Brassói Lapok, 1928. október (34. évfolyam, 224-249. szám)

1928-10-05 / 227. szám

1. oldal, 227. sz.5m. S3B3E AF»OILQ MOXGO lllllllllllllllllllllllllllllllllllllililllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllliutlllllüllil w Csütörtök M PátfaXirái#»6 c!ma Szenziciós kiállítású is,mint A film alatt és a film We­rsében fellép a vilá­g hírű Haway néger trio. Mindhárom este né­ger ének, steger zene, néger tánc és néger je­lenetek. — Mérsékelten emelt helyárak. n'2'‘'°21 I.M’HK A kisebbségi kérdések megvitatásával fejeződött be a nép­szövetségi ligák prágai gyűlése Az e nyomott romániai bolgárok ü­gye — Wilian főtitkár tragikus elszólása — A­ vitás állampolgárságok és a hágai döntőbíróság — Mű­ködhetik-e a Romániai Magyar Népliga? F r á­f a.­­A Brassói l­apok tudósítójá­tól.) A népszövetségi ligák állandó bizottságá­nak tegnapi gyűlésén a nemzeti kisebbségek legfájdalmasabb kérdései kerültek napirend­re, amelyek heves és jellemz­ő vitákat váltot­tak ki. A gyűlés szenzációja egyébként Wil­fan főtitkár állásfoglalása volt. Wil­fan meglepetésszerűen a Mussolini elveit kezdte hangoztatni a kisebbségi kérdésekben, amiből rendkívül kínos jelenet fejlődött ki. A bolitkár megmagyarázhatatlan viselkedése ig­­n rossz hatást szült a résztvevő delegátu­sokban. A romániai bolgár kisebbség helyzete. A gyűlés megnyitása után az államnélkü­liek jogviszonyainak szabályozására kiküldött bizottság tette meg a jelentését. A bizottság javasolta, hogy az érdekelt államok közös megegyezéssel rendezzék ezt a nagyjelentő­ségű kérdést, mert a legfurcsább és a legem­­­bertelenebb helyzet az, hogy­ még ma is rengeteg az olyan emberek szá­ma, akiket a különböző állampolgári törvények, vagy ezek igazságtalan al­kalmazása a szó legvalódibb értelmé­ben száműzött az emberi közösségből. Az indítvány fölötti vitát későbbre ha­lasztották, s közben a romániai bolgár kisebb­ségek helyzetéről tette meg jelentését a bol­gár delegátus. Előadta, hogy Dobrudzsában a bolgár kisebbség helyzete tarthatatlan a ro­mán kormánypolitika és a hatóságok elnyomó törekvései miatt. A bolgár lakosság már a kétségbeeséshez áll közel. A románok több száz bolgár iskolát románosítottak, a román tisztviselők pedig robotmunkát végeztetnek a bolgár lakossággal. A delegátus beszédére, amely élénk hatást váltott ki a gyűlés tagjai között, Pillát román delegátus tette meg az ellenvetéseket. Csak annyit mondott, hogy a román iskolaügyi tör­vények szerint minden kisebbségnek joga van magániskolákat fenntartani. Arról nem be­szélt, hogy ez a törvényben biztosított jog a gyakorlatban mit és mennyit jelent. Wilfan nyilatkozata. Minden valószínűség szerint a feszült han­gulat enyhítésére törekedett Wilsan, a kisebb­ségi szakosztály főtitkára, amikor Mussolini nyilatkozatára hivatkozva a következőket je­lentette ki: — A kisebbségek védelme azért is nehéz, mert a kisebbségek többnyire a határokon laknak. A kisebbségek védelméről nemcsak a kisebbségekre, hanem a többségi népekre is tekintettel kell lenni. A főtitkár ilyen megnyilatkozása kínos hatást váltott ki a kisebbségi képviselőkben. A választ Szü­llő Géza, a felvidéki magyarság kiküldötte adta meg azonnal. