Brassói Lapok, 1930. április (36. évfolyam, 75-97. szám)

1930-04-02 / 75. szám

4 kpiemer illata csupán N ZAHARIA &CERNATESCU' STR POPA NAN 181 BUCURESTI NAGYBANI ELADAS ' 4 KAUTOHA feje Ida: FEKETE &MIHAI.Y, iij|ign.?gai« Fent a hegyen egy kis évszázaos templom, őrzi a vidéket, lenéz a völgybe, a simán csúszó erzava patakra, amelyet kanyer- 'e gásaiban hűen kisír, véghetetlen vágyódással egymás mellett futó két vasvonal, amely fölött véletlenül itt felett kocsik kocognak napjában, kétszer-háromszor Resica felől Temesvár felé. Nem vasút ez. Csak szokásból mozog, csak szokásból füstöl elől valami bádog kémény, szokásból emberek is felszállóak rá, de meg se fedi az egész, a pipáló girhes öreg tr, a rozzant kocsik azt, amit ma vasút alatt értünk. Ez itt hatvan kilométert, négy óra alatt gurigál végig. A merész dombok, sördermök, meredő sziklák őszinte akarással rejtik ezt a titkot, hogy már a ni '' ik völgyből ne lássa senki, ne mosolyogja meg senki. Lent a völgyben évszázados, komolymegjelenésű házak, széles kapuk, méltóságos udvarok, kövérebb templomok, ritkuló fák lombjai alatt rejtőző villanylámpák tiszta, nehéz levegő: Bogsán, Görbe utca, szélesedik, kesnyül, majd egy térbe hízik amely olyan, mint egy kis liget A liget közepén, a házak alatt, fák között egy gránit oszlopon valami szoborféle. Kéz, láb, bakkancs, szűk nadrág, a felső test rároskad magára a gránitra, amelyből kiformázták. Egy fáradt, sebzett katona. Alatta csak ennyi: 1848—49. Egy fáradt, sebesült katona. Kezében még ott a bajonett, de a puskát elejtette már. Vére csorog. Áll, mert ott a gránit a háta mögött. Elesne, ha nem volna ott. Tán már halott is. A szemei tán már lehunyva, sötétek. És még? Van még lélek benne? Akar valamit még? Nem lehet tudni. * Nem lehet tudni, mert... * Ez kőből faragott Sebesült... Ember... Katona... Emlék. Emlékeztet arra, mikor a magyart vágta az osztrák erőszak, zúzta idegen erő, tépte idegen érdek. Emlék, hogy ne felejtsük, hogy az oroszt hitta ránk az osztrák. Nem is felejtjük. * Hát ha nem felejtjük és nem akarjuk felejteni, ez a „nem“ kit bánt, hogy annak a kőből faragott emléknek annak a kőkatonának, kősebesültnek, kőembernek, kőfáradtnak leütötték a fejét? Ki akarta, hogy felejtsünk? Ki akarta, hogy ne égessen bennünket a világosi szégyen? Ki akarja, hogy megbocsássunk? Ki akarja, hogy hívjuk az osztrákot, kiáltsuk: Megbocsásjunk, feledünk. Akarja valaki, hogy valaha is elmúljon a pirulás, elaludjon a szívünk égő sebe? Nem akarhatja senkit Jek/un.fO /N, SozülUj JL ipt 3-i,l ccki (XfNIVERSAL ~) UUnJCm Hát akkor miért ütötték le ennek a kő-katonának a fejét? Még most se tudja az ember, mi a katona, mi a sebesült katona, mi a történelem? Még most se? A világháború után se? Hiszen ti, ők éppúgy vizeztek akkor is, mint mi. Miért kellett ennek a kő-katonának leütni a fejét? Nincs és nem lehet semmi politikai jelszó és szükségesség, ami ezt megmagyarázná. Neki nem fájt. A fájdalmas arc nélkül, most mglépőbb fájdalom ömlik el a köpenyeg ráncain, a fáradt mozdulaton. Most még kiáltóbb a szimbóluma a dermedt alaknak, így, fej nélkül. A kőoszlop körül már virágok bújnak ki a hullott sárga levelek alól, kíváncsian nézik az új tavaszt, összenéznek, amint meglátják a zúzott katonát és összesúgnak: megint gyilkosság. • még mindig tart a háború... A szemközti udvarról az utcára dugja ki ágait a kőkerítés fölött egy barackfa és kora virágait, mint egy ünnepi bukétát nyújtja a kőkatona felé. A várost szomorú csendességgel öleli a dombok lila koszorúja és a hegyen, völgyön, színen, tetőn: minden fűszál, kecses virág mind neki nyílik, volmni neki kínálja magát. Bucsura jelentkezzen, aki leütötte, aki leüttette. Féljen, reszkessen, mert kővé válik a másik világon és időtlen időkön át keresi majd a saját fejét, a meggondolatlant, a bűnöset. Megalázkodni, letérkepezni és imádkozni! Vissza kell ültetni a martir kő katona fejét. Hurutnál a**- csak,1848—49.