdalmairól, panaszairól, nemzeti mivoltának és jogainak a védelméről van szó. A Brassói Lapok a haza, a román nép és nemzet ellen izgat. Mintha a Brassói Lapok fosztanak meg milliókat anyanyelvük szabad használatától, törvényes létalapjától, az otthon és a föld biztosságától, a közrend és törvényesség oltalmától! Mintha nem is a románság nagy tömegei, gyökérrel és tradícióval bíró politikusai és a közvéleményt hiven visszatükröző lapjai harsognák szüntelenül és világgá hallhatóan a kormányzat bűneit! A Brassói Lapok ne izgasson az állam ellen! Az állam ellen való izgatás váljon, ha a Brassói Lapok nyíltan, férfiasan, elszántan a magyar nemzet jogaiért és a közélet tisztaságáért harcol? Ha a múlt és a jelen erőszakosságai és visszaélései miatt támadja, nem az államot, nem a román népet, nem is a román nemzetet, amely iránt való tiszteletét sohasem tagadta meg, hanem a kormányt, a többséget, a törvényhozás mai rendjét s mindazon szerveket és tényezőket, melyek törvényesség és méltányosság helyett elnyomást és igazságtalanságokat cselekszenek. És ha azt mondjuk ma, amit idáig is hirdettünk, s aminek Gyárfás Elemér a türelmetlenség és hatalmaskodás csöppet sem előkelő ellenmondásai és kiszólásai közepett oly bátor és méltó hangot adott, hogy iskolai sérelmeinkkel, ha rákényszerítenek, a Népszövetséghez fordulunk, nem az állam ellen izgatunk, de még csak nem is a kormányzat ellen, hanem egy törvényes lehetőséget, a helyzeti kényszer ultima ratioját ragadjuk meg. A békeszerződés a kisebbségi kultúráknak bizonyos kereteken belül nyelvi és nemzeti szabadságokat biztosít és ez a szerződés a Népszövetség védelme alatt áll! Ha tehát a román kormány szerződésbeli kötelességét nem teljesíti, aminthogy esze ágában sincs teljesíteni, untalan adott frázisaival csak ámítani és leszerelni akarván, akkor a magyarság, mint akár a németség, csak törvényes jogával él, ha Genfhez fordul és a szerződés becsületes betartásának szükségére hívja fel a figyelmet. A miniszterelnök úr úgy beszél Angelescu iskolapolitikájáról, s a kormány eddigi magatartásáról a kisebbségi kérdésben, mintha Isten tudja, micsoda hálára indító jótéteményt gyakoroltak volna irányunkban. Közben azonban maga elárulja, hogy tíz évvel a békeszerződés megkötése után „az állam érdekeivel összhangban“, végre meg akarják oldani a kisebbségi kérdést. Ismerjük már ezt a megoldási akaratot, s azért kerül előtérbe Bukarest helyett Genf. Más kérdés, hogy mikép jár el a Népszövetség. Ha Bratianu és társai bíznak is ismert elfogultságában és kisebbségellenes magatartásában, ez az igazságkeresés kötelességén nem változtat. És ha Genfbe megy is a magyarság, ez ép oly kevéssé az állam ellen való izgatás, mint ahogy Madgeary, akivel Gyárfás Elemért akarta lekisebbíteni a miniszterelnök, nem izgat az állam ellen, mikor a kormány bukását kezeteik . Másfélmillió fejes sikkasztás a Bihoreana bank élesdi fiókjánál A Hók igazgatója és pénztárosa hosszabb idő óta manipuláltak a váltókkal és a betétekkel, amelyeknek csak a fele összegét írták be a bank könyveibe. Bűnvádi feljelentést nem tettek ellenük, — csak elcsapták őket, — mert a hozzátartozók anyagi garanciát vállaltak a kárösszeg megtérítésére . A Bihoreana likvidálja az élesdi fiókot Nagyvárad. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Nagyvárad pénzügyi és bankköreiben most nem esik másról szó, mint arról a másfél millió lejes sikkasztásról, amely a Bihoreana Bank élesdi fiókintézeténél történt, s ami újabb megrázkódtatás elé állította, — legalább pillanatnyilag, az amúgy is megrendült Bihoreanát. Ismeretes az, hgy a Bihoreana Nagyvárad legrégibb román pénzintézete, a múlt év folyamán súlyos válságba sérült és szerencsétlen áruüzletei miatt a felszámolás előtt állott. A bank tőkéjének nagy részét elvesztette, s csak úgy sikerült magához térnie, hogy a Banca Naţionala, Banca Românească és az Albina bankok vállalták a szanálást és a betétesek elfogadták a éves moratóriumot. A Bihorteana szanálási művelete teljes erővel meg is indult, S most ezt a munkát megzavarta az élesdi fióknál felfedezett sikkasztás. A Bihoreanának évek óta fiókintézete volt Élesden, amely az ottani és környékbeli lakosság betéteivel szép forgalmat bonyolított le. Iskola revizorból bankigazgató Az élesdi fiókintézet kifogástalanul működött addig, attig az intézet élére nem állították Antonescu Virgilt, aki azelőtt nem igen foglalkozott bankügyletekkel, mert Élesden volt