Brassói Lapok, 1928. november (34. évfolyam, 250-274. szám)

1928-11-01 / 250. szám

■ m ‘■/i Jogvita Jassyban­, ahol a cári birodalom sorsáról volt szó Egy érdekes per, amelyben a régi Oroszország győzött Bukarest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A jassói törvényszék első szekciója előtt egy nem­zetközi viszonylatban is szenzációs per került­ tárgya­lásra. A régi cári birodalom ugyanis a bukaresti nagykövetségen kívül még Jassyban is tartott fenn konzulátust. A konzulátus az Unirii-ucca egyik régi házában volt berendezve. Ezt a házat ugyanis több mint száz évvel ezelőtt a régi cári birodalom egyik rajongó híve örök időre a cári konzulátus céljaira ajánlotta fel, anélkül azonban, hogy az épület tulaj­­donjogáról az adományozó lemondott volna. Hosszú éveken keresztül ez az épület a tényle­ges tulajdonosok részére semmi értéket sem képviselt hiszen a régi adományozó levél értelmében a cári kormány ingyen használhatta az épületet és arra a tulajdonosok még legmerészebb álmaikban sem mer­tek volna gondolni, hogy egy szép napon a régi cári birdalom megszűnik. A háború után a régi épületnek két tulajdonosa volt: Badarau és Teitler kereskedők. Ezek azonnal megindították a kilakoltatási eljárást a cári biroda­lom Jassyban maradt konzula, Stratan úr ellen aki dacára a nagy világégésnek, még mindig ott lakott az u­gyen palotában. A tegnapi bírósági tárgyaláson Stratan volt cári konzul megbízatásában L. Pilat ügyvéd bemutatott fWTTTTTVTTTTTfVVrVTVTTfVTTTVT »TTT a bíróságnak egy bizonyítványt, melyet a román külüigy miisztérium állított ki és e bizonyítvány s­rint a jassyi orosz konzulátus nem szűnt meg, csupán a működése szünetel, mivel Románia és Oroszország között megszakadtak a dip­lomáciai kapcsolatok. Az ügyvéd előadásában kifejtette, hogy a kér­déses ház használati jogát az adományozó az orosz államnak ajándékozta, már­pedig az orosz állam még ma is létezik és csupán a kormányfő mája válto­zott meg. A ház tulajdonosai ezzel szemben azt vitatták hogy ha a külügyminisztérium el is ismeri hogy az orosz konzulátus nem szűnt meg, ellenben előd­uk­ h­ogy a hu­­­llám között megszakadtak a diplomác­iai kapcsostól», tehá' semmi magyarázata sincs annak, hogy a volt zárt konzul még ma is ott lakié­t a pa­lotában A bíróság hoszas tárgyalás után elutasította a­­ tulajdonosi­­- kérését és így Stratan ur a cári Mm- I dallom utolsó konzula továbbra is ott maradhat a kon- s­zulátusi épületben. 2. oldal 250. szám. BRASSÓI LAPOK luww­uijnwh 1928. november 1. „NEM SNOBOK ÉS ZENEI ÍNYENCEK SZÁMÁRA ÍRJUK A MUZSIKÁT!“ Strauss Oszkár megtámadja a modern zenét és hitet tesz az operett feltámadása mellett Berlin. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Strauss Oszkár, a világhírű zeneszerző a kö­vetkező érdekes nyilatkozatban számolt be az operett és a modern zene viszonyáról: „Szegény operett“, mondják a fölényes emberek, látható sajnálkozással. „Pályafutá­sának már vége, napjai már meg vannak számlálva és éppen úgy, mint a vele rokon mű­faj, az opera, rövidesen el fogja veszíteni minden népszerűségét". Nem, uraim és hölgyeim, az operett nem halt meg. Ezt nemcsak mint az operett régi embere mondom, hanem mint olyan szemlélő, aki szemtül hisz a műfaj jövőjében és most megragadja az alkalmat, hogy az operett mel­lett hitvallást tegyen. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy mielőtt operettet kezdtem volna írni, másfajta munkákat írtam és úgy találtam, hogy a mo­dern zeneszerzők elvei teljesen céltalanok az én ízlésem szempontjából. Én nem írok a sná­­bok számára, vagy a zenei „ínyenceknek“, ha­nem a nagyközönségnek. Megpróbálom meg­találni a szerencsés középutat a teljes drámai munka és az abszolút könnyen érthető alkotás között. Ez vezetett el engem az operetthez. De mst, annyi év után még mindig az a vélemé­nyem az operett és a zene lényegéről, mint volt annak idején a pályám kezdetén. Azt tartom, hogy a melódia a fő dolog eb­ben a munkában. A „modernek“ ezt túlságo­san gyakran elfelejtik. Vagy mindenáron egyéniek akarnak lenni, különböző elvekből indulnak ki és túlságosan intellektuálisakká válnak, vagy pedig kifejlesztenek magukban valami specialitást csak azért, mert nincs bennük zenei invenció. A modern zene hang­­szerelése túlságosan „öncélúvá“ vált. Ha pél­dául előveszek bizonyos modern, s rendkívül gondosan felépített partitúrájú szerezeménye­­ket és azután zongoakivonattá egyszerűsítem — nem marad belőlük semmi. Hová fog ez ve­zetni? Ha ennek a célja az individualizmus, akkor a jövőben majd valami hangkeveréket kapunk, amely nem lesz már több zene. ..Hohó“, — mondják az individualizmus f­­árthivei — „ne tessék elfelejteni, hogy a vi­­ág nagyon megváltozott az utóbbi néhány év alatt. A repülés, a film csodái, a rádió, az elek­tromosság, az eddigitől eltérő művészi formá­kat követelnek. A modern ember, aki kemény és küzdelmes életet él, új zenét keres, ami igazán a lelkéhez szól.“ A modern háziasszony a zenében. Mielőtt ezekre a megjegyzésekre felelnék, előbb talán analizálom őket egy kicsit. Melyik a modern embertípus? A sportember, vagy a mérnök, aki járatos a mechanika minden cso­dájában? Sh­imsey vagy Lindbergh? És az a nő, aki dohányoz és lovagol, rövidre vágja a haját és a férfiakat utánozza: igazi típusa ez nemének? Mi köze van a szegény szerencsét­len zenének ezekhez a embertípusokhoz — an­nak a zenének, amelyet eddig általában esz­köznek tekintettek, hogy az embereket mesz­­szire vigye a gyakran kellemetlen realitások­tól? A muzsikusok már megpróbálták, hogy a zenében érzékeltessék a mindennapi életet. Már megcsinálták ál modern háziasszony zenei verzióját is, aki énekében szidja a cselédjét, és énekelve számol be férjének a bevásárlás­ról és más egyéb dolgokról. De azok, akik meg­próbálták a zene „elpolgárosításét“, hamar rá­jöttek, hogy ezek a kísérletek nem vezethet­nek sokra. Krenek jazz-operája, a Jonny, az egyetlen érdekes kísérlet ezen a téren, de azért ez sem tapos mások számára követendő utakat a véleményem szerint. Az ilyen téren csak maga az úttörő munka érdekes és ere­deti, amint azonban más ismétli, céltalanná válik. Nem lehet tagadni, hogy az élet új ritmu­sa bizonyos fokig megérzik a színpadi muzsi­kában, ez azonban inkább a harmóniában, a ritmusban és a hangszerelésben mutatkozik meg. A zenei és tánctempók kétségkívül gyor­sabbakká váltak, mint voltak annak idején, amikor a színpadra bevonultak. De alig hi­szem, hogy a modern jazzhatások sokáig él­hessenek, még az operettnél sem, amely pedig a legalkalmasabb erre és még kevésbbé az olyan műfajoknál, amelyeknek semmi szük­ségük sincs az ilyen excentricitásokra. Ha már itt tartunk, álljunk meg egy pil­lanatra. Ismeretes dolog, hogy a zeneszerzők már régóta szükségét érezték valami új libret­­tóstílusnak. Megállapíthatom, hogy a miliő megváltozása e tekintetben nem segített raj­tunk. A miliő sok tekintetben megváltozott, de nem a miliő a fontos, hanem a cselekmény és az a forma­, amelyben a cselekmény kifeje­ződik. A librettistáknak nagyobb invencióval kellene dolgozniok. Azt hiszem, ideális lib­rettót találtam legújabb munkám számára Sacha Guitry egyik darabjában, amely egé­szen eredeti és amellett megfelel az összes színpadi követelményeknek. A librettót vég­eredményben tágíthatjuk és formálhatjuk mindenféle szempontok szerint, azonban egy dolog nélkülözhetetlen és lényeges benne: az, hogy alapja mindig valami szerelmi történet legyen. Az örök karzat. Mert a közönség végeredményben nem kizárólag intellektuális ínyencekből áll A közönség főleg olyan emberekből tevődik ösz­­sze, akik dolgoznak és nincsenek megelégedve a m­aguk életével. Ez a közönség elborzad at­tól, ha a színházban csak