Brassói Lapok, 1931. december (37. évfolyam, 277-300. szám)

1931-12-02 / 277. szám

MuiTB^n £r E . G Ára 5 iei Szerda 1931 . december 2 Főszerkesztő Szepe Béla dr. 2.77. szám XXXVII évfolvam Ara 5 iei ahogyan előkészítik a leszerelést. Csattanó pofonok, öklöző dulakodás, harsogó tiltakozás között. Macir nemcsak leszerelni nem könnyű, ha azt előkészíteni sem. Az urak elkéstek. Sokáig komédiáztak. Túlságosan komótosan és nagyképűen csinálták a dolgot. Azt hitték, ha beszélnek róla, ha jegyzéket bankjegyet, fehérneműt váltanak, már gáta. A miágnak elég, ha lázas munkának láttatják a semmittenést. Ha lópor helyett egyelőre port hintenek a ualosúgo■ és végleges békét követelő emberiség szemébe. A párisi botrány, mely megakasztotta a nyugalmas előkészítést, alapos figyelmeztetés, hogy fogytán a türelem. Nemcsak háborút nem akar többé a világ, hanem olyan politikát sem, mely minden hazudozása és képmutatása ellenére is feltarthatatlanul visszasodor a háborúba. A butaság és önzés politikáját nem akarja a dilettantizmus és gyűlölet politikáját, mely készebb az egész Európát újra lángba vonítani, mintsem az egykori halálos ellenséget nem is szamaritánus irgalomból, hanem a saját jobb érdekéből is talpraállítani. Annak a tiltakozó csoportnak a dühös öklözéséből és üvöltéséből az igazi békeakarai és becsületes megbékülés akarata robbant ki, akárhogy próbálják is jelentéktelen rendzavarásnak, alacsony fajtájú demonstrációnak nyilvánílani. A földrengést is moraj előzi meg és dörgés a villámlást és a nagy felfordulásokat is kisebb zavarok, csalhatatlan előjelei az elkövetkező viharos időknek. Ha bűn húzni-halogatjá a leszerelést, még nagyobb bűn nem vesni tudomásul, hogy nem parciális érdekek, hanem egyetemes emberi akarat követeli azt, s hogy csak addig lesz igazán értékes és áldásos az emberiségre, ameddig önként, meggyőződésből, a békére való belső készségből történik s nem a paks, tüntetést ezerszeresen megnagyitó forradalmi megmozdulás hatása alatt. Ez a leszerelés már borzalmas és végzetes volna, s azok irtóznának meg tőle legelőször, akik a béke hamis és lízug jelszavával halogatják a teljes leszerelés megvalósítását. A népszövetségi dó idomáéin nem veszi tudomásul a népek hallatlan szenvedését, amit főkép a hatalmak állandó fegyverbénálása okoz. Az a felfogása erről, mint a forró vízben főtt rákokról a szakácsnénak, akinek az embertelenségét vetették a szemére: a szegény állatok már megszokták ezt. Már megszoktuk. Az egymásra következő generációkat is elevenen dobhatják a forró vízbe. Őket is meg lehet fudni így gondolják a genfi és párisi szakácsnők. Azért is öldökölhetik egymást kínaiak és japánok vagy helyesebben: mészárolhatták le a ispánok tömegesen a kínaiakat, az erősebb a gjön gát, a protekciós az elhagyottat, a hamisság az igazságot. Ez a másik nyitánya a leszerelésnek. Agy úszó, gépfegyver, városok, falvak rommá lövése, százezrek földönfutása, ínség, döghalál, kétségbeesés. Szabad egy ilyen háborút lelkiismeretes békefórumnak egyetlen napig is megtűrni? Nem lett volna már az összeütközés első pillanatában a Népszövetség kötelessége, hogy teljes energiával tiltakozzék a fegyveres szembeállás ellen? S kivált a hatalmas fumit rákényszeríteni, hogy a vitás ügyet, ágyuk helyeit választott bíróságra bízza? De hát mennek-e a hatalmak a hatalom ellen? Hadrian császárnak vitája volt Fanonius bölccsel, s ez végül is engedett. S mikor filozófustársai szemére vetették meghátrálását, ezt válaszolta: — Hát ne volna bölcsebb milamnál, aki harminc légiónak parancsol? Japán harminc légiónak parancsol, s Franciaország még többnek. Ők a bölcsebbek, ők nem akarnak leszerelni. S a filozófus meghátrál, de aki nem filozofál, az