Brassói Lapok, 1930. június (36. évfolyam, 122-146. szám)

1930-06-01 / 122. szám

Eftimiuról, a buka­resti Nemzeti Színház igazgatójáról kiderült, hogy nem román alattvaló, hanem tö­rök állampolgár SZINHÁZBOTRÁNY BUKARESTBEN Hogyan került színre Jorga színpadi alkotása Bukarest, május 70. A kormány új szính­áztörvényt készít elő, mely az állami színházaknak autonómiát ad és a színház igazgatóit teljhatalmú hatáskörrel ruházza fel. Kiderült, hogy a színháztörvény szerzője Eftimiu, a bukaresti nemzeti színház jelenlegi igazgatója, aki tehát e törvénnyel a saját pozícióját is végérvényesen be akarja biztosítani. Úgy látszik, ez volt az oka annak a koncentrált támadásak, mely a bukaresti lapok hasábjain Eftimiu ellen megindult. Az Eftimiu elleni támadások során ma érde­kes fordulat következett be. Sikerült Eftimiu nagyszámú elleneségeinek bebizonyítani, hogy Eftimiu a legelső román színpad igazgatója­­ nem is román állampolgár, hanem török alattvaló, Eftimiu ugyanis Albániában született, amely még annak idején török fenhatóság alá tarto­zott. A háború elején még török útlevele volt és csak a háború alatt kérte a nacionalizálást. Annak idején minden nacionalizálást kérvény felett a parlametnek kellett dönteni. A kamara megszavazta Eftimiu nacionalizá­­lásáról szóló egyszakaszos törvényt, azonban a szenátus visszaut­asított­a a kérelmet. Hogy a szenátus miért nem akarta befogad­ni Eftimiut az állampolgárok sorába, ez ma­gában véve is érdekes: Eftimiu a háború elején a párisi Figaróban cikket írt a román katonák­ról, melyben megállapította, hogy a román ka­tona nem használ puskát, hanem a fogai kö­zött tartott késsel rohan az ellenségre ... Ez a cikk háborította fel annyira a szenátorokat, hogy visszadobták a törvényt, mely román ál­lampolgárságot juttatott volna Eftimiunak. Jorga színműve. Az Eftimiu-botránynak van még egy nagyon érdekes mellékhajtása, amely Jorga új darab­­jával Assisi szent Ferenccel van összefüggés­­ben. Jorga ezt az ötfelvonásos szomorújátékot még két évvel ezelőtt írta. Azóta feküdt ott a­­nemzeti színház elő nem adott darabjai között. Amikor Efti­miu lett a nemzeti színház igaz­gatója, elolvasta a darabot és megállapította, hogy a darab olyan rossz, hogy még Jorga professzor illusztris neve sem mentheti meg a biztos bukást. Eftimiu minden intervenció da­cára hónapokig tiltakozott a darab előadása ellen. Végre a miniszterelnökségről maga Ma­­niu parancsolt rá Eftimiura, hogy Jorga darabját feltétlenül elő kell adni, mivel a kormány nem akarja Jorgát magára . AaoJlAAn.VLinakAa so.a WTI Jorga haragítani. A darab végre színre került. Assisi szent Fe­renc élete öt felvonásban, öt unalmas kép, öt cselekmény nélküli jelenet a szent életéből. Ilyen ünnepélyes és méltóságteljes színdarab bukást még nem jegyzett fel egyetlen ország színházi krónikája sem. Ha a kivezényelt mi­nisztériumi vezérigazgatók, főtisztviselők, kor­­mányprati képviselők és szenátorok nem fél­nének attól, hogy Maniu megharagszik rájuk, akkor még az első felvonás közepén megszök­nének a színházból, így csak a körszékekből és páholyok mélyé­ből előtörő horkolás jelzi, hogy Jorga ötfel­vonásos szomorú játéka kissé elhagy­asztotta a miniszterelnök parancsára kivezényelt