Brassói Lapok, 1928. augusztus (34. évfolyam, 173-198. szám)
1928-08-01 / 173. szám
2. oldal. 175. szám. BKASSol I.AI'OK _______________________1928. angnsztus 1. — |——MHHmMW—Hl—11WWi SCTCTM8WWWP »■ W*iaWBSgM!WaiMWtiWtorsB«TM«alMgi/iWIMiHWBg^WM^I A segesvári dalos versesik rásztvevői 39 dalárda utazik Segesvárra Segesvár. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Most már véglegesen kialakult, hogy honnan és melyik dalárdák vesznek részt a segesvári ünnepélyeken és kétségtelennek látszik, hogy a segesvári manifesztáció az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb magyar kisebbségi megnyilatkozásának ígérkezik. Már megtörtént a benevezett dalárdák csoportosítása is, amelyből kiderül, hogy 39 dalárda vesz részt a nemes versenyzésben. A rendezőség a résztvevő dalárdákat a következőképpen csoportosította: Női karok: II. csoport. 1. Dicsőszentmártoni Ref. Egyházi Pálkör női kara. I. csoport. 1. Brassói Magyar Dalárda női kara. Vegyes karok: II. csoport. 1. Baróti Dalárda. 2. Dicsőszentmártoni Ref. Egyh. Dalkör Vegyeskara. 3. Dicsőszentmártoni Cecilia Dalkör. 4. Erzsébetvárosi Polgári Dalegylet. 5. Fogarasi Magyar Dalegylet. 6. Kézdivásárhelyi Ref. Egyh. Dalkör Vegyeskara. 7. Nagyborosnyói Ref. Egyházi Vegyeskar. 8. Nagyenyedi Iparosönképző kör Aegyeskara. 9. Szentgericei Unitárius Vegyeskar. 10. Tordai D. F. E. Templomi Vegyeskar. 1. csoport. Brassói Magyar Dalárda vegyeskara. 2. Marosvásárhelyi Róm. Kath. Templomi vegyeskar. 3. Nagyenyedi Templomi Vegyeskar. 4. Temesvári Gloria Dalegylet Vegyeskara. Férfikarok: Kezdő csoport: 1. Kolozsvári Honvéd utcai és Magyarutcai Ref. Földész Dalkör. 2. Kolozsvári Monostor-úti Ref. Egyh. Dalkör. 3. Tövisi Polgári Dalegylet. 111. csoport. 1. Felvinei Férfi Dalegylet. 2. Kibédi Gazdakör Dalárdája. 3. Kovásznái Emke Daloskör. 4. Zágoni Dalkör. II. csoport: 1. Dési Polgári Dalkör. 2. Dicsőszentmártoni Ref. Egyházi Dalkör Férfikara. 3. Kézdivásárhelyi Ref. Egyh. Dalkör Férfikara. 4. Kolozsvári Ipartársulat Dalköre. 5. Magyarfenyi Dalkör. 6. Nagyenyedi Iparos Dalárda. 7. Nagyszebeni Református Énekkar. 8. Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda. 9. Szatmári Polgári Társaskör Dalárdája. 10. Szászrégeni Magyar Polgári Dalkör. 11. Székelyudvarhelyi Dal- és Zeneegylet. I. csoport: 1. Kolozsvári Iparosegylet Dalköre. .2 Marosvásárhelyi Ref. Egyházi Dalkör. 3. Nagyenyedi Iparosönképzőkör I. Temesvári Glória Dalegylet. Művészi csoport: 1. Brazsói Magyar Dalárda. A kolozsvári egyetemi klinikán háromszáz lejbe kerül minden orvosi vizit Harminchatmillió lej évi szubvenció mellett még súlyosan megadózatják a betegeket . Mi értékesebb tudományos szempontból: a szegény, vagy a fizető beteg? Dr. Ioan Buzila, klinikai igazgató nyilatkozik a taxaemelésről Kolozsvár. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt felkeresett egy nagyon szegény ember. Ne méltóztassék most egy olyan valakit elképzelni, akinek a könyöke kilóg a kabátjából, s amellett harisnya helyett csak régi fehérneműk maradékaiból kitett kapcarongyot visel. Ellenkezőleg. Az én emberem mintegy kínos gonddal öltözködik, s kopott, de még határozottan jó állapotban levő ruháján a frissen vasaltság nyomai is kivehetők. A sápadt arcon látszik, hogy csak nemrégen aratott rajta a borotva, s azonkívül azt is elárulom, hogy ez a szegény ember ... Nos, nincs mit tagadni. Ez a szegény ember háziúr, s azonkívül havi kilencezer lej fizetése van egy bankban, ahol ő már huszadik vagy harmincadik esztendeje, (bocsánatot kérek a pontamon értesülésért) könyvel. Hallom hátam mögött az igazi szegények pokoli kórusát. Mit beszél? Háziúr? Kilencezer lej fizetése van? És mégis szegény ember? Ünnepélyesen bocsánatot kérek azoktól, akiknek már utolsó réteg fehérneműjét is lefoglalta a végrehajtó, de kénytelen vagyok még egyszer kijelenteni: igenis, szegény ember. Mindjárt megmagyarázom: a házban, amelyet még felesége szüleitől örökölt, a saját lakásán kívül még egy két szobás konyhás lakás van. Azon esztendők alatt szép pénzt kereshetett volna, ha