Brassói Lapok, 1930. május (36. évfolyam, 98-121. szám)
1930-05-01 / 98. szám
NEM KERÜL EBEK HARMINCADJÁRA A REFORMÁTUSOK VAGYONA Egy titokzatos ismeretlen lápért jelentkezett az Albina bankban — Izgalmas jelenetek a rendkívüli közgyűlésen „Hl állok, másként nem lehetek!“ — Tiltakozom az eladás ellen! Kolozsvár, április hó 29. Évtizedek óta nem volt olyan izgalmas közgyűlése a kolozsvári református egyházközségnek, mint a vasárnap délutáni. Nem kisebb dologról volt szó, minthogy elkótyavetyéljék az egyházközségnek legértékesebb ingatlanát: Kolozsvár egyik legelőkelőbb helyén, a Mátyás király téren épült kétemeletes bérházát, amelynek hatalmas két utcára szóló telkét a szakértők Kolozsvár legszebb objektumának becsülik. Iskolák sorsának alapját jelenti ez az épület. Nemcsak Kolozsváron, hanem Erdély egész református társadalmában komoly aggodalmat és nagy visszatetszést keltett az a hír, hogy az egyházközség le akar mondani jövedelmi forrásának gerincéről. A református hívek körében majdnem olyan mély konsternációt idézett elő ez a meggondolatlan és hazárd terv, mintha egy templomuk forogna veszélyben. Ez a telektömb ősi vagyona a református egyházközségnek. Jövedelme pedig, a legkonzervatívebb gazdálkodás és irreálisan alacsony házbérek mellett is egy millió kétszázezer lejt hajt évente. Lukratív gazdálkodás mellett azonban ötven százalékkal lehetne fokozni a bérház jövedelmét. Iskolák sorsának alapját jelenti ez az egyházi vagyon. Ez magyarázza meg azt a megdöbbenést, amelyet az épület elkufárkodásának híre kiváltott az egyházközség tagjainak lelkiismeretéből. Román tőkecsoport aspirált a magyar közvagyonra. A szóbanforgó háznak egyik albérlője az *Albina‘'bank. Ennek a román pénzintézetnek már régi vágya, hogy ezt az ingatlant megszerezze. Annyira biztos volt a dolgában, hogy már a terveket is elkészítette, hogy miképen fogja átalakíttatni és a telek beépítetlen hátsó részét hogyan fogja négyemeletes tömbbé kiképezni. Ugyanebben a házban az első emeleten az Albina igazgatóságának ügyésze lakik: dr. Sillay László ügyvéd. Csak jellemzésül említjük meg, hogy ezt a 120.000 lej bér értékű lakást Sillay dr. évi kilencezer lejért bérli a református egyházközségtől. Körülbelül két évvel ezelőtt Sillay dr. azzal a bejelentéssel lepte meg a presbitériumot, hogy az Albina bank ajánlatot tett neki az épület megvételére. Akkor hallani sem akartak a ház eladásáról. Az Albina ajánlata Két hónappal ezelőtt egy presbiteri tag azzal az ajánlattal jött a presbitérium elé, hogy az Albina bank hajlandó kilenc millió lejt adni a hatalmas épületért, s ezenkívül cserébe ad az egyházközségnek egy Ferenc József-úti bérházat. Az adásvételi üzlet végrehajtása mellett a leghevesebben kardoskodott Sillay dr. Egyedül a református theologia gondnoka, Békés Károly emelte fel tiltakozó szavát a meggondolatlan terv ellen,, — de őt leszavazta a presbitérium. Sillay dr. hathatós érvei akkor leszerelték a presbitérium józan meggondolását és kimon— Ki volt az illető? — kérdezték felháborodottan a presbitérium tagjai. — Én azt nem tudhatom. — válaszolta Békés, — én csak azt nevezhetném meg, akitől ezt hallottam. Elvárom azonban, hogy az illető saját maga jelentkezzék. Az illető azonban nem jelentkezett. Az illető egészen a rendkívüli közgyűlésig folyton gondolkozott, hogy jelentkezzék-e? Most jelentkezett: Sillay dr. személyében. Sápadtan és zavart előadásban mondotta el, hogy vele Peculea bankigazgató közölte, hogy valaki járt nála, aki felajánlotta a már említett szolgálatait, — de Peculea az illetőt nem akarta megnevezni. A kínos intermezzo után Sillay dr. — mint az egyházközség ügyésze, ismertette az eddigi dotta, hogy a házat eladja ugyani Akhrf.nak, de nem kilenc, hanem 12 millibart. Hogy mennyire vásik a foga az Albina bankénak erre az épületre, ami sem jellemzőbb minthogy az első ajánlatát követő parot után, minden hosszabb alkudozás nélkül belement ennek a három milliós többlet-differenciának megadásába. Mondanunk sem kell, még tizenkét millióért és a Ferenc József-úti linz cseréje ellenében is, csak könnyelműen elpazarolta volna az egyházközség ezt a nagyszólván létkérdéses anyagi bázisát. A presbitérium határozata a tárgyalásoknak ebben a formájában került a vasárnapi rendkívüli közgyűlés elé. Mindjárt a közgyem elején egy pikáns mellékhajtása pattant ki ennek az üzletes hátterű vásárnak. A közgyűlés tagjai nem tudtak arról, hogy a presbitérium legutolsó ülésén, amelyen az ingatlan eladását elvben elfogadták, Bekes Károly szóvá tett egy gyanús