Brassói Lapok, 1931. március (37. évfolyam, 49-74. szám)

1931-03-01 / 49. szám

Ara 6 Vasárnap 1931 . március 1 Főszerkesztő Szele Béla dr. 49. szám XXXVII évfolyam Ara 6 ter «­­ Tanítónak lenni... Brutto, február 26. keserű, lázadó hangú létér érkezett a B. L. szerkesztőségéhez, írója egy felekezeti ta­nító Neve — nem romos. ráért am­it irt és ahogyan megírta, az minden erdélyi magyar felekezeti tanító tragikus sorsáról beszél. Ebből a rapszodikus, drámai erejű levél­ből közlünk részleteket Ott, ahol ezeknek a megrázó szavaknak gyökeret kell verniök, minden bizonnyal utódot találnak arra, hogy az erdélyi magyarság kultúrájának koldus­­sorsban élő napszámosai számára szebb jö­vendő és kibirkatóbb jelen lehetőségeit te­remtsék meg Adjuk át a szót a levél írójának — Én most nem akarok elégtételt Nem akarok én sérteni senkit, mert attól kell félnem, hogy az igaz szóért cserébe kive­­szik szájamból azt a sovány kenyeret, ame­lyet csak éhes gyomor tud megemészteni A tanító, a rektor, a kántor gyomra — De én megírom az igazságot Kérde­zem: hogyha a nemzeti sovinizmus mellett osztályozni kezdjük az összes sovinizmu­sokat, miként lehet az, hogy a mindenfajta pökhendi, lenéző, megvető sovinizmusok­nak egyedül csak a tanító az egyedüli ál­dozata? . — Kicsoda, micsoda szerzel a tanítói­ Véső az Isten kezében, aki Cézárok, Edi­sonok és mindenféle földi nagyok lelkén kivésed a zsenialitás első vonásait? Aki nagy gondolatok, ideális tanítások, igaz­ságnak és szeretetnek csiráit ülteted a zsen­ge telkekbe? Valójában semmi sem vagy Legfeljebb egy kézlegyintés, egy szánako­zó gesztust kiváltó vicclapfigura Humoris­ták és vígjátékírók, örccfaragók hálás té­mája. Örök gúny és lealázó megvetés tár­gya. Nos én most rávágok az asztalra, meg­­döngetem azt az öklömmel és odakiáltom azoknak, akik szeretik a tanító alakján kö­szörülni elméjük életét, legyen elég ebből az otromba tréfálkozásból és gúnyolódás­ból. Ismerjenek meg minket végre, minket, az erdélyi felekezeti tanítókat úgy, aho­gyan élünk és élnünk engednek ebben az életben?­­Jut-e valakinek az eszébe, hogy mi már ott tartunk, hogy végelgyengülésben pusztulunk el A jövendő magyar generá­ciók tudásának, műveltségének, emberségé­nek fundamentuma, az erdélyi felekezeti tanító éhesen, göthösen, rongyosan, de fe­jén a magasabb hivatás dicsfényével saját sírja szélén áll és nézi a nyirkos gödröt, amelybe bele kell hullania kigunyoltan, részvéttelenül, éhségtől és betegségtől el­­kínzottan Mi kidőlünk Nem bírjuk to­vább A világ azért forog tovább a maga keserű lenében és jönnek a mi helyünkbe újak S az utódainknak szól ez a néhány őszinte szó, hogy azt ne mondhassák ró­lunk, hogy hazudtunk nekik és eltakartuk az igazságot Hadd tudják meg ők is, hogy mit jelent felekezeti tanítónak lenni s hogy ők is csak olyanok és azok lesznek, mint amik mi, végelgyengülésben és éhezésben elpusztulók voltunk. Tudják meg ők is, hogy mivel jár ez a hivatal. — Legyen jó tüdejük Vigyázat: nagyon különleges tüdő kell a felekezeti tanítós­kodáshoz Olyan, ami csak Nyomor és Tár­sa cégnél kapható Olyan tüdő, amelyik a porral és olajbűzzel kevert levegőt is élte­tő okszigénné tudja átalakítani Az orruk legyen jó ellentálló. Ne érezzen meg sem­ , mit. Főképpen a pecsenyeillat legyen is­meretlen fogalom a számára. Szokja meg, hogy főtápláléka a koplalás legyen Hűhó­ja legyen rongyos, fényes, mentős több folttal A kabátzsebe már jó előre szokjék hozzá a várakozási állásponthoz, mert évente csak 12 hónapon keresztül marad üresen, krajcár nélkül Legyen erénye a türelem és a reménykedés. Szive ne legyen, mert már az első napokban megszakadna. 