Brassói Lapok, 1928. augusztus (34. évfolyam, 173-198. szám)

1928-08-01 / 173. szám

2. oldal. 175. szám. BKASSol I.AI'OK _______________________1928. angnsztus 1. — |——MHHmMW—Hl—11WWi SCTCTM8WWWP »■ W*iaWBSgM!WaiMWtiWtorsB«TM«alMgi/iWIMiHWBg^WM^I A segesvári dalos versesik rásztvevői 39 dalárda utazik Segesvárra Segesvár. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Most már véglegesen kialakult, hogy honnan és me­lyik dalárdák vesznek részt a segesvári ünnepélye­ken és kétségtelennek látszik, hogy a segesvári ma­­nifesztáció az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb magyar kisebbségi megnyilatkozásának ígérkezik. Már megtörtént a benevezett dalárdák csoporto­sítása is, amelyből kiderül, hogy 39 dalárda vesz részt a nemes versenyzésben. A rendezőség a résztvevő dalárdákat a követ­kezőképpen csoportosította: Női karok: II. csoport. 1. Dicsőszentmártoni Ref. Egyházi Pálkör női kara. I. csoport. 1. Brassói Ma­gyar Dalárda női kara. V­e­g­y­e­s k­a­r­o­k: II. cso­port. 1. Baróti Dalárda. 2. Dicsőszentmártoni Ref. Egyh. Dalkör Vegyeskara. 3. Dicsőszentmártoni Ce­cilia Dalkör. 4. Erzsébetvárosi Polgári Dalegylet. 5. Fogarasi Magyar Dalegylet. 6. Kézdivásárhelyi Ref. Egyh. Dalkör Vegyeskara. 7. Nagyborosnyói Ref. Egyházi Vegyeskar. 8. Nagyenyedi Iparosönképző kör A­egyeskara. 9. Szentgericei Unitárius Vegyes­kar. 10. Tordai D. F. E. Templomi Vegyeskar. 1. csoport.­­ Brassói Magyar Dalárda vegyeskara. 2. Marosvásárhelyi Róm. Kath. Templomi vegyeskar. 3. Nagyenyedi Templomi Vegyeskar. 4. Temesvári Gloria Dalegylet Vegyeskara. Férfikarok: Kez­dő csoport: 1. Kolozsvári Honvéd­ utcai és Magyar­­utcai Ref. Földész Dalkör. 2. Kolozsvári Monostor-úti Ref. Egyh. Dalkör. 3. Tövisi Polgári Dalegylet. 111. csoport. 1. Felvinei Férfi Dalegylet. 2. Kibédi Gaz­dakör Dalárdája. 3. Kovásznái Emke Daloskör. 4. Zágoni Dalkör. II. csoport: 1. Dési Polgári Dalkör. 2. Dicsőszentmártoni Ref. Egyházi Dalkör Férfikara. 3. Kézdivásárhelyi Ref. Egyh. Dalkör Férfikara. 4. Kolozsvári Ipartársulat Dalköre. 5. Magyarfenyi Dalkör. 6. Nagyenyedi Iparos Dalárda. 7. Nagysze­beni Református Énekkar. 8. Sepsiszentgyörgyi Ma­gyar Dalárda. 9. Szatmári Polgári Társaskör Dalár­dája. 10. Szászrégeni Magyar Polgári Dalkör. 11. Szé­kely­udvarhelyi Dal- és Zeneegylet. I. csoport: 1. Ko­lozsvári Iparosegylet Dalköre. .2 Marosvásárhelyi Ref. Egyházi Dalkör. 3. Nagyenyedi Iparosönképző­­kör I. Temesvári Glória Dalegylet. Művészi csoport: 1. Br­azsói Magyar Dalárda. A kolozsvári egyetemi klinikán háromszáz lejbe kerül minden orvosi vizit Harminchatmillió lej évi szubvenció mellett még súlyosan megadóz­atják a bete­geket . Mi értékesebb tudományos szempontból: a szegény, vagy a fizető beteg? Dr. Ioan Buzila, klinikai igazgató nyilatkozik a taxaemelésről Kolozsvár. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt felkeresett egy nagyon sze­gény ember. Ne méltóztassék most egy olyan valakit elképzelni, akinek a könyöke kilóg a kabátjából, s amellett harisnya helyett csak régi fehérneműk ma­radékaiból kitett kapcarongyot visel. Ellenkezőleg. Az én emberem mintegy kínos gonddal öltözködik, s kopott, de még határozottan jó állapotban levő ruhá­ján a frissen vasaltság nyomai is kivehetők. A sá­padt arcon látszik, hogy csak nemrégen aratott rajta a borotva, s azonkívül azt is elárulom, hogy ez a szegény ember ... Nos, nincs mit tagadni. Ez a szegény ember há­ziúr, s azonkívül havi kilencezer lej fizetése van egy bankban, ahol ő már huszadik vagy harmincadik esztendeje, (bocsánatot kérek a pontamon értesü­lésért) könyvel. Hallom hátam mögött az igazi szegények pokoli kórusát. Mit beszél? Háziúr? Kilencezer lej fizetése van? És mégis szegény ember? Ünnepélyesen bocsánatot kérek azoktól, akik­nek már utolsó réteg fehérneműjét is lefoglalta a végrehajtó, de kénytelen vagyok még egyszer kije­lenteni: igenis, szegény ember. Mindjárt megmagyarázom: a házban, amelyet még felesége szüleitől örökölt, a saját lakásán kívü­l még egy két szobás konyhás lakás van. Azon esz­tendők alatt szép pénzt kereshetett volna, ha vélet­lenül az orra előtt nem adja ki az állam, rekvirált lakás formájában. S a kilencezer lejre pedig éppen hat gyerek esik. És miután az apát és az anyát sem lehet kikü­szöbölni a számításból, tehát fejenként egyre-egyre a kilencezer lejből minden hónapiban ezerkétszáz lej­nél kevesebb és ezeregyszáz lejnél több esik. Ha ugyan nincs semmi levonás a bankban. Nos, ez a szegény ember, aki mellesleg megje­gyezve, már túl van ötvenen, a napokban felkere­sett és így szólt hozzám kétségbeesett hangon: rák­­gyanús vagyok. — Azonnal menjen a kónikára, válaszoltam én a tisztelet és rémület szordinóján és vizsgáltassa meg magát... — Nem szegény embernek való mulatság az, — sóhajtott az én ösmerősöm keservesen, drágább, mint a patika! Épp most emelték fel az árakat, mint valami szanatóriumban__ És busán hozzátette: hat gyerekem van, kérem... és ha az ember megy a régi helyre, hogy segítséget kérjen, hát becsukják az ajtót___ A csukott ajtó mögött. A torkomat fojtogatta a keserűség. Mert a kolozsvári klinikát,­­ amelynek tulaj­­donképeni neve Országos Egyetemi Klinika és Karo­­lina­ Kórház, száztizenegy évvel ezelőtt alapította egy jótékony császári szív és immár egy évszáza­don túl tudományszomjával és mindeneket magához ölelő, nemes altruizmusával ez a klinika maga az er­délyi lélek, tehát szent minden erdélyinek. Lehetsé­ges-e az, hogy azok a bástyák, amelyeket örök em­beri tradíciók emeltek magasra Erdély földjén, hogy falaik közé nemzetiségi és vallás­különbség nélkül, nem tekintve, hogy gazdag, vagy szegény az, aki kopogtat, befogadjanak minden szenvedőt, most elzárják százados kapuikat, és a tudomány és em­berszeretet toronyőrei azoknak, akik irgalomért nyújtják ki esdeklő kezeiket, először ne a beteg tü­dejüket, vagy a szívüket kopogtassák ki, hanem­­ a sovány erszényüket. De hiszen, mondottam ma­gamban, ez bizony­ára lehetetlen. Ez ellenkeznék a kolozsvári klinika évapzzados tradícióival, de ellen­keznék azzal az évezredes európai tradícióival is, hogy az egyetemi klinika nem az üzlet, hanem a tu­domány fárosza, amelynek