Brassói Lapok, 1932. május (38. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-01 / 100. szám

­ Írja: MIKES IMRE A vér és az alkohol A filozófusok azt mondják, hogy a jég nem egyéb, mint a meghaló k­i v­illa­nva. . Ha ez igaz, akkor, — sajnos, — mindannyi­an bölcsek vagyunk. Hiszen az elmúlás mű­vészetét, előbb vagy utóbb, egyformán elsa­játítjuk és felülmúlhatatlan tökéletességre emeljük valamennyien. Einstein, akit a leg­nagyobb koponyának szokás ma számítani, nem halhat meg visszavonhatatlan­abbul és erőteljesebben, mint ahogyan elpusztulok én vagy te . Goethe sem lehetett nagyobb mes­tere az elporladásnak, mint az a korlátolt ó­­szerész, akinek tetemét ma láttam rendkívül ízléstelen és visszataszító körülmények között hamuvá izzani a krematórium acélravatalán. A holttest, miután egy önműködő szerkezet begörgette a hamvasztókamrába, a többezer fokos hőségben fonnyadni, bomlani, párolog­ni és füstölni kezdett, majd felemelkedett he­lyéről és gőzölgő karjaival integetni kezdett, mintha vissza akart volna kéredzkedni az élők szomorú világába. Azután hirtelen megadta magát sorsának, a visszahanyatlott lángoló ravatalára és ami­­ből alkottatott, poraira omlott szét. A bölcsesség tehát, amely a halál képében­­jelentkezik, elér mindannyiunkat Még azokat is, akikben annyi az ifjúsághoz ,egészség és az erő, hogy az elmúlás egyelőre­­messzebb van tőlük, mint a földtől a Szi­nusz. A halál végtelenül kiszámíthatatlan és szeszélyes, olyannyira az, hogy hozzá ké­pest a legváltozékonyabb asszonyszemély is maga az állandóság és megbízhatóság. Michel de Montaigne, a finom francia, akinek „Que philosopher c'est apprendre a mourir" című könyve még ma is oly élénken hat mintha csak tegnap jelent volna meg, (pedig 1572- ben írta), fel is sorol csomó esetet annak iga­zolására, hogy sosem tudhatjuk, mikor ér utól bennünket a nagy Kaszás, így például felemlíti, hogy a bretagnei herceget Lyonban Kelemen pápa bevonulása alkalmával agyon­nyomta a tömeg. Vájjon ki gondolta volna ezt? Guy de Montaga fia, Lajos mantuai gróf szerelmének karjai között lelte végnap­jait Hiába kerüljük a halált kikerülhetetlenül utolérő bennünket, ha sorsunk könyvébe ke­gyetlen rendelkezés van beleírva Aischylos, a nemes lelkű és brilliáns szel­lemű antik nagyság, — azért említem ezt meg, hogy nyugalommal törődjék bele sorsá­ E­lv­­, — már értelmének ébredezésétől kezdve olta, hogy egy leomló ház fogja megölni. Éppen ezért kora ifjúságától kerülte a rom­­ladozó épületeket azt remélvén, hogy meg­­csúfolja a jóslatot amely születése pillana­tában oly méltatlan halált helyezett kilátás­ba számára , egyszer, amikor távol a várostól, egy sza­bad mezőn békésen sétálva csudálta a ter­mészet lemásolhatatlan szépségét agyonütöt­te egy teknősbéka háza, amelyet egy magas­ban repülő sas ejtett ki karmai közül, miután előzőleg kiette belőle a rémült és jóízű álla­tot Persze, mindezek a példák azt a hiedelmet kelthetnék, mintha váratlan és érthetetlen ha­lál csak az ókorban fenyegette volna az em­bereket Noha ez távolról sem igaz. Hiszen elég Rudolf trónörökösre gondolni, aki fél­perccel azelőtt hogy egy