7 Irninget kell largunia az éhező­rből, az alázatos derékhajtásból és a kézcsókolás­­ból, váltóikra kezeseket felhajtani, fanek­­fának tartozni és ráadásul nemzeti apos­tolnak, félistennek is lenni. Csak figurák ne legyenek, akik eljövendő bohózatírók­­nak és karrikatúra rajzolóknak lesznek jó témát szolgáltató modelljei. — Őszinte intés ez a néhány keserű szó. Vegyék szivekre. — Most már csak azok , akik utánunk jönnek, akik helyünkbe állnak, mert mi kidőlünk a sorból. Mi már nem bírjuk tovább. A nélkülözést, a re­ménykedést, a kölcsönkérést és soha meg nem adást — nem bírjuk tovább. Kidőlünk a kisebbségi magyar kultúra frontjáról, de a hősi halottakat megillető végtisztes­­séget elhárítjuk elnyűtt, kihasznált és csontvázzá aszott földi porhüvelyünktől.. EGY A SOK KÖZÜL íj 'ná^'fuT'tí jj e&sr *, r {1­00,50 l£í f brassói lapok K «■«VVlfVVVfVVf A király0H© Mironescu után Ducát pivja meg a Király ebédre neon leheti m psxiatiikeia helyzetire követikeztietnil Kölcsön­zénéb­fént még mindig nincs Bukarest, február 27. A belpolitikai helyzetjelentés rövid, de legalább szenzációs. Őfelsége a király ma délben Ducat és feleségét látta ebéden asztalánál. A párisi kölcsön tárgyalásokról semmi újabb jelentés. Az Epoca szerint a kor­mány egyik tagja a helyzetre nagyon jellemző következő kijelentést tette: Popovici úgy fogalmazza meg a táv­iratait, hogy magunk sem értjük mit mond. Ezzel magyarázható az, hogy a minisz­tertanácsi hivatalos jelentés már szer­dára, legkésőbb csütörtökre várta a szer­ződés aláírását, ami még a mai napig sem történt meg. Talán a hét végén mégis el­dől a dolog. Más lapok a magánvállalatok részvé­nyei körül ígérkező botrányt dagasztja tovább. Értesüléseink szerint a magánkötvényekkel való zseniális, de galád üzérkedést egy szervezett banda bonyolítja le. A banda feje bizonyos Lester Alfred volt jassis álhírlapíró, jelenleg hírhedt fezér, aki már a német megszállás alatt is gyanús üzelmekkel foglalkozott. Ér­dekes, hogy ez a Lefter a beszarábiai Ackennann-részvényeket egyszer már felkínálta Valeanu volt közlekedésügyi miniszternek daru­bankint 400 lejért . Most az értékük 1500 aranyfrank Valea­nu már a harmadik liberális vezér, aki annak idején olcsón megszerezhette vol­na a részvényeket, ha akarta volna. És most mégis Mironescut támadják ugyan­azért a hibáért, amit ők régebb sokszo­rosan elkövettek s ezzel kitették Romá­niát a mostani kényelmetlen kényszer­­helyzetnek. Az igazi szenzáció azonban nem a köl­­csönüggyel kapcsolatosan jelentkezett. A király ma Ducat, a liberális párt vezérét és ennek feleségét látta ven­dégül asztalánál. Tegnap ugyanis Mironescu miniszterel­nök ebédelt feleségestül a királynál. A kormánypárt és a sajtó nagy része is, eb­­­­ben a királyi ebédben a kormány hely­zetének váratlan megszilárdulását látta. A külső jelenségek valóban úgy jöttek össze, mintha az uralkodó meg akarta volna erősíteni azzal az ebéddel Miro­­nescu kormány­elnök megelőző esti kije­lentését, amely szerint a kormány nem is gondol a távozásra. Valószínűleg maga a kormány is így gondolkozott mert a tegnap este Madgeam már az alkotmány módosítását emlegette, ha ezt a kor­mány program­mjának a megvalósítása szükségessé tenné. Bukarest politikai körei ezt a kockázatos vakmerő kijelen­tést is annak a váratlan megerősödésnek tudták be, amit a királyi ebéd hozott. Ilyen körülmények között valóban sú­lyos meglepetést jelent az a