“ 1/3 koimmunÉsifi-sxöve£séir vérvaska Cászar Murél ellesi" Iritti«Musi« medires«a tammcs fc’riil A kormánypárt a nagyváradi kommunista mandátumok megsemmisítését követeli Bukarest, március 31. Megírtuk nagyváradi tudósítás alapján, hogy Lazar Aurél volt igazságügyminiszter, a kamara alelnöke fel akarja oszlattatni a nagyváradi tanácsot azért, mert abba végeredményben 24 magyar (közöttük 9 kommunista) és csak 8 román nemzetiségű tag került be A kamara folyosóján ma alkalmam volt Lázár Auréllal erről a feloszlatási ügyről beszélni, mire a volt igazságügyminiszter a következő páratlanul érdekes és szenzációs nyilatkozatot tette: - A választás eredményének ismerete után valóban kontesztációt adtam be a kommunista lista megsemmislésére azzal a kérelemmel, hogy a kilenc kommunista tag helyére a kormány listájának póttagjai kerüljenek be. Megkérdeztük Lázár Aurélt, honnan veszi a jogi alapot ahhoz, hogy egy szabályszerű választás törvényesen meglosztott tanácsosainak mandátumát nullifikáltassa s azok helyére önkényesen kibukott jelölteket Aller Assenbe? A frappáns válasz a következő volt: —Ez részt ehhez találtam megfelelő pragrafust a közigazgatási törvényben, mely paragrafus az én véleményem szerint módot ad mandátumok megsemmisítésére, másrészt „a legfőbb jó az állam java“ elvének alapján kérem és indokolom a megsemmisítést. Vissza akarom szerezni a város tekintélyét és nyugalmát Mint a nyilatkozatból kitetszik, Lázár Aurél a népakarat szuverén jogán felül még egy paragrafust vél létezni s amennyiben ennek a felfogásnak a bíróság helyet adná, annyiban a nemzeti parasztpárt által oly sokszor hagoztatott és szentesített népfenség eszménye koporsóba kerül. Lázár és ‡0««9e«es 90 Me«« Április 2 99M Werwes&f Tegnapelőtt! számunkban ismertettük azt a paktumot, amelyet Lazar Aurel. 1925-ben azokkal a komunistákkal kötött, akiket most a suprema lex elve alapján ki akar dobatni a városi tanácsból. A paktumot a bukaresti liberális sajtó rendkívüli szenzációképpen ismerteti. Lázár Aurél ezzel kapcsolatban a következőket mondta bukaresti munkatársunknak: — A Viitorul mai cikke, amelyben a nemzeti parasztpárt s a kommunisták közötti paktumot tárgyalja, sem nem új, se nem szenzáció. Ez a kérdés 1920- ban már le lett tárgyalva és meg lett állapítva akkor is, hogy úgynevezett kommunista szövetségről szó sem lehet. A való tényállás a következő: A nemzeti és parasztpárt (akkor még nem volt fúzió), az Averescu-párt, a munkásság, a kiskereskedők és kisiparosok ad hoc választási blokkot létesítettek a liberális párt és az akkor vele szövetségben levő magyar párt ellen. A szociáldemokrata párt akkor igen gyenge volt és számos tagja még ehhez a munkásblokkhoz tartozott.!?!) A pártot, képviselőjének gyűlésén meg lett állapítva, hogy amennyiben kommunisták is volnának(!) a munkások között, azok nem vehetnek részt a küzdelemben, különösen nem jelöltetnek. Máskülönben a vezetők kijelentették, hogy köztük kommunisták nincsenek s maga Rozvány Jenő hírlapi nyilatkozatot adott, hogy ő semmiféle kommunista szervezetnek sem tagja. Különben a Viitoralban leközölt paktumból is kitűnik hogy ekkor nem lehetett szó i onvunkta befogásról, vagy célkitűzésekről s így kommuisták karr a szövetkezőt a rágalom birodalmába tartozik Máskülönben a liberális párt mindent elkövetett hogy az általa most kommunistáknak elkeresztelt , imunkássságot a maga részére megszerezze. S mivel ez nem sikerült, előállott a kommunizmus vérvádja. Egyebekben is a paktum nem csak egyedül az én személyes munkám, mert abban az összes pártok képviselői résztvettek. Szomorú dolog hogy a liberális párt ilyen fegyverekre szorul és Rozvány Jenőt használja fel politikai gladiátornak. Köztudomású, hogy Rozvány Jenő a jelenlegi községi választások előtt maniesztumot bocsátott ki, amelyben végre(!) nyíltan beismeri, hogy kommunista s amire én a következőket mondottam: — „Színvallás — hazaárulás!“ Az ügyészség elintézi a többi részét az ügynek Jellemző, hogy Rozvány Jenő a hazugságtól sem riad vissza, állítván, a Viitorul szerint, hogy én még ez év március 26-án is tárgyaltam a megválasztott kommunista városi tanácsosokkal, holott én ekkor már Bukarestben voltam. Végül le kell még szögeznem azt, hogy a liberális párt a jelenlegi választásoknál a leghíresebb kommunistákkal szövetkezett és azokat fel is vette listájára. ♦ Mi a magunk részéről e nyilatkozathoz meg akarjuk jegyezni azt, hogy Rozvány Jenő már 1906 ban is országszerte ismert kommunista volt sőt azok voltak a paktum többi munkás-aláírói is, áradásai is pl.át hogy éppen Lázár tételezte fel róluk gyermeki naivsággal azt, hogy a baloldalhoz semmi közük. S azokat akikkel bánbatval v előu tó vortt aktum azokat nem ehet most „A haza ütíve s azeffek üdv“elvének alapján törvényen kívül helyezni. Csak azért, hogy a magyar többségű város magyar többségi tanácsától megszabaduljanak.