Brassói Lapok, 1929. június (35. évfolyam, 120-145. szám)

1929-06-14 / 131. szám

8 oldal, 131. szám. BRASSÓI LATOK Rist, a francia pénzügyi diktátor ellenőröket ültetett az összes miniszterek nyakába Bukarest, június 12. Ma megjelent a pénzügyminisztériumnak egy rendelete, mely szerint a mai naptól kezd­ve az összes minisztériumok és állami in­tézmények élére kineveztek egy-egy pénzügyi ellenőrté­si rendelet szerint, ha valamilyen miniszté­rium a legcsekélyebb összegről is kiutalást ál­­lít ki, mielőtt a kiutalás a miniszterhez kerülne aláírás végett , először a fiók-Risteknek kell azt ellenjegyezni. De nemcsak a tényleges pénzügyi kiutalá­sok kerülnek a próbálás végett e pénzügyi ellen­őrökhöz, h­anem­ minden olyan rendelet, vagy törvénytervezetet, mely esetleges fizetési köte­lezettséget­ róhat az államra. E pénzügyi ellenőrök működéséről még a stabilizációs törvények intézkedtek, a kölcsön­­szeződésekben a kormány kötelezte magát ez ellenőri hivatalok felállítására, de a kormány egyelőre nem szándékozott ez ellenőröket a miniszterek nyakába varrni. A kormány­ tervei szerint az ellenőrök csak az állami könyvelési tövény megszavazása után kezdték volna meg szerepüket.­ Azonban Rist, a francia pénzügyi diktátor úgy látszik megint az asztalra csapott és a kormány külön rendelettel azonnal kine­vezte a fióll-Risteket. Három leány tragikus harca egy főhadnagygyal Nem szerelemről van itt szó, hanem okírathamisításról Algyógy, június 12. „Ereszd be a tótot a házba , és a tót ki­ver a házból" Bármilyen régi is ez a jó magyar közmon­dás, még ma is aktuális maradt és a benne fog­lalt igazság gy­akran komoly formák között ölt testet, hogy önmagát beigazolja. A itt elmon­dandó bony­olult eset sem más, mint ennek a rendkívül találó közmondásnak a variációja úgy, ahogy­an azt az élet leleményessége meg­írta. Ereszd be a tótot ... Az imperium átvétele után következő zűr­zavaros hónapokban történt, hogy dr. Adorján volt algyógyi járásbíró özvegy­ét kitették a sa­ját házából és egy katonatisztet költöztettek a lakásába. Magyarul mondva a házat lerekvirál­­ták, Adorjánnét evakuálták és a főhadnagy urat — történetünk tótját — bekvártély­ozták a fennálló törvények és rendeletek szabályai szerint. Megértjük Adorjánná jámbor szándé­kát, amely szerint maga szeretett volna a tulaj­don házában lakni és hogy a főhadnagy­tól minden áron szeretett volna megszabadulni. Egy ideig bírósági fórumok előtt kereste az igaz­ságot, de amikor látta, hogy­ a fennálló törvé­nyektől semmit sem várhat, elköltözött Al­­gyógyról s egyik férjhez adott leányánál kere­sett menedéket. Algyógyról való elköltözése előtt szűkös anyagi viszonyain úgy igyekezett segíteni, hogy az elrekvirált háznak és a hozzája tartozó ingatlannak egy negyedét, azaz a reá eső részt eladta a főhadnagynak, a közmondásbeli tót szerepét teljes sikerrel megjátszó gentleman­nek. ... és kiver a házból. Telt múlt az idő és Adorjánná leányai — számszerint hárman — egy­szer csak olyan for­mát vettek észre, mintha a főhadnagy úr teljes jogú háziúrként birtokolná az ő örökségüket képező házat. Azt gondolván, hogy csak téve­désről van szó, a főhadnagyhoz fordultak fel­világosításért. A főhadnagy azonban rövidesen tisztázta helyzetét: kijelentette, hogy ő a házat teljes egészében megvásárolta s igy nem telje­­sítheti az Adorján-leányoknak azt a kívánsá­gát, hogy az eredeti vételár visszafizetése elle­nében adja vissza özvegy Adorjánná részét, vagy­ pedig az egész ingatlan forgalmi értéké­nek megfelelő házbért adja meg. Utánanéztek a meghökkentő fordulatnak és a telekkönyvi hivatal adataiból csakugyan kiderült, hogy a főhadnagynak igaza van, mert úgy a ház, mint a kert teljes egészében az ő nevére volt átírva, formális adásvételi szerző­dés alapján. Ami legjobban meglepte az Ador­­ján-nővéreket, az csak anny­i volt, hogy­ a szerződésen ott látták a saját nevü­ket szép szabályos aláírással. A szerződésnek még az a nevezetes tulajdonsá­­ga volt, hogy az előírt két tanú helyett ötnek az aláírásra is tanúsít is.