Brassói Lapok, 1929. május (35. évfolyam, 97-118. szám)
1929-05-01 / 97. szám
2. oldal, 9. szám). pandájukat.... a külföld még nem felejtette el a liberálisok régi bűneit. Az elégedetlen katonatisztek. Amikor a külföldi gazdasági lapok e cikkei eljutottak hozzánk, bizonyos katonai körökben megállapították a következőket: Ha a külföld nem bízik a mai kormányban és tudni sem akar a liberális kormányról, akkor ki vegye át a kormányt? E két legnagyobb politikai párton kívül csak tömeg nélküli pártocskák vannak még az országban, akik nem alkalmasak az ország vezetésére. És most következik az apuccsterv , mely oly nagy izgalmat keltett az utolsó napokban. A román hadseregben nagyon sok tábornok van, sokkal több tábornokunk van, mint rnrfiTTiTnir tttttttttttttttttttt Franciaországnak. A tábornokok egy része meg elég fiatal és így a rangban utána következők még sok évig várhatnak, míg előléphetnek. Az elégedetlen törzstisztek között mozgalom indult meg, hogy a mai helyzetben nekik kellene az ország vezetését a kezükbe venni. Hta a politikusok nem alkalmasak a kormányzásra, úgy csak egyszerűen utánozni kell a jugoszláv példát, ahol a katonai diktatúra alatt elcsendesült minden politikai villongás. Hogy mennyire komolytalan ez a nagy garral hirdetett puccskísérlet, bizonyítja az is, hogy azonnal elcsendesedett minden mozgalom, mikor nyilvánosságra került, hogy a kormány olyan törvényt tervez, mely a generálisok szolgálati éveinek számát leredukálja , hogy ily módon nyisson utat a tiszti előléptetéseknek... * UK.XLSOI LAPOK Különös merénylet egy sopronmegyei faluban Miért lőtték le Schreiner Emil volt konzul és feleségét l sokat és kénytelenek lettek napszámos munikára áttérni. Ezért nagyon gyűlölték az autókat és ez a gyűlölet annyira hagyományossá lett a faluban, hogy az autósoknak hol csak tehették, borsot törtek az orruk alá. Sehol az országban annyi szerencsétlenség nem történt keresztbe fektetett gerendák és elszórt szegek miatt, mint a sopronbánfalvi határban. Hauer Ferenc azután elmondotta, hogy a Mannlichert azzal a gondolattal fogta rá az elhaladó autóra, hogy nem ártana a falu anyagi romlását előidéző alkalmatosságon bosszút állani, de nem gondolt arra, hogy a gyermekes bosszúvágyból leadott lövéssel kárt tegyen az utasok életében is. A lövés eldördült és a Mannlicher golyója Schreiner konzult a combján találta el. Feleségének is combját fúrta át a golyó és felszakította a comb ütőerét is. Mindkettőjüket beszállították a soproni kórházba, ahol Scheinernénk vérátömlesztéssel igyekeznek segíteni. Állapota azonban annyira súlyos, hogy valószínűleg csak az egyik lábának teljes amputálása árán sikerül az életnek megmenteni. . A tragikus katasztrófát előidéző sopronbánfalvai suhancot a rendőrség a beismerő vallomás után letartóztatta és átadta az ügyészségnek. Sopron, április 29. Szombaton délután tragikus szerencsétlenségnek esett áldozatul .Sopronbanfalván Schreiner Emil volt konzul. Schreiner konzul, a felesége és az anyósa autón utaztak keresztül Sopronbánfalván, amikor az egyik utcában hirtelen lövés dördült el s a konzul és a felesége vértől elborítva, ajultan estek össze az autóban. A titokzatos szerencsétlenség körülményeinek tisztázására megindított csendőri nyomozás rövidesen megállapította, hogy a lövést Hauer Ferdinánd sopronbánfalvi munkás házából adták le. A házkutatás alkalmával az épület padlásán egy Mannlicher-fegyvert találtak, a csendőrök, a rejtélyes merénylet tettesét azonban nem sikerült megtalálni. Vasárnap azután jelentkezett a csendőrségen Hauer Ferdinánd tizenhétéves fia, Hauer Ferenc kőműveslegény, aki a következő vallomással tisztázta a tragikus esetet: Amikor Schreiner konzul autója a falun áthaladt, éppen a padláson tartózkodott és a régi Mannlicherrel játszott. A sopronbánfalviak, akik régebben fuvarozásból éltek, az autók és különösen a