erdőőr fegyvergo­lyója átütötte volna a koponyáját még több­­ ország koronájának a várományosa volt, el­­­­tekintve attól, hogy milyen kellemesen érezte magát az erdész feleségének társaságában. Kitschener lord viszont akkor pusztult el, a­mikor a világ legerősebb hatalmainak min­den ereje és elővigyázatossága biztosította életét, ami kiáltó tanúság amellett, hogy hi­ábavaló az emberi akarat ott, ahol a sors akarata intézkedik. A „Nagykároly és vidéke“ című lapban egyszer terjedelmes tudósítást olvastam, a következő címmel: „Disznók által felfalt nagy idők tanúja.“ E cím mögött, melyről nem vitatható el némi komikus jelleg, az a drámai tény húzódott meg, hogy egy 48-as honvédet aggastyánkorára felfaltak az em­lék. Ily otromba, durva és hisztérikus a ha­lál. Miután ellenvetés nélkül tűrte azt, hogy valaki 1848-ban, majd a boszniai okkupáció alkalmával is kimenjen a harctérre és ott semmi baja se történjék, nyugalmas és derűs öregséget engedélyezett neki, amelyet azután villámszerűen vágott el röfögő kocák hegyes és véres agyarával. Meg kell jegyezni, hogy a nagy Kaszás egyébként is elég gyakran veszi igénybe a disznók segítségét, így például a már fentebb említett Montaigne is figyelmeztet bennünket arra, hogy az egyik francia uralkodót egy kandisznó taposta agyon. A szóbanforgó ki­rály nevét, ámbár tanulmányoztam úgy Cur­­tius, mint Wells és Horváth világtörténelmét, nem sikerült megtudnom. Ellenben élénken emlékezem arra, hogy Hunyadi Jánosnak szerbiai vadászatai alkalmával élénk össze­tűzése volt egy agyarassal. Hasonlóképpen felhívhatom a figyelmet Szilágyi András meg­rázó könyvére, az „Új pásztor“-ra, mely oly megdöbbentő valószerűséggel, tehát annyi művészettel írja le, mint falják fel az éhes disznók a karámban az öreg, kidobott pász­tort, hogy a regény már nem csupán ez egyetlen fejezete miatt is joggal kérhet vissza nem vonható helyet a világirodalomban. Végül, hogy a tömegével kínálkozó törté­nelmi példázatokat kiegészítsem, meg kell említenem azt, hogy Anekreon, a finom és derűs költő egy szőllőszemtől halt meg ugyan­akkor, amikor hitvány, senkiházi fickók egész gerezdeket fogyasztottak, anélkül, hogy bármi bajuk történt volna , végül nem lehet elfeledkezni a mérsékelt és igazságos Aemi­­lius Lepidusról sem, aki megbotlott szobája küszöbén s máris kilehelte lelkét, ámbár egész kormányok vannak, melyek állandóan ide-oda bukdácsolnak a paragrafusok között, tömegszámra rúgják fel a törvényeket és láb­bal tapossák az alkotmányt, meg sem éri őket bokaficamodásnyi baleset sem. Ami nekem jó, az neked rossz. Ami ne­kem élet, az neked halál A halál milliónyi és kiszámíthatatlan rej­télyt őriz számunkra. Minden pillanatban el lehetünk készülve a­­legrosszabra és ezért fel­tétlenül igaza volt Horatiusnak, amikor azt mondotta, hogy: Quid quisque pitet nunquam homini satis, Cantum est in horas. Az ember sosem sejtheti a veszedelmet, bármennyire óvatos legyen is, mert az állan­dóan leskődik reája. * Miután pedig a halál ily kikerülhetetlen következetességgel ér el mindnyájunkat, ifjat és öreget, tudóst és ostobát egyaránt, való­színű, hogy a filozófusok nem azt