­a, hogy a szerződés a felek között megtörtént és hatályba lépett Az Adorján-örökösök arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szerződési okiraton le­vő aláírások egytől-egyig hamisak s ezért bűn­vádi f­el­jelesítést tettek a főhadnagy ellen, ok­­irathamisítás címén. A per 1922-ben indult meg a dévai törvényszéken, s folyik hét év óta, hogy a végén olyan csattanóval végződ­jék, amely éppen az ilyen természetű ügyek­nél szokta a jogeset bonyolult gordiusi csomó­ját egyszeribe és véglegesen megoldani. A per megindítása után természetesen ki­hallgatták azokat a tanukat, akik a szerződést láttamozták. Aránylag elég rövid idő leforgása alatt a felperesek el is értek annyit, hogy a tanukat kihallgatás céljából beidézték a dévai törvényszékhez, hol aztán vallottak, mint a karikacsapás. Mind az öten vallották és állí­tották, hogy az Adorján-család tagjai és a fő­hadnagy között megkötött adásvételi szerződést órakor írták alá. Az egyik azonban arra tett esküt, hogy a szerződést a nagyváradi állomáson éjféli 12 órakor írta alá a szerződést. A másik tanú viszont arra tett esküt, hogy a délelőtti órákban kanyarította alá a névalá­írását, kettő pedig mérget vett arra, hogy a szerződést Vaskók községben kötötték meg és írták alá. Ezek után nem is fontos, hogy mit vallott az ötödik tanú, az viszont semmiképpen sem elhanyagolandó körülmény, hogy a szerződés keltének a napján az Adorján-család egyik ér­dekelt tagja nem is tartózkodi­kt az ország területén, bár az aláírása ott díszeleg azon a szerződési okiraton. Császárai etszés. Hét évig folyt a furcsa pör­ a dévai tör­vényszék előtt. Hét év hosszú idő, de néha — különösen Déván — ez a hosszú idő sem elég­séges egy ilyen pör megoldására. Ítéletet soha­sem hozott a dévai törvényszék, amely arról nevezetes, hogy a bírák szinte negyedévenként váltják fel egymást s természetesen mindig el­intézetlenül hagyott ügyeket adnak át egy­másnak. Ez a furcsa, de különben minden gyanús­sága mellett is egészen „tiszta“ ügy végre elju­tott oda, hogy a kifogásolt aláírásokat hivatá­sos írásszakértővel megvizsgáltassák. Az ügy aktái a kolozsvári törvényszékre kerültek, ahol az Írásszakértő rövidesen megállapítot­ta, hogy a szerződésen az eladók alá­írásai­­ egytől-egyitt hamisak. Ezek után jöhetett volna az Ítélet, amely katasztrofális lehetett volna a főhadnagy úr karrierjére. Az ítélet azonban elmaradt és Is­ten a tudója annak, hogy mikor is hirdetik ki, mert a nagy pör sorsa egy speciális császármet­széssel egyszers mindenk­orr­a elintéződött. Az akták visszakerültek a dévai törvény­székhez s amikor az Adorján-örökösök ügy­védje az ítéletet megsürgette, jelentették, hogy a pör összes iratai eltűntek! így fest az, ha egy ősrégi közmondás élő és eleven valósággá válik és végigsétál az élet pi­acán ... K. L. 1929. június I. Brassó, Hirscher­ utca 7. (Aradi Textil volt helyisége) védjegyű tea romániai egyed­­árusítása. A „Teáskanna“ védjegyű tea csaknem minden jobb fű­szer és csemege keres­kedésben kapható. Saját érdekében cselekszik min­denki, aki megszokott bevá­sárlási helyén ezt a teát kéri, mert a „Teáskanna"“ véd­jegyű tea a legjobb izt, a leg­finomabb aromát és az utol­érhetetlen kiadósságot teste­síti meg. Különösen felhívjuk a n. é.­közönség figyelmét a nullás (arany védjeggyel ellátott) cso­magolásra. Ezzel a keverékkel drezdai cégünk a londoni vi­­lágkiállításon arany éremmel lett kitüntetve. Ez­ a keverék a legké­nyesebb ízlésnek is megfelel. O­tttSSSs Állandóan raktáron tartunk minden­fajta szabados teákat, u. m.: Manning, Schusong, láva Orange Peccot, Ceylon D, P. Mint különlegességet ajánljuk a következő csemege teáinkat: császár keverék filssam Orange Pecco Darjeling Orange Pecco Ezeket a finom fajta teákat 1—3—6 kgr.-os szépen emaili­­rozott és litografált bádogdo­bozban szállítjuk. Nagybani eladás: Brassó, Hirscher­ u. 7

Next