már beveri az előkészítő konferencia ablakát. Ma az ablakot, holnap a fejét, s holnapután?illáid leszerelik azoarcik nem alcorak leexarelni. Kílltkül a két liberális frakció Bratianu György audienciát kért a királytól Bukarest, november 50. Florica községben tegnap gyászünne-pélyt tartottak Bratianu Ionel és Vintila sírjánál, amelyen megjelent Bratianu György is, akit Tancred Constantinescu kibékített családjával. Ez a kibékülés nagy politikai horderővel bír, amennyiben valószínűvé teszi, hogy Bratianu György pártja visszaolvad a régi liberálisok pártjába. A kibékülést aláhúzza az a körülmény is, hogy Bratianu kedden délre audienciát kért a királytól. SZENZÁCIÓS BEZEJEÜTÉSEK II MERWHOL H-BANK BETÉTES GYÜLÉSÉT: Ezt Joanid kormánybiztos mondja:* A banknál nem sikkasztottak.2. Az állam 1 milliárdnyit átvesz a bank vagyonából s ezt a betesek kapják Ezt a betétesek mondják: A politikusok fizessék vissza az évek során felvett apanázst és pausálékat, mert nyilvánosságra hozzák neveiket Bukarest, november 30. A Marmorosch bank betétesei tegnap gyűlést tartottak, amelyen Ioanid kormánybizos kilenc pontban összefogva a következő felvilágosítást adta a betéteseknek: Mindenek előtt bejelentette hogy a bankban nem történt sikkasztás és hogy a bankot kizárólag a betétesek által okozott pánik miatt kellett bezárni. A továbbiakban elmondotta, hogy a Marmorosch bank 1931 márciusától egészen a bezárásig 30 ezer betétesnek több mint 3 milliárd lejt fizetett ki. Nem igaz, szerinte az sem, hogy Blank Arisztidnek, Tabacovitsnak és Söpkéznek bármilyen bűne volna a pénzintézet körül. Végül közölte a bank mellé delegált kormánybiztos, hogy tárgyalások folynak arra vonatkozólag, hogy az állam egy milliárd lej erejéig vegye át a bank vagyonállományának egy részét, így többek között az olanesti birtokot és ezt az összeget elsősorban a betések kielégítésére forsdtanák. Elsősorban a kisbetéteseket, a jótékonysági intézeteket és a jogi személyiségű egyesületeket fogják kifizetni. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben mindenek előtt követelik, hogy szorítsák a bank adósait tartozásaik kifizetésére, majd felszólítsák mindazokat a politikusokat, akik éveken keresztül apanázst és pausálékat húztak a bankból, hogy azt fizessék vissza, különben nyilvánosságra hozzák neveiket. A normány vidéki propagandadöntéseken ismerteti a konvertálási javaslatot első gyűlés a Hegázban volt, ahjdl Hadson államtitkár,a javaslat megalkotója ismertette a kormány intencióit Bukarest, november 30. A kormány elhatározta, hogy a sok oldalról támadott konvertálási tervezettel kapcsolatban vidéki propaganda-gyűléseket tart s ezeken a gyűléseken magának az érdekelt parasztságnak magyarázza meg, hogy miért volt elkerülhetetlen a törvény, miért szánta rá magát a kormány és mi a konvertálás lényege. Az első ilyen gyűlés Caracalban volt, ahová mintegy 2000 parasztot gyűjtöttek össze. A kormányt a népgyűlésen Radian, a földmivelésügyi államtitkár képviselte, a Liga Agrara nevében pedig Corneteanu jelent meg és tartott szónoklatot. Corneteanu örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a kormányt, amely végre meghallotta a nép szavát és kidolgozta a konvertálási törvényjavaslatot. Hosszú és részletekre kiterjedő beszédben mesélte el, hogy a Liga Agrara menynyit küzdött ezért a javaslatért, mert már régóta látta, hogy a fölmiveseknek ez lehet az egyedüli menekülésük a teljes tönkremenés elől. Aztán Radian államtitkár tartott szónoklatot. A tömeg nagy tapssal fogadta, hiszen ő a javaslat tulajdonképpeni megszerkesztője. Radian megmagyarázta a hallgatóságnak, hogy mi a konvertálás s aztán a javaslat ellen iryuló támadásokat utasította