jelentették ki bölcsnek, aki meghal, hanem azt, aki nyu­godtan és fölényesen hal meg. Mert mi a halál? Fogalmaink szerint az az állapot, amikor a lélek elválik a testtő. És mi a bölcsesség? Ugyancsak az az állapot, amikor a lélek, a tudás és gondolat, hit és szépség, magasabb régióiba emelkedve, elválik a testtő. A bölcsesség és a halál tehát egy év ugyan­az. A bölcsesség nem fáj, nem borzaszt, nem rémít, nem őrjít Tehát a halál sem. Az igazi bölcs nem fél a haláltól. Mikor Szokrátesznek ki kellett innia a mé­regpoharat, mert a zsarnokok halálra ítélték, szelíd nyugalommal így szólt: — A sors pedig őket ítélte halálra!... Az igazi bölcs nem törődik az elmúlással, mert tudja, hogy már a legelső perc is, amely az életet adja, a halálhoz vitt közelebb ben­nünket. S tudja, hogy minden napnak, mely elrepül felettünk, a párkák kötötték a szár­nyait A vénség a halál előjátéka Egyszer egy öreg, rokkant, nyomorult, sze­gény, jelentéktelen katona megszólította Cae­sart az utcán, hogy elbúcsúzzék tőle. A had­vezér megnézte a rettentő figurát s igy szólt: — Te komolyan azt gondolod, hogy még élsz? Életünk a halál egy jelentéktelenül kis da­rabja. S aki éppen ezt a csöppnyi darabot becsüli túlzottan nagyra, az kicsinyes és ideg­beteg. * Sajnos, a nagyság, a nyugalom és a böl­csesség csak kérésünknek adatott meg. Mi, akik hétköznapi emberek vagyunk, akiknek álmaink és vágyaink, elképzeléseink és szo­rongásaink, örömeink és ijedelmeink egészen közönségesek, imádjuk az életet és borzadunk a haláltól. Annyira borzadunk, hogy még gondolni se szeretünk rá. Sőt még kimondani se szeretjük. Ha muszáj, képes kifejezéseket keresünk reá. Már a rómaiak sem mondották azt, hogy meghalt, hanem igy szóltak: — Megszűnt élni... — Már elérhetetlen helyen tartózkodik... A magyar sem szereti a halál nyers és kí­méletlen kifejezését. Legtöbbször humorba önti az elmúlás kegyetlen tényét — Elment Földvárra, deszkát árulni... — Alulról szagolja az ibolyát... — Ez se kéri duflán az interest... S hasonlóképpen balga és idétlen lélekben a román is: — A lasat ortul popei... — Sa dus să nu mai vie... A klasszikus legenda szerint Saturnus fia, amikor apja felajánlotta neki a halhatatlan­ságot, visszautasító választ adott Tudta, mily keveset ér az élet Mi tele kézzel, sóváran kapnánk még egy tízéves meghosszabbítás után is. * Az a vágy, melyet az élet után érzünk és az a borzadály, mely a halállal szemben el­tölt bennünket, reányomja bélyegét egész éle­tünkre, társadalmi rendünkre, értelmünkre és érzésünkre. Legtöbbre a világon a tulajdont becsüljük. A legfőbb tulajdonnak az életet Legmagasztosabb elvünk a biztonság. S legfensőbb biztonságunk az életbiztonság. A bölcsész mondhatja azt hogy az élet semmi és a halál közömbös. De a társadalom szembeneveti és azt mond­ja, eszelős. Egész közösségi állapotunk, egész jogren­dünk, minden lehetőségünk azon a principiu- DR NANU MUSCEL az egyedüli gyógyszer Indue«», míg (ig rén. Idegzsábák »tb ellen Csald* eredeti csomagolásban ár»­­»ítják. Minden dobozban as íjjjl orvos jelzésével ellá­­tott 2 kapszula (os­tyában) van. Kapható:­­ gyógyszertárakban és