Brassói Lapok, 1933. szeptember (39. évfolyam, 198-223. szám)
1933-09-01 / 198. szám
XXXIX. évfolyam Főszerkesztő: Péntek 198. szám Szele Béla dr. 1933. évi szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre postai szétküldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszédét is) címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta - Külföldre negyedévre 100 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországra negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő egész évre 48 pengő. Magyarországon postatakrékpénztári számlánk száma 12.174. — HIRDETÉSEK díja: hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegodalon _________________________ 9 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Mánia a saját szomorúságának énekese Némi lehangoltsággal vesszük tudomásul, hogy a kormányválsággal kapcsolatban az eshetőséggel bíró, jövendő miniszterelnökként emlegetett politikusok névsorában Mánia is szerepel. Ahhoz, hogy Vajda távozzék, többségieknek és kisebbségieknek egyaránt sok érdeke fűződik. Ahhoz ellenben, hogy helyét Maniu foglalja el, semmi érdek és kívánság sem látszik kapcsolódni Legkevésbé pedig kisebbségi érdek, vagy kívánság. Egykor pedig még a magyarságnak sok okkal oly kétkedő tömege is beteges reménykedéssel, jóhiszeműséggel, mintegy rajongással várta Maniu kormányra kerülését A Messiás azonban nem hozott semmit sem. Rengeteg ígérettel és kötelezvénnyel érkezett ugyan, de még a leghitványabb bonokat sam váltotta be. Amikor a magyar megbízottak jelentkeztek nála a kiállított váltókkal, Maniu halványan, bizonytalanul, dadogva, tépelődve, habozva, félszegen dörzsölte a kezét: — Én megtenném.. . de mit szól majd hozzá a román közvélemény? Akkor, amikor Gyulafehérvárra egyszerű hívással 300.000 embert gyűjtöttk össze, amikor az emberek patologikusan hódoltak előtte, boldogok voltak, ha látták, sírtak, ha egy szót szólt hozzájuk, úgy csókolták ruháéi szegélyét, mint a prófétáét szokták, akkor Maniu bizonytalanabb, tehetetlenebb, köldöknézőbb volt, mint egy diktátortípus, akinek összesen 30 híve van. Lehet, hogy jószándékú volt, de nem volt ezzel szemben harcos, alkotó, bátor, öntudatos, önérzetes, következetes. S nem is újított semmit, sem szociális, sem politikai, sem gazdasági vonalon. Óriási végtelen lehetőségei voltak, de semmit sem használt ki, engedte a dolgokat elsekélyesedni, lezülleni, megrothadni, hogy végül is a pártja odáig érjen, ahová ma ért. Az ostromállapottal megbélyegzett kormányzati akcióig. Ilyenképpen azután elkopott az a Messiásvagyon, amit évtizedek zsugori munkájával gyűjtött össze és az embereknek elfanyalodik az arcuk, ha azt hallják, hogy Vajda megy, de Maniu jön, a rendszer pedig marad. — Egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz! — ennyi az egész megjegyzés. Ha azonban nem örülnénk is kinevezésének, ha helyrehozhatatlanul elveszítette is előttünk és a tömegek előtt a kormányzási akaratába és tehetségébe vetett hitet, el kell ismernünk azt, hogy Maniu mérhetetlen erkölcsi vagyonából mégis megmentett egy kincsét: az egyéni tisztességében való közhitet Mi sem hinnék azt, hogy a badacsonyi csődbejutott személyével kapcsolatban, bármily piszkos ügylet is felemlíthető lenne. Ezért azután visszatetszik nekünk az a balkáni metódus, amivel a liberálisok, — akik még folyton tartanak Maniutól, — bele akarják keverni a Skoda-per mocskába. Ocsmány, ellenszenves játék zajlik itt le. Az Universal klisét közöl le annak a bizonyítására, hogy Maniu több izben is találkozott Seletzkivel. Tegyük fel, hogy a klisé nem hamisítvány és a találkozások valóban megtörténtek. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a miniszterelnök, aki végső fokon mégis csak a legilletékesebb ágyurendelési kérdésekben, tanácskozott az ágyuszállító gyár megbízottjával. Ez nem kompromittáló, hanem természetes. Azonban feltehetjük azt is, hogy a klisé hamisítvány. Bukarestben nem válogatósak az eszközökben. S az Universal sem szokott kényeskedni. Egyidőben, sokan emlékezhetünk még rá, dokumentumok fényképét közölte, így igazolván, hogy Lupu Moszkva megbízottja. Valamivel később ugyancsak dokumentumokkal és klisékkel igazolta, hogy KÜLÖNÖS VÁLSÁG-MÉRLEG Nincsen alkalmas párt, amelyik a kormányzást átvehetné Nem sikerült a két liberális párt egyesítése Helyzetjelentés, amelyből senki sem kombinálhat Bukarest, augusztus 3. A kormányválság problémája nagy lépéssel, negatív lépéssel haladt előre: Uratianu György és Sassu volt miniszter között Létrejött a találkozás a két liberális párt kibékülési és összeolvadási kísérletével kapcsolatban. A tanácskozás eredménytelenül végződött, ami a kormány sikerének fogható fel. A bukaresti lapok még egyöntetűen azt írják, hogy a válság akut és valószinűtlen az, hogy Vajdáék megússzák a krízist. Kétségtelen, hogy a kormány helyzete még csak távolról sem kecsegtető. A nemzeti parasztpártot súlyos belső huzakodások öldöklik. A vezéri és miniszterelnöks tiszt körül nyílt harc folyik már Mamin és egykori adjutánsa, Vajda között. Márpedig az ilyen tisztségekért való marakodások legtöbbször gyilkos hatásúak: megsemmisítettek, porrá zúztak, eltüntettek már egy román pártot, amely pedig sokkal erősebb, erkölcsösebb, céltudatosabb volt, mint a mai kormánypárt: a konzervatív pártot. Külpolitikai sikertelenség, belpolitikai eredménytelenség, belső civódás, fejetlenség, népszerűtlenség : jobb bizonyítványt nem lehet kiállítani a mai kormányzatról. Ennek elenére sem hisszük azt, hogy a kabinet hamarosan távozna: a leszerepelt és tehetetlen Vajdáékat hatalmon tartja az, hogy nincsen utódjuk. Ha seregszemlét tartunk a szereplő politikai pártok és vezetők fölött, akkor egészen vigasztalan képet kapunk Averescu pártja Goga kiválásának következtében kettészakadt Maga a marsall — az időközben bekövetkezett béke ellenére — még mindig feszült viszonyban van az udvarral.. De függetlenül ettől, a problémák megoldására nincsen a pártnak programja, annyira nincs, hogy maga Averescu sem igényli a hatalmat, amit nyíltan hangoztat is. Goga a maga párt töredékével nem tekinthető kormányképes politikusnak Amúgy is a szélsőségeken keresgél, Hitler és Mussolinii irányában tapogat, kalandos fordulatoktól várja a beérkezését. Lupu eléggé népszerű, de pénzügyi programja, amely az inflációban csúcsosodik ki, szöges ellentétben van az egyetemes állami s az udvar által is szentesített pénzpolitikával rumánnál hasonló bajok vannak, eltekintve attól, hogy pártja szervezési munkálatainak még csak a kezdetén tart s ő maga sem óhajt kormányra kerülni még. A szociáldemokrata párt nem udvarképes még Romániában, eltekintve attól, hogy e pártot szintén súlyos belső válság bomlasztja. Egyik csoportja éppen most vált ki és két parlamenti képviselővel együtt átállott a Gelehrter-féle független szocialistákhoz. Cuza, illetőleg Codreanu hazárdjátékot játszanak. Egyelőre sorsjegyük van A politikai pártoknak ilyen elporzódása mellett * EGYEDÜL A LIBERÁLIS PÁRTNAK LETTEK VOLNA ESÉLYEI ha a belső egységet a párt két csoportja között helyre lehetett volna állítani és ha a személyi problémákat el lehetett volna simítani. Az óliberális párt, amely az egyesülési ajánlatot megtette, úgy képzelte el a békét, hogy a Bratianu György vermete alatt álló ifjúliberális párt tagjai lépjenek vissza az anyapártba, mintha semmi sem történt volna. Sassu, Duca küldöttje hangsúlyozta, hogy az óliberálisok nagy ielegséggel fogadják majd a megtáró szakadárokat, akiknek azután ,,a Sulyukat megillető