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségi bizottságnak egyáltalában nem az a feladata, hogy az uralkodó többségi népeket védje. Eléggé megvédelmezik ezeket az állami büntető törvénykönyvek. Azért pe­dig, hogy a kisebbségek többnyire a határok mentén laknak, igazán nem a kisebbségek fe­lelősek, hanem azok, akik a határokat így vonták meg. Szüllő után Pangrati román delegátus ál­lott, fel és teljes mértékben magáévá tette a főtitkár kijelentését. Ez a többségi részről ér­kezett kétes értékű támogatás láthatólag kel­lemetlenül­ érintette magát Wiliant is. Az állampolgársági kérdések. Ezuán kerül sor az állampolgársági kér­désben elhangzott bizottsági indítvány vitá­jára. Az albizottság javaslata szerint a nép­­szövetségi ligák szövetsége kérte az érdekelt államokat, hogy a nemzetközi jog kodifikálá­sára kiküldött bizottságban hatalmazzák fel delegátusaikat érdemleges indítványok meg­tételére. Ezek az indítványok főképpen azt cé­lozzák, hogy olyan jogi intézmények létesít­­tessenek, amelyek alkalmasak lennének az ál­lampolgársági konfliktusok eldöntésére. A javaslathoz Napier angol delegátus szól először, f­ölöslegesnek tartja a római konven­ció ratifikálására vonatkozó kérelem ismétlé­sét és olyan fogalmazást ajánl, amely a hágai bíróság felhívását nem zárja ki. Javaslata lényege az, hogy a vitás állam­polgársági ügyekben a hágai döntőbíróság il­letékességét elismerjék. Szüllő Géza a kérdéssel kapcsolatban ki­emeli, hogy Csehszlovákiában százezer honta­lan polgár várja állampolgárságának rendezé­sét. Ennek a százezer embernek a nevében a Szövetség színe előtt is felszólítja a prágai kormányt, hogy a jubileumi évben tegye ma­­gasztosabbá az ünepségeket azzal, hogy min­denkinek adja meg az állampolgárságot, aki kéri. Az elhangzott hozzászólások figyelembe vételével a javaslatot szavazás alá bocsátják és egyhangúan elfogadják. A gyűlés végén Pekár magyar delegátus kérdést intéz Pangrati román delegátushoz, hogy miként áll a Romániai Magyar Népliga ügye, amelynek jogi személyiségét az állam­hatalom nem ismerte el. Pangrati így felelt: — Romániában nem szükséges a jogi sze­mélyiség elismerése a működéshez! A magyar delegátus ezt a választ abban a reményben veszi tudomásul, hogy a jövőben semmi akadálya nem lesz a Liga működésé­nek és az Unióba való felvételének. A délutáni befejező gyűlésen az új vá­lasztásokat ejtették meg. Elnökké Ilennsiai­fi német delegátust választották, majd kimon­dották, hogy a legközelebbi gyűlést Madrid­ban tartják. 1928 október 5. msmsBiHMsesa TmnmmmmvmmmmT vvvvvwwvwwvvwvvvv7ww7vvTvr,rvrwvwTTTTvrTV Temesvári kereskedő volt Maurice Paléologue nagyapja Szenzációs leleplezések Franciaország volt szentpétervári nagykövetének származásáról Budapest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Kevés könyv aratott a háború óta olyan világraszóló sikert, mint Maurice Paléologue­­nak, Franciaország volt szentpétervári nagy­követének „Négy év a cári Oroszországban“ című munkája. — Ez a könyv, — mint írót is, — egy csapással világhíressé tette a francia diplomatát, aki a háború alatt II. Miklós cár udvarának politikai boszorkánykonyháján élt és annak — milliók és milliók életére kiható — kulisszatitkait hozta nyilvánosságra. Mauri­ce Paléologueról most a magyar diplomáciai karnak egy azelőtt sokat szerepelt, előkelő tag­ja oly leleplezésekkel szolgál, melyek valójában a szenzáció erejével fognak hatni, különösen Temesváron, ahová Paléologueot egészen közeli családi vonatkozások fűzik. Az erre vonatkozó adatok a bécsi Staatsarchiv­ban kerültek nap­fényre és ezek szerint Maurice Paléologue nagyapja esiti Braun nevű temesvári zsidó kereskedő volt, aki 1820-ban kalandos körülmények közt ke­rült ki Parisba. Ott csakhamar előkelő össze­köttetéseke szerzett, amelyeknek révén a te­hetséges temesvári zsidó gyerme­k titkára lett gróf Apponyi Antalnak, Ausztria akkori párisi nagykövetének. Ebben a minőségben 1843-ig szerepelt Pa­risban. Apponyi gróf ugyanis, akit a negyven­nyolcas események következtében visszahívok Bécsbe, elutazása előtt arra a kellemeten fel­fedezésre jutott, hogy díszruhái és családi ék­szerei eltűntek. Parisból hazaérve a gróf az­tán Bécsben feljelentette titkárát, akiről azt hitte, hogy tudnia k°ll az eltűnt holmikról.