teherautók elterjedése óta elvesztették legjövedelmezőbb foglalkozás»rmv7TTTTmfrm»mvmmT»mTmmTmmTTTTTTTTTTTTfmTm FODOR LÁSZLÓ (Budapest): LEVÉL AZ UTÓKORHOZ Mélyen tisztelt Nagysád! Ne háborodjék fel azon, hogy Önt, az Utókort, egyszerűen Nagysádnak nevezem. De folyton azt olvasom, hogy a korok szülnek: gondolatokat, divatokat, zseniket, bűnöket, sőt még gyereket is. A korok e fokozott szülési tevékenységéből én tehát primitív fogalommal arra következtetek, hogy Ön, kedves Utókor, tulajdonképpen nő. E feltevésemben az is megerősít, hogy a költők állandóan flörtölnek önnel és mindenáron be akarnak jutni a hálószobájába annak ellenére, hogy Sekszpij még igen jó kondícióban van. Hogy miért írom Önnek ezt a levelet? Tudja, Asszonyom, a szegény író, amikor az emberélet útjának feléhez közeledik, hirtelen gondolkozni kezd. Más pályán az ember ezt már korábban is megteheti, de a mi mesterségünkben a sok írástól nem jutunk hozzá a gondolkozáshoz, így hát csak elkésve jutnak eszünkbe ifjonti könnyelműségeink, a cigarettatárcák, amiket a zálogházban felejtettünk és a halhatatlanságunk, amely már szintén rég elkelt valamelyik árverésen. Valóban, ha elvonul előttünk az a rengeteg írás, amellyel adóztunk színpadnak és rotációsnak, a legnagyobb szerénytelenség mellett is csak azt állapíthatjuk meg, hogy nagy baj van a halhatatlanságunk körül. És ezt bölcsen tudnók akkor is, ha kortársaink, a művészet előkelői és az esztétika jelesei nem juttatnák lépten-nyomon az eszünkbe. De hál Istennek eszünkbe juttatják. Minden lehető alkalommal. Ezért írom önnek, kedves Utókor, ezt a levelet. Azaz bocsánat! Nem írom, csak szerzem. Hiszen nem vagyok író, csak szerző. És mint ilyen, ezennel tisztelettel bejelentem az Utókornak, hogy ne számítson rám. Mert a szerzőnek, aki a kőszerencsés pillanat juthat osztályrészül. De semmiszemcsés pillanat juthat osztályrészül. De semmiesetre sem lehet övé az Utókor, a Pantheon, amely urnában őrzi a kihűlt szíveket, az ércszobor, amelyet megkoszorúznak az unokák és bepiszkítanak a verebek! Nem lehet az övé a nagy gondolat, amelyet a jövő század emberisége örökölni fog, nem lehet az övé az az egyetlen mondat, amelyet vezércikkírók idézhetnének, ha más nem jut az eszükbe, vagy amelyet márványba véshetnének sírja fölé, hogy fennhangon olvashassák halála századik évfordulóján, sőt a színpadi szerző halálának nincs is századik évfordulója, sőt a színpadi szerző egyáltalában nem hal meg. Hiszen csak azok halnak meg, akiknek távozását észrevesszük. A költők. A szerzők halhatatlanok. Övék a kollektív halhatatlanság: a típusnak, a paránynak halhatatlansága. A homokszem halhatatlansága a gránitsziklával szemben. Hiszen csak a marsallok halnak meg, a közlegény örökké él. Csak Buddha távozott el, de a kuli nem tűnik el az időben, csak assziszi Szent Ferenc költözik egy másik világba, a szent, aki himnuszt irt a naphoz, de a kakas, aki millió évek óta nem tud újat mondani a napról, örökké ott áll a szemétdombon. Az emberek észre sem veszik, hogy már régóta egy másik kakas figyel a poszton. Csakugyan! A színpadi szerző halhaatatlansága a kakasé. Az egyik átveszi hangot a másiktól. Az egyén eltűnik nyomtalanul, de a kukorékolás, a mókás kedv, a mulattatás, a játékcsinálás örökkévaló. A mulattató szerző tehát mondjon le az egyéni halhatatlanságról és nyugodjék bele a mesterség halhatatlanságába. Ő maga tűnjön el a balfenéken és fTTTTTTTTTTTTVTTTTyVTVTTTTVTTTTyTVT Első Erdélyi Qrth. Zsidó Fiuinternátus 32. Szeptember 1-én nyílik _ , meg Oradean (Nagyváradon) a* •' VlUimernJVlS. Szigorúan vallásos családi nevelés, állandó tanári felügyelet, olcsó és jó ellátás Komoly érdeklődők_________nek^prospektust^küldök. HEITHER MIKSA Oradea, Avram lánca (Kossuth) utca 2. 1929. május 1. sírkövére véssék rá, hogy: „Tálalva van!“ vagy pedig „A hintó előállott!