Brassói Lapok, 1930. április (36. évfolyam, 75-97. szám)

1930-04-02 / 75. szám

' u°-^ ^ "if**"» ' ..5.«Hep.1041_ TELEFON - INTERURBAN: Szerkesztőség ca kiadóhivatal 1977 és 82 szám WLEJ POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. Szerda, 1930 április hó 2 XXXVI. évfolyam 75 szám Szerkesztőség * Kiadóhivatal Nyomda BRASSÓ. KAPU UCCA U-te SZÁM A RÉMHÍRTÖRVÉNY ÉS A MAGYAR HONATYÁK A Brassói Lapok szvntette, de az egész magyar közvélemény is méltán megütközhetett azon, hogy a rémhírtörvény parlamenti tárgyalásai alkalmával egyetlen magyar kamarai képviselő nem vett részt a vitában, sőt javarészt az ülésekről is távolmaradtak, a szenátusban is csak Gyárfás Elemér szólalt fel, s ő is olyan lagymatagon, minden kritikai él és erő nélkül, mintha a burgonyakivitelről vagy a bankráta leszállításáról lett volna szó. Minthogy képviselőink a rémhírtörvénynek sem az első, sem a második tárgyalásánál nem szólaltak fel, sőt mi több, jórészt távollétükkel tündököltek és tüntettek, indokolttá válik ama kérdés felvetése, miért történt ez a passzív rezisztencia? Azt a tényt, hogy a rend- és hitelélet védelméről szóló törvényjavaslat életbevágó, fontos és nevezetes kormányzati ténykedés és nem közönséges, sablonos parlamenti anyag, kétségbevenni nem lehet. Mikor egy javaslat körül odakinn a számom vihara zúg, mikor pártvezérek forradalmi jelszavakat harsognak, s adózandó törvények jogereje megtagadásával fenyegetődznek, s a független sajtó a gondolatszabadság végzetes veszedelmére konditja meg és zugatja mai napig is a vészharangot, ekkor a magyar parlamentároknek bárhogyan is meg kell hallaniuk, a közszabadságok döbbenetes mementóját. Meg még akkor is, ha az a törvényjavaslat nem érinti közvetlenül a magyar nemzeti kisebbség érdekeit, hanem csak ama következmények és katasztrófák révén, melyek általa az egész ország nyugalmát, s alkotmányosságát sújthatták. Teehát a rendtörvény és az a fegyver a hatalom kezében, mely akármikor a legkönynyebben végezhet a legjóhiszeműbb és legjóravalóbb törekvésekkel, amely a rend megzavarásának és az államhitel a megrontásánál plnzerva és ürügye alatt akármikor játszi módon omlaszthatja össze szabadságjogaink legfontosabb és legféltettebb erősségeit, elsősorban a szó és az írás szabadságát. Még a március 15 emlékének sugárzó fénye el sem foszladozott felőlünk, még itt lebegő föttünk a börtönéből kiszabadított Táncsics Mihály alakja, s harsognak fülünkben a nagy napok bilincstörő himnuszai, melyek milliók ajkáról zengték a gondolat szabadság szentségét s ne tudnánk, ne éreznénk, mit jelent ránk nézve, mit valamennyi kisebbségre, mit a romáiai demokráciára, ami létünknek, fejlődésünknek is alapfeltétele, egy ellenséges indulatú kormányhatalom kezében a rendtörvény? Képviselőink is tudatában vannak ennek, hiszen közöttük a magyar publicisztikának három erős figurája: Hegedűs Nándor, Paul Árpád, Wilier József, akik a sajtószabadság emlőin nőttek fel, s akik ebben a legválságosabb megpróbáltatásában hűtlenül, hűtlenül, hálátlanul meg tudták volna tagadni? Nehezen hihetjük, de akkor mégis csak kérdeznünk kell, hol voltak, mert nem szólaltak fel, miért nem vetették oda mamikat az elvakult hatalom végzetes harci szekere elé, amely mindama javakat összezúzni készül, melyek számunkra mindenkor a legbecsesebbek, a legdrágábbak voltak? Elmulaszthatták-e bármilyen okból, bármily körülmények közt is ezt a providenciális szerepet, mely nemcsakrévükkel, kisebbségi sorsunkkal, nemzeti fenn- tlláásunkkal, Románia jobb jövőjével szemben vélt múlhatatlan kötelességgé hanem az általános emberi hivatással szemben is, mely a rendet a szabadság által akarja és nem feláldozása árán s az állam hitelének biztosítékait nem reakciós rendszabályokban hanem a munka és az emberiség jogainak a kiépítésében és magjait érditáréban látja. A kormány maga sem rosszhiszeműséggel és inkvizitori szellemmel dobta a parlament elé a rendtörvényt; meggyőződésünk, hogy ő sem ártani, hanem használni akart vele az országnak, aminthogy a világtörténet számos Caesra és Mussolinija is az állam üdvével indokolta és szépítette meg diktatórikus uralmát és cselekvéseit, de jóhiszeműségében és használni akarásában olyan módszert követett, s olyan eszközt használt, mely hatásaiban és következéseiben kiszámíthatatlan kárt és veszedelmet jelent. A fájdalmasan felvetett miértre csak egy még fájdalmasabb válasszal tudunk válaszolni, aminek leírása is végtelen nehezünkre esik, hogy parlamenti csoportunk, mely annyi csippcsupp ügyben is delegál szónokokat kamarába és szenátusba, s annyiszor vállalja a nagy nemzeti és kisebbségi érdekek elszánt védelmét, azonosította mast a kormány intencióival, helyesli a rendes hitelélet