Brassói Lapok, 1931. szeptember (37. évfolyam, 199-223. szám)

1931-09-02 / 199. szám

Mi történt a döblingi tébolydában 1860 április 8-án? ORGYILKOS VÉGZETT SZÉCHENYI ISTVÁNNAL Fény derül a »legnagyobb magyar« tragikus öngyilkosságának rejtélyére Kacziány Géza megrázó történelmi leleplezése foglalkoztatja a közvéleményt Kolozsvár, augusztus 31. Több, mint hetven éve már, hogy az egész magyar nemzetet megdöbbentette a Döblingből érkező szomorú hír: Széchenyi, a „legnagyobb magyar", önkezével vetett véget életének. A hír hamarosan bejárta Európát is és a tragikus öngyilkosságot mindenütt úgy könyvelték el, mint egy bomlott és önmagával meghasonlott lélek sajnálatos, de előrelátható tettét, amellyel az őrültség ránehezedő kínjaitól akart megszabadulni. 1860-ban még mindig sötét elnyomás uralkodott Magyarországon. A szabad gondolat béklyókban vergődött és a nemzet legjobbjai reményt vesztett szemekkel néztek a kilátástalan jövő elé. Kinek lett volna,bátorsága ezekben a szomorú években, hogy a hivatalos híradás adataiban kételkedjék? Különben is az öngyilkosság valószínűnek látszott a laikusok előtt: minden lélektani érv mellette szólt. És ha sejtették is egyesek a megdöbbentő igazságot, tudhattak-e maguknak bizonyságot szerezni akkor és ott, ahol minden lépésüket az osztrák titkosrendőrség őrizte ellen? Azután ismét hosszú évek teltek el. A szemtanuk mind meghaltak s ha valakinek eszébe is juthatott volna Széchenyi halála különös körülményeivel foglalkozni, már csak indirekt forrásból tehette azt. Az 1867-iki kiegyezés után végleg átment Széchenyi öngyilkossága a köztudatba. Azok, akik a nagy magyar életével foglalkoztak, minden kritika nélkül átvették elődeiktől az öngyilkosság közismert magyarázatát és csak hetven év múlva akadt kutató, aki félredobná magától a közhellyé vált elméleteket Széchenyi halálával foglalkozva, mindent újra vizsgálat tárgyává tett. Kacziány Gábor kis könyve két részre oszlik. Egyik részben az öngyilkossági elmélet keletkezését írja le a másikban felsorakoztatja azokat a lélektani és történeti tényeket, amik szinte kézzelfoghatóan valószínűvé teszik, hogy a legnagyobb magyart, a Habsburg-ház titkos ágensei tették el láb alól. Lássuk az érveket! A GYANÚS ÖNGYILKOSSÁGOK SOROZATA. A szolferinói vereség után vagyunk. Pár héttel Széchenyi halála előtt követett el öngyilkosságot Eynatten tábornok, akit sikkasztással vádolva vetettek börtönbe. Az öngyilkosság, mint utóbb kiderült, gyilkosság volt. A fejét vesztett rezsimnek már csak ilyen kétségbeesett eszközei voltak azokkal szemben, akiknek elhallgatása „államérdek“ volt. Egy hónappal rá, április 22-én Bruck pénzügyminiszter szintén öngyilkos lett „a büntetéstől való félelmében", mint ahogy azt annakidején a közvéleménynek beadták. Széchenyi halála e két haláleset közé esik. Érthető tehát, hogy sokan gondoltak az ő esetében is gyilkosságra. A bécsi rendőrség szubvencionált embereinek azonban sikerült teljes mértékben megőrizni a látszatot. Falk Miksa író, aki szintén a rendőrség hatalmában állott és Kecskeméthy Aurél, az ismert bérenc író is így nyilatkoztak. Mindketten azt próbálják bizonyítani, hogy Széchenyi attól való félelmében lett öngyilkossá, hogy elhurcolják a tébolydából, börtönbe vetik, ott kínozzák , hogy ezt elkerülje, emelt kezet magára és vetett véget életének." Kacziány" részletesen tárgyalja Széchenyi halálának előzményeit. Beszél Reichberg osztrák miniszter látogatásáról, aki