Brassói Lapok, 1932. április (38. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-01 / 75. szám

Az ifja­bb Lupescu A kifordított Ödipus­­komplexum Buzauban Élénk vita folyik afelől, helyesen cse­lekedett-e az igazságügyminiszter, ami­kor a Lupescu-per főtárgyalásáról kizá­­ratta a nyilvánosságot? Ebben a vitában nem tudok dönteni. Azonban függetlenül attól, hogy helye­sen cselekedett-e vagy sem, mindeneset­re elkésetten cselekedett. Hiszen a tár­gyalás már negyednapja tart. A vallomá­sokat eddig az hallgatta végig, aki éppen akarta. A tárgyalóterem nyitva állott mindenki számára, senkitől se kérdezték meg, ki fia-borja, hanem szépen tűrték, hogy egy család tragédiába tornyosuló ■intim problémái cirkuszi szórakozásul szolgálhassanak a kaján fülek és szemek bőszére. S amikor már mindent kiteregettek, a­mi mocskos, ami perverz, ami sötét és iz­galmas, akkor egyszerre becsukják az ajtókat. Hát ennek nem sok értelme. Úgyis tisz­tán áll már az egész bonyodalom min­denki előtt. Akinek ez a per csak arra kellett, hogy egy szerencsétlen család há­lószoba-titkaival beteges fantáziáját iz­gassa és kielégítse, az már eddig is bőven­­lefölözte a tejfelt. Akit pedig társadalmi és pszichológiai szempontok vonzottak, azt igazán nem érdekelheti, ami ezután következik. Tudjuk úgyis, mi jöhet. Az ügyész azt fogja mondani, hogy a vádlottak farkas­­lelkű gyilkosok. A védők pedig azt, hogy bolványlelkű áldozatok. A dráma hátterében a férj, illetőleg apa áll, akit tavaly júliusban agyonlőt-­­ tek. Reméljük, nem kárhoztatjuk tulsá­­osan az emlékét, ha megállapítjuk róla, egy szerencsétlenebb, ellenszenvesebb­­ alakot, mint amilyen az elhalálozott volt, s nehéz elképzelni. Legalább is a tárgyalás 1kon ilyen fotográfia alakul ki róla. Lupescu Mária, a felesége, aki fővád­lottként áll az esküdtek előtt, mert a­­ megboldogult koponyáját egy drámai es­­­­tén revolvergolyóval átlyukasztotta, igen­­ kíméletlen képet fest a férjéről, akit oly­­ végzetes körülmények között volt kény­telen eltávolítani ez árnyékvilágból Val­lomása, amely egyébként nem közönséges : intelligenciát sugároz, találó képet fest mindazokról a balesetekről, amelyeket gyűjtőnéven házasságnak szokásos ne­vezni. Elmondja, hogy már a kezdet kez­dete is igen szomorú volt. Férje — alig éltek néhány hetet együtt — már meg­csalta. Igen mohó férfiú volt, egyrement nála, hogy magasállású társadalmi höl­gyekkel, vagy örömleányokkal elégíti-e ki falánkságát. Sőt mi több, mondja a re­­volveres feleség, még a cselédekkel sem átallotta kikezdeni. Ezt az utóbbi mondatot vallomása fo­­lyamán tízszer is megismételte. Idősödő nő már, fáradt és megtört asszony, aki túl van mindenen és közömbös hangon, mintegy informative tudatja az esküdtek­­kel, hogy embere mennyire csapodár volt. Azonban ha visszaemlékezik arra, hogy még a cselédeket sem vetette meg, akkor hangja hirtelen a magasba lendül, szint és szenvedélyt kap, az elkeseredettség és a megbántottság­ félreismerhetetlen, bá­natos akcentusa érződik rajta Szemmel l­áthatól­ag megbocsátotta fér­jének az összes nőket. Csupán a cseléde­ket nem. A sexuális ösztönvilág, a fél­tékenység és a nemi birtok vágy nem volt oly erős benne, mint a kasztrendszer tu­data. Egy cseléd. Pfuj! ^ Az ucca pénzen vásárolt lányát, akitől Lupescu vérbajt kapott, elnézte. De az üde falusi virágot