véletlenül az orra előtt nem adja ki az állam, rekvirált lakás formájában. S a kilencezer lejre pedig éppen hat gyerek esik. És miután az apát és az anyát sem lehet kiküszöbölni a számításból, tehát fejenként egyre-egyre a kilencezer lejből minden hónapiban ezerkétszáz lejnél kevesebb és ezeregyszáz lejnél több esik. Ha ugyan nincs semmi levonás a bankban. Nos, ez a szegény ember, aki mellesleg megjegyezve, már túl van ötvenen, a napokban felkeresett és így szólt hozzám kétségbeesett hangon: rákgyanús vagyok. — Azonnal menjen a kónikára, válaszoltam én a tisztelet és rémület szordinóján és vizsgáltassa meg magát... — Nem szegény embernek való mulatság az, — sóhajtott az én ösmerősöm keservesen, drágább, mint a patika! Épp most emelték fel az árakat, mint valami szanatóriumban__ És busán hozzátette: hat gyerekem van, kérem... és ha az ember megy a régi helyre, hogy segítséget kérjen, hát becsukják az ajtót___ A csukott ajtó mögött. A torkomat fojtogatta a keserűség. Mert a kolozsvári klinikát, amelynek tulajdonképeni neve Országos Egyetemi Klinika és Karolina Kórház, száztizenegy évvel ezelőtt alapította egy jótékony császári szív és immár egy évszázadon túl tudományszomjával és mindeneket magához ölelő, nemes altruizmusával ez a klinika maga az erdélyi lélek, tehát szent minden erdélyinek. Lehetséges-e az, hogy azok a bástyák, amelyeket örök emberi tradíciók emeltek magasra Erdély földjén, hogy falaik közé nemzetiségi és valláskülönbség nélkül, nem tekintve, hogy gazdag, vagy szegény az, aki kopogtat, befogadjanak minden szenvedőt, most elzárják százados kapuikat, és a tudomány és emberszeretet toronyőrei azoknak, akik irgalomért nyújtják ki esdeklő kezeiket, először ne a beteg tüdejüket, vagy a szívüket kopogtassák ki, hanem a sovány erszényüket. De hiszen, mondottam magamban, ez bizonyára lehetetlen. Ez ellenkeznék a kolozsvári klinika évapzzados tradícióival, de ellenkeznék azzal az évezredes európai tradícióival is, hogy az egyetemi klinika nem az üzlet, hanem a tudomány fárosza, amelynek szempontjai tehát sohasem üzletiesek, hanem mindig tudományosak. Hiszen az egyetemi klinikákon az új orvosnemzedék szívja magába a neves professzorok oldalán a tudást és a humanizmust,, el lehet-e tehát képzelni, hogy azok az orvosok, akik tanulnak az „érdekes“ eseteken, elutasítanak egy súlyos beteget, csak azért, mert szegényben lényesítenek egy másikat, aki mindössze annyi tanulságot hoz számukra, hogy akinek van pénze, az fizet? Létezhetik-e olyan tudományos szempont, hogy a fizető beteg értékesebb, mint a szegény beteg? És lehet-e ilyen szempontja egy tudományos intézetnek, amelyet az állam leginkább a szegény adófizetők nyomorult bánsaiból tart fent? Hová forduljon az a boldogtalan hatgyermekes családapa, aki, mert véletlenül a saját viskójában lakik, oly szegény, hogy a szegénységi bizonyítványt sem adnak neki a hatóságok, amelynek alapján ingyenesen felvegyék a kolozsvári klinikára? És lelkemben kétségekkel, néhány perc múlva már ott álltam a csukott ajtó mögött, szemben Ioan Buzila úrral, az egyetemi klinikák adminisztratív igazgatójával, aki kérdéseimre a következőket válaszolta: — A kolozsvári klinika, amely a betegápolás és gyógyítás mellett a tanítás céljait is szolgálja, véleményem szerint teljesen kielégíti a közérdeket. A közoktatásügyi minisztérium évi költségvetésében a kolozsvári egyetemi klinika szántára eredetileg 30 millió lej van előirányozva, mivel azonban ez az összeg elégtelennek bizonyult, évente még újabb hat-nyolc milliót utalt ki a minisztérium. A betegápolási és ellátási illetékekből a klinika évenként átlag két három milliót vesz be, s ez az összeg az államtól kiutalt harminchat-harmincnyolc millió fejjel együtt szintén a klinika céljait szolgálja. Az egyes osztályok különben,amelyek együttesen nyolcszáz-kilencszáz beteg befogadására alkalmasak, állandóan túl vannak terhelve, aminek oka elsősorban az, hogy az ország többi kórházainak és ideggyógyintézeteinek kibővítése késedelmeskedik. Megkérdeztem az igazgató urat, mi igaz