drogériákban, sig­ yon épül, hogy egymás életét tiszteljük, kí­méljük, védjük. ... Minden bűnök legsúlyosabbika a gyilkos­ság tehát. Minden folyadékok legszentebbje a vér. S minden folyadékok legközömbösebbje, leghitványabbja a szesz. Egy hónappal ezelőtt egy pincér nem akart szeszt adni Petreanu Ioan hadnagynak. A hadnagy tehát előrántotta bajonettjét és vérét vette a pincérnek. A filozófia isteni szempontjaiból mindegy, valóban mindegy, hogy a pincérlegény most halt-e meg, vagy ötven év múlva érte volna-e utól a Kaszás? De a társadalmi rend, melynek alapján ál­lunk, alapvető különbséget lát a két időpont között , ezért éppen olyan mélységes tisztelettel bár, mint ahogyan a Viitorul, a Dimineaţa és az egész ország közvéleménye cselekszi, de egyben nem kevesebb határozottsággal is, megdöbbenve és csodálkozva olvassuk a had­­bíróság ítéletét, mely a szeszt egyenértékűnek nyilvánítja a vérrel, felmentette a hadnagyot a vád és annak következményei alól. 1932 május hó 4-18-ig EGYETEMES * NEMZETKÖZ! Több mint 8000 kiállító, azon 34 nemzetiségből, kik az 1931-es párizsi mintavásáron is részt vettek, teljesen elfoglalva a terjedelmes párizsi kiál­lítási parkot (40 hektár). PÁRIZSI MINTAVÁSÁR TT . OLDAL 1 ÚJABB MITRR­ÁRREDUKCIÓ SZÉKELY és RÉTI Bútorgyárában BRASSÓ BUKAREST MAROSVÁSÁRHELY Letartóztatták a Kreuger-koncern három igazgatóját Stockholm, április 29. A stockholmi rendőrség tegnap letartóztatta a Kreuger-koncern három vezetőjét, Huldt, Langs és Holm igazgatókat A letartóztatásról a rendőrség valószínűleg csak a jövő héten ad ki hivatalos nyilatkozatot. A három igaz­gató a kihallgatás során ártatlanságát han­goztatta és egyöntetűen azt vallották, hogy nem volt tudomásuk Kreuger üzelmeiről, aki­ben egyébként teljesen megbíztak. Száműzik a politik­át a német iskolákból Berlin, április hó 29. A porosz közoktatásügyi miniszter most készült el a jövő évi tanrenddel, amely­ből teljesen száműzte a politikát. Elte­kintve attól, hogy a tananyagban még csak célzást sem enged a mai politikai viszonyokra, de szigorúan megtiltja ezenkívül, hogy a diákok jelvényeket viseljenek és olyan politikai alakulatokban vegyenek részt, amelyek az államrend ellen vannak. A közoktatásügyi miniszter reméli, hogy ezáltal sikerül a diákokat kikapcsolni a politikai mozgalmakból, a­melyeknek éve­­ken keresztül olyan sokat ártottak. Világhírű kén- és só-hőforrások 54° Cels. Baile-Herculane (HERKULESFÜRDŐ, Bana!) leghatásosabb gyógy­fürdő rheuma. köszvény. Ischias, női bajok, stb el ■en Egész éven át nyitva — Nyári idény május—szeptember. Szobaárak az előző évekkel szemben jelentékenyen leszállítva Október 1-től május 31-ig Lei 35—80—­ június és szeptemberben Lei 50—100 — július és augusztusban 90—250 Lei közötti napi árakkal. Állami, községi hivatalnokok és nyugdíjasok 50%-os kedvezményben részesülnek a szobaárnál, július és augusztus kivételével, viszont a für­dőknél egész éven át. Kívánságra prospektust és bármilyen felvilágosítást küld a rom. királyi fürdőigazgatóság DIRECŢIUNEA EoliLOR-HERCULANE. Legnagyobb központi szálloda Példás tiszta­ság, modern komfort Szobák 150 lejtől. MÁJUS 1.

Next