rövid hír, amit a királyi kabinetiroda adott ki s amely arról értesíti a politikusokat és a nagyközönséget hogy az uralkodó ma Ducat és nejét fogadta ebéden. V­ilágos ebből, hogy a Mironescunak adott ebédet sem szabad olyan súlyos belpolitikai jelentőségnek tekinteni, mint ahogyan tekintették. Hacsak a kor­mánypárt nem helyezkedik arra az ál­láspontra, hogy „a Dacáé, az csak olyan pénteki ebéd volt" mkL­imm Bukarest, lebruár 27 Konstancai jelentések szerint a Föld­közi-tengeren borzalmas vihar kezdő­dött, amely tegnap este átcsapott a Feke­te tengerre is, s az éjszaka folyamán emberemlékezet óta nem tapasztalt rettenetes orkánná erősödött. A konstancai révkapitánysághoz egymás­után futnak be a katasztrófa hírei. Eddig iS kisebb-nagy­obb hajó esett áldozatául a dühöngő viharnak s meg­számlálhatatlan azoknak a járművek­nek a száma, amelyről a tegnap este­, óta hir nincs. Növeli a katasztrófát az, hogy a segély­hajók is tehetetlenek s ha sikerül is ki­­futniuk a kikötőből, nem tudnak előre­haladni a megjelölt irányban, hanem ál­landó veszélyben hányódnak a tenger habjai fölött.­­ A Boszporusztól hat kilométernyi tá­volságban a kora esti órákban hátborzongató ka­tasztrófa sorozat játszódott le. A Wielfield nevű angol tank került először veszedelembe A hajó 7500 ton­na benzint szállított. Ez az óriási rako­mány meglehetősen nehéz mozgásúvá tet­te a hajót s így történt, hogy a vihar ki­törése után rövidesen féloldalra fordult. A kétségbeesett segélykérő jelekre a kö­zelben tartózkodó Trevian nevű angol gőzös próbálta megközelíteni a sülyedő tankot, de sikertelenül. A tank elsülyedt Matrózai közül néhánynak sikerült men­­tőcsónakon a frevianra vergődnie, a­ matróz azonban eltűnt a tenger habjai között. Most már a I­revian is menekülésre gon­dolt, a hullámokkal való kétségbeesett küzdelme során azonban a. sziklához vágódott és léket kapott. Legutoljára a Raina nevű norvég gő­zös adott le jelentést, közölve, hogy a l'revian körül kering, de nem sikerül a sülyedő hajó közelébe férkőznie, hogy legalább a legénységet megmentse A Ceres nevű német kereskedelmi ha­jó, amely Oroszországból gabonaszállít­­mánnyal igyekezett keresztül a Fekete­tengeren, ugyancsak a Boszporusz közelében sü­­lyedt el. Legénységéből egyetlen egyet sem sike­rült megmenteni. A Földközi tengeren dühöngő orkán különösen Málta környékén idézett elő borzalmas hajókatasztrófákat. Jelenté­seink szerint a leolokos nevű 6 ezer tonnás görög hajó, amely nemrégiben indult el Kon­­stancából, értékes rakományával együtt elsülyed. A katasztrófa közvetlen oka a gépterem­ben történt robbanás volt Ugyancsak Konstancából indult el és Málta környé­kén érte katasztrófa a jugoszláv Dono­­dac nevű hajót Nici görög hajó Sztam­­bulból indult Ezt is Málta közelében ér­te utol a vihar, amelyből nem tudott ki­menekülni Legénységét a Roosiu nevű­ angol gőzös megmentette, maga a hajó azonban elsülyedt. Később a Roosiu is veszélybe került , azóta nincs róla semmi hír. Aggódnak, hogy őt is hasonló sors érte. Campidogliu olasz gőzös a Fekete-ten­geren, a bolgár partok közvetlen közelé­ben ment tönkre. A sülyedő roncsairól Osen török hajó szedte fel a legénysé­get Érdekes, hogy Campidogliu segítségére a híres­­.ear király nevű segélyhajó is el­indult Konstancából, de vissza kellett tér­nie, mert nem tudott megbirkózni a vi­harral. Emberemlékezet óta nem tapasztalt orkán pusztított a Feketetengeren és környékén A viharba került hajók egész sorozata pasztáit el­ borzolmos jeles»eá©Ss a nobilis tengeren

Next