szempontjai tehát soha­sem üzletiesek, hanem mindig tudományosak. Hi­szen az egyetemi klinikákon az új orvosnemzedék szívja magába a neves professzorok oldalán a tu­dást és a humanizmust,, el lehet-e tehát képzelni, hogy azok az orvosok, akik tanulnak az „érdekes“ eseteken, elutasítanak egy súlyos beteget, csak az­ért, mert szegény­ben lényesítenek egy má­sikat, aki mindössze annyi tanulságot hoz számukra, hogy akinek van pénze, az fizet? Létezhetik-e olyan tudományos szempont, hogy a fizető beteg értéke­sebb, mint a szegény beteg? És leh­et-e ilyen szem­pontja egy tudományos intézetnek, amelyet az ál­lam leginkább a szegény adófizetők nyomorult bá­n­saiból tart fent? Hová forduljon az a boldogtalan hatgyermekes családapa, aki, mert véletlenül a saját viskójában lakik, oly szegény, hogy a szegénységi bizonyít­ványt sem adnak neki a hatóságok, amelynek alap­ján ingyenesen felvegyék a kolozsvári klinikára? És lelkemben kétségekkel, néhány perc múlva már ott álltam a csukott ajtó mögött, szemben Ioan Buzila úrral, az egyetemi klinikák adminisztratív igazgatójával, aki kérdéseimre a következőket vála­szolta: — A kolozsvári klinika, amely a betegápolás és gyógyítás mellett a tanítás céljait is szolgálja, vé­leményem szerint teljesen kielégíti a közérdeket. A közoktatásügyi minisztérium évi költség­­vetésében a kolozsvári egyetemi klinika szá­ntára eredetileg 30 millió lej van előirányoz­va, mivel azonban ez az összeg elégtelennek bizonyult, évente még újabb hat-nyolc mil­liót utalt ki a minisztérium.­­ A betegápolási és ellátási illetékekből a kli­nika évenként átlag két három milliót vesz be, s ez az­ összeg az államtól kiutalt harminchat-harminc­nyolc millió fejjel együtt szintén a klinika céljait szolgálja. Az egyes osztályok különben,­­amelyek együttesen nyolcszáz-kilencszáz beteg befogadására alkalmasak, állandóan túl vannak terhelve, aminek oka elsősorban az, hogy az ország többi kórházai­nak és ideggyógyintézeteinek kibővítése késedelmes­­kedik. Megkérdeztem az igazgató urat, mi igaz abból, hogy a klinika az ellátásért és ápolásért szedett díjakon miinl még külön kezelési díjat is vesz, sőt járó, ambuláns betegektől is orvosi hono­ráriumot kér. Az igazgató úr válaszul megmutatja az ez év áp­­rilis elsejétől életbeléptetett díjszabályzatot, amelyet 299'­6 —19*9 szám alatt már jóvá is hagyott a mi­niszter. A táblázat azután némán válaszol minden kérdésemre és kételyemre. Először is az első osztá­lyú beteg a­­ ■ net bármely osztályán napi 41­0 ej ápolási és ellátási díjat fizet, a második osztályon lód is hyrmadik osztályán negyven lejt.. A 1­1­ gyógyászat bármelyik osztályán első osztály 300, a második osztály száz és harmadik osztály negyven lejbe kerül. Ezenkívül a rendes, mindennapi orvosi vizitért az első o­sztályú betegek napi háromszáz lejt, a má­sodosztályú betegek heti hatszáz lejt fizetnek. A műtét díja az első osztályon mi­nimálisan 5000 lej, a második pedig 3000 lej, ennél kevesebb nem lehet. Az itt felsorolt díjakat a klinika pénztáránál előre kell befizetni, még­pedig első és második