befolyást engednek“. Bratianu György ezzel szemben azt követelte, hogy Duca mondjon le a pártelnökségről, hogy a hatalmat vehesse át. Ez a kívánság nyilvánvalólag az udvar óhaja is. Ugyanis Duca volt az, akinek befolyására a liberális párt oly élesen antidinasztikus álláspontot foglalt el. Az udvar tehát nem lehet bizalommal Cuca iránt, ezzel szemben támogatná Bratianu Györgyöt, aki annak idején dinasztikusnak mutatkozott és a párt királyellenes álláspontja miatt ellenzékbe vonult. Az óliberális párt azonban nem hajlandó Dúcát elejteni és így a békülési terv kútbaesett. A liberális párt eljátszotta eshetőségeit ezzel a szakítással, mert hiszen a Bratianu csoportot nélkülöző óliberális pártot az udvar semmiképpen sem tünteti ki bizalmával, a Bratianu György irányította csoport pedig gyönge a hatalom átvételére. Amúgy sem képzelhető el az, hogy az udvar valamelyik liberális csoportot a másik nélkül hatalomra hívja, mert hiszen bármelyik csoport venné is át a kormányzást, a szavazatok egyrészt megosztanának, másrészt maga a kormányzás munkája is képtelenné válna. E pillanatban tehát úgy tetszik, hogy a kormány erkölcsileg és anyagilag megbukott ugyan... de helyét képtelen másvalakinek átadni. Az ellenzék szétesettsége, erőtlensége, képtelensége a haláttkabinetnek egy vígjátékba .Nő, de mégus tragikus helyzeti energiát kölcsönöz. A kormány maradása viszont drámai eseménynek nevezhető mert az embereknek és a rendszernek változását az egész ország forrón óhajtja. A kormányzati baklövések súlyát már úgyszólván minden társadalmi réteg és minden foglalkozási ág a legsúlyosabban érezi. Vasárnap például rengeteg gyűlést tartottak Bukarestben s egyetlen egy olyan gyűlés sem akadt, amelyen a kormányrendszer ellen ne hangzottak volna el a legélesebb kifakadások. A könyvkereskedők országos gyűlése az ellen tiltakozott kétségbeesetten, a kormány a kereskedelmi válság e súlyos hónapjaiban monopóliumot csinált a tankönyv-eladásból. A király díszelnöklete alatt álló állami erdőalkalmazotti szövetség az udvarhoz intézett felháborodott hangú táviratot azért, mert a kabinet önkényesen betiltotta a szövetség kongreszszusát. A „magántulajdont védelmezi gárda", amely Antonescu professzor elnöklete alatt tevékenykedik, a konverzió ti Mihalache Dobrudzsa egy részét 20 ezer láváért eladta a bulgároknak. Később okiratokat talált annak a bizonyítására, hogy Vajda Sándor Budapest fizetett bérence. Ugyancsak hamisnak bizonyult az a fotográfia is, amely a szerencsétlen Bujort orosz terroristák között ábrázolta. Fototechnikailag az Universul mindig kiszolgálta az országot. Lehet, hogy most is csak trükkről van szó. A másik oldala a kérdésnek viszont az, hogy Radu Rosetti ügyvéd, Románia, legelső, legtekintélyesebb jogásza, nyílt vádat emelt, hogy Seletzkinek a Maniura vonatkozó vallomása egyszerű hamisítvány. Az erre vonatkozó részt belehamisították Seretzki deklarációjába. S Radu Rosetti is klisével bizonyított. Majd neveket említette Pomponiu ezredes nevét És Uica tábornok nevét. Végtelenül csodálkoznunk kell azon, hogy ugyanakkor, amikor ebben az irányban nem indul meg a vizsgálat, mondjuk, ugyanakkor szabadon lehet támadni és rágalmazni Maniut Ismételjük, hogy mi nem óhajtjuk Mamut miniszterelnöknek. De készséggel és szívesen megvédjük egyéni becsületét. Amelynek védelméről egyébként maga a kormány is megfeledkezik. Pedig ez a feledékenység nemcsak lovagiatlan eljárás, hanem, — hogy divatos közhelyyel éljünk, — hazafiatlan is. Mert a Mania elleni hadjárat módja nem Maniura vet rossi fényt hanem az ország jófényét sötétíti el. A halódó kormány és a vonagló kormányi párt végpillanataiban nemes gesztust tanúsíthatna: pártjára állhatna annak, aki már bukásában is legnagyobb figurája maradt. j