­­ Braun nem került elő, de Braun ellen a bécsi hatóságok más retorzió hiányában örökre ki­tiltó végzést hoztak, amelyet leszármazottjaira is kiterjesztettek. Braunt és minden ivadékát örökre ki­tiltotta Ausztria területéről. Teltek, múltak az évek és Braun is időköz­ben visszatért Parisba, nagy váz­­ont szerzett. Fia kezén a vagyon még jobban felszaporodott, úgy,, hogy Maurice Paléologue már egy dúsgaz­dag és tekintélyes párisi család­­gyermekeként született. A tehetséges fiút a család kitűnő ne­velésben részesítette és iskolái elvégeztével be­íratta a politikai akadémiára, ami egyértelmű volt a diplomáciai pályával való eljegyzéssel. Maurice Paléologue, aki akkoriban már nem volt zsidó, eleinte a francia követségeken teljesített szolgálatot. Néhány évvel a háború kitörése előtt aztán a francia kormány ki akar­ta nevezni Bécske követségi titkárnak. Az erről­zóló aggrementet a követség benyújtotta a Ballplatzon­, ahol hamarosan megállapították, hogy Maurice Paléologue unokája annak a Braun nevű embernek, akit­­— utódjaival együtt — kitiltottak Ausztria területéről. A Ballplatzon erre igen tapintatos formá­ban, — az előzményekre való minden utalás nélkül,­­— fölkérték a francia kormányt arra, hogy tekintsen el a követségi titkár kineve­zésétől, ami meg is történt. Ez az eset azonban a Palé­ologue diplomáciai karrierjét nem akasztotta meg. A fiatal diplomatát a háború alatt Fran­ciaország szentpétervári nagykövetének nevez­ték ki és Paléologue ott élte át azokat a sors­döntő eseményeket, amelyekről emlékirataiban beszámol. Paléologue keze akkor Ausztria ellen dolgozott és — ki tudja — politikáját talán ön­­tudatlanul is az a gyűlölet irányította, amely­­ivel nagyapja, az egykori temesvári fiú, Bécs ellen viseltetett. A háborút emberek intézték és Maurice Paléologue a nagyeszű diplomata és tudós történész is csak egy gyönge ember. K. L. A be­rni magyar követség nem tagadta meg Djuvara útlevelének láttamozásit Budapest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Pár nappal ezelőtt az a hír jelent meg a bukaresti lapokban, hogy a berni magyar kö­vetség megtagadta Djuvara román szenátor út­levelének a láttamtozását. A 8 Órai Újság most illetékes helyről azt az információt közli, hogy a román lapok híresztelése a vizum megtaga­dásáról légből kapott koholmány. Nemcsak, hogy a vizum megtagadásáról nincs szó, ha­nem Djuvara kérésére a genfi magyar képvi­selet külön laissez-passert bocsátott rendelke­zésére. Magyar részről ezt azért nem cáfolták meg, mert feltételezték, hogy Djuvara maga cáfolja meg, ami, sajnos elmaradt. Ötvenéves szerződést akar kötni Görögország Jugoszláviával Belgrád. (A Brassói Lapok tudósítójá­tól.) A Vreme interjút közöl Venizelosszal, aki kijelentette, hogy Görögország nyugodtan nézi az Itália és Albánia közti benső kapcsolato­kat, minthogy az albán kérdés adriai kérdés Elutasítja azonban az­t az elvet, hogy a Balkán a balkániaké. Görögország szerződést fog köt­ni Jugoszláviával, Bulgáriával, Törökország­gal, s ezek közül Jugoszláviát tartja a legna­gyobb barátjának. A vele kötendő szerződés a legmesszebbmenő szólni­ lesz és ötven évre fog

Next