kul­­turközönséget. Úgy látszik, Eftimiu mégis csak ért valamit a színházvezetéshez, amikor olyan makacsul el­lenezte Jorga szomorú játékának előadását. Ta­lán még sincs igazuk azoknak, akik az állam­polgársági bizonyítványon keresztül ítélik meg egy színházigazgató tehetségét. EFTIMIU 2 BOVRIL Ltd. ausztráliai és argenti­niai mezőségei­na­na­g­y­o­b­b területet fog­lalnak el mint Románia. Több mint 3000 kórház és szanatórium használ ál­landóan Bovrilt. Vezérképviselet: „A­G­E­C­O" S. A., București, Strada Sft. Ionică 9. Nyomdász­bál lesz június 8-án, pünkösdvasárnapján este­­61 9 órai kezdettel Brassóban, a REDOUTE termeiben. Hevermans: LOTTE (A hetedik parancsolat) című gyönyörű színművének előadásával, a nyomdászbál élmény lesz. Elsőrangú jazzband zene, már fél 9 órától. A külföldön végzett diákok kálváriája 40 fo$ kölcsönpénzből nosztrifikálnak­ a külföldi diplomás diákok Bukarest, május 30. Ismeretes, hogy illetékes helyen tárgyalnak arról, hogy a nosztrifikálási rendszert megvál­toztassák olyképpen, hogy ezentúl ne kellessen a külföldi diplomákkal bíróknak Bukarestbe jönni a nosztrifikálásért, hanem a hozzájuk legközelebb eső egyetemen, te­hát Kolozsváron is honosíttathassák okleve­lüket. Kétségtelen, hogy ha ez az intézkedés élet­be lép, úgy legalább részben megszűnik az a sok vegzatúra is, amit a nosztrifikálóknak el kellett szenvedniük. Ebben a pillanatban is körülbelül ötven er­délyi, végzett diák és diákleány tartózkodik ®©*®e®®©s@i»®® --------------------------------­Bukarestben nosztrifikálás miatt. Egy-egy oklevélnek a honosításért átlag het­venezer lejt fizetnek, amit természetesen leg­többen kölcsönképpen vesznek fel, drága ka­matra. Beszéltünk néhány ilyen nosztrifikáns­­sal, akik elmondották, hogy negyven százalékot fizetnek a nosztrifiká­­lásra kölcsönvett pénz után. Valamennyien szegény fiúk, akik hosszú ideig nyöghetik majd a honosíttatás drága költsé­geit. Itt említjük meg, hogy az új rendszer szerint a katonakötelesek részére egyévi szolgálat lesz ezentúl kötelező, amely után mint hadnagyok szerelnek le. A külföld nem akarja venni a román sót, mert a só­bányákban életfogytiglani elítélt foglyok dolgoznak Bukarest, május 30. A RMS, az állami monopolok igazgatóságá­nak kellemetlen meglepetésben volt része a na­pokban. ,, A külföldről olyan értesülések futottak be, hogy a külföldi államok, ahová idáig óriási tételekben szállítottunk sót, csak abban az esetben hajlandók tovább vásárolni a román sót, ha azt ezentúl nem életfogytiglani elítél­tekkel bányásztatják. A RMS­ igazgatósága kénytelen eleget tenni a külföldi vásárlói kívánságának, hiszen a ro­mán só igen keresett cikk ma a külföldön, a­mely tetemes bevételt jelent az állam részére. A most folyó kereskedelmi szerződések tár­gyalása alkalmával a román delegáció minden állammal szemben igyekezett a sóexportunk részére kellő teret biztosítani. A külföld részéről elhangzott kívánságnak még más szempontból is súlyos jelentősége van. Ha a sóbányákban kényszermunkára elítélt foglyokat felmentik a további munka alól, úgy néhány ezer munkanélküli nyer elhe­lyezkedési lehetőséget, ami a nagy munkanélküliségre tekintettel a kormányra nézve sem lehet egészen közömbös. c­ife­d, a" Jun­­us !

Next