soha. Már ebből is látszik, hogy a Lupescu-fa­milia felfogása az élet dolgairól nem volt modeam. Az asszony például elmondja, hogy házasságának esztendei a legfékte­lenebb és legképtelenebb szenvedések kö­zepette teltek el. Alig mondották ki a holtomiglan-hol­todiglant, megkezdődött az abortuszok sorozata. Azután egyik bot­rányt a másik követte. A szülők megmér­gezett kapcsolata tragikus nyomokat ha­gyott a gyermekekben is. Mind beteges és apátiára hajlamos. Az egyik fiúgyer­mek nyolcéves korában epileptikus ro­ham következtében pusztult el. A férj mindmáig az italnak adja magát. Állan­dóan részeg, kártyázik és kiforgatja fe­leségét nyomorúságos kis pénzeiből. A pokol eleven képe alakul ki Lupescu­­né előadása nyomán. — De miért nem vált el tőle? — kérdi csudálkozva az elnök. Méltatlankodó pillantás a felelet. — Elválni? ... de kérem... hiszen fér­jem volt... mit szólt volna a világ? A korcs férfiú mellett, aki ellenállha­tatlan erővel sodorta a családot a klasz­­szikus tragédia felé, kitartott tűzön-vizen keresztül. Nem anyagi érdekből. Nem gyermekei­re való tekintettel. Nem azért, mert sze­rette, mert hiszen nem szerette. Hanem azért, mert eszébe sem j­utott, hogy másképpen is lehet A konvencio­nális felfogás győzött. Mit szólnának az emberek? A dráma akkor teljesedett ki, mikor az idősebbik leány felcseperedett, letette az érettségit és beiratkozott a bukaresti egyetemre. Ez a leány, Lupescu Lili kisasszony, szintén vádlott. Ott ül az anyja mellett a vádlottak padján. Az ügyész azzal vá­dolja, hogy a gyilkosságot így­ itt követte el az anyjával, akihez különben megszó­lalásig hasonlít. Csak kissé frissebb ki­adásban. Amikor Lidi a főiskolára került, a csa­lád Buzauban lakott. A diákkisasszonyt az apja kísérte fel a fővárosba. Reggel­­ érkeztek s ámbár úgy tervezték, hogy"­ délután már mennek is vissza Buzauba, az apa mégis szállodába hajtatott. Jelleg­zetes mellékkörülmény, hogy a Velence­i- telt választotta ki, egy garniszállodát, amely ledér hölgyek hajlékául is szolgál Itt azután durva erőszakkal rávetette magát a leányára. Először hizelkedéssel próbálkozott, majd nyers brutalitással az izmait használta fel. S amikor így sem ért célt, havi negyvenezer lej apanázst ajánlott fel a saját gyermekének. Ez a legvisszatetszőbb mozzanata az egész ügynek. A prostituálási kísérlet egyben rámutat arra is, hogy az­­ apa mennyire nem ismerte önön leányát, aki az összes vallomások szerint tisztalelkű, sőt magasrendű egyéniség. Mellékesen meg kell jegyezni, hogy a nemiségnek a család kereten belüli drá­mai összekuszálódása nem ritka folyamat s e szempontból a Lupescu-ü­gy semmi újat nem jelent. Én az iskolában is ta­nultam egy a buzaui drámával rokon tra­gédiáról. Ennek a hőse, a fiúgyermek, először megölte apját, majd szerelemre bírta az anyját. Később meghasonlott ön­magával és kétségbeesésében kiszúrta mind a két szemét, mire anyja, aki a fe­lesége is volt, felakasztotta magát. Az apát Lajos­nak hívták (Tebea ki­rálya volt), Az anyát Jokasténak, A fiút ödipusnak. E klasszikus hősmonda, amelyet külön­ben több ókori és újabb szerző színre dolgozott, a modern lélektanban is nagy szerephez jutott. Freud pontosan kiele­mezné az egész katasztrófát s ez az elem­zés ödipus-komplexum néven ismert alaptétele a pszichoanalízis tudományá­nak. Lényege a dolognak az, hogy