iskolarevizor. A bankkarriert azonban nem volt nehéz elérni, mert Antonescu úr a liberális párt élesdi tagozatának titkára volt, s így, mint befolyásos ember, nagy szerepet játszott a hatalom árnyékában, s annak számottevő tényezője is volt az események irányításában. Megtették őt bankigazgatónak. Különben egyéb számottevő tevékenységei is voltak, amennyiben ő állott az élén annak a mozgalomnak, amely keresztülvitte, hogy a járásbíróságot áthelyezték Élesdről Barátkára. Beavatottak szerint ennek a mozgalomnak különösen azért volt híve, mert a legutóbbi választásoknál az élesdiek többsége a nemzeti parasztpárt listájára szavazott. Ezek után csak természetes, hogy az előkelő pozíciót betöltő Antonescu Virgil rettenthetetlen híve volt Mosoiu generálisnak, a liberális párt biharmegyei fejének, akit úgy állított mindig a választás elé, hogy új Farkasházy Zsigmondja lesz az élesdieknek, akik a magyar rezsim idején valósággal bálványozták az ügyüket szívén viselő Farkasházy Zsigmondot. A politikai tevékenység mellett Antonescu Virgilnek azért maradt elég ideje arra is, hogy, mint bankdirektor, a Bihoreana élesdi fiókját igazgassa. De ebben az igazgatásban nem várt pénzügyi zökkenő állott be. Jön a bankrevizor! Az élesdi fióknál ugyanis revíziót kellett tartani. Ez úgy történt, — amint mondják, — hogy a fiók valamelyik betétese panaszt tett a bank ellen. A központ kiküldötte revizorát, Mania Ioachimot, hogy ellenőrizze a volt iskolarevizor működését és a vezetése alatt álló fiókot. Ez a revízió ugyancsak alapos volt és az alapossága mellett megdöbbentő eredménynyel is járt. A valódi revizor ugyanis megállapította a most már nem iskolairevizor bankigazgatóról, hogy nagy hiányok vannak a fióknál. Rájött a revízió során arra, hogy a betétesek közül, akik gyümölcsöztetni helyezték el pénzüket a bankban, legtöbbnél csak a betéti összeg fele volt bevezetve a bank könyveibe, míg a másik fele nemcsak a könyvekből, de a kasszából is hiányzott. Ugyancsak baj volt a váltóknál is, ahol szintén manipuláltak. Marta Joachim revizor megállapítása szerint ezt a manipulációt úgy a betétekkel, mint a váltókkal Antonescu Virgil bankfőnök és Anesie pénztáros együttesen követték el. A revízió meglepő eredményéről Marta Joachim jelentést tett a bank központjának. Az eddigi megállapítások szerint másfél millió lej körül van az összeg, amellyel a bankfőnök megkárosította a Bihoreanát. A sikkasztás megállapítása után a két bankembert azonnal elcsapták, de bűnvádi feljelentést nem tettek ellenük, mert Antonescu felajánlotta, hogy a családja megtéríti a hiányokat. Ennek a revíziónak eredménye belejátszott a közigazgatási politikába is. Antonescut ugyanis fel akarták venni a megyei tanács jelölő listájára, amelyre vonatkozólag a választás a jövő hónapban lesz. Azonban a revízió után elállottak ettől a liberális pártvezetőségben és Antonescut törölték a tervezett megyei listáról, így tört ketté Antonescu Virgil bankigazgatói karrierje és már-már előlegezett közigazgatási pályafutása. A betétesek és a váltótulajdonosok részére tájékoztatásul megállapítjuk, hogy a váltó- és betétanyagot behozták Nagyváradra a központba. Itt ejtik meg a revíziót véglegesen, és annak megtörténte után az élesdi fiókot likvidálják. Ezt a munkát Marta Joachim bankrevizor végzi. Ez ma Nagyvárad és Bihar megye pénzügyi köreinek nagy szenzációja, amit mindenáron szerettek volna véka alá rejteni a nagy nyilvánosság elől. A nagyváradi újságok nem is írhattak egy sort sem a Bihoreanu élesdi fiókjának ügyéről, mert a bank igazgatója, dr. Zsere Miklós, a szenátus alelnöke, egyrészt felkérte a lapokat, hogy a nagyváradi pénzügyi piac érdekében ne írjanak a dologról, hiszen úgyis megtérül a kár, másrészt az érdeklődés alkalmával még azt is tudtukra adta a szenátus elnöke, hogy ha meg is írnák az esetet, „betelefonál a cenzúrának“. Szomorúan jellemző képek az itt megírtak, közgazdasági és közéletünkből, mert azt megértjük talán, — ha nem is vagyunk azon a véleményen, — hogy a Bihoreanu igazgatósága nem tesz bűnvádi feljelentést másfélmilliós sikkasztás esetében. De hogy a szenátus alelnöke ennek a díszes közjogi pozíciónak a viselője, azzal akarja titokban tartani ezt a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt, hogy különben betelefonál a cenzúrának, ezt igazán nem akarjuk megérteni semmiféle magyarázattal sem. Ebben a véleményünkben — úgy hisszük ■— az olvasó is csatlakozik hozzánk, kb.