Brassói Lapok, 1928. november (34. évfolyam, 250-274. szám)
1928-11-01 / 250. szám
■ m ‘■/i Jogvita Jassyban, ahol a cári birodalom sorsáról volt szó Egy érdekes per, amelyben a régi Oroszország győzött Bukarest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A jassói törvényszék első szekciója előtt egy nemzetközi viszonylatban is szenzációs per került tárgyalásra. A régi cári birodalom ugyanis a bukaresti nagykövetségen kívül még Jassyban is tartott fenn konzulátust. A konzulátus az Unirii-ucca egyik régi házában volt berendezve. Ezt a házat ugyanis több mint száz évvel ezelőtt a régi cári birodalom egyik rajongó híve örök időre a cári konzulátus céljaira ajánlotta fel, anélkül azonban, hogy az épület tulajdonjogáról az adományozó lemondott volna. Hosszú éveken keresztül ez az épület a tényleges tulajdonosok részére semmi értéket sem képviselt hiszen a régi adományozó levél értelmében a cári kormány ingyen használhatta az épületet és arra a tulajdonosok még legmerészebb álmaikban sem mertek volna gondolni, hogy egy szép napon a régi cári birdalom megszűnik. A háború után a régi épületnek két tulajdonosa volt: Badarau és Teitler kereskedők. Ezek azonnal megindították a kilakoltatási eljárást a cári birodalom Jassyban maradt konzula, Stratan úr ellen aki dacára a nagy világégésnek, még mindig ott lakott az ugyen palotában. A tegnapi bírósági tárgyaláson Stratan volt cári konzul megbízatásában L. Pilat ügyvéd bemutatott fWTTTTTVTTTTTfVVrVTVTTfVTTTVT »TTT a bíróságnak egy bizonyítványt, melyet a román külüigy miisztérium állított ki és e bizonyítvány srint a jassyi orosz konzulátus nem szűnt meg, csupán a működése szünetel, mivel Románia és Oroszország között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. Az ügyvéd előadásában kifejtette, hogy a kérdéses ház használati jogát az adományozó az orosz államnak ajándékozta, márpedig az orosz állam még ma is létezik és csupán a kormányfő mája változott meg. A ház tulajdonosai ezzel szemben azt vitatták hogy ha a külügyminisztérium el is ismeri hogy az orosz konzulátus nem szűnt meg, ellenben előduk hogy a hullám között megszakadtak a diplomáciai kapcsostól», tehá' semmi magyarázata sincs annak, hogy a volt zárt konzul még ma is ott lakiét a palotában A bíróság hoszas tárgyalás után elutasította a tulajdonosi- kérését és így Stratan ur a cári Mm- I dallom utolsó konzula továbbra is ott maradhat a kon- szulátusi épületben. 2. oldal 250. szám. BRASSÓI LAPOK luwwuijnwh 1928. november 1. „NEM SNOBOK ÉS ZENEI ÍNYENCEK SZÁMÁRA ÍRJUK A MUZSIKÁT!“ Strauss Oszkár megtámadja a modern zenét és hitet tesz az operett feltámadása mellett Berlin. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Strauss Oszkár, a világhírű zeneszerző a következő érdekes nyilatkozatban számolt be az operett és a modern zene viszonyáról: „Szegény operett“, mondják a fölényes emberek, látható sajnálkozással. „Pályafutásának már vége, napjai már meg vannak számlálva és éppen úgy, mint a vele rokon műfaj, az opera, rövidesen el fogja veszíteni minden népszerűségét". Nem, uraim és hölgyeim, az operett nem halt meg. Ezt nemcsak mint az operett régi embere mondom, hanem mint olyan szemlélő, aki szemtül hisz a műfaj jövőjében és most megragadja az alkalmat, hogy az operett mellett hitvallást tegyen. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy mielőtt operettet kezdtem volna írni, másfajta munkákat írtam és úgy találtam, hogy a modern zeneszerzők elvei teljesen céltalanok az én ízlésem szempontjából. Én nem írok a snábok számára, vagy a zenei „ínyenceknek“, hanem a nagyközönségnek. Megpróbálom megtalálni a szerencsés középutat a teljes drámai munka és az abszolút könnyen érthető alkotás között. Ez vezetett el engem az operetthez. De mst, annyi év után még mindig az a véleményem az operett és a zene lényegéről, mint volt annak idején a pályám kezdetén. Azt tartom, hogy a melódia a fő dolog ebben a munkában. A „modernek“ ezt túlságosan gyakran elfelejtik. Vagy mindenáron egyéniek akarnak lenni, különböző elvekből indulnak ki és túlságosan intellektuálisakká válnak, vagy pedig kifejlesztenek magukban valami specialitást csak azért, mert nincs bennük zenei invenció. A modern zene hangszerelése túlságosan „öncélúvá“ vált. Ha például előveszek bizonyos modern, s rendkívül gondosan felépített partitúrájú szerezeményeket és azután zongoakivonattá egyszerűsítem — nem marad belőlük semmi. Hová fog ez vezetni? Ha ennek a célja az individualizmus, akkor a jövőben majd valami hangkeveréket kapunk, amely nem lesz már több zene. ..Hohó“, — mondják az individualizmus fárthivei — „ne tessék elfelejteni, hogy a viág nagyon megváltozott az utóbbi néhány év alatt. A repülés, a film csodái, a rádió, az elektromosság, az eddigitől eltérő művészi formákat követelnek. A modern ember, aki kemény és küzdelmes életet él, új zenét keres, ami igazán a lelkéhez szól.“ A modern háziasszony a zenében. Mielőtt ezekre a megjegyzésekre felelnék, előbb talán analizálom őket egy kicsit. Melyik a modern embertípus? A sportember, vagy a mérnök, aki járatos a mechanika minden csodájában? Shimsey vagy Lindbergh? És az a nő, aki dohányoz és lovagol, rövidre vágja a haját és a férfiakat utánozza: igazi típusa ez nemének? Mi köze van a szegény szerencsétlen zenének ezekhez a embertípusokhoz — annak a zenének, amelyet eddig általában eszköznek tekintettek, hogy az embereket meszszire vigye a gyakran kellemetlen realitásoktól? A muzsikusok már megpróbálták, hogy a zenében érzékeltessék a mindennapi életet. Már megcsinálták ál modern háziasszony zenei verzióját is, aki énekében szidja a cselédjét, és énekelve számol be férjének a bevásárlásról és más egyéb dolgokról. De azok, akik megpróbálták a zene „elpolgárosításét“, hamar rájöttek, hogy ezek a kísérletek nem vezethetnek sokra. Krenek jazz-operája, a Jonny, az egyetlen érdekes kísérlet ezen a téren, de azért ez sem tapos mások számára követendő utakat a véleményem szerint. Az ilyen téren csak maga az úttörő munka érdekes és eredeti, amint azonban más ismétli, céltalanná válik. Nem lehet tagadni, hogy az élet új ritmusa bizonyos fokig megérzik a színpadi muzsikában, ez azonban inkább a harmóniában, a ritmusban és a hangszerelésben mutatkozik meg. A zenei és tánctempók kétségkívül gyorsabbakká váltak, mint voltak annak idején, amikor a színpadra bevonultak. De alig hiszem, hogy a modern jazzhatások sokáig élhessenek, még az operettnél sem, amely pedig a legalkalmasabb erre és még kevésbbé az olyan műfajoknál, amelyeknek semmi szükségük sincs az ilyen excentricitásokra. Ha már itt tartunk, álljunk meg egy pillanatra. Ismeretes dolog, hogy a zeneszerzők már régóta szükségét érezték valami új librettóstílusnak. Megállapíthatom, hogy a miliő megváltozása e tekintetben nem segített rajtunk. A miliő sok tekintetben megváltozott, de nem a miliő a fontos, hanem a cselekmény és az a forma, amelyben a cselekmény kifejeződik. A librettistáknak nagyobb invencióval kellene dolgozniok. Azt hiszem, ideális librettót találtam legújabb munkám számára Sacha Guitry egyik darabjában, amely egészen eredeti és amellett megfelel az összes színpadi követelményeknek. A librettót végeredményben tágíthatjuk és formálhatjuk mindenféle szempontok szerint, azonban egy dolog nélkülözhetetlen és lényeges benne: az, hogy alapja mindig valami szerelmi történet legyen. Az örök karzat. Mert a közönség végeredményben nem kizárólag intellektuális ínyencekből áll A közönség főleg olyan emberekből tevődik öszsze, akik dolgoznak és nincsenek megelégedve a maguk életével. Ez a közönség elborzad attól, ha a