a fiú többé-kevésbbé mindig az anyja, a le­ány pedig az apja iránt viseltetik von­zalommal. Ezt a vonzalmat, amely külön­ben ritka kivételektől eltekintve tuda­tunk alatt van elrejtve, rendszerint a há­zasságban bontjuk fel. A férfi olyan nőt keres ki, akinek egyénisége lényeges vo­násokban megfelel az anyja egyéniségé­nek. A leány pedig olyan férfiút igyek­szik találni, aki alkalmas az apja iránti ősi és elrejtett vonzalom levezetésére. A Lupescu-per az ödipus-komplexum fordítottja. illetőleg pontosabban: kifor­­dítottja. Mikor az apa látta, hogy sem a gyen­géd hizelkedésekkel, sem az erőszakosko­dásokkal, sem pedig a pénzben kecsegte­­tésekkel nem ér célt, megjuhászkodott és arra kérte a lányát, hogy a történtekről ne tegyen senkinek se említést! Ezt Lupescu Lili készséggel megígérte. Ennek ellenére otthon az anyja kivette belőle, hogy Bukarestben miféle keserű élményeken ment keresztül az apjával. A kisasszony fia megtört volt és búskomor. Szemei alatt sötét karikák gyűröztek. Látszott, hogy valami nincs rendben nála. Az anya faggatni kezdette és minden kitudódott. Férj és feleség között rettenetes jele­netekre került a sor. A gyermek miatt. — Meggyilkoltak — mondotta Lupescu. Valóban, be is szerzett egy revolvert, amelyet esténkint a párnája alá tett. Ké­sőbb még egy revolvert vett, majd egy harmadikat és egy negyediket is. Halála után a hatóságok a házkutatás alkalmá­val nyolc lőfegyvert találtak a házban. Mániákusan készülhetett valamire s va­lóságos fegyverraktárt rendezett be. Ettől fogva a familia élete borzalmas volt. A feleség szünet nélkül az agyonlö­ve r­éstől reszketett. A nagyobb leány a férfit félte az apjában. A hajsza ugyanis folytatódott. Egyszer a családfő betört a leányhoz, miközben az fürdött. Csak ak­kor távozott a helyiségből, amikor egy szék darabokra tört a fején Valamivel később az italtól és a bete­ges hajlamoktól már teljesen demorali­zált férfiúnak szembetűnt kisebbik leá­nya, a 15 éves Viorica is. Az anya elke­seredetten, szinte véres indulattal harcol gyermekeiért, ördögi botrányok követik egymást. Egyfelől az apa, fegyverrel a zsebében és szaggatva borzalmas vágyaitól. Másfelől az anya, aki élet-halál küzde­lemre is kész gyermekeiért. Kettejük között a két leány, pszicho­­tikus ijedelemmel és mintegy félőrülten. Háttérben az ügyvéd-fiú, aki csak ép­pen sejt valamit, de ereiben már száguld a vér. Itt valaminek történnie kell. Valaki győz és valaki veszít, így érkezik el a gyilkosság napja. Az asszony fakós hangon mondja el, hogy a férje holtrészegen érkezett haza. A hóna alatt újságpapirosba göngyölve nagy halat hozott. — Ezt készítsd el nekem! — mondja az asszonynak. Erre halálos félelem szállotta meg Lo­pescunét. — Miért? — kérdi az elnök. — Mert ha bort ivott és halat evett, ak­kor szörnyű volt... Lám, milyen furcsa dolgok vannak az életben. Más, ha halat eszik, akkor csen­des és figyelmes, nehogy a szálka lecsusz­­szék a­­ torkán. Ez a Lupescu viszont ép­pen a haltól kapott szörnyűségi rohamot kát.S miközben az asszony a pontyot tisz­tította, egyre erőteljesebben bontakozott ki előtte az a szükségszerű parancs, hogy cselekednie kell. Bement a szobába. A férj részeg gös­zölgéssel horkolt az ágyon. _ A feje alá nyúlt, előhúzta a revolvert és ... A következő pillanatban már berohan­tak a szomszédok, a rendőrök és a cselé­dek. — Én öltem meg! — kiáltotta a na­gyobbik leány. — Én öltem meg! — kiáltotta az anya.