védelméről szóló rémhírtörvényt, de röstellvén nyilvánosan mellette állást foglalni, inkább hallgatott. Mi más magyarázatot nem tudunk adni, anynyira felötlő, bántó és kártevő az a döbbenetes námaság, amivel a kisebbségi képviselők és szenátorok a kormány reakciós és kisebbségellenes törvényjavaslatával szemben tüntettek, holott az ügy természeténél és várható konzekvenciáinál fogva teljes kévvel, tiltakozó indulattal, a szabadságvédő lélek egész odaadásával kellett volna belevetniük magukat a küzdelembe. A rendtörvény magában is káros, de ha még majd idővel, amikor pusztító eredményeit a bőrünkön fogjuk érezni és feljajdulunk és a sérelmek lavináját görgetjük miatta, még azt a lesújtó visszhangot is kapjuk, hogy hiszen maguk a kisebbségi képviselők is helyeselték, s bár negatív módon, támogatták, mérhetetlen súlyúban fog ránk nehezedni ez a megbocsáthatatlan mulasztás. ro Briand tüntetésére borsan véglegesítik a keleti jóvátételi egyezményt Bethlen részvételével újra tárgyalnak Parisban Paris, március 81. A keleti jóvátételek ügyében Hágában létrejött egyezmény véglegesítésére vonatkozó tárgyalások ma délután ismét megkezdődtek, miután a Magyarország és Csehszlovákia között felvetődött nézeteltérések következtében válságos pontra jutottak. A majdnem két hónapja folyó tárgyalások újrafelvétele Briand közbelépésére történt, aki azért sürgeti az ügy elintézését, mert a Young-terv, amelyet Németországés Franciaország már ratifikáltak, csak akkor léphet életbe, ha a keleti jóvátételekre nézve létrejött egyezmény is teljes tisztázást nyer. Olaszország ugyanis csak ennek a megtörténte után ratifikálja a Young-törvényeket. A tanácskozásokon Loucheur, volt francia közmunkaüügyi miniszter elnöklete alatt Magyarország részéről maga Bethlen miniszterelnök és Korányi Frigyes báró vesznek részt, míg Csehszlovákiát Benes, Jugoszláviát Marinkovics, Romániát pedig Mironescu és Titulescu képviselik. Olaszország és Anglia követeik útján képviseltetik magukat- A nehézségeket a cseheknek az a felfogása képezi, hogy miután hozzájárultak a közös alapok létesítéséhez, ezzel szabad kezet nyertek arra, hogy tetszésük szerint további földreformot hajtsanak végre. Ilyen módon a csehek még mintegy 200 ezer magyar bh- s tokot szeretnének kisajátítani Beavatott körökben azt hiszik, hogy a tárgyalásorkat most már gyors tempóban befejezik. Kolozsvár magyar alpolgármestere dr. Jánosi üdspár Ugoréi lett A cionistákViarton Ernőtelölték ki az alpolgármesteri székbe Kolozsvár, március 51. A városi tanács választásának nagyfontosságú epilógusa zajlott le tegnap, vasárnap a Magyar Párt kolozsvári városi tagozatának választmányi ülésén, amelyen végre megtörtént a döntés arról, hogy Kolozsvár városának a mandátumhoz jutott magyar tanácstartok közül ki legyen az alpolgármestere. Még a választások megejtésekor nem volt bizonyos, hogy erre a fontos pozícióra kit jelöl ki Kolozsvár magyarsága. Éppúgy, mint a jelölőlista összeállításakor, a tanácstagságokért, a választási küzdelem eredményének kihirdetése után is megindultak a találgatások aziránt, hogy a magyar alpolgármesteri állást ki fogja elnyerni. A sokféle kombinációból azonban végül is János Gáspár dr. Ujvárossy Miklós és Zágoni István dr. nevei kerültek ki legvalószínűbb alpolgármesterjelöltekként. A Magyar Párt kolozsvári tagozatnak tegnapi izgalmas ülésén a Székelyek Kolozsvári Társaságának álláspontja győzött, amelynek eredményeképpen János Gáspár dr. kolozsvári ügyvédet jelölték az egyik alpolgármesteri állásra. Egészen biztos esélyekkel számolt Ujvári**" nyugalmazott táblabíró jelölése, azonban a választmányi ülésen elkeseredett kritikával illették az interj már bizottságban kifejtett munkásságát. Annak leszögezése után, hogy Ujvárossy, mint az interimárbizottság tagja az új tisztviselői kinevezések alkalmával semmit sem tett abban az irányban, hogy kisebbségi tisztviselőket is kinevezzenek, jelölését a választmányi ülés elejtette és egyhangúan foglalt állást János Gáspár dr. mellett. A harmadik alpolgármesterjelölt, Zágoni István dr. hírlapíró a kommercializált városi villamosművek ellenőrzőbizottságában kapott megbízást, míg a városi vízművekhez Bernád Ágoston dr. ügyvéd delegálták. A város tanügyi bizottságában a Magyar Párt részéről Xántus János dr.-t, a Máriánum gondnokát küldöttek ki. Ujvárossy Miklóst pedig azzal kárpótolja a városi közigazgatás, hogy a főpolgármester diszkrecionális jogánál fogva kinevezi anyakönyvvezetőnek s amellett természetesen megtartja városi tanácsosi állását is A nemzeti parasztpárttal kötött paktumban részes többi pártok részéről az alpolgármesteri állás tekintetében csak a cionisták döntöttek. T .T. Kfr.Kfirt Ernő dr. szerkesztőt jelölték.