színházban csak folytatását látja a napi élet kellemetlen realitásainak. Ez a közönség nem reflektál arra, hogy a szórakozás ürügye alatt újra át kelljen élnie a színházban a mindennap bajait és kínjait. A karzat ülése sohasem változik. Most is csaknem ugyanazt követeli meg, mint annak idején, amikor az operett megszületett. Ezek a követelmények évszázadokon átaktuálisak maradnak. A színházlátogató közönségnek szórakozásra, mulatságra, romantikus és szentimentális történetekre van szüksége, ami pedig a zenét illeti, — bármily kegyetlenül is szól ez a modern zeneszerzők ellen — a közönség a zene lényeges alapját, a melódiát követeli. Hiába hangoztatják ismételten a fölényesek és a felsőbbrendű szellemek, a közönség még sem akarja elhinni, hogy a melódia meghalt, s hogy klasszikusaink elavultak és hogy nem jelentenek semmit a modern hallgatóság számára. Az emberek még mindig szeretik az igazi zenét és őszintén és tántoríthatatlanul kitartanak az igazi zenei alkotások mellett, melyet a felsőbbrendű szellemek már rég halálra ítéltek. Hála a közönség ízlésének, az operett még nagyon messze van a haldoklás állapotától, sőt ellenkezőleg tökéletes erőben és egészségben van. Az orfeum és a jazz talán egy időre egy árnyalattal csökkentették az operett népszerűségét, ez azonban csak ideiglenes jelenség. A melódia feltámadása. A revü népszerűsége már kezd elhalványodni és a jazz-, foxtrott- és charlestonláz is fokozatosan ki fog menni a divatból. A jazz és a néger stílusok nem születtek a zene szelleméből, amely teljesen idegen az ilyen jelenségektől. Bár egyelőre még a közönség úgy látszik szórakozást talál az ilyen dolgokban, ki fog gyógyulni ebből a pillanatnyi indiszpozícióból s vissza fog térni a zene örök útjaihoz, ahoz az úthoz amelyet a múlt nagy muzsikusai jelöltek ki a számukra. Meg vagyok róla győződve hogy a közeljövőben beáll a nagy zenei reakció, a nagy renesszánsz, amely meghozza az örök melódia feltámadását. A közönség, amelyet most félrevezetnek a showok és a zenei smokkok, abban a hiszemben van máris, hogy a dallamtalan úgynevezett „atonális“ zene éppen úgy, mint a tisztán leirott zene nem felel meg a zene örök lényegének, hogy Beethoven például egy cseppet sem elavult és hogy minden modern zeneszerzőnek jogában áll úgy írni, mint Beethovennek, ha tud. Átrendezik a budapesti román követségi palotát Budapest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Grigorcea, az új budapesti román követ megérkezett Budapestre. Néhány hétig a Ritzben fog lakni, amíg a követségi palotát saját ízlése szerint átrendezik. Megbízólevelét a napokban nyújtja be a kormányzónak. Három vasúti karambol Csehszlovákiában T Polsen. (A Brassói Lapok tudósítójától.) J’akonitz és Zaun között egy mozdony nekirohant a személyvonatnak. Kilenc utas és hét vasutas megsebesült. A sűtő és a mozdonyvezető sebesülése súlyos. Az anyagi kár nagy. Marisch-Ostrauból jelentik: Schönbrunmban az útkereszteződésnél a helyiérdekű személyvonat összeütközőt a tehervonatiak Huszonketten megsebesültek. Olmützből jelentik: Friebitz és Rudelsdorf között egy mozdony hátulról beleszaladt a tehervonatiba. Csak anyagi kár történt. APOLLÓ - MOZGÓ ( iiiliilllillHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII||||llill)||||||||||||ill||||||||||||||||||||||||||||||||||||||^||[||||||, |*14 IASTRA Szerda, csütörtök, péntek a G3NGES mmc ik lesz vetítve. A vezető szerepekben : Georges Mencrc, Bernhard Goetzke, Regina Thomas. Kibővített zenekar Bernhard Goetzke ugyan olyan szerepet játszik, mint aHindu síremlékében. Az összes világlapok, mint a második Hindu síremléket emlegetik ezt a legújabb világfilmet. 2 Kla kedden színház miatt csak két előadása lesz: 5—7, 7—9-ig, utoljára fut 1 Araikor az ég és I a tenger találkozik IJ#n! J1iCCvSE tódat emelek) |