Brassói Lapok, 1930. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Tb. LETON-INTER URBAN: Szerkesztőség és kiadóhivatal 1—77 és 82 szám POLITI it AI NAPILAP Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. va&r smaaae^atiii^m&sseí^^vss!^ mm&f8mm&gBBm?'8n8&Kir2scuáWSiSti. Kiadóhivat.Szerkesztőség Ak Kiadóhivatte«' X- Nyomda BRASSÓ, KAPU UCCA ** j?\M c^^S5^5S5ifi5ifiBSSfch WBI w Egy újabb szám írta: dr. Fábián Jássiló szenátor Igen, egy újabb szám következik életünk folyásában, amelyet esetről-esetre 765 nap után új esztendőnek nevezünk. Sajnos, nekünk magyaroknak öt évszázad óta csupán a szám volt új, de maga a 765 naponként csoportosított idő sohasem nőtt új. Az utolsó tíz esztendőről aztán mi erdélyi magyarok mondhatnók, hogy az valami új számunkra, de aztán az a szomorú sors, ami az újságot jelentette számunkra, folytonosan uj is maradt nekünk a tíz év alatt. Ez alatt az idő alatt leszoktunk már a régi hazug és üres kívánságról is. .,Boldog Újesztendö "-ről. Hol van a mi jelentéktelen kicsiny népi életünkben a boldogság? De hol van a nihíg összes népeinek a boldogsága az utolsó két évtizedben? Mintha új özönvíz előtt állanánk, miután az örök szenvedés pokla várna az emberiségre, ég, forr, rotyog kavarog a népek élete s emberi ész és ösztön nem tudja kiszámítani, hogy hol végződik ez a kavarodás hol fog és mikor fog kezdődni az az idő és állapot, akkor az emberek visszatérnek az Istenhez s isten parancsára egymás szeretetéhez és egymásban az emberi méltóság megbecsüléséhez. Mikor születik meg az uj Messiás, akinek egyetlen intésére, mint kétezer évvel ezelőtt elcsitulnak a viharok, elalszanak a szenvedélyek s elkövetkezik az emberiségnek a Boldog Újesztendő-je? Mert amíg az ember tudatára nem ébred annak, hogy ő az egyetlen lény amely Isten képét viseli a földön, amíg az embernek isteni része felül nem emelkedik a földi porrészeken, addig hiába kívánjuk a ..Boldog Újesztendő“-t, addig csak egy új évszámot kapunk mindig, amely csak mennyiségileg különbözik az elődjétől, de maga az ember és szomorú életviszonyai mindig a régiek maradnak Egy új énszám következik tehát ismét a mi kisebbségi életünkben is. Búcsúzzunk a régi számtól sok Sok csalódással és köszöntsük az utat sok sok reménységgel. Mert a reménység az Isten legszebb adománya az emberiségnek, mely minden csalódás után újabb erőt. Újabb bátorságot ad a küzdelemre. Megy az ó-esztendő, hátán üres zsákkal, amelyről ezelőtt egy évvel azt hittük hogy soksok jóval van tele a mi szomorú kisebbségi sorsunk enyhítésére is Most, az utolsó nap látjuk, hogy csalódtunk. Üres volt az a tarisznya akkor is, amikor mi az év kezdetén duzzadtnak láttuk. De itt van ismét a vigasztaló remény! Az újesztendő vállán ismét duzzadó Csákót látunk, amely titokzatosan rejtegeti magában a mi kívánságainkat is. Kerekre nyíló szemekkel, sóvárgó tekintetekkel nézzük a duzzadt tarisznyát. Reménykedve gondoljuk, hogy benne van a törvény, mely rendezi a mi kisebbségi életviszonyainkat. Benne van a törvény és az emberi jog alapján nyugvó türelem és kötelesség, amely eltünteti a hatóságok ajtóiról a „Vorbiri numai româneste" táblákat és lehetővé teszi mindenkinek, hogy édes anyanyelvén keresse az igazságot az emberiség együttélésének legfőbb feltételét. Benne van a templom, az iskola, amelyben szabadon anyanyelvünkön sajátíthatjuk el a tudást, imádhatjuk a Istent, a békés emberi élet és fejlődés másik fontos feltételeit. Benne van a jog az élethez a faji öntudatos élethez, amelyben mindenki szabadon, lelki meggyőződése szerint nyilatkoztathatja ki hogy melyik fajhoz tartozik s melyiknek a szokásai és lekivilága szerint kíván élni. Benne Dán az Isten előtti egyenlőség mintájára az emberi jogok és kötelességek egyenlősége és benne van az emberiség feleszmélése arra a tudatra, hogy mindnyájan egyformán szenvedéssel születtünk és szenvedéssel halunk meg, ha mindez benne van abban a titkot sejtő újévi tarisznyában, akkor reményünk lehet még, hogy az új évszámot csakugyan újesztendőnek nevezhetjük s boldog Újesztendőnek