vissza. Nincs földrajves, mondotta, aki ne tartaná szükségesnek ezt a javaslatot. Az nem igaz, hogy a javaslat bankárellenes célzatú volna. A kormány éppen úgy tisztában van azzal, mint mindenki ebben az országban, hogy a gazdálkodáshoz is szükség van a hitelre, amit a bankok nyújtanak. A törvény tehát nem irányulhat a bankok ellen, mindössze arról van szó, hogy ezúttal a bankároknak kell némi áldozatot hozniuk a föld népének érdekében. A hitelélet ezzel nem kerül veszedelembe, mert hiszen az ország érdeke egyenes arányban van az ország produkciójával. A javaslat célja az, hogy a paraszt újra nyugodtan dolgozhassák és termelhessen, világos tehát, hogy csak megszilárdítja a hitelélett. Aztán arról beszélt Radian, hogy a törvényjavaslat teljesen alkktmányos,, elkerülhetetlenül szükséges és semmi forradalmi jellege nincs, amint azt a kormány ellenségei állítják. AVERESCU általános purifikációt követel Bukarest, november 30. A néppárt tegnap gyűlést tartott a fővárosban, amelyen Averescu tábornok is felszólalt. A tábornok kijelentette, hogy sürgős tisztogató munkára van szükség, amelynek felülről lefelé kell irányulnia. Amennyiben ez nem történik meg, — jelentette ki Averescu, hogy az országban nagy megrázkódtatás kövekezik, amely azonban ép ellenkező irányban fog végbemenni, mégpedig alulról fölfelé. Averescu lakonikus szavait széles körben kommentálják. Naniu elutazott Bukarestből Bukarest, november 30. Maniu Gyula tegnap est a 11 órás expreszszel elhagyta a fővárost és Kolozsvárra utazott, ahol találkozni fog Vajda Sándorral. Maniu bukaresti tárgyalásainak állítólag az lett az eredménye, hogy most már véglegesen megállapodtak abban, hogy a nemzeti parasz párt új elnöke Tit Iliescu lesz, akihez Lugojanu utazik ki Londonba, Manu levelével. Ennek ellenére még mindig tartja magát a hír, hogy Maniu mégis vissza fog térni a párt élére, aminek első jelét Manoilescu elejtésében látják. A magántisztviselők a királyt kérték, hogy tegye lehetetlenné az áldozati taxát Bukarest, november 30. Az elmúlt vasárnap a bukaresti magántisztviselők blokkja újból több népgyűlésen tiltakozott a magántisztviselők tervbe vett áldozati megadóztatása ellen, sőt nem maradt el az utcai felvonulás sem. A Barátiéi utcában és az Óboron az eddig megszokott gyűléseknél is sokkal népesebb és zajosabb összejövetel zajlott le, de ezeken kívül a város minden kerületében voltak kisebb gyűlések. A déli órákban, amikor a nagyobb tiltakozó gyűlések befejeződtek, a magántisztviselők ezerszámra lepték el az utcákat, majd rövidesen tüntető menetté alakultak s zárt sorokban vonultak fel a Calea Victoriein. Itt zajosan éltették a királyt, majd szónoklatok hangzottak el, amelyekben a magántisztviselők vezérei azt kérték, hogy a király maga tegye lehetetlenné az embertelen adóztatás bevezetését. A tüntető menet azután a királyi palotától a Bratianu bulevardra vonult fel, ahol rendben szétoszlott. Újabb jelentések a japán -kínai frontról Lomion, november 30. Tokiói jelentések szerint a mandzsun japán haderők főparancsnoka, Ilonjo tábornok, a japán kormány utasítása értelmében elrendelte csapatainak Mukdenbe való visszavonását. A mukedeni japán főhadszállás jelentése szerint a japán zónán kívüli csapatokat visszavonják, illetve létszámukat leszállítják és csak Kitinben, Chilkaiban és négy-öt más városban hagynak megszálló csapatokat. A Népszövetség tárnicsának japán megbízottja újabb levelet juttatott Briandhoz, amelyben ismételten kijelenti, hogy a japán kormány hajlandó csapatait visszavonni, feltéve, hogy az Északkínában élő alattvalók és az ott állomásozó japán csapatok biztonsága nem forog veszélyben. Briand a tanács nevében holnap válaszol a jegyzékre.