“ Amint tehát látja, kedves Utókor, a magam részéről alázattal és hódolattal csatlakozom ama igazságos véleményhez, hogy csakis az idő az, amely egy szó értékét igazolja. Az emberi és művészeti igazságok győzelmét csak az emberöltők hozzák meg. Néha egy emberöltő nem is elegendő. Mit akarok tehát? Semmit. Csupán egy kis türelmet. Ha valóban az idő az, amely az értéket igazolja, akkor mély tisztelettel arra kérek mindenkit, aki illetékesnek tartja magát az ítéletre, hogy várjuk meg az időt. Szerintem az a kérdés, hogy ki fog kortársaink közül az utókorba szerencsésen megérkezni, az csak magában az utókorban derül ki. Ne állítsunk ki tehát már ma csekkeket az utókor számlájára, és ne adjunk már ma opciót a jövőre! Az szó, ha nagy pillanatokban ösztönszerűen a jövőbe néz, ne a maga jövőjét lássa, hanem az emberiségét! Az Írónak nincs más kötelessége és hivatása, mint hogy írjon. A témát, amely a kezébe kerül, szolgálja minden kis és nagy tehetségével. De ne sandítson a saját halhatatlansága felé. Mert van abban valami nagyszerű, vigasztaló és igazságos, hogy az utókor fölött nem uralkodhatunk. Nem tudhatjuk, melyik elfelejtett kéziratunkat, vagy megszületendő gondolatunkat hozza majd egyszer napfényre diadalmenetben az utókor. Írni tehát Uraim! Jót és rosszat! Nagyot és kicsit! Verset és prózát! Tragédiát és kabaréjelenetet! Hiszen két dolgot nem tudunk soha: hogy milyen tehetségesek és milyen tehetségtelenek vagyunk. Még csak nem is sejthetjük, melyik mondatunk az, amely túléli az időt. Mikor csúszik a tollba valami, ami dacosan és diadalmasan tör át századokon. Mikor születik meg és mikor fog megszületni az a munka, amely után nyugodtan meghalhatunk. Úgy érzem, hogy az utókor kérdésében mindenkinek szerénynek és alázatosnak kell lenni. Hinni kell az idő igazságszolgáltatásában, de beszélni nem szabad róla. Oh, hány halhatatlanunk van, akik életükben nem is gyanították, hogy halhatatlanok. Ami nem csoda. De még a kortársak sem gyanították, pedig a kortársaknak kitűnő érzékük van az örökkévalóság iránt. Épen ezért nagy óvatosságot ajánlok. Az ember sohasem tudhatja! Hátha már rég szobrok vagyunk az Erzsébet-téren, csak még nem tudunk róla. Hiszen éppen az a százesztendő hiányzik, amely alatt az ilyesmi kiderül. Volna tehát egy tiszteletteljes indítványom. A szent meggyőződések csatái dúljanak tovább, villogjanak a kritika nemes és hasznos fegyverei, csak az utókort hagyjuk ki a játékból. Az utókor szeszélyes és kiszámíthatatlan. Az utókort nem érdekli, hogy X szerkesztő mit írt Y íróról. Az utókor nem nézi a könyvek példányszámát, és a színházak pénztári jelentéseit. Mindenkit lebeszélek tehát, hogy bízzék az utókorban, mert oda még azok is bejuthatnak, akiknek földi életükben sikerük volt. Hordjuk csak tovább gyarlóságaink súlyát és bizzunk rendületlenül az igazságban. Egyetlen kontár sem fog bejutni az utókorba. Hiszen ő az egyetlen, aki nem téved. Még a vak Homérosz is eljutott hozzá, pedig nem is volt protekciója. Békesség tehát a földön minden tollforgató embereknek, írjanak és szeressék egymást. _A csüggedés óráiban pedig jusson eszükbe: Hans Sachs suszter volt és mint költő lett halhatatlan. Lehetünk még mi is halhatatlan suszterek. luzernben tárgyalják a jugoszláv-magyar optánspört Belgrád, április 29. Mint ismeretes, Jugoszlávia ellen is pert tettek folyamatba az ottani magyar optánsok, s ebben az ügyben szintén közvetlen tárgyalásokra határozták el magukat az éredekeltek. Magyarország és Jugoszlávia most megegyeztek abban, hogy a tárgyalásokat május hó 6-án Luzernben veszik fel. '»7TtTTTT»7TTT7TTTVTTTTTTTTTTVTTT* Astra (Apolló) Mozgó "~~ Ismét megkezdődött a nagy filmek sorozata. Hétfőn és kedden A titokzatos hatalom lesz vetítve. — Szerdától: Az első csak Anny Ondra világfilmje fut. Következő bemutatók „Ramóna", és Biró Lajos világhírű műve után készült film a „Sárga liliom“lesznek.