köszönthetjük. Puccs Misial mrcsniea Curentul szerint társa királyné régeies akart fen®: Cslistpzchicn Avarescat mwtm sssiniszterdnSüRek Ilonánálii Bukarest, december '50. A belpolitikai élet látszólagos karácsonyi szünete mögött nagy dolgok játszódhattak ■© ama bizonyos knisszák mögött, amelyek anya' , mngb ."H. t miV "limber a jobb sorba lán. . ornvnc... — Egyelőre adg EtK ■ truktióról ! van szó, amint a kulisszák mögötti politikai jmkkbuzdsok tulajdonképpeni célja és jelentősége mindig csak akkor kerül teljes megvilágításban a nagyközönség elé, amikor sikert ér el, vagy a sikertelenség jegyében dicstelenül a közvélemény ítélőszéke elé jut. Fent Titulescu, leni Slirbey, Äoerescu és Goga Bukarest izgalmas órákat él. A Curentul című lap ugyanis hatalmas hetükkel, nyugtalanító homályossággal nagyobb cikket írt, amelyben újabb alkotmányos válságról beszél. Azt írja, hogy az utóbbi napok alatt igen fontos események játszódtak le felelősségteljes helyeken s ezek az események súlyos válságba hozták volna a kormányt, sőt az alkonyt is, amelynek a kormány a védelmezőit Minderről ..nagyon bentettes, nagyon megbízható“ körök után értesült a Curentul, amint írja. Cikke második felében Averescuékkal foglalkozik a Curentul, látszólag minden kapcsolat nélkül, de folytonos sorok közötti célozgatással arra, hogy ennek a legis több válságnak a hátterében ezúttal nem a liberálisok, hanem a törekvő Goga-ék állanak. Averescu két héttel ezelőtt kijelentette, hogy január első felében az ő pártja kerül a kormányra. Annak idején, természetesen országszerte mosolygás fogadta Averescu kijelentését, most azonban kiderült, hogy nem taktikus nem beszélt a levegőbe. Állítólag készen volt már terverra, hogy Stirbey herceg segítségével átvegye az ország kormányzását. És egészen komoly társában bezélik ízt is, hogy a térinek sikerült iírigiyerni T.Jnlevt is, akinek bea.Tikepéit villlmosul, kihatással lett volna a légyglő'-'’ gy.nullán kormány helyzetére. ) Mese „Ma már, jelen pillanatokban, — írja a Curentul — a nagyobb veszedelem elhárult a kormány feje fölül s remélni lehet azt, hogy a nemzeti parasztpárt sikeresen elhárítja ezt az alkotmányos válságot is, mint a megelőzőt“. Körülbelül ez a Curentul legújabb szenzációja, ami felkavarta Bukarestet. Az a titokzatos sejtetés és az „alkotmányos válságra“ való többszörös célozgatás kétségtelenné teszi, hogy a neiveli-parasztpárti kormányt nema csak felülről fenyegette a veszedelem. Annyi bizonyos, hogy a Curentul cikke sok ilálgatásra adott alkalmat. A találgatások aonban mind a királyi ház köré csoportosulik, aminthogy alkotmányválság csak a régensapáccsal kapcsolatban lehetséges. Titulescu dictélatos bekapcsolódása zavarja a helyzetet, viszont Stirbey hercegről köztudomású, hogy mindig a királyi ház szolgálatában állott s politikai magatartásában úgy szerepelt, mint a felsőbb szándék sima keresztülvitelének az eszköze. Mindezeket egybevetve, a bukaresti közvélemény már megalkotta magának a kulisszák mögötti harc elhihető képét. A hírek szerint arról volt szó, hogy Miklós herceg lemond a régenstanácsi tagságról s helyébe a királyi ház képviseletében Mária királyné kerül. A ház megtörténik, úgy a jelenlegi kormánynak hamarosan le kell vonnia a konzekvenciákat s helyébe. — Stirbey közvetítésével. — Áverésen tábornok jön. Mindez természetesen csak kombináció, amire a Curentul cikke alkalmat ad a bukaresti közvéleménynek. Valami történt, annyi bizonyos. És hogy mi volt az a „valami“, arra kormánynyilatkozatnak kell feleletet adnia. A Cu 1 nyugtalanító cikke ugyanis olyan izgalmas hangulatot teremtett, amit nem igen lehet lecsillapítani azzal, hogy elhallgatjuk ezt a „karácsonyi meglepetést“. A kormány ma a helyzetnek, — írja a Curentul Tudni szeretnők, hogy mi volt az, ami veszélyeztette a kormányt s amit a kormánynak sikerült elhárítania az útjából. A bizonyosság mindig jobb, mint a bizonytalanság, még akkor is, ha a Curentas jelentene a kormány szempontjából non fedi wild tham a valceigut. A KORMÁNY'"' i' e FŐSZEREPLŐI.