­ — Nem igaz!... nem igazi... Mária,­ nem te voltál!... rablók lőttek le! —-­ sóhajtotta a halódó férj. Élete utolsó pillanatában egy eltévedt, nemes és romantikus gesztussal meg­ akarta menteni a gyilkosát. Vagy gyil­kosait, övéit. Mert a főtárgyalásnak éppen azt kell tisztáznia: ki volt a tettes? Vagy kik vol­tak a tettesek? Az anya egyedül? A leány egyedül? Vagy együtt mind a ketten? Az asszony magára vállal mindent. De lehet, hogy csak gyermekét akarja men­teni. E pillanatban a perbeszédek folynak. Az ügyész azt mondja, közönséges, előre megfontolt gyilkosság. Az ügyvéd azt mondja, szerencsétlen mártírok. Most veszem észre, mennyire eltértem az eredeti kérdéstől. Hogy várjon helye­sen cselekedett-e az igazságügyminiszter, amikor a nyilvánosságot kizárta a per f­ő tárgyalásán:1 ? Sokan azt mondják, helyesen. Minek az idegeket és a fantáziákat családi ma­gánügyekkel, perzselő perverziókkal éleszteni? Mások tudományosabb álláspontra he­lyezkednek. Szerintük a I­upescu-ügy analitikai komplexum. S mint ilyen — legalábbis a lélektan útmutatásai szerint — nyilvánosságra kívánkozik Mert ha rejtve marad, robban. Mint a dinamit Amelynek felbontva nincs ereje. Ellobban, mint a viasz De ha elfojtják, őrjöng, explodál és elpusz­tít mindent maga körül. Mikes Imre * * —......... —— Lupescu Mária, a feleség. Lupescu Lili, a leány a­ni-DAL A (iszfc$s€f|fcl€n konkurrendáró] $1010 kétéves törvényjavaslat megint dsütyedt Mik­o megtagadta a javaslat apaságát Bukarest, március 30. Mint ismeretes, a kereskedői tisztesség­telen versenyről szóló törvényjavaslatot már tíz napja szétosztották a képviselők között, de annak bizottsági tárgyalására még nem került sor, mert folytonosan el­halasztották. Tegnap végre a kereskedelmi bizottság elé került az új javaslat, amelynek bi­zottsági tárgyalásában a Magyar Párt ré­széről Hegedűs Nándor vesz részt. A javaslatról úgy tudták, hogy az MK­to volt nemzetipárti miniszter műve, mert az ő hivatali ideje alatt készült és­­ írta alá. A képviselőházban Hegedűs Nándor meg is kérdezte Mirtót, vállal­ja-e a javaslat apaságát ma is, mire Mirto nagy meglepetésre ezt felelte: — Szó sincs róla. Ostoba javaslat és nekem csak annyi közöm van hozzá, hogy miniszter koromban el­követtem a hibát és aláírtam. Ez teljesen gépie­­sen történt és a legtávolabbról sem váll­­alom érte a felelősséget. Most már csak az a kérdés, várjon Min­ta akkor is megtagadná-e a javaslat szer­­zőségét, ha ma is a minisztérium élén áll­­ana, vagy azért vonul csak vissza tőle, mert nem akar mai kollégájának „tisztes­­ségtelen versenyt“ csinálni.­­ SKARLÁT-JÁRVÁNY DÜHÖNG AZ ALCSIKI FALVAKBAN. Tudósítónk jelenti: A kászonalcsiki járásban súlyos skarlát jár­vány lépett föl, amely már eddig is több ál­dozatot követelt. Felnőttek is pusztultak el. A körorvosok mindent elkövetnek a veszedel­mes járvány megfékezésére, munkájukat azonban nagyon nehezíti az, hogy a falusiak nem igen jelentik be betegeiket. g AEWllól Mgftaggfcgj» brasso ! Ma március 30-án, szerdán fut nagy slágerfilmünk : 99 ti Főszerepben : Nagy Kati * Willy Fritsch Április 2-ától a legszellemesebb vígjáték : H«BZ«BS Ká­ti R. I. Főszerepben : Charlotte Susa, Hans Moser, Werner Fetterer és Georg Alexander. ÁPRILIS 1.

Next