osz­tályú betegeknek legkevesebb tizemnégy napra, a harmad osztályúaknak pedig tíz napra. Van ezenkí­vül még egy külön táblázat a bejáró (ambuláns) be­tegek számára, ahol száz és hétszáz lej között variálódnak az egyes kezelési díjak, de ezenfelül még kü­lön orvosi honoráriumot is kell fizetniük. Díjmentességben csak a harmadik osztályon részesülnek, akik szegénységi bizonyít­vánnyal igazolják teljes vagyontalanságukat. A díjszabályzat értelmében tehát, éppen a legsze­gényebbek, a középosztálybeli betegek, akik még szegénységi bizonyítványt sem tudnak szerezni, van­nak kizárva a klinikáról. Az egész tudományos világ álláspontjává­ ellenkezik az új díjszabás. A tudós professzoroknak kijáró teljes tisz­t",et­től ugyan, de mégis kénytelenek vagyunk les­úgoz­­ni, hogy ez a díjszabályzat, amelyet tudo­másunk szerint mindeddig csak a kolozsvári klinikái alkal­maztak, súlyos ellentétben van az egyetemi klinika tudományos és altruista jellegével, hiszen eltekitve attól, hogy a klinikát az adófizetők verejtékes filléreiből tartják fenn, az ápolási és ke­zelési díjakon kívül a világ egyetlen klinikáján sem kötelezik a betegeket külön, s hozzá nagyon súlyos orvosi honoráriumok fizetésére. Még a, komoly, sza­natóriumokban is csupán az ápolási és kezelési díj van fixírozva, míg az orvosi honorárium mindig kü­lön megállapodás tárgyát képezi, amelynél termé­szetesen a humánus orvosok a beteg vagyoni állapo­tát is figyelembe veszik. De az egyetemi klinika nem egy magántőkével dolgozó üzleti vállalkozás, hanem egy kísérleti laboratórium is, amelynek tőkéje az adófizetők véres fillérei, tehát nem helyezkedhet a boldogtalan betegekkel szemben a legkevésbé sem üzleti alapra. Figyelmébe ajánljuk a professzor urak­nak azt a harminchat-harmincnyolc milliócskát, a­mit adó formájában minden esztendőben leszurko­lunk, s amelyet mégsem lehet egy ilyen díjszabásból kiküszöbö­ni amikor éppen a szegény adófizetők élet-halál sorsáról van szó. Igen, hitünk szerint nincs olyan díjszabás, amelynek joga volna a középosz­tálybeli Kőfá­vos Kelemeneket kizárni arról a klini­káról amelyet vérükkel és lelkükkel talán nem is oly régen ők maguk építettek fel. De ha aggodal­munk csak meddő kilátás marad... Ha téved­tünk ... Akkor tisztelettel kérjük a klinika adminisztra­tív igazgatóságát, hogy vegyen fel egy szegény, magatehetetlen öreget, a harmadik osztályra... A többszáz éves szomorú, vén flótás neve: Régi Er­délyi Tradíció Gredinár Aurél. Bethlen szeptember elején Berlinbe megy Budapest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A Hétfői Napló arról éresül, hogy Bethlen István augusztus végén vagy szeptember elején Berlinbe utazik, hogy ott a kormánnyal a rómaihoz hasonló tárgyalásokat folytasson. A hírt hivatalosan nem erősítették meg. T NEM bútorkereskedő NEM bútorgyár NEM asztalosmester hanem lakásberendező (Innenarchitektur) Tervezünk, és készítünk a kor szellemének megfelelő stílusok­ban lakás, üzlet, bank, szálloda shtp. berende­­zéseket RIMEAU SIMGLER-JEDDY Iparművészen telep TÂRGUMUPEŞ (Marosvásárhel), 2905

Next