folytatását látja a napi élet kellemetlen realitásainak. Ez a kö­zönség nem reflektál arra, hogy a szórakozás ürügye alatt újra át kelljen élnie a színház­ban a mindennap bajait és kínjait. A karzat ülése sohasem változik. Most is csaknem ugyanazt követeli meg, mint annak idején, a­mikor az operett megszületett. Ezek a köve­­telmények évszázadokon át­­aktuálisak ma­radnak. A színházlátogató közönségn­ek szóra­kozásra, mulatságra,­ romantikus és szentimen­tális történetekre van szüksége, ami pedig a zenét illeti, — bármily kegyetlenül is szól ez a modern zeneszerzők ellen — a közönség a zene lényeges alapját, a melódiát követeli. Hiába hangoztatják ismételten a fölénye­sek és a felsőbbrendű szellemek, a közönség még sem akarja elhinni, hogy a melódia meg­halt, s hogy klasszikusaink elavultak és hogy nem jelentenek semmit a modern hallgatóság számára. Az emberek még mindig szeretik az igazi zenét és őszintén és tán­toríthatatlanul kitartanak az igazi zenei alkotások mellett, melyet a felsőbbrendű szellemek már rég ha­lálra ítéltek. Hála a közönség ízlésének, az operett még nagyon messze van a haldoklás állapotától, sőt ellenkezőleg tökéletes erő­ben és egészségben van. Az orfeum és a jazz talán egy időre egy árnyalattal csökkentették az operett népszerűségét, ez azonban csak ideiglenes jelenség. A melódia feltámadása. A revü népszerűsége már kezd elhalvá­nyodni és a jazz-, foxtrott- és charlestonláz is fokozatosan ki fog menni a divatból. A jazz és a néger stílusok nem születtek a zene szel­leméből, amely teljesen idegen az ilyen jelen­ségektől. Bár egyelőre még a közönség úgy látszik szórakozást talál az ilyen dolgokban, ki fog gyógyulni ebből a pillanatnyi indisz­­pozícióból s vissza fog térni a zene örök útjai­hoz, ahoz az úthoz amelyet a múlt nagy mu­zsikusai jelöltek ki a számukra. Meg vagyok róla győződve hogy a közel­jövőben beáll a nagy zenei reakció, a nagy re­­nesszánsz, amely meghozza az örök melódia feltámadását. A közönség, amelyet most félre­vezetnek a showok és a zenei smokkok, abban a hiszemben van máris, hogy a dallamtalan úgynevezett „atonális“ zene éppen úgy, mint a tisztán leirott zene nem felel meg a zene örök lényegének, hogy Beethoven például egy cseppet sem elavult és hogy minden mo­­dern zeneszerzőnek jogában áll úgy írni, mint Beethovennek,­­ ha tud. Átrendezik a budapesti román követségi palotát Budapest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Grigorcea, az új budapesti román követ megérkezett Budapestre. Néhány hétig a Ritz­­ben fog lakni, amíg a követségi palotát saját ízlése szerint átrendezik. Megbízólevelét a na­pokban nyújtja be a kormányzónak. Három vasúti karambol Csehszlovákiában T Polsen. (A Brassói Lapok tudósítójától.) J’akonitz és Z­aun között egy mozdony neki­ro­hant a személyvonatnak. Kilenc utas és hét vasutas megsebesült. A sűtő és a mozdonyve­zető sebesülése súlyos. Az anyagi kár nagy. Marisch-Ostrauból jelentik: Schönbrunm­­ban az útkereszteződésnél a helyiérdekű sze­mélyvonat összeütközőt a tehervonatiak Hu­­szonketten megsebesültek. Olmützből jelentik: Friebitz és Rudelsdorf között egy mozdony hátulról beleszaladt a te­hervonatiba. Csak anyagi kár történt. APOLLÓ - MOZGÓ ( iiiliilllillHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII||||llill)||||||||||||ill||||||||||||||||||||||||||||||||||||||^||[||||||, |*1­4 IASTRA Szerda, csütörtök, péntek a G3NGES mmc ik lesz vetítve. A vezető szerepekben : Georges Men­cr­c, Bernhard Goetzke, Regina Thomas. Ki­bővített zenekar Bernhard Goetzke ugyan olyan szerepet játszik, mint a­­Hindu síremlékében. Az összes világ­lapok, mint a második Hindu síremléket emle­getik ezt a legújabb világfilmet. 2 Kla kedden színház miatt csak két előadás­a lesz: 5—7, 7—9-ig, utoljára fut 1 Araikor az ég és I a tenger találkozik IJ#n! J1iCCvSE tódat emelek) |

Next