dolgot. Elmondotta ezen az ülésen Békés, hogy az a hír jutott a füléhez, hogy valaki felment az Albina bank vezérigazgatójához, Peculeához, akitől tekintélyes összeget kért az ügynek a presbitériumban való támogatásért. Ez a gyanús ismeretlen azzal indokolta követelését, hogy befolyásával hangulatot tud teremteni a ház eladása mellett, vagy, ha sápot nem kap, ugyanolyan mértékben le tudja szerelni a presbitérium tagjait, hogy álljanak el a ház eladásától tárgyalások anyagát. Előadása tele volt átlátszó ellentmondásokkal. Hogyan lehet egyszerre helyeselni és nem helyeselni? — A magam véleménye az, — hogy mégsem helyes az épületet 12 millióért eladni — mondotta. — Majd ügyes fordulattal átsiklott az egyház szorult helyzetére és véleményét most már így fogalmazta: — Úgy gondolom, hogy a tranzakciót mégis meg kell csinálnunk. Mikor erre többen közbeszóltak, — hogy ha már egyáltalán el kell adni a házat, akkor kérjenek érte 11 milliót. — Sillay dr. aggályoskodni kezdett. •— Félek, hogy akkor a tárgyalások elveszik komoly jellegüket. — Ez üzlet! — válaszolták Sillaynak. Az üzletnek pedig az alku az alapja! Egy titokzatos „illető“, aki sápért jelentkezett az Albinán. mbrée EAU COLOGNE ,itt állok, másként nem lehetek !” Ezután Békés theologiai gondnok jelentkezett szólásra , és kifejtette, hogy az egyházközségnek más módja is van pénzszerzésre. Majd dr. Zágoni István szerkesztő emelte fel ezután tiltakozó szavát az ingatlan könnyelmű elpocsékolása ellen. Felsorakoztatta azokat a gazdasági érveket, amelyek az ügylet realitása ellen szólnak. Majd rámutatott arra a presztízs-kérdésre is, amely lelkiismereti kötelességünkké teszi az ősi egyházi magyar vagyonok megőrzését. — Csak az esetben arulhatunk hozzá ilyen kétségbeesett eszközökhöz, — ha már a hurok és a kés a nyakunkon van, — folytatta Zágoni dr. Drámai hangulatban és izgalomtól remegő hangon ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét, Luther szavait idézve: — Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen! Egész lelkemmel tiltakozom a szerencsétlen terv megvalósítása ellen! A meggyőző erejű beszéd mély benyomást keltett és végleg eldöntötte a közgyűlés határozatát. Az elnöklő Vásárhelyi Boldizsár esperes névszerinti szavazást rendelt el, amelynek eredményeképen 10 szavazattal 20 ellenében a presbitérium javaslatát elvetették s az épület elpocsékolásának balkezes tervét végleg levették a napirendről. A MAGYAR NYELV AZ ÚJONNAN FELÁLLÍTANDÓ KÖZIGAZGATÁSI FŐISKOLÁKON ,M 4. • a Rá'* T . , Bukarest, április 29. • a kamara elé a közigazgatási tisztviselők főiskolájának felállításáról szó1° törvénytervezetet. E főiskolának az a célja, hogy szakszerűen kiké nézze a közigazgatási palpam az állam szolgálatában álló tiszviselőket. A törvénds tervezet részletesen felsorolja, hogy a főiskola hallgatói milyen tárgyakat fognak hallgatni. A magyar képviselők nem kis megütközéssel olvashatták a törvénytervezet szövetében hogy a hallgatók számára a román nyelven kívül a francia és német nyelvből is előadásokat fognak tartani, azonban a magyar nyelv mint tantárgy egyáltalában nem szerepelt a főiskola programja jóban. A magyar képviselők, Miller József, Jósika János és Hegedűs Nászsor azonnal felkerestek retrovici volt averescanus közoktatásügyi minisztert, aki mint nemzeti parasztpárti képviselő e törvénytervezet előadói szerepét vállalta és kifejtették előtte, hogy éppen a közigazgatási tisztviselők érdeke is megkívánja, hogy ismerjék azon kisebbség nyelvét, ahol szolgálatot végeznek, tehát nemcsak a magyarok, hanem a tisztviselők érdekében is szükséges hogy az új közigazgatási főiskol tananyagába a magyar nyelv tanítását is felvegyék. . A magiar képviselők elmondták, hogy a magyar időben a közigazgatási tisztviselőknek feltétlenül ismerni kellett a kisebbségek nyelvét, aminthogy elképzelhetetlen is az hóm, ean közigazgatási tisztviselő igazságos közigazgatást tudjon bevezetni olyan vidéken ahol a lakossági nyelvet nem érti. Petrovici a kérdésben teljesen egyetértett a magyar képviselőkkel. Kijelentette hóm, neki is az a nézete, hogy a közigazgatási tisztviselőknek közvetlenül kell érintkezni tudni a lakosággal és ezért e törvény tárgyalása alkalmával ő maga lesz az, aki proponálni fogja a kő-TeleZá N ősíti“*!*■ "A th°/iTZja/‘1\f1^U0n U,nJár^Jlu mini kötelező tantárgyakat felveszik a kisebbségi nyelveket. A főiskola hallgatói tetszésük szerint választhatnak az ország kisebbségeinek nyelvei közül egyet, melyet mint kötelező tantárgyat hallgatniok kell." Hátus l0 —9—»