abból, hogy a klinika az ellátásért és ápolásért szedett díjakon miinl még külön kezelési díjat is vesz, sőt járó, ambuláns betegektől is orvosi honoráriumot kér. Az igazgató úr válaszul megmutatja az ez év április elsejétől életbeléptetett díjszabályzatot, amelyet 299'6 —19*9 szám alatt már jóvá is hagyott a miniszter. A táblázat azután némán válaszol minden kérdésemre és kételyemre. Először is az első osztályú beteg a ■ net bármely osztályán napi 410 ej ápolási és ellátási díjat fizet, a második osztályon lód is hyrmadik osztályán negyven lejt.. A 11 gyógyászat bármelyik osztályán első osztály 300, a második osztály száz és harmadik osztály negyven lejbe kerül. Ezenkívül a rendes, mindennapi orvosi vizitért az első osztályú betegek napi háromszáz lejt, a másodosztályú betegek heti hatszáz lejt fizetnek. A műtét díja az első osztályon minimálisan 5000 lej, a második pedig 3000 lej, ennél kevesebb nem lehet. Az itt felsorolt díjakat a klinika pénztáránál előre kell befizetni, mégpedig első és második osztályú betegeknek legkevesebb tizemnégy napra, a harmad osztályúaknak pedig tíz napra. Van ezenkívül még egy külön táblázat a bejáró (ambuláns) betegek számára, ahol száz és hétszáz lej között variálódnak az egyes kezelési díjak, de ezenfelül még külön orvosi honoráriumot is kell fizetniük. Díjmentességben csak a harmadik osztályon részesülnek, akik szegénységi bizonyítvánnyal igazolják teljes vagyontalanságukat. A díjszabályzat értelmében tehát, éppen a legszegényebbek, a középosztálybeli betegek, akik még szegénységi bizonyítványt sem tudnak szerezni, vannak kizárva a klinikáról. Az egész tudományos világ álláspontjává ellenkezik az új díjszabás. A tudós professzoroknak kijáró teljes tiszt",ettől ugyan, de mégis kénytelenek vagyunk lesúgozni, hogy ez a díjszabályzat, amelyet tudomásunk szerint mindeddig csak a kolozsvári klinikái alkalmaztak, súlyos ellentétben van az egyetemi klinika tudományos és altruista jellegével, hiszen eltekitve attól, hogy a klinikát az adófizetők verejtékes filléreiből tartják fenn, az ápolási és kezelési díjakon kívül a világ egyetlen klinikáján sem kötelezik a betegeket külön, s hozzá nagyon súlyos orvosi honoráriumok fizetésére. Még a, komoly, szanatóriumokban is csupán az ápolási és kezelési díj van fixírozva, míg az orvosi honorárium mindig külön megállapodás tárgyát képezi, amelynél természetesen a humánus orvosok a beteg vagyoni állapotát is figyelembe veszik. De az egyetemi klinika nem egy magántőkével dolgozó üzleti vállalkozás, hanem egy kísérleti laboratórium is, amelynek tőkéje az adófizetők véres fillérei, tehát nem helyezkedhet a boldogtalan betegekkel szemben a legkevésbé sem üzleti alapra. Figyelmébe ajánljuk a professzor uraknak azt a harminchat-harmincnyolc milliócskát, amit adó formájában minden esztendőben leszurkolunk, s amelyet mégsem lehet egy ilyen díjszabásból kiküszöböni amikor éppen a szegény adófizetők élet-halál sorsáról van szó. Igen, hitünk szerint nincs olyan díjszabás, amelynek joga volna a középosztálybeli Kőfávos Kelemeneket kizárni arról a klinikáról amelyet vérükkel és lelkükkel talán nem is oly régen ők maguk építettek fel. De ha aggodalmunk csak meddő kilátás marad... Ha tévedtünk ... Akkor tisztelettel kérjük a klinika adminisztratív igazgatóságát, hogy vegyen fel egy szegény, magatehetetlen öreget, a harmadik osztályra... A többszáz éves szomorú, vén flótás neve: Régi Erdélyi Tradíció Gredinár Aurél. Bethlen szeptember elején Berlinbe megy Budapest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A Hétfői Napló arról éresül, hogy Bethlen István augusztus végén vagy szeptember elején Berlinbe utazik, hogy ott a kormánnyal a rómaihoz hasonló tárgyalásokat folytasson. A hírt hivatalosan nem erősítették meg. T NEM bútorkereskedő NEM bútorgyár NEM asztalosmester hanem lakásberendező (Innenarchitektur) Tervezünk, és készítünk a kor szellemének megfelelő stílusokban lakás, üzlet, bank, szálloda shtp. berendezéseket RIMEAU SIMGLER-JEDDY Iparművészen telep TÂRGUMUPEŞ (Marosvásárhel), 2905