miután nem sikerült Széchenyit rávennie honfitársai megpuhítására, így nyilatkozott róla: „gróf Széchenyi csakugyan a bolondokházába való." Hübner rendőrminiszter után Tierry jött, akinek első tettei közé tartozott az a házkutatás, amelyet 1860 március 3-án 24 rendőr- biztossal hajtott végre Széchenyi lakásán. Az eredmény negatív volt. Nemsokára ezután jelentette ki Thierry és üzente meg Széchenyinek, hogy „a tébolyda megszűnt Excellenciádra nézve menhely lenni." A nagy magyar utolsó napjait tárgyalva, Kacziány azt próbálja igazolni, hogy Széchenyi mindvégigjózan volt, egyetlen tette, szava, sőt irása sem mutat arra, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozott volna. Érvül hozza fel a „legnagyobb magyar" vallásosságát és családja végtelen szeretetét is, ami mind visszatartotta volna végzetes elhatározásától. És ha már öngyilkos lett, miért nem hagyott búcsúlevelet hátra nejének, akit oly annyira szeretett? Utolsó levele, mely a nagycenki templom építése ügyében íródott, szintén nem szól az öngyilkosság mellett. Egyébként e levés befejezetlensége is mutatja, hogy Széchenyi erőszakos halállal halt meg. Ezek Kacziányi indirekt érvei a gyilkosság mellett. Hadd lássuk most a kézzelfoghatóbb bizonyítékokat! Ne borotvapengét kérjen hanem követelje a vezérképviselet: C.Duisberg Bucureşti I.Str. Carol Nr. 3 2. OLDAL A legnagyobb magyar „bűne”: a Habsburg-ház vakmerő támadása A fenti érveken kívül Kacziány Széchenyi halála előtti műveiből idéz, amelyekben ő kíméletlenül leleplezi nemcsak az egész Bach-rendszert, de magát az uralkodóházat is. Idézetei, melyekben Széchenyi az uralkodóház tagjait és elsősorban Albrecht főherceget gúnyolja ki, oly élesek és kegyetlen szatirájnak, hogy méltán felkelthették a vérszomjas és tehetségtelen főur haragját. De vannak célzások Ferenc József ellen is, sőt egy helyt azzal fenyegeti Bachot, akihez e könyv intézve volt, hogy gróf Batthyányi Lajos meggyilkolásának körülményeit is le fogja leplezni. A „Disharmonie und Blendheit“ című kis művében, melyet a házkutatás után szintén elvittek és bemutattak a császárnak, ez áll: „Sátáni gőg vakítja el a császárt, ki egyedül van megelégedve a birodalomban, mig mindenki nyugtalan", majd a Habsburg-házról szólva, mondja, hogy az „ily fajt“, mely a tengeri nyúlhoz hasonlóan befészkelte egy helyre magát, semmi, „még csak méreg sem piszkálhatja lyukaikból többé ki". Megint egy másik helyt azt írja Ferenc Józsefről: „Felségednek hű népei — csupa hűségből és szereidből többféle tarkák-barkák közt azt is rebesgetik, mintha Felséged nem is volna anyjának valóságos fia, de csak valami alácsúsztatott készítmény.“ Az idézéseket lehetne még folytatni, de fölösleges. Feltehetjük azonban ezek után a kérdést, hogy kinek állt érdekében Széchenyi halála? Bizonyára nem Görgénnek, vagy annak a felbérelt gyilkosnak, aki a legnemesebben dobogó szívek egyikét pénzért vagy parancsból kioltotta, hanem magának az uralkodóháznak és az abszolutisztikus rendszernek, mely megingott hatalmát ilyen eszközökkel próbálta megerősíteni: íme röviden ez Kacziány könyvének lényege. Megcáfolhatatlan érveket nem hoz fel, de lehet-e abszolút bizonyítékokra számítani 70 év múlva egy gyilkosságnál, melyet nem is egy magánszemély, hanem maga a rendőrminisztérium hajtott végre? — Nem-e állt eléggé módjában Thierrynek és társainak minden bizonyítékot idejében megsemmisíteni? De ha el is tűntek a kézzel fogható bizonyítékok, megmaradt egy sereg indirekt érv amellett, hogy Széchenyit aljas kezek fosztották meg életétől. * A könyvet a magyarországi Habsburgellenes liga adta ki azzal a szándékkal, hogy a nemzet lelkébe vésse egy olyan tett emlékét, amelyet a mostani restaurációs-legitimista történetírás szeret egészen elfelejteni! Dr. JANCSÓ ELEMÉR. Közvetlen bizonyítékok A vizsgálóbíró jelentése szerint: „a gróf teste egy zsölyeszékben ülő helyzetben találtatott, mindkét karja combjaira leeresztve, a balcombon feküdt a kilőtt pisztoly. A fej baloldala teljesen szét volt zúzva, a koponyacsont négy-öt lépésnyire feküdt a földön, a velő a falakon és a szoba tetején szétfecskendezne. Lóanyagul kócfojtás, az agyvelőben madársörét találtatott." Hogyan lehetséges tehát, hogy Széchenyi, aki nem volt balkézüs, öngyilkosságára ép azt a kezét használta volna fel és vájjon eshetnek-e a kéz és a pisztoly pontosan a baltérdre és nem melléje a földre? A helyzet tehát, amiben a vizsgálóbíró a halottat találta, preparált volt. A szolga vallomása is gyanús. Egyedül neki voltak kulcsai a gróf lakásához és igy valószinü, hogy ő engedte be a gyilkost. Vallomása azonban mit sem számított már, mert öt nap múlva rejtélyes körülményeközött ő is meghalt. Az első intelligens ember kívüle, aki a holttestet látta, dr. Goldberg, a kezelő segédorvos volt, ő is nemsokára öngyilkos lett. Utána pár héttel sírba szállt Grosz, az öreg komornyik is, a szörnyű éjszaka harmadik tanúja. De mi lett a Gorsa Kissnek, a gróf hű és becsületes titkárának? Mikor megtudta a lesújtó hírt, bezárkózott szobájába. Gróf Széchenyi Béla megérkezvén Nagycenkről, elindult Kiss keresésére, aki előző este együtt volt Széchenyivel. Kopog Kiss ajtaján, mire az kikiált eltorzult hangon, hogy nem engedi magát meggyilkoltatni, mint ahogy urával tették. Midőn behatoltak hozzá, csak nagynehezen sikerült megfékezni a hirtelen megőrült titkárt, aki aztán nemsokára szintén meghalt a tébolydában. H hátramaradt Görgén, az intézet igazgatója, akinek bizonyára tudnia kellett, hogy intézetében mi történik. Görgén, mint utólag kiderült, szintén besúgója volt a bécsi rendőrségnek. És mégis már hónapokkal Széchenyi halála előtt sürgette a beteg elszállíttatását, mert bizonyára tudta, vagy sejtette az ellene készülő merényletet. És mint a többi tanú meghalt is éppolyan ismeretlen körülmények között, mint Goldberg. Széchenyi meggyilkolását megelőzőleg még egyszer követtek el ellene nem sokkal azelőtt mérgezési kísérletet. Báró Jósika Samu erdélyi kancellár ebédelt nála, amikor a Görgén-konyháról szarvasgombát tálaltak fel. Széchenyi hozzá sem nyúlt az ételhez. Jósika azonban annál jobb étvággyal evett belőle. Hazaérve, rosszul lett és néhány nap múlva meghalt. Kacziányi szerint ez lehetett az első gyilkossági kísérlet, amely után már csak a biztosabb fegyverrel próbálkoztak. Pár hónap alatt minden tanú meghalt, akik valaha is vallhatták volna. Kell-e biztosabb bizonyíték, mint a halottak hosszú sora, akik szépen a túlvilágra menekültek, csakhogy büntetlenül fátyolt lehessen borítani erre a szörnyű gaztettre, amelyet bizonyára az osztrák uralkodóház tudtával hajtott végre a bécsi titkosrendőrség. Politikai fordulatot várnak Jugoszláviában Belgrád, augusztus 3. Veldenben, ahol Sándor király nyaral, tegnap koronatanácsot tartottak, amelyen állítólag elhatározták a diktatúra megszüntetését és a normális politikai élethez való visszatérést. A kormány bukását és a választások kiírását már a legközelebbi napokban várják. Háromszázhatvanan haltak meg kolerában egy török városban Stambul, augusztus 91. Az ázsiai Törökországban lévő Bassora városkában irtózatos kolerajárvány pusztít, amelynek már eddig is háromszázhatvan halottja van. Ezenkívül közel hétszáz beteg fekszik a szörnyű kórban. Bassora a perzsa öböltől néhány száz kilométernyire terül el, rendkívül egészségtelen vidéken. Lakosainak száma húszezer. Franciaország térdre kényszeriti Ausztriát? Paris, augusztus hó 31. Politikai és diplomáciai körökben mind többet beszélnek arról, hogy Ausztria végleg lemondott a Németországgal való vámunió megvalósításának tervéről. Természetesen elsősorban a francialapok hangoztatják ezt, melyek azt írják, hogy Ausztria eltemetheti az Anschluss-tervet, mert pénzre van szüksége és pénzt csak a franciáktól kaphat. Az Anschluss hívei — jósolgatják a francia lapok — így elsősorban Schober, hamarosan lemondanak, mert politikájuk katasztrófába viszi Ausztriát. Miért veszítjük el a jövő háborúját ? X. városka lakosai 1951 nyarán légitámadást vártak, éles falragaszok hívták fel a kisváros férfiait, hogy védjék meg asszonyaikat és gyermekeiket, a gyilkos gázbombákat szóró repülőgépek ellen. A férfiak öt perccel a plakátok kiragasztása után már a városház udvarán gyülekeztek. Mikor a hivatalába igyekvő polgármester áthaladt az udvaron, egyikük kilépett a sorból és feltartóztatta. Pardon egy szóra — szólt dühösen, — önök határozottan tévednek. Apáink ott harcoltak harminc évvel ezelőtt a világháborúban, mi már pihenni akarunk. Védjék meg a nők a várost, rajtuk úgy sem volt emberemlékezet óta a sort A polgármester hümmögött egy kicsit, de aztán eszébe jutott házasélete s kész volt elvileg hozzájárulni ahhoz, hogy a nők kerüljenek a porondra. Az előbbiekhez hasonló falragaszokkal árasztotta el a város hirdetőoszlopait, de felhívását a nőkhöz intézte. A városka hölgyközönsége körében élénk izgalmat idéztek elő a rikító plakátok és sok megbeszélésre szolgáltattak okot. Csoportok alakultak a forgalmasabb sarkokon. Mindenütt egy volt a téma. Pá drágám, hogy varratod az uniformisodat? Egészen egyszerűen, angyalom! A blúz három holtat elől... nagyon fess lesz, ami a szoknyát illeti, talán globnisan csináltatom. És te szivem? Én megsúghatok neked valamit, de nehogy utánozni merészeld. Brüsszeli csipkéből lesz a gázmaszkom s piros selyemszalagokkal erősítem majd a hajamhoz. Óriási! Hallottad, hogy a Grünné Párisból hozatja az egyenruháját? Poiret tervezi neki... ? Ne mondd! Na de remélem azért mi sem szorulunk háttérbe. Láttam ugyanis egy divatlapot... Bumm... közben lehullott az első gízbomba- Már nincs szó semmiről. Kékült arcú hullák fekszenek az uccákon s a tereken. Az egyik hulla, aki életében szőkefürtű észtbontó teremtés lehetett, divatlapot szorongat görcsösen megmerevedett ujjai között. NEMES FERENC. Telefon 518 felgyzjtgst** Brassó. MA. HÉTFŐN UTOLJÁRA PREMIER! 2~SZENZÁCIÓS ELŐJÁTÉK 1) Schmeling—Stribling bow-meccs az új Journalban 2) Strauss : „Duna-walzer“ 250 tagú ének és zenekarral. Német éneklő, beszélő filmoperett sláger Schubert: „Három a kislány“ Főszerepben: Gretl Theimer fa Zwei Herzen primadonnája), Siegfried Arno fa kiváló komikus), Karl Jockel (kamaraénekes) és Lucie Englisch. Holnaptól: „A RÉGI DAL“ Lil Dagover, Walter Rita és Felix BressartaL Western beszélőgép.___________________________________________________ feliratok. SZEPTEMBER 2.