Brassói Lapok, 1928. november (34. évfolyam, 250-274. szám)

1928-11-01 / 250. szám

1. . o«:* étei/ • ti Muzeum T.p. J.Treisogime SPÂNTU GHEORGHE. ARA (Bukarestben is) 5 LEJ XXXIV. évfolyam 250. szám Főszerkesztő SZELE BÉLA cr. Csütörtök, 1928 november hó 1. Jorga új pártot akar alakítani Kiket vennének fel az új pártba? — Politikai helyzetkép Bukarest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Bukaresti politikai körüket Iorga új pártalakítási kísérlete foglalkoztatja. Jorgának ugyanis az a terve, hogy egy úgynevezett „centrum“ pártot alakít. Ebből az új pártalakításból kizárja a jobboldali liberálisokat és a baloldalon álló nemzeti parasztpártiakat. Jorga tervei szerint a Centrum párt alakításában részt vehetne Averescu néppártja, Jorga nemzeti pártja és Lupu parasztpártja. Averescu és Goga az elmúlt napokban meglátogatták Jorgát Văleni de Munteni-ben és a kiszivárgott hírek szerint sikerült is megállapodásra jutni. A Centrum-párt megalakítása azonban máris nehézségekbe ütközik Lupu magatartása miatt. Lupu nagyon is tisztában van azzal, hogy Jorga minden mesterkedése hiábavaló, hiszen a liberálisok után csakis a nemzeti parasztpárti kormány következhetik és éppen ezért még nem akarja magát lekötni az alakítandó Centrum-párt részére. Lupu már kijárt minden iskolát, már volt antiszemita és zsidóbarát, volt forradalmár és erősen konzervatív liberális, még csak nemrégiben kenyeres pajtása volt Michalachének és mit lehet tudni, hogy mit hoz a jövő? De bárhogyan is alakuljon a közeljövőben a politikai helyzet, az minden politikus előtt kétségkívül tisztán áll, hogy a liberális kormány a kölcsönszerződések aláírása után le fog mondani. Azzal azonban, hogy a liberálisok lemondása után mi fog következni, azt még mindig csak találgatni lehet. Nagyon valószínű, hogy a régenstanács ahoz a metódushoz fog folyamodni, amit a napokban az Adeverul ajánlott és ha nem is fognak koronatanácsot összehívni, biztos, hogy a régenstanács meghallgatja az összes pártvezéreket és ezzel hivatalosan is deklarálni fogják a kormánykrízist. A cél egy koncentrikus kormány alakítása lesz. Mindenki tisztában van azonban azzal, hogy a nemzeti parasztpárt semmi körülmények között sem hajlandó résztvenni egy ilyen „nemzeti kormányban.“ Ezért valószínűleg a régenstanács azt a megoldást fogja választani, hogy elfogadja a liberális kormány lemondását, az új kormány alakításával megbíz egy tényleg teljesen semleges nem politikus közéleti férfit, aki hivatalnok kormányt alakít és a mai parlamenttel megszavaztatja a kölcsön és stabilizációs törvényekjét. E törvények megszavazás után feloszlatják a parlamentet, kiírják az általános választásokat, ami egyet jelent azzal, hogy december elsején már Maniu kormány ünnepelheti meg Erdély Romániához csatolásának tíz éves ünnepélyét. A parlament ma délutánra újra megkezdi üléseit. A kamarában és a szenátusban megkezdődik a felirati vita. A kamarában az első szónok Wilfer József, aki bevallotta, hogy ő gyilkolta meg azt a bankpénztárost, akinek megölésével a bíróság Sacco és Vanzettit vádolta. Kihallgatásuknál Saccoék hivatkoztak is arra, hogy értesülésük szerint egy Silvar Frank nevű ember a gyilkos, azonban a bíróság és Fuller kormányzó nem akarták tudomásul venni védekezésüket. Ha a gyilkosság rábizonyul Silvar Frankra, ami különben nem túlságosan érdeke a bűnügyben amúgy is súlyosan kompromittált amerikai igazságszolgáltatásnak, a soha nem szűnő Sacco és Vanzetti ügyben újabb fordulat áll be... Ez esetben ugyanis, valószínű, hogy a legközelebbi szoborleleplezési ünnepélyükön a halálos ítéletet végrehajtó Fuller kormányzó is megjelenik. Mégis ártatlanul végezték ki Saccót és Vanzettit Önként jelentkezett a bankpénztáros igazi gyilkosa New York. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Az utóbbi esztendők egyik legszörnyűbb, a törvényesség látszatával leleplezett jusztremordja volt Sacconak és Vanzettinak kivégzése, amelyet valóban az egész kultúrvilág mélységes, egyértelmű felháborodással vett tudomásul. Az igazságtalan és mellékkörülményeiben is irgalmatlan ítélet ellen, amely az igazságszolgáltatást mimérve a huszadik század igazságszolgáltatásának örökre egyik legszégyenteljesebb emléke marad, az egész kulturvilág megmozdult, — mégpedig úgyszólván politikai pártállásra való tekintet nélkül s Fuller amerikai kormányzóhoz, akitől végeredményében függött, hogy a korlátolt és elfogult bírák által hozott halálos ítéletet végrehajtsák-e, a pápa tiltakozása mellett egymásután érkeztek a világ szocialista pártjainak és minden jelentősebb intellektuális szövetségének a per újrafelvételét követelő táviratai. Végül a Sacco és Vanzetti ügye teljesen kivetkőzött a törvényesség köntöséből s a megcsökönyösödött amerikai bürokrácia autoritás problémát csinált abból, hogy az ártatlan embereket kivégezze. Egy bankpénztáros meggyilkolásával vádolták meg őket, azonban a vádat az amerikai bíróság semmilyen komoly bizonyítékokkal nem tudta alátámasztani. Jellemző arra, hogy maga a bíróság is mennyire bizonytalan volt a dolgában, már pusztán az a tény is, hogy esztendőkön át nem merték rajtuk végrehajtani az ítéletet, hanem páratlan embertelenséggel a siralomház halotti félhomályában tartották őket éveken át s a szerencsétlenek soha sem tudták, hogy melyik reggel kopog cellájuk ajtaján a hóhér... Esztendőkön át tartott ez az irtózatos marathoni futás élet és halál között és esztendőkön át a siralomház fekete éjszakájába temetni még igazi bűnösöket is, sokkal borzalmasabb büntetés, mint amit ember emberre mérhet. Sacconak és Vanzettinek azonban nem volt elég ez a büntetés: a borniri amerikai bíróság és bürokrácia, amelynek dühét valósággal önkívületté fokozta a világ kultúrnépeinek egyhangú tiltakozása. Fuller kormányzóval együtt elhatározta Sacco és Vanzetti kivégzését s a törvényesség látszatával álcázott gyilkosságot végre is hajtotta. Ma már mindez a múltja, a felháborodás, amelyet az amerikai jusztiemord annak idején az egész világon keltett, lassan-lassan feledésbe merül, Sacco és Vanzettiről utcákat neveznek el és itt-ott szobraikat is leleplezték s így legjobb utón voltak ahhoz, hogy az ünnepélyes szónoklatok harsogó áradatában a világ figyelme végleg elterelődjék arról a véres igazságtalanságról, amit velük, két szegény és tehetetlen emberrel szemben, a hatalmas amerikai társadalom elkövetett. És most, egész vártalanul, a szörnyű tragédiát minden halotti borzalmával feltámasztja egy amerikai újsághír. A Chikágó Tribune közli, hogy a rendőrségen önként jelentkezett egy Silvar Frank nevű, többszörösen büntetett előéletű ember. MAI SZÁMUNK 12 OLDAL Le a szerbekkel! A boszniai községtanácsi választások Belgrád. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A Bosznia-hercegovinai községtanácsi választásokból 1470 muzulmán, 1357 radikális, 123 demokrata, azaz az eddigi kormánypártiak kerültek ki, míg az eddigi ellenzékiekből 749 horvát parasztpártit, 454 agráriust, 182 demokratát, 74 független demokratát választottak. Szarajevóból jelentik a Pravdának: A községi választásokkal kapcsolatban a parasztpártiak nagy felvonulást rendeztek, miközben Bekavec plébánossal az élén a tüntetők ezt kiáltották: Le Belgráddal! Le a szerbekkel! Le a bocskorosokkal! A szerb fiatalság ellentüntetést rendezett, míg a hatóság Bekavec ellen eljárást indított. Egy kis jóvátétel Berlin. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Mint ismeretes, Németország horribilis jóvátétel fizetéseit részben készpénzben, részben pedig nyersanyagok és ipari cikkek szállításával teljesíti. Ennek az utóbbi jóvátételi lehetőségnek köszönheti Németország, hogy iparát meg tudta menteni az infláció alatt és után. Fantasztikus értékű szenet, vasúti anyagot, kémiai produktumot szállított már Németország e jóvátételi számla terhére. A komoly és jelentős tételek mellett a német ipar természetesen szállá mindent, amit csak a jóvátételre jogosult államok nála megrendelnek. És ezek között a jóvátételi megrendelések között vannak olyanok is, amilyenekre senki sem gondolna. A legutóbbi kimutatások szerint Belgium például 404 mázsa gyapjú- és selyemrongy szállítását kérte, ezért 9000 márkát írtak jóvá a német reparációs számlán. Jugoszlávia 5 gramofont és 250 lemezt rendelt többek között. A német hivatalos statisztika, sajnos, nem mondja meg, hogy komoly zenét, vagy pedig a táncdarabokat kedveli-e a jugoszláv kormány. Belgium, úgy látszik, szintén muzikális, mert 5100 szájharmonikát hajtott be, mint jóvátételt Németországon. A két muzikális győző állam közül Jugoszlávia még 1, Belgium 10 zongorát is kaptt, összesen 22.000 márka értékben. Románia emérőket kért és kapott, ezenkívül üveg műszereket, üvegárukat és egy füst alatt ecseteket is. A román szállítások összesen 450 mázsát tettek ki ezekből az árukból. Ismeretes, hogy a négerek már a legsötétebb Afrikában is kezdenek hozzászokni a ruhaviseléshez. Igazolja ezt a feltevést, hogy francia Nyugat-Afrika 56 varrógépet kapott német számlára. A statisztika nem mondja